Barcs Endre: Cliff Richard és az árnyékai | 14. Otthon, édes otthon

Barcs Endre: Cliff Richard és az árnyékai | 14. Otthon, édes otthon

A Kellner cég azt ajánlja, hogy a család költözzön Ausztráliába. Az ország gyorsan fejlődik, egyre nagyobb az igény a rendezvények iránt, az ausztrál bor egyre híresebb, szükség van egy olyan jó és megbízható szakemberre, mint Harry édesapja. Ő kapna is az ajánlaton, de felesége haza akar menni, Angliába. Annak ellenére, hogy sem ő, sem fia egyetlen percig sem látták saját szemükkel az otthonukat, egyre inkább hazavágynak. Igaz, a család többi tagjai, a rokonok is menekülni kényszerülnek és mindenki haza tart, a hazába, ahol még soha nem jártak.

Az utazás megszervezése öt embernek nem is megy olyan könnyen. A házon, ingóságokon is túl kell adni, hogy legyen elég pénz az útra és otthon majd új életet teremteni. Minden összeáll és a Webb család 1948. augusztus 24-én útnak indul Anglia felé. A hazaút egy hónapig tart. Három napot vonatoznak Indián keresztül, végül Karacsiban szállnak hajóra. A Ranchi nevű gőzös egyetlen kabinjában szoronganak öten, miközben Harry folyamatosan tengeri beteg. Amikor átszelik a Szuezi csatornát, a hajó annyit tülköl, hogy Harry megtanul fütyülni.

1948. szeptember 13-án érkezik el a nap, amikor angol földre tehetik a lábukat.

Harrynek az első hazai érzése, hogy hideg van. Az indai meleghez szokott fiú folyamatosan fázik az angliai ködös, esős időben. El sem tudta képzelni, hogy létezik egy ország, ami ilyen hideg. A család az anyai nagymamánál, Dorothy-nál húzza meg magát a Surrey megyében lévő Carshaltonban, tizenhat kilométerre Londontól. Dorothy és második férje, Dick nagypapa, éppen egy hónappal korábban érkeznek meg Indiából.

Az élet nem könnyű számukra. Saját hazájukban menekültként kezelik őket, Harryt az utcán a gyerekek folyton csúfolják:

„Hol van a vigvamod, Indi-bundi?”-mondogatják.

A nagyobb baj az, hogy Anglia a háború utáni szegénységben vergődik, Harry apja nem kap megfelelő munkát, félretett kis pénzük gyorsan fogy. Webb úr, aki Indiában hozzászokott, hogy valaki és nem akarja alább adni, ezért fizikai tevékenységet se szívesen vállalna. Csakhogy büszkeségből nem lehet megélni. Erre ő maga is hamar rájön, amikor a családnak már nincs pénze ennivalóra, ezért alkalmi munkát vállal, betegeket szállít speciálisan kialakított triciklin a helybéli kórházba. A dolgát becsülettel végzi, egy panasz szót nem hallani tőle.

Harryt a szülei a Stanley parkban lévő általános iskolába íratják be. Osztálytárai közül senkit nem ismer. Itt gúnyolják csak igazán a sötét barna bőre miatt. : „Hol van a vigvamod, Indi-bundi?” – hallja folyamatosan, „a lovadat meg hol hagytad?”, „Mi van indi-bundi, meg fogsz skalpolni bennünket?”, a gyerekek ugyanis az iskolában összekeverik az indiait az indiánnal, ugyanis az angolban az indiánt és az indiait ugyanaz a szó jelöli, „Indian”.

Apja biztatja, hogy ne hagyja magát. Másnap a leghangosabb és legszemtelenebb kap egy öklöst a gyomrába. Erősebb az osztálytársainál, ugyanis az átmenet miatt egy évvel a saját szintje alatt kell kezdenie az angol iskolát. Még néhányszor bele kell mennie komoly verekedésbe, ahol vér is folyik, míg a többiek elfogadják, hogy nem egy elkényeztetett úri-fiúval van dolguk.

Egy nap, amikor hazamegy az iskolából, édesanyját sírva találja.

„Nem megy ez így sokáig, Harry,” –mondja –„nem jutunk egyről a kettőre. Itt élünk összeszorulva egyetlen szobába, egy fürdőszobával, a nagyszüleid nyakán. El kellene költöznünk, de hogyan?”

„Anyu, ha nagy leszek, akkor házat veszek neked, de akkorát..”­-vigasztalja az anyját.
„Ugyan, kisfiam, ne álmodozz, nem fogunk mi kikerülni ebből a porfészekből soha!” – mondja és megsimogatja kisfia fejét és egy puszit nyom a homlokára.

Harry éppen kilenc éves, amikor sikerül egy albérleti szobát kivenniük Dél-Londonban a Waltham Cross-on. A helyiség még szűkebb lesz, amikor 1950 februárjában megszületik legkisebb húga, Joan. Itt új iskolába kerül, a Kings Road-on, és az ugratás kezdődik elölről. Még külön azért is csúfolják, mert minden tantárgyból kitűnő. Pedig a körülmények messze nem ideálisak, hatan laknak egy szűk szobában, ahol két földre rakott matrac van hatuknak.

Szerencséjükre a szomszédban a helyi önkormányzat egyik jeles tagja lakik, és amikor meglátogatja a Webb családot, elszörnyülködik a látványon. Az önkormányzat neki köszönhetően kiutal számukra egy szükséglakást. Amikor átveszik a Hargreaves Close 12 számú házban lévő lakás kulcsát, repdesnek a boldogságtól. Pedig az utcán egyetlen autó sem áll. Az arrafelé lakók ezt a luxust nem engedhetik meg maguknak. A lakás azon sem segít, hogy nincs mit enniük. A vacsora üres kenyér, vaj és lekvár nélkül. Viszont két szoba van, az egyikben alszanak a szülők a földön lévő matracon, a másikban, ami csak egy fél szoba, a gyerekek.

Az idősebb Webb munkát talál az Atlas Lamps-nél, egy csillárokat és világítási eszközöket gyártó vállalatnál, aminek a tulajdonosa a Thorn Electrical Company, Enfieldben. Ahogy a gyerekek kicsit megnőnek, Harry édesanyja is talál munkát egy gyárban, ahol szállítószalag mellett kell dolgoznia napi nyolc órát állva.

Cliff Richard a szüleivel

Közben Harry megkezdi középiskolai tanulmányait a Chesnut-beli Modern Schoolban, ahol beiratkozik a helyi színjátszókörbe és elkezd focizni a Hertfordshire ifi csapatában. Apja két éve dolgozik a lámpagyárban, amikor meg tudják vásárolni az első bútoraikat, viszont a vacsora még midig cukros teába áztatott pirítós kenyér! De kitartóan imádkoznak minden étkezés előtt és megköszönik Istennek az ételt, amit adott nekik.

…és akkor valami csoda történik

1956 májusában, egy vasárnap délelőtt, az akkor 15 éves Harry Webb, a barátaival csavarog a helyi utcákon, mint midig. Az üres órákat csak el kell tölteni valahogyan, akkor is, ha az emberfiának nincs egy fillérje sem. Norman Mithammal, becenevén Terry-vel, az egyik osztálytársával vannak ketten, amikor felfigyelnek egy sötétzöld Citroenre. Furcsa az autó alakja és színe is, nem sokat látni akkoriban ezt a francia típust London szegény negyedében. Jár a motor, a vezető beugrott az újságoshoz a vasárnapi lapokért. Az autóban a rádió is szól, jól hallani a zenét a lehúzott ablak mellett. Harrynek földbe gyökerezik a lába. Olyant hall, amit még soha. Egy férfi énekel ismeretlen stílusban, amiről fogalma sincs, hogy mi. Szinte betolja a fejét az ablakon, amikorra vezető megjelenik, hóna alatt az újságokkal, bedobja azokat az anyós ülésre, bevágja magát a volán mögé és elviharzik.
Mi volt ez? Ki énekelt és mit? Néznek egymásra a barátjával. Ez az a pillanat, amikor Cliff Richard karrierje elkezdődik.

(Folyt.Köv.)