Az amerikai country zene története. 10. rész. Uncle Dave Macon.

Barcs Endre “Az amerikai country zene története.” c. regénye folytatásokban közölve.

Az amerikai country zene története. 10. rész.

Uncle Dave Macon a zenebohóc, az amerikai country zene “nagyapja”.

Uncle Dave Macon

Azt hihetnék az 1870. október 7-én született David Harrison Maconról – más néven „The Dixie Dewdrop„-ról, hogy inkább cirkuszi bohóc, semmint komoly zenész. A különleges előadó, aki mindenek előtt álbajuszáról, dugós kalapjáról, aranyfogairól és kapu-ajak gallérjáról volt ismert, azonban 1924 és 1938 között több mint 170 dalt vesz fel lemezre, amely felvételek erős hatással vannak az amerikai country fejlődésére. Szakértők működését a 19. századi amerikai folk és vaudeville zene, valamint a 20. század elejének fonográf és rádió alapú zenéje közötti egyedüli összekötőjének tekintik. Charles Wolfe zenetörténész írj róla:

Ha az emberek a jódlizó Jimmie Rodgers-t „a country zene atyjának” nevezik, akkor Uncle Dave minden bizonnyal „a country zene nagyapja. Macont csiszolt színpadi jelenléte és élénk személyisége a korai country zene egyik legmaradandóbb alakjává tette.

Zenekari társa, Kirk McGee később úgy írja le Macon személyiségét, mint egy véget nem érő előadást:

„Egész nap, reggeltől éjfélig, egy show volt. Játék közben Macon gyakran rúgott és toporzékolt, és szórványosan kiabált, megerőltetve a WSM korai hangerőszabályzó mérnökeinek képességeit. Előadási stílusa bizonyos mértékig felismerhető a korai felvételein, amelyeken viszonylag agresszív énekhangok közepette huhog és ordít.”

Uncle Macon valóban felháborító és vicces előadásairól híres , akár a Vaudeville színpadán, akár iskolai és közösségi összejöveteleken, akár a Grand Ole Opryban játszott. Macon viccekkel és komikus monológokkal fűszerezte előadásait, és gyakran folytatott szellemes szóváltást olyan társakkal, mint Sam McGee és Sid Harkreader. Más country előadóművészek csodálták Uncle Dave előadói képességeit. A Grand Ole Opry sztárja, Roy Acuff így nyilatkozik Maconról:

Soha nem volt olyan ember, akivel a szórakoztatóiparban kapcsolatba kerültem volna, aki nagyobb egyéniség lett volna, mint Uncle Dave Macon. Ő egy saját maga által létrehozott előadóművész volt, úgy tűnt, hogy soha senkit nem másolt.

Macon a legtöbb felvételén egy nyitott hátú Gibson bendzsón játszik, és bár a kortársai nem tartották őt különösebben ügyes bendzsójátékosnak, a modern zenetudósok nem kevesebb, mint 19 pengetési stílust azonosítottak Macon felvételein.

John Macon konföderációs kapitány és felesége, Martha Ramsey fiaként látja meg a napvilágot. Annak a Nathaniel Macon ük-unokaöccse, aki 1826-tól az USA Szenátusának az elnöke . 1884-ben, amikor David Macon 13 éves, családja a Tennessee állambeli Nashville-be költözik, hogy az általuk megvásárolt Old Broadway Hotelt üzemeltessék. Ez az esemény a kiindulópontja annak, hogy Nashville a country zene központjává válik. A szálloda ugyanis Macon és növekvő zenei érdeklődésének központja lesz, a vaudeville körúton utazó művészek és társulatok, valamint cirkuszi előadok mind itt szállnak meg, és gyakran lépnek is fel. Macon1885-ben megtanul bendzsózni egy Joel Davidson nevű cirkuszi komikustól, miközben nashville-i Hume-Fogg középiskolába jár. 1886-ban Macon apját a szálloda előtt meggyilkolják. 1886-ban megözvegyült édesanyja eladja a szállodát és a család a Tennessee állambeli Readyville-be költözik, ahol édesanyja egy postakocsis fogadót vezet. Macon elkezdi szórakoztatni az utasokat a pihenőhelyen, bendzsón játszik a fogadó házi készítésű színpadán.

1889-ben Macon feleségül veszi Matilda Richardsont, és a Tennessee állambeli Kittrell közelében lévő farmra költöznek, ahol hat fiút nevelnek fel. 1900 körül Macon őszvér teherszállító vonalat nyit Murfreesboro és Woodbury, Tennessee között. A vonal a “Macon Midway Mule” and “Mitchell Wagon Transportation Company” nevet kapja. Gyakran előfordult, hogy amikor Macon az öszvéreivel fuvarozza a rakományt és a terményeket, az út menti megállókban énekelve és bendzsózva szórakoztatja az embereket. A fiai, ahogy felnőnek, ők is beszállnak az öszvéres fuvarozásba. Az automobil megjelenésével azonban már nem tudnak versenybe szállni, így Macon 1920-ban kénytelen bezárni öszvércégét. Ekkor határoz úgy, hogy a zenélésből fog megélni. Első profi fellépésére 1921-ben kerül sor a Tennessee állambeli Morrison egyik iskolájában, egy metodista egyházi jótékonysági rendezvényen.

1923-ban, egy nashville-i Shriners-előadás során Macont meglátja Marcus Loew a Loews Theatres alapító tulajdonosa, aki tizenöt dollárt ajánl neki, ha fellép az alabamai színházában. Macon elfogadja a felkérést, és Alabamába utazik. Az előadás után megkeresi a birminghami Loews Theatres igazgatója, aki felkéri, hogy ott is fellépjen. Macon fizetése több száz dollár hetente. A siker a Loew’s Vaudeville körút más színházainak ajánlataihoz vezet. Ötvenévesen Macon sikeres előadóművésszé válik. Egy rivális vaudeville-kör, a Keith-Albee-Orpheum Corporation megpróbálja őt a Loew’s körből átszerződtetni, tőbb pénzt ajánl, mint a Loews, de ő visszautasítja az ajánlatot.

1923-ban Macon az Egyesült Államok délkeleti részén indul turnéra, Sid Harkreader hegedűs és öt másik fellépő társaságában. Ekkorra a Sterchi Brothers Furniture Company, a Vocalion Records forgalmazói felfigyelnek Maconra, és felismerik a benne rejlő lehetőségeket., 1924. július 8-án Macon és Harkreader New Yorkban elkészíti első felvételeiket a Vocalion lemezkiadó számára. A felvétel több napon át tart, összesen tizennyolc dalt rögzítenek ekkor. Első Vocalion lemeze 1924-ben a “Bile them cabbage down/Down by the river”.


Ezt követi a sikeres “Soldier’s joy/Love somebody” ugyancsak 1924-ből.


Ugyanebből az évből vallásos felvételei a “Jonah and the whale/ The little old log cabin in the Lane” (Ez ugyanaz a country dal, amit Elvis Presley is feldolgoz “Little cabin on the hill” címmel a Country LP-jén.)


1925-ben Macon és Harkreader „Dancing Bob” Bradforddal, egy bakfis táncossal egészíti ki a műsort. 1925-ben a Loew’s körúton tett turnéik már komédiát, bakfis táncot és old time zenét egyaránt tartalmaznak. 1925 végén Macon megismerkedik a gitáros Sam McGee-vel, aki Macon rendszeres lemez- és fellépő partnere lesz.

1925. november 6-án Macon és Harkreader a Ryman Auditoriumban – a Grand Ole Opry későbbi otthonában – lép fel egy, a nashville-i rendőrség javára rendezett jótékonysági koncerten. A fellépésre mindössze három héttel a WSM Grand Ole Opry megalapítása előtt kerül sor.
Macon az első country zenész, akit felfedeznek a rádiók. Ő az egyik első előadó az új WSM rádióállomáson. 1925. december 26-án Macon és a hegedűs Jimmy Thompson együtt lépnek fel a WSM szombat esti műsorában. Macon karrierje a WSM-nél nem kevesebb, mint huszonhat évig tart, de mivel folytatja a turnézást, a Grand Ole Opry -ban nem rendszeres fellépő. 1927 elején megalakítja a “Fruit Jar Drinkers” nevű bandát, amely Maconból, Sam McGee-ből, Kirk McGee-ből és Mazy Toddból áll. A Fruit Jar Drinkers 1927. május 7-én vesz fel először lemezt. Bár a csoport repertoárja főleg hagyományos dalokból és hegedűs számokból áll, alkalmanként vallásos dalokat is rögzítenek, de mivel a nevükhöz a hit nehezen kapcsolható, ezeket a felvételeket “Dixie Sacred Singers” néven készítik . E felvételek özé tartozik a “In The Sweet Bye And Bye” vagy pl. a “Nearer My God To Thee”.


1930 decemberében Macon az Okeh Records, majd 1934-ben a Gennett Records számára készít felvételeket. 1935. január 22-én pedig a Bluebird Recordsnak kezd el felvételt készíteni a Delmore Brothersszel, majd néhány évvel később, 1938-ban Glenn „Smoky Mountain” Stagnerrel készít felvételeket. 1930 és 1952 között Macont gyakran kíséri fia, Dorris, aki gitározott.

Macon azt állítja, hogy a „Rock About My Saro Jane” című dalt az 1880-as években a Cumberland folyó mentén dolgozó fekete rakodómunkásoktól tanulta. A „Buddy Won’t You Roll Down the Line” című dalt a Coal Creek War, egy 1890-es években történt kelet-tenessee-i munkásfelkelés ihlette. A „From Earth to Heaven” című dalban Macon leírja napjait, amikor Woodbury és Murfreesboro között fuvarozott árut a hajózási társasága számára. Az 1930-ban felvett „Wreck of the Tennessee Gravy Train” című dal politikai kommentárként szolgál egy pénzügyi botrányhoz, amelyben Henry Hollis Horton Tennessee kormányzó és a The Tennessean című újság tulajdonosa érintett. Macon kedvenc himnusza a „How Beautiful Heaven Must Be” , amelynek szövege a Woodbury közelében lévő emlékművén is fel van írva.

1940-ben Macon – a Grand Ole Opry alapítójával, George D. Hayjel, valamint a feltörekvő Opry-sztárokkal, Roy Acuffal és Dorris Maconnal együtt – meghívást kapnak Hollywoodból, hogy vegyenek részt a “Republic Pictures Grand Ole Opry“ című filmben. A film ritka felvételeket tartalmaz Macon fellépéséről, köztük a „Take Me Back to My Carolina Home” című dal emlékezetes duettjét Dorrisszal, amelyben a 69 éves Macon felugrik a székéből, és a dal második felében végigtáncolja az egészet.

Bár Macon az 1940-es évek végén Bill Monroe-val turnézik, nem nyűgözi le sem az új bluegrass stílus, sem Monroe zenekari társának, Earl Scruggsnak a bendzsó játéka.

Macon 1952. március 1-jéig folytatta a fellépéseket. Három héttel később, 1952. március 22-én hal meg a murfreesborói Rutherford megyei kórházban. A Murfreesboro melletti Coleman temetőben helyezik örök nyugalomra. Temetésén több mint ötezer ember vesz részt, koporsóvivői George D. Hay, Kirk McGee, Roy Acuff és Bill Monroe. 1966-ban posztumusz felvételt nyer a Country Music Hall of Fame-be. Július második teljes hétvégéjén Murfreesboro városa megünnepli a „Dave Macon napokat„. Az eseményt a történelmi Cannonsburgh Village területén tartják. Ez az ünnepség ad otthont az old-time clogging, a buck dancing és az old-time banjo nemzeti versenyeinek. Woodbury közelében emlékmű őrzi a nevét.
Fia, Dorris és több bandatársa (köztük gyakran Sam és Kirk McGee) az 1980-as évek elejéig Fruit Jar Drinkers néven szórványosan szerepeltek a Grand Ole Opryban.

(Folyt. köv.)