Hihetetlen, rég elveszett Elvis-felvételek kerültek elő az izgalmas, új „EPiC” dokumentumfilmben

Hihetetlen, rég elveszett Elvis-felvételek kerültek elő az izgalmas, új „EPiC” dokumentumfilmben

TORONTO — Elvis-rajongóknak lesz néhány választékos szavuk Baz Luhrmann számára, miután megnézték az új zenés dokumentumfilmjét, az „EPiC: Elvis Presley in Concert”-et, amely szombaton világpremierjét ünnepelte a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon.

Azt fogják mondani:

„Thank you, thank you very much!/Köszönjük, nagyon köszönjük!”

Az ausztrál rendező legújabb projektje, amelynek még nincs forgalmazója és megjelenési dátuma, nem más, mint egy eltemetett kincs a Király rajongói számára. Egy igazi rock-Tutankhamon-síremlék.

És akárcsak azok az 1920-as évekbeli egyiptológusok, Luhrmannnak is ásnia kellett.

Az „Elvis” és a „Moulin Rouge” rendezője ritka hozzáférést kapott Presley hét éves Las Vegas-i tartózkodásának 59 órányi negatívjához, amelyek a Warner Bros. Kansas-i sóbányában található pincéjében porosodtak.

Ez egy legendás sorozat 636 intim előadásból, amely 1969-től 1976-ig tartott – egy évvel azelőtt, hogy Elvis 42 évesen meghalt. Valószínűleg el tudod képzelni az ikonikus sátrat. De a sorozatból fennmaradt felvételek nehezen voltak megtalálhatók, és ha mégis, akkor is rossz minőségűek.

De már nem. Luhrmann, munkatársai és Peter Jackson gyönyörűen restaurálták a fellelt videókat, és egy izgalmas pillantást vetettek arra, hogy milyenek voltak valójában azok a nevadai éjszakák a Király társaságában.

Presley kiváló szórakoztató volt,  mind végéig.

Lelkesedése, vicces improvizált tréfái, csinos rajongóival való szenvedélyes csókjai és sziklaszilárd hangja mind dicsőségesen megmutatkoznak. A lenyűgöző kulisszák mögötti próbafelvételek pedig megmutatják, milyen meglepően okos és zeneileg agilis tudott lenni Elvis.

A film élénk képet ad a helyszínen uralkodó őrült tömeghangulatról is, amely ma a Westgate Las Vegas Resort. A banketten méhkas frizurás nők cigarettáznak, pezsgőt isznak és sikoltoznak, mintha megszállottak lennének.

A premier az premier, tudom.  De a mintegy 70 hölgy (és néhány úr), akik a Princess of Wales Theatre-ben a „Suspicious Minds” alatt felálltak és  iskolás lányok módjára táncra perdültek, egyértelműen érezhették, hogy a már amúgy is hideg Torontóban mégis csak emelkedik a hőmérséklet.

Az „EPiC” azonban nem csupán egy lelkesítő zenei előadás. Van egy életrajzi oldala is, bár nem a születésétől a haláláig, és Luhrmann egy régóta eltűnt, ellenben sokat eláruló sajtótájékoztatón készült Elvis-interjú hangfelvételét használja fel, hogy a főszereplő elmesélje történetét, miközben személyes véleményeket és mély betekintést nyújt.

Fokozatosan a két rész összeolvad. Például, amikor Elvis az „Always On My Mind” című dalt énekli, Elvis és Priscilla Presley látható, ahogy a kis Lisa Marie-vel játszanak. Ez különösen megható, mivel a lánya alig két éve halt meg.

Azok számára, akiknek nincs otthon egy szoba, amelyet Elvis-emlékeknek szenteltek, vagy akik egyáltalán nem érdeklődnek a fickó iránt, az „EPiC” még így is energizáló élmény. Véleményem szerint nincs jobb annál, mint megfigyelni a valaha élt legnagyobb művészeket, ahogy azt csinálják, amit a legjobban tudnak – mindenféle szépítés nélkül.

És ha most még bizonytalan vagy, akkor a film után el fogod hinni, hogy Elvis valóban az egyik legnagyobb volt.

Leírhatatlan varázsa van annak, ahogy a sztár tömeg hisztériát kelt. És mivel a videó kristálytiszta és éles, az aurája áttör a képernyőn, mintha az egy ablak lenne.

Karrierje ezen szakaszában Luhrmann továbbra is hűséges marad a Királyhoz. Az Austin Butler főszereplésével készült, legjobb filmnek jelölt „Elvis” című filmje fontos szolgálatot tett Presley örökségének, akit halála óta méltatlanul, kövér poénfigurává alakítottak.

Ez a szexi, izgalmas film emlékeztette az idősebb generációkat és a képzett fiatalabbakat arra, hogy Elvis egy ellentmondásos, kultúrát megrázó, korlátokat lebontó, lázító, egyedülálló zenei erő volt.

Eposz a megfelelő szó rá. És az „EPiC”…. ismét csak megcsinálta.

Forrás: nypost.com