A nyomok a rock and roll-hoz vezetnek. 24. rész. Az RCA lemeztársaság története 3. rész

Heti rendszerességgel, folytatásokban közöljük Barcs Endre “A nyomok a Rock and Roll-hoz vezetnek” c. korábban eddig még ki nem adott rocktörténeti könyvét.

Barcs Endre

A gazdájának hangja
Az RCA lemeztársaság története
3. rész

A negyvenes évek második felétől kezdve az RCA a Columbia Records-szal áll igen komoly versenyben. Miután a Columbia LP lemezformátuma sikeressé válik, az RCA piaci komoly piaci részesedést veszít, ezért az RCA Victor saját maga kezdett LP-lemezeket kiadni. Az első nagylemezt, amit már az RCA lemezosztálya teljes egészében maga készít el, 1947. június 20-án rögzítik a bostoni Symphony Hallban, Jacques Offenbach „Párizsi élet” című darabja, Arthur Fiedler és a Boston Pops Orchestra előadásában. Számos felvételt készítenek az NBC Szimfonikus Zenekarral, általában Arturo Toscanini vezényletével. A könnyűzenében nem hisznek, de már 1953-ban megpróbálkoznak vele, igaz egy leányvállalaton, Groove-on keresztül. A Groove-ot 1954-ben kizárólag R&B felvételek kiadására hozzák létre.

Az RCA Victor nem klasszikus albumokat „LPM” előtaggal jelölik. Amikor az RCA 1958-ban megkezdi a sztereó albumok kiadását, a nem klasszikus sztereó albumokat „LSP” előtaggal látják el.

Ahhoz, hogy az RCA Victor könnyűzenei részlege egyáltalán megszülessen, két kiemelkedő képességű személyre van szükség. Ők Stephen Henry Sholes és Chet Atkins. Ahhoz, hogy az RCA Victor világpiac-vezetővé váljék a könnyűzene területén csupán egyetlen előadóra van szükség. Igaz, ezt az előadót úgy hívják, hogy Elvis Presley.

Stephen Sholes, Chat Atkins és Elvis Presley

Sholes 1911 február 12-én Washingtonban születik, kilencéves korában családjával a New Jersey állambeli Merchantville-be költözik, közel ahhoz a helyhez, ahol apja a Victor Talking Machine Company camdeni üzemében dolgozik.

Sholes gyorsan apja nyomdokaiba lép, 1929-ben futárfiúként kezd el, a Rutgers Egyetem hallgatójaként részmunkaidőben dolgozni a Victor cégnél. Miután az RCA felvásárolja a céget, egy ideig az RCA Victor rádiós részlegénél dolgozik, de mivel fő hobbija, hogy tánczenekarokban szaxofonon és klarinéton játszik főnökei áthelyezik a lemezrészleghez. A második világháború alatt a hadsereg V-lemezes üzemében dolgozik. Ennek a részlegnek a feladata, hogy a rádióban sugárzott műsorokat lemezre rögzítse, valamint az, hogy a hadsereg személyi állományának személyes használatára készítsen lemezen rögzített üzeneteket.
1945-ben a Tennessee állambeli Nashville-be helyezik, ahol a country részleg vezetője lesz. Teljes egészében rá bízzák a részleg felépítését, szabad kezet kap, azt ajánlja a vezetőségnek, akit csak jónak lát. Az 1940-es években Sholes szerződésre ajánlja Eddy Arnoldot, a The Browns-t, Hank Locklint, Homer and Jethro-t, Hank Snow-t, Jim Reeves-t és Pee Wee Kinget.

Legnagyobb fogása, hogy 1955-ben ő az, aki szerződésre ajánlja Elvis Presley-t az RCA Victor számára. Miután Presley a lemezkiadóhoz kerül, lemezproducereként ajánl neki dalokat, előkészíti és ellenőrzi a felvételeket Elvis lemezproducereként tizenöt listavezető slágerrel büszkélkedhetett az Egyesült Királyságban, ezzel 1982-ben a negyedik helyet éri el a legsikeresebb lemezproducerek brit slágerlistáján.

