Barcs Endre: Cliff Richard és az árnyékai | 17. „Nem, uram, ez Rock&Roll”

Barcs Endre: Cliff Richard és az árnyékai | 17. „Nem, uram, ez Rock&Roll”

Már meg is találta számukra a megfelelő dalt, ez a „Schoolboy crush”, amit eredetileg Bobby Helms amerikai countryénekes vett lemezre az USA-ban. Norrie azt szeretné, ha ennek az angol verzióját készítenék el. El is juttatja a lemezt nekik, a fiúk gyorsan megtanulják. De kell egy szám a B oldalra. Mire jó a zöld távolsági busz? Ian Samwell ezen a távolsági buszon utazik a szüleitől, a londoni Colney-ből Cheshuntba, a próbára. Mindig a gitárjával jön és a jegyzetfüzetével, amibe a zenei ötleteit feljegyzi. Egy nap izgatottan állít be a próbára.

Elkezdtem írni egy dalt a buszon, az a címe, hogy „Move it -mondja.

Gyorsan bedugja a gitárját a kis erősítőjébe és nekikezd játszani. Cliff ledöbben. Már azon a kis erősítőn is érezni, hogy valami különös született. Valami dögös, igazi amerikai Rock&Roll. Nyomban kidolgozzák a dalt, írnak hozzá rendes szöveget, megtalálják a megfelelő ritmust. El vannak ájulva tőle.

Norrie behívja őket, hogy meghallgassa, mire mentek az elküldött dallal. Bevonulnak az igazgatói irodába, ahol előadják mind a két számot.A „Schoolboy Crush” tetszik Norrie-nak, a „Move it”, hát az bizony egyáltalán nem. Valahogy nem hiszi el, hogy ezt a dalt a fiúk írták. Hogyan, hiszen nem tudnak kottát olvasni, hogy írhatták volna. Hisz is a fiúknak, meg nem is, attól tart, hogy a fiúk a dalt lekoppintották valahonnan. A másik gond, hogy Norrie nagyzenekarra akarja átszerelni.

Azt már nem! – vágja ki a frissen szerződtetett sztár – Ez uram, Rock&Roll, és ennek úgy is kell szólnia, mint egy Rock&Rollnak!

Norrie nem szokta meg, hogy az előadók, akikkel dolgozik, nemet mondjanak neki. Ki hallott még ilyent? De tetszik neki Cliff csökönyössége.

A stúdióidő drága, ez a dal nem ér annyit! – mondja Norrie. Értse meg, uram, ez Rock&Roll. A fiatalok szeretni fogják. Higgyen nekem! – így Cliff. Rendben próbálkozzunk meg vele -válaszolja, de ragaszkodik hozzá, hogy képzett zenészekkel egészítsék ki a bandát.

Aztán elhangzanak a varázsszavak Paramor szájából:

„Akkor találkozunk a stúdióban.”

Cliff kitántorog az utcára, ott tér észhez. Erre így emlékszik vissza:

„Még mindig csak 17 éves voltam, és még csak el sem tudtam képzelni, hogy hol vannak a városban lemezstúdiók és melyik az, ahol a felvételt el fogjuk készíteni. Messze a városon kívül laktam, és amikor bementem a meghallgatásra Norrie Paramorhoz, és ő kimondta azokat a varázslatos szavakat – „OKAY, felvesszük a lemezt”, és adott egy időpontot, majd közölte „találkozunk a stúdióban” – nem tudtam, hogy hol!  Most visszatekintve, olyan csodálatos hely volt az Abbey Road stúdió, amihez erősen lehetett kötődni. Akkor még közülünk nem ismerte senki. Azóta híres hely lett, természetesen nem mi, hanem a Beatles tette azzá, de büszkén mondhatjuk, hogy a miénk is volt.  Bármikor, amikor oda mentünk, úgy éreztük, mintha otthon lennénk. Az Abbey Road Studio Two végleg bevésődött mindannyiunk emlékezetébe, akik valaha is ott készítettünk felvételeket – a Beatles, én és még egy csomó más ember számára ez egy fenomenális hely volt.  Annyira boldog vagyok, hogy a karrierem ott kezdődött. Ahogy benéztél a stúdióba, a lépcső a jobb oldali falon futott végig. Én a bal oldali sarokban énekeltem. Paravánnal voltam körülvéve, hogy a zenekar hangját távol tartsák az én hangomtól. Az a baloldali sarok ott, a kettes stúdióban, az a kis sarok a szülőhelyem! Ott született meg Cliff Richard!”

Elérkezik a nagy nap

Cliff az Abbey Road stúdió 2-ben

A nagy nap 1958. július 24-e. Az első lemezfelvétel napja. A Drifters megérkezik az Abbey Road stúdióba. Írjuk ide a pontos címet, mert ez a stúdió megérdemli, szinte az egész angol könnyűzene, tekintet nélkül a stílusra itt születik meg:

Abbey Road 3, St. John’s Wood, City of Westminster, London.

Abbey Road stúdió bejárata a 60-as években

Amikor az épület 1831-ben elkészül, nem más, mint egy kilenc hálószobás, György király korabeli lakóház. 1929-ben, a His Master’s Voice logóval rendelkező Gramophone Company vásárolja meg. A végtelenül hatalmas hátsó kertet kihasználva alaposan kibővíti az épületet, az új szárnyban kap helyet az óriási lemezstúdió. A stúdió akkora, hogy 1931-ben a Pathé filmstúdió az egyik filmjéhez itt veszi fel a kisérőzenét a London Symphony Orchestra közreműködésével.

