Az igazi Elvis 16. rész. Az 1954-es esztendő. 2. rész.

Írta:Létrehozva: 2021.11.12.

Barcs Endre “Az igazi ELVIS” c. regénye folytatásokban közölve.

Az igazi Elvis 16. rész

(Elvis Presley élete és karrierje évekre, hónapokra és napokra lebontva)

Az 1954-es esztendő. 2. rész.

Július 6

Sam Phillips arra kéri a fiúkat, hogy fáradjanak be a stúdióba, mert a kislemezhez szükség van egy B oldali számra, mert amit még július 5-én rögzítettek, nem felel meg a várakozásnak, egy „ütősebb” dalt szeretne. Bár erre nincs bizonyíték, valószínűleg ezen a napon rögzítik a Blue moon of Kentucky című számot, amelynek szerzője a bluegrass muzsikus, Bill Monroe.

Bill Monroe 1946.

A dalt maga Monroe veszi lemezre első ízben, még 1946-ban. A dal Monroe féle eredeti felvétele az Amerikai Kongresszusi Könyvtárban a „nemzeti lemezfelvételi ereklye” gyűjteményben található.


Július 7

Sam Phillips átadja a lemezt Dewey Phillipsnek (csak névazonosság, nincs közöttük rokoni kapcsolat) azzal a kéréssel, hogy adja azt le a saját műsorában. Dewey Phillipsnek igen tetszik a felvétel, alig várja, hogy másnap este műsorra tűzze.

Július 10

Dewey Phillips, a memphisi HBQ rádióállomás dj-je lejátssza a That’s All Right (Mama) című felvételt a Red Hot & Blue R&B show műsorában. A dal azonnal hatalmas siker, a betelefonálók kérésére még 14 alkalommal kell lejátszania a két számot. A betelefonálók kivétel nélkül azt mondják:

annak a négernek a felvételét kérjük,

arra gondolva, hogy Elvis néger. Elvis szülei már az adás előtt ott ülnek a rádiókészülék előtt, és várják, hogy fiúk hangja megszólaljon a rádióból. Elvis nem hallja az adást, mert ezen az estén moziba megy, néhány háztömbnyire a rádióállomástól. Mivel egyre többször kell Phillipsnek lejátszania a dalt, felhívja telefonon Elvis szüleit, és arra kéri őket, hogy küldjék be Elvist a stúdióba. Gladys és Vernon azonnal kocsiba ül, és elmegy a moziba, ahonnan kihozzák a fiúkat és elküldik a rádióállomásra. Az igencsak ideges és izgatott Elvis bemegy a stúdióba, ahol Phillips nyomban lerohanja. Csak a beszélgetés végeztével, amikor Elvis elmegy, jut eszébe, hogy nem is mutatta őt be a hallgatóknak.

Július 11

Red West azt kérdezi a 12 éves Jerry Schillingtől, hogy nem szeretne e velük amerikai futballt játszani. A fiatal gyereket mindig büszkeséggel tölti el, ha nála erősebb, nagyobb fiúkkal játszhatnak, így Schilling is büszkén megy a város szélén álló pályára játszani. Van ott egy fiú, akinek a nevét senki nem ejti ki. Egy idő után Schilling rájön, hogy ő az a srác, aki azt a remek számot énekli, amit a rádión hallani. Ettől kezdve minden vasárnap meghívják játszani. Innen ered Jerry Schilling és Elvis barátsága.

Elvis amerikai futballt játszik a barátaival.

 

Jerry Schilling mellett Red West az, aki minden hétvégén ott van a sportpályán Elvisszel. Az Elvisnél egy évvel fiatalabb, valódi neve szerint Robert Gene West igazi sportember, a középiskola amerikai futballcsapatának tagja, aranykesztyűs bokszoló. A Humes High School középiskolában találkozik Elvisszel, és ez a találkozás életre szóló barátsággá nemesedik.

Július 12

Vernon aláírja Sam Phillipsszel Elvis SUN Records társasággal kötött szerződését, aminek alapján Elvist 3% jogdíj illeti meg a lemezeladásokból származó bruttó árból.

A szerződés kizárólag Elvisnek szól, abban nem szerepel sem Scotty Moore, sem Bill Black. Phillips azt ajánlja a két zenésznek, hogy kössenek külön szerződést Elvisszel. A megállapodás úgy születik meg, hogy annak az összegnek, amit Elvis kap az 50%-át továbbadja a két zenésznek, akik egyenlő 25-25%-ban osztják azt el egymás között.

