Az amerikai country zene története 23. “A hosszú fekete fátyol” – “Lefty” Frizzell és Marijohn Wilkin

Írta:Létrehozva: 2022.06.20.

Barcs Endre “Az amerikai country zene története.” c. regénye folytatásokban közölve.

Az amerikai country zene története 23.

“A hosszú fekete fátyol” – “Lefty” Frizzell és Marijohn Wilkin

William Orville “Lefty” Frizzell honky-tonk énekest széles körben a valaha élt egyik legnagyobb countryénekesnek tartják, aki hatással volt George Jonesra, Willie Nelsonra, Roy Orbisonra, az Everly Brothersre, Keith Whitley-re, Merle Haggardra, Randy Travisre és John Fogertyre.

Lefty Frizzell

Ő az, aki a szakirodalom szerint meghatározta az utána következő generációk számára a “country módon” való éneklés stílusát, amely a hatvanas évekre általánosságban elterjedt lett. Frizzell pályafutása során a country zene egyik legsikeresebb és legnagyobb hatású előadójává vált. A honky tonk dalok érdes éleit úgy simította el, hogy hosszabbra húzta a szótagokat, vagyis hosszabban énekelte őket. Ennek köszönhetően zenéje sokkal mainstreamebbé vált anélkül, hogy elveszítette volna honky-tonk attitűdjét és személyiségét. Hank Williams 1953-ban bekövetkezett halála után Frizzell számos olyan dalt adott ki, amelyek a Hot Country Songs top 10-es listáján szerepeltek. Sikere nem folytatódott az 1960-as években, és miután alkoholistává vált, 47 évesen meghalt.

Lefty Frizel élete

William Orville Frizzell egy olajkereskedő fiaként születik, nyolc gyermek közül elsőként az észak-texasi Navarro megyében, Corsicanában. Nem sokkal később a családja a dél-arkansasi Union megyei El Doradóba költözik.

Gyermekként “Sonny“-nak becézik, de később felveszi a “Lefty” (Balkezes) bece nevet. Sokan azt tartják, hogy, azért nevezte el magát “lefty”-nek, mert megnyert egy bunyót egy bal horoggal, azonban kiderült, hogy ez csak mese, egy reklámfogás része, amit első lemezkiadója eszelt ki.

A gyerek Frizzellre a jódli van nagy hatással, a szoorkás jódlizó Jimmie Rodgers lemezeit már kisfiúként kezdi hallgatni. Tizenéves kora előtt elkezd hivatásszerűen énekelni, sőt, még az El Dorado-i KELD rádióállomáson is helyet kap, ahol country dalokat énekel. Frizzell kiskamasz korát éjszakai klubokban, rádióban és tehetségkutatókon énekléssel tölti, szerte délen. Arkansasban, Texasban, Új-Mexikóban és Las Vegasban tett körútja során kezdi kialakítani saját stílusát, amelyet olyan művészek hatási formálnak, mint Rodgers, Ernest Tubb és Ted Daffan. Első nagylemeze a “Songs of Jimmy Rodgers” (1951, Columbia) is tisztégés a példakép előtt.


Börtön és zenei kezdetek

1947-ben a 19 éves Frizzellt letartóztatják, mert szexuális viszonyt kezd egyik kiskorú rajongóval. Pedig ebben az az időben egy éve házas és bűntudattal telve a cellájából verseket ír a feleségének. Ezekből a versekből születik a második nagylemeze, a “Listen to lefty” (1952, Columbia).