A hely bármilyen nagy is, kicsinek bizonyul, ugyanis nincs olyan terület, ami a zenészek rendelkezésére állna átöltözésre, pihenésre, étkezésre, ezért a vállalat megvásárolja a szomszédos épületet is. A kibővített stúdió tulajdonosa, a Gramophone Company 1931-ben összeolvad az 1917-ben alapított amerikai Columbia Phonograph Company angol leányvállalatával és ezzel megszületik a máig működő EMI lemezkiadó. Az EMI sokáig még megtartja a Columbia címkét a lemezeken, Cliff és a Drifters lemezei is ezzel a címkével jelennek meg.

Érdemes megjegyezni, hogy a második világháború idején Glenn Miller ebben a stúdióban készíti el számos híres felvételét. 1957-ben, amikor már a kisebb együttesek is adnak ki lemezeket, a nagy stúdióból leválasztanak egy kisebbet, amit elneveznek Stúdió 2-nek, és végeredményben ez a Stúdió 2 lesz az, ami történelmet ír, hiszen az angol Rock&Roll és beat fellegvárává válik!

Kanyarodjunk vissza a nagy naphoz és az ideges fiúkhoz, akik életük nagy kiugrási lehetősége előtt állnak. Itt várja őket az első kellemetlen meglepetés, Norrie közli, hogy nincs szüksége Norman Mitham közreműködésére, professzionális zenészt szeretne helyette alkalmazni. Cliff nagy bajban van, hiszen Norman az osztálytársa volt a középiskolában, évek óta szoros barátság fűzi őket össze és ő az, akivel együtt hallották a „Heartbreak hotel” c. Elvis számot kiszűrődni a Citroen autóból. Norrie hajthatatlan. Cliff azt akarja, hogy a felvétel mindenképpen sikerüljön, hiszen annyira biztosra megy, hogy már felmondott az Atlas Lampsnél. Szégyen lenne visszaballagni. Norman, ha fáj is neki, de megértő, nem csinál cirkuszt, elmegy.

A technikai helyiségben ott ül a zeneigazgató, a maga komolyságával. A stúdióban már jó néhányan várják őket, három náluk jóval idősebb férfi és három ugyancsak náluk jóval idősebb hölgy. Ők a Mike Summer Singers, a Columbia lemeztársaság fizetett, professzionális háttér énekesei, akik még életükben nem találkoztak a Rock&Roll al, filmzenékhez és musicalekhez szoktak.

Mike Summer Singers

Ott van két másik úriember is, amikor bemutatkoznak egymásnak, kiderül, hogy egyikük Ernie Shear szólógitáros, a másik Frank Clark bőgős. Mindketten a stúdió session zenészei. Cliff elbeszélget Ernie Shear-rel, tudni akarja, van-e benne Rock&Roll feeling. Ernie odasúgja Cliffnek:

Nyugi, nyugi, titokban mindig is Rock&Roll t akartam játszani, csak az öreg nem engedi – mondja és a technikai helyiség ablaka felé emeli a tekintetét.

Frank is kacsint egyet, ami megnyugtatja Cliffet.

A „Schoolboy Crush” c. számon hamar túl vannak, Cliff nem nagyon éli bele magát, adja, amit kell, a kórus is hozza, amit kell, Norrie elégedett. A „Move it” előtt Cliff kicsit „bemelegít”, ölében a gitárjával, de Norrie beszól neki a fejhallgatójára a technikai helyiségből, hogy nem kell bajlódnia a gitárral, azt majd Ernie elintézi. Ian Samwellnek azonban megengedi, hogy ritmusozzon. Aztán Norrie megint rászól Cliff fülesére:

Vedd fel a gitárodat, kérlek!
De az előbb azt mondta, hogy nem kell gitároznom.
Nem is kell, csak ha a nyakadban van a gitár, akkor jobban énekelsz.

Cliff nem tudja megállni, hogyha a nyakában lóg a gitárja, akkor ne játsszon rajta. Játszik is a felvételen, csak nem hallani, mert a gitárja nincs bedugva az erősítőbe.
A felvétel is elég jól sikerül, de Norrie akar még egy „take”- et. Ernie és Frank olyan hangulatot csinálnak, hogy az szárnyakat ad Cliffnek. Amit „az öreg” nem engedett meg nekik korábban, most kiadják magukból.

„Ennyi!” -hallatszik Norrie hangja a technikai helyiségből.

Ennyi? Teszi fel Cliff is önmagának a kérdést. Elég lesz ahhoz, hogy elinduljon a karrierje? De tudat alatt tudja, hogy a „Move it!” robbanni fog. Csak nem meri magának bevallani.
Otthon Cheshuntban, a kis kétszobás lakásban az édesanyja és a húgai várják izgatottan.

„Hogy ment?” – kérdezik.

Cliff belenyúl a zsebébe és átad édesanyjának egy 60 fontos csekket. Az első keresetét, amit lemezfelvételért kap.

A oldal
Move it– szerző Ian Samwell
B oldal
Schoolboy crush – szerző Aaron Schroeder, Sharon Gilbert
A Move it zenészei:
Bőgő – Frank Clarke
Dobok – Terry Smart
Szólógitár – Ernie Shear
Ritmusgitár – Ian Samwell
A B oldalon a háttér vokál a The Mike Sammes Singers
A lemez 1958. augusztus 20-án kerül a boltokba (Columbia 45DB- 4178) és a lista 2. helyére fut fel.

(Folyt. köv.)