Az RCA „B” stúdiója

Nahville-ben ismerkedik meg Chet Atkins-szel, akivel közösen 1956-ban ráveszi az RCA-t, hogy építsen saját hangstúdiót Nashville-ben a Seventeenth South Avenue-n. Az RCA-nak már van stúdiója New Yorkban és Nashville-ben is, de ezek egyike sem felel meg az ötvenes években hatalmas mértékben felfutó igényeknek. Az új stúdiót teljes egészében Sholes és Chet Atkins igényei szerint építik, és az új stúdióban nemcsak az RCA számára, hanem más lemezkiadók számára is készítenek felvételeket. Csak példának okáért, az Everly Brothers itt készíti legnagyobb slágereit, amelyek mégsem az RCA-nál jelennek meg, hanem a Cadence Records-nál.

Sholes szerint a stúdió terveit Bill Miltenburg, az RCA vezető hangmérnöke és felvételi menedzsere egy szalvétára rajzolja le. Az építkezés négy hónapig tart. A stúdió egyszintes épület, amelynek homlokzati részét irodák foglalják el, de a stúdió és a vezérlőterem fölött egy második emeletet is kialakítanak egy visszhangkamra részére. Maga a stúdió 13,0 x 8,2 x 4,0 méter. 1960-ban és 1961-ben a meglévő épülethez két továbbit toldanak, amelyek irodahelyiségeket tartalmaznak, valamint műhelyeket, ahol a mesterszalagokról készítik a lakklemezeket. 1964-ben a 17th Avenue szomszédságában egy újabb még nagyobb stúdiót építenek, amely RCA Studió „A” néven válik ismertté. Ettől kezdve a meglévő stúdiót Studió „B” néven emlegetik.

Hogy Sholes és Atkins milyen remek munkát végez, arra bizonyíték az RCA B stúdiójában dolgozó előadók és zenészek listája. Íme:
Eddy Arnold, Chet Atkins, Bobby Bare, Harold Bradley, The Browns, Jerry Byrd, Floyd Cramer, Skeeter Davis, Dottsy, Ronnie Dove, The Everly Brothers, Donna Fargo, Connie Francis, Hank Garland, Don Gibson, Mickey Gilley, Bobby Goldsboro, Billy Grammer, Buddy Harman, John Hartford, Al Hirt, Homer and Jethro[, Norma Jean, Waylon Jennings, Jack Jersey, Grandpa Jones,The Jordanaires, Anita Kerr Singers, Hank Locklin, John D. Loudermilk, Bob Luman, Charlie McCoy, Roger Miller, Bob Moore, Willie Nelson, Notre Dame High School (Elmira, New York), Roy Orbison, Dolly Parton, Elvis Presley, Charley Pride, Boots Randolph, Jim Reeves, Tommy Roe, Ronny & the Daytonas, Samuelsons, Connie Smith, Hank Snow, Gary Stewart, The Strokes, Nat Stuckey, Sue Thompson, Johnny Tillotson, Ernest Tubb, The Velvets, Porter Wagoner, Gillian Welch, Dottie West

Sholes amellett, hogy Elvis lemezproducere, 1957-től ő a felelős az RCA Victornál kiadott valamennyi kislemezért. 1961-ben kinevezik a vállalat nyugati parti igazgatójává, így székhelyét átteszi a kaliforniai Los Angelesbe. 1963-ban az RCA Victor alelnöke lesz és visszatér New Yorkba.
Más zenei tevékenységet is folytat, tagja a Country Music Association (CMA) és a Country Music Foundation (CMF) igazgatótanácsának. 1967-ben beiktatják a Country Music Hall of Fame-be, amelynek létrehozásában ő maga is közreműködik.

1968. április 22-én, 57 éves korában szívroham következtében hal meg Nashville-ben. Halála is összekapcsolódik a zenével, éppen a Vanderbilt Egyetemre siet a Homer és Jethro élő album felvételére, amikor az úton, vezetés közben a szívroham éri.
Csak érdekességképpen, Sholes-t Bart Hansard színész alakítja a CBS 2005-ben készült „Elvis” című minisorozatában.

Folytatása következik