Miután 1949 végén szabadul, egy időre eltávolodik a zenétől és visszatér apja mellé, az olajmezőkre. Hamarosan azonban ismét éjszakai klubokban lép fel. 1950-re állandó munkát kap a texasi Big Springben, az “Ace of Clubs” nevű éjszakai klubban, ahol elkötelezett rajongói tábora alakul ki. Ottani fellépés során Jim Beck, egy dallasi lemezstúdió tulajdonosa kezd felfigyelni rá. Becknek több nagy lemezgyártó céggel van szerződése és számos kiadóval tart fenn kapcsolatokat. Lenyűgözi Frizzell előadása, ezért meghívja, készítsen egy ingyenes demót a stúdióban. 1950 áprilisában több demót is felvesz Frizzelltől, amelyen saját dalait énekli, köztük a “If You’ve Got the Money (I’ve Got the Time)” címűt. Ezt a felvételt Beck elviszi Nashville-be, ahol Little Jimmy Dickensnek mutatja meg, akinek azonban nem tetszik a dal. Amikor Columbia Records producere, Don Law meghallgatja a felvételt, annyira tetszik neki, hogy elmegy meghallgatni Lefty-t egy koncerten, és nyomban leszerződteti a Columbia Recordshoz.

Az “If You’ve Got the Money (I’ve Got the Time)” kislemez az 1950-es megjelenésekor kétoldalas, listavezető No.1. sláger lesz; a b-oldalon Frizzellnek a börtönből a szomorkodó feleségének írt dala, az “I Love You A Thousand Ways.” Ezek a dalok indítják el a sztárság felé, és két éven belül 13 Top 10-es country slágerig jut.

1951-re tökéletesíti énekstílusát és finomítja gitártudását. Dallasi stúdiózenészek egy alapcsoportjával kezd dolgozni, köztük a zongorista Madge Suttee-vel. 1951 elején megalakítja a Blackie Crawford által vezetett “Western Cherokees-t”, és hamarosan ők lesznek az elsődleges zenekara mind az élő koncerteken, mind a lemezfelvételek során.

A Western Cherokees és Lefty

Lefty korai karrierje során sokat van stúdióban, kislemezeket vesz fel. Harmadik kislemeze, az “I Want to Be With You Always” című dala 11 hétig No.1. listavezető a US country listán.

Ebben az évben ugyancsak listavezető, No.1. lesz az “Always late (with your kisses)” c. dala.

1951 közepére Frizzell egyike lesz azon keveseknek, akinek a népszerűsége Hank Williams-szel vetekedhet. Egyébként jól ismerték egymást, turnézott is Williams-szel.

“Elég történet van arról a turnéról Williams-szel, hogy egy könyvet megtöltsön…” mondta egyszer Frizzell, bár ezeket a történeteket soha nem mesélte el.

1951-ben még három Top 10-es slágere van; a “Mom and Dad’s Waltz“, a “Travelin’ Blues” és a “Give Me More, More, More (Of Your Kisses)” című No.1 sláger.



1952-re népszerű színpadi előadó lesz, nagy keresletnek örvend, az 1950-es években többször szerepel a Grand Ole Opry és a Louisiana Hayride színpadán. A slágerek 1952-ben is folytatódnak: “How Long Will It Take (To Stop Loving You)“, “Don’t Stay Away (‘Till Love Grows Cold)“, “Forever (And Always)“, és “I’m An Old, Old Man (Try’n’a Live While I Can)“.




A hatalmas siker ellenére Frizzell számára a dolgok kezdenek rosszabbra fordulni. Alkoholos befolyás alatt kirúgja menedzserét és az egész zenekarát, csatlakozik a Grand Ole Opry-hoz, azonban nagyon hamar innen is kilép. Bár rengeteg pénzt keres, szinte az egészet elissza. Wayne Raney-vel kezd el dolgozni, de a felvételek kudarcnak bizonyulnak. 1952-ben részegen autóbalesetet szenved. 1953 elején Los Angelesbe költözik, és helyet szerez a Town Hall Party-ban.

1954-ben Frizzell újabb autóbalesetet szenved a louisianai Webster Parishben lévő Mindenben lévő E.S. Richardson Általános Iskola közelében, a shreveporti Louisiana Hayride koncertje után, útban egy mississippi koncertre. Cadillac-jével nekimegy R. Harmon Drew, Sr. egykori városi bíró, később a louisianai képviselőház tagja otthonában parkoló Nash kombi kocsinak. Frizzell bocsánatot kér, azt mondja, reméli, kedvezőbb körülmények között újra ellátogat Mindenbe. Leteszi az óvadékot és taxival visszamegy Shreveportba, ahonnan elrepül úti céljához.

Miután az 1950-es évek közepén-végén kevés sikere van, úgy érzi, kiégett, és kevés energiája maradt a karrierjére. Frusztrálja, hogy a Columbia Records nem adja ki a szerinte legjobb anyagát, ezért abbahagyja a dalok írását és rögzítését, ennek ellenére rengeteget turnézik. 1959-ben a nashville-i Cedarwood Publishing Company-nál kezd dolgozni menedszerével, Jim Dennyvel.

Frizzell évek óta első Top 10-es slágerét a “The Long Black Veil” című számmal éri el 1959 közepén. 2019-ben FrizzellLong Black Veil” című kislemezét az amerikai Kongresszusi Könyvtár beválasztja a National Recording Registry-be, mint “kulturális, történelmi vagy esztétikai szempontból jelentős” alkotást.

Mivel ez a dal igen nagy siker lett, sokan feldolgozzák, egyebek mellett Johnny Cash és bármilyen furcsa, maga Mick Jagger is a The Chieftains-szel 1995-ben. A dal szerzőjéről, Marijohn Wilkinről is érdemes néhány szót szólni, ezért tegyünk most egy kis kitérőt.

Marijohn Wilkin

Wilkin a texasi Kempben születik és a texasi Sangerben nő fel, Dallastól északra. Apja, aki pék, hegedűn játszik. 1955-től Red Foleyval turnézik és 1956-ban Mitchell Torok és Wanda Jackson rögzíti a dalait. 1958-ban a Tennessee állambeli Nashville-be költözik és John D. Loudermilk-kel közösen ír nagy slágereket. A “The Long Black Veil“-t Danny Dill-lel szerzi, egyenesen Lefty Frizzellnek  írják. Wilkin maga készít válasz dalt saját szerzeményéből, “My long black veil” címmel, amit maga is ad elő. (a fenti The Long Black Veil videó mindkét dalt tartalmazza)

Érdemes még megemlíteni a “Cut Across Shorty” c. dalt, amit Eddie Cochran számára Wayne P. Walkerrel közösen ír, az “I Just Don’t Understand“-et, amely Ann-Margret popslágere és amelyet a Beatles is feldolgoz.



Bár elsősorban country-dalszerző, dalait számos pop- és rockzenész, köztük Rod Stewart és Mick Jagger is rögzíti. Wilkin az 1960-as években alkalmanként a Columbia Records és a Dot Records számára maga is készített felvételeket és időnként háttérénekesként is dolgozik. Néhány felvételén egyszerűen Marijohn-ként szerepel. A DOT Recordsnál Romi Spain néven készít felvételeket.

Marijohn Wilkin talán a “One Day at a Time” című daláról a leghíresebb, amelyet gyakran az 1970-es évek legnagyobb gospel-dalának tartanak. Wilkin 1973-ban írja a dalt egykori pártfogoltja, Kris Kristofferson segítségével. A dal 1975-ben elnyeri a Gospel Music Association Dove-díját. A dal 1974-ben Marilyn Sellars top 20-as country kislemeze, a Billboard Hot 100 poplistáján a No. 37. helyig jut vele. Ez a dal indítja el Wilkin gospel lemezlovas karrierjét is, aki több albumot is kiad a Word Recordsnál.

Wilkin fia, John “Bucky” Wilkin lett az 1960-as évekbeli Ronny & the Daytonas szörfrock együttes frontembere, amelynek 1964-es debütáló kislemeze, a “G.T.O.” a Billboard Pop kislemez lista No. 4. helyét éri el.

1975-ben Marijohn bekerül a Nashville Songwriters Hall of Fame-be. Szívbetegségben hal meg 2006 októberében.

Most térjünk vissza Lefty Frizell  élettörténetéhez

1960-ban, miután a Town Hall Party bezár, Nashville-be költözik és egyre többet turnézik és készít felvételeket, kisebb-nagyobb sikerrel. Lefty utolsó nagy slágere 1964-ben a “Saginaw, Michigan” című No. 1. sláger, ami Grammy-jelölést hoz neki.

1964-ben a “She’s Gone, Gone, Gone” az utolsó Top 20-as slágere.

A csökkenő lemezeladások miatt kevesebbet kezd el fellépni. 1968-ban June Stearns-szal Agnes és Orville néven készít felvételt. 1972 elején elhagyja a Columbia Recordsot és leszerződik az ABC Recordshoz. 1972-ben – az ital hatására – végül krónikus magas vérnyomás alakul ki nála. Megjelenése drasztikusan megváltozik, hangja is romlik. 1972-ben Frizzellt beiktatják a Nashville Songwriters Hall of Fame-be, és a “If You’ve Got the Money (I’ve Got the Time)” című dalával Grammy Hall of Fame-díjat kap.
1975. július 19-én, 47 éves korában Frizzell súlyos agyvérzésben halt meg, a Tennessee állambeli Goodlettsville-ben lévő Forest Lawn Memorial Gardensben temetik el. 1982 októberében beiktatják a Country Music Hall of Fame-be.

A Frizzel gitár

Frizzell gitárja 1949-es Gibson J-200 (modell SJ-200) volt. Eredetileg a Gibson Guitar Corporation gyártotta, de 1951 elején a gitárkészítő és újító Paul Bigsby egyedi nyakkal és koptatóval szerelte fel. Egy 2003-as interjúban Merle Haggard így emlékezett vissza:

Amikor tinédzser voltam, Lefty felhozta a színpadra és átadta nekem azt a gitárt. Ez volt az első gitár, amin profi színpadon játszottam.

Sok éven át a Tennessee állambeli Nashville-ben található Country Music Hall of Fame-ben volt kölcsönben és kiállítva. 2005 januárjában visszakerült a Frizzell családhoz. Később a Retrofret árverésen kelt el 350 000 dolláros áron. Maga Merle Haggard vásárolta meg a gitárt és az azóta is a hagyatékának része.

Öröksége

Frizzell énekstílusa számos énekesre volt hatással, különösen Merle Haggardra, Willie Nelsonra, George Jonesra, Keith Whitley-re és Roy Orbisonra. Emellett széles körben elismerték dalszerzői tehetségét is. Az öccse, David Frizzell által írt Frizzell-életrajz előszavában Merle Haggard azt mondja:

Lefty hatása a country zenére nem is mérhető. … Senki sem tudott úgy kezelni egy dalt, mint Lefty. Minden egyes szóhoz addig ragaszkodott, amíg végül úgy döntött, hogy eldobja, és felveszi a következőt. A legtöbben őt hallgatva tanultunk meg énekelni.

Stoney Edwards felvette a “Hank and Lefty Raised My Country Soul” című dalt, amely egy tisztelgés Hank Williams és Frizzell előtt, és amelyet Dallas Frazier írt. A dal 1973-ban a Top 40-es listán szerepelt.

Willie Nelson 1977-es albuma, a “To Lefty From Willie” tisztelgés Frizzell előtt, ugyanis a lemez teljes egészében Frizzell-dalok feldolgozásaiból áll. Frizzellnek van egy csillaga a Hollywood Walk of Fame-en. A Rockabilly Hall of Fame-ben is szerepel fiával, Crockett Frizzell-lel együtt. Frizzell a CMT 2003-as 40 Greatest Men of Country listáján a No. 31. helyen szerepel.
Roy Orbison odaadó rajongója volt Frizzell-nek. Ezért 1988-ban a Traveling Wilburys tagjaként a “Lefty Wilbury” nevet választja zenei hősének tiszteletére.

Fiatalabb testvére, David Frizzell szintén countryénekes. Legnagyobb slágerei az 1982-es “I’m Gonna Hire a Wino (To Decorate Our Home)” és a “You’re the Reason God Made Oklahoma“, egy 1981-es duett Shelly Westtel. A legfiatalabb testvér, Allen Frizzell idősebb testvérei nyomdokaiba lépett a country területén. Csapata Dottie West előzenekara volt. Feleségül vette Shelly Westet, Dottie West lányát.

(Folyt. köv.)


[There are no radio stations in the database]