Megállapodnak egymással abban is, hogy Scotty Moore lesz az együttes menedzsere és koncertszervezője. A Scotty Moore-ral kötött szerződést Elvis mellett édesapja és édesanyja is aláírja. Ez az aláírás is bizonyíték arra, hogy Gladys nem volt olyan analfabéta, hogy még a nevét sem volt képes leírni, ahogy több újságcikk állítja. Elvis egyelőre nem adja fel a Crown Electric vállalatnál meglévő állását.

Július 17

Első ízben ad élő koncertet a trió. A koncert helye a Bon Air klub Memphisben. Elvis még mindig a 11. születésnapjára kapott, gyerek méretű gitárral kíséri magát. Olyan ideges, hogy fellépés közben remeg a lába. A koncert után megkérdezi Scotty-t hogy hogyan tudná ezt “elrejteni” a közönség elől. Scotty azt mondja, tegyen úgy, mintha szándékosan rázná. Sőt tegyen rá egy lapáttal. Ebből alakul ki a híres Elvis csípőmozgás, ami névjegye lesz. Mindössze két számot adnak elő, természetesen a That’s all right és a Blue moon of Kentucky című dalokat. A fellépti díjuk 75 dollár, amit a fent leírt megállapodás szerint osztanak el egymás között.

Július 18

Ismét koncert a Bon Air Clubban, Memphisben.

Július 19

Megjelenik a boltokban első SUN kislemeze, a That’s All Right / Blue Moon of Kentucky. Katalógusszáma: SUN 209 (45-ös és 78-as fordulat egyaránt). A That’s All Right című dal szerzője Arthur Crudup, blues énekes.

Arthur “Big Boy” Crudup

A dalt először maga veszi lemezre 1946-ban. A lemez az RCA-nél jelenteti meg. A számért 60.000 dollár szerzői jogdíjat követel Crudup Sam Phillipstől. A jogi vita egészen az 1970-es évekig húzódik, de Crudup az összeget soha nem kapja meg.

Ugyanis Crudup a dal megírásánál túl erősen támaszkodik egy meglévő blues számra, Blind Lemon Jefferson vak texasi blues énekes egyik 1926-ban rögzített dalára. Crudup a dalt először I don’t know it címmel jelenteti meg az RCA-nál, majd 1949 márciusában újra felveszi, más szöveggel, és újra kiadja, ezúttal That’s all right, mama címmel. (Katalógusszáma: RCA Victor 50-0000)

Elvis a dalt nagymértékben felgyorsítja. Ez a felgyorsított ritmus adja meg a dal rock and roll ízét, ettől lesz különleges, és elütő a blues verziótól. Az Elvis féle változatot tartalmazó SUN kislemezéből mintegy 200.000 példányt adnak el, ami nem elég ahhoz, hogy felkerüljön az országos hit listára, de a memphisi listán No.1., listavezető lesz. A sok utólagos kiadásnak köszönhetően a szám mára arany.

A B oldal Bill Monroe bluegrass countryénekes 1946-os szerzeménye. Elvis felvétele ugyancsak „bohóckodásból” születik meg. Phillips keres egy ütős számot a B oldalra, de nem talál. Ismét szünetet rendel el, és a szünetben Bill Black csak úgy szórakozásból elkezdi utánozni Bill Monroe magas hangját, „falzetto” énekstílusát. Elvis nagyot nevet, majd ő is bekapcsolódik, és együtt bolondoznak. Phillips ezt is rögzíti. Amikor befejezik a dalt, Elvis megkérdezi Phillipset, mi legyen akkor a B oldal. Mire Phillips:

Már fel is van véve!

A B oldal októberben a 10-es hit listára kerül fel Memphisben, Nashvilleben, és New Orleansben.
A mesterszalagot Memphisben, a Chelsea Avenuen található Buster Williams’ Plastic Products vállalat nyomtatja bakelit lemezre. Peter Guralnick a Last train to Memphis című könyvében leírja, hogy Elvis volt gimnáziumi osztálytára, Ed Leek, aki a memhisi polgármesteri hivatalnál gyakornok, elmegy a lemeznyomó céghez, hogy lássa, miként jön ki a gépből volt osztálytársa és barátja, Elvis első lemeze. A nyomtatás előtt Phillipsnek már 6000 darabra van megrendelése.
Dixie Locke táviratot kap Elvistől a következő szöveggel:

A rádiók sugározzák a lemezemet. Fel sem tudom fogni, hogy a D.J.-k egyáltalán hajlandók műsorra tűzni.

Július 23

Az első nagy megrendelés a kislemezre Dallasból érkezik, a Big State Record Distributorstól. A lemezterjesztő vállalat 500 darabot rendel a kislemezből.

Július 28

Elvis élete első interjúját adja a helyi Memphis Press-Scmitar c. lapnak. Az interjút Edwin Howard készíti. Az interjúban megemlíti, hogy a memphisi rádióállomások alig győzik lejátszani a lemezt. Az interjú mellett fotó is található, az oldalszakállas, kacsafrizurás Elvisről. A lap a július 30-i koncertjét is népszerűsíti.

Edwin Howard cikke a Memphis Press-Scmitarban.

Július 30

Újabb koncert, ezúttal a helyszín Overton Park Shell, Memphis, TN. A koncertet követően Elvis megkapja élete második, koncertért kapott fizetését. Hivatalosan ez az első fellépésük Blue Moon Boys zenekarként. Sam Phillips megkéri a WMPS rádióállomás lemezlovasát, Bob Nealt, hogy vegye be a Memphisben, az Overton Park Shellben tartandó Music Jamboree műsorba Elvist is a fiúkkal.

A show sztárja Slim Whitman és Billy Walker. Neal beleegyezik és Elvis neve felkerül a plakátra, igaz, hogy ekkor még annyira nem ismerik ezt a nevet, hogy „Ellisnek” írják. A koncerten, a nézőtéren ott van Vernon és Gladys, valamint Elvis akkori barátnője, Dixie és maga Sam Phillips is. Elvis, ahogy abban Scottyval megállapodott, erősen rázza a lábát. A mozgást bő szárú nadrágja még jobban kiemeli.

1954 július 30-i koncert plakátja, rajta a hibásan írt “Ellis Presley” felirattal.

A középső résznél, miközben Scotty a szólót játssza a gitárján, Elvis hátralép a mikrofontól és veszettül dobálja magát, és a nyakában lógó gitárt. A tini lányok iszonyatos üvöltésbe kezdenek. Miután leadják a That’s all right és Blue moon of Kentucky c. számokat, Elvis kimegy a takarásba, és megkérdezi az ott álldogáló Nealtól, hogy miért visítanak a lányok.

Mert rázod a lábad –válaszolja ő, és a sikert látva visszaküldi Elvist a színpadra.

Ismét előadják az előbbi két számot, és nagy sikerre való tekintettel az I’ll never let you go (Little Darlin) c. számot is, amit abban az időben készítenek el felvételre a SUN stúdióban. Black rátesz egy lapáttal, azzal, hogy tenyérrel püföli a bőgő húrjait, ami olyan hangot ad, mint egy dzsungel dob. Ebben az időben a dob használata koncerteken sehol nincs megengedve, mert a szervezők szerint a dob megvadítja a közönséget.

Az Overton Parkban tartott koncert sikerén felbuzdulva Sam Phillips útra kel, hogy a rádióállomásokon keresztül népszerűsítse Elvis lemezét. A terjesztők, lemezlovasok, lemezüzlet tulajdonosok, wurlitzer üzemeltetők, legtöbbjük Phillips személyes jó barátai. Szívesen átveszik a lemezt, de nemcsak fizetni nem tudnak érte, de többségük nem is ígéri meg, hogy leforgatják. A siker nem jön olyan gyorsan, ahogy Sam Phillips reméli, a fehér zenét sugárzó állomások nagy része azért utasítja vissza, mert egy fehér ember énekel RandB zenét, a fekete zenét sugárzók meg azért, mert fehér az előadó.

Az egyik lemezlovas azt mondja Phillipsnek:

Kiűznek a városból, ha ezt a lemezt le merem játszani!” Egy másik, aki szintén Phillips jó barátja ezt mondja ”Ez túl forró krumpli, meg sem lehet fogni! Majd ha egy kicsit “kihűl”. Talán, majd később.

Más lemezlovasok azért nem játsszák le a lemezt, mert nem tetszik nekik, pedig a fiatalok, akik már hallották a koncerten élőben és követelik.

A helyzet azonban gyorsan megváltozik. A követelések a lemez iránt egyre erősebbek, így szeptember elejére a Blue moon of Kentucky már No.1. listavezető, míg a That’s all right, mama No.7. a memphisi Country and Western siker listán.

(Folyt. köv.)


[There are no radio stations in the database]

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás