Gusztafik Tibor: Lemezlovagok | Milliódolláros hangok

Gusztafik Tibor: Lemezlovagok | Milliódolláros hangok

1956. december 4-én négy Rock&Roll előadó, Elvis Presley, Carl Perkins, Johnny Cash és Jerry Lee Lewis találkozott a Sun Records memphisi stúdiójában. Kedélyes oldott légkörben gospeleket énekeltek, amely „The Million Dollar Quartet” címmel került be a köztudatba. A résztvevők Rock&Roll történelmet írtak, pillantsunk be a színfalak mögé!

Sam Phillips 1952-ben megalapította a Sun Records-ot, küldetése az volt, hogy ötvözze a délies country-t és a Rhythm&Blues-t, szembe szegülve az amerikai szórakoztatóipar megkövesedett szegregációjával. A Sun kiadványok tükrözték a nyüzsgő Memphis zenéjének lényegét, a kiadó merész újításai lehetővé tették az Elvis Presleyhez hasonló korszakos művészek felemelkedését! Elvis Presley számára az 1956-os esztendő roppant sikeres volt. Fénylő csillaggá vált, márciusban hatalmas hírveréssel övezve boltokba került az első nagylemeze a dúsgazdag RCA lemezkiadó gondozásában. Az Elvis mámor hullámán 1956. november 15-én bemutatták az első mozifilmjét, a „Love Me Tender-t”, amelyet mindenütt óriási érdeklődés kísért.

Presley begyújtotta a szikrát, az új hangzás viharként söpört végig Amerikán, az énekes hírneve, dalai, kisugárzása mágnesként vonzotta a fiatal előadókat a zenei pályára.

Carl Perkins édesapja ültetvényen dolgozott – ők voltak az egyetlen fehér család – egy öreg afroamerikaitól tanult meg gitározni, a countryzene és a blues rajongójává vált.

Testvéreivel, Clayton-nal és Jay Perkins-sel, Perkins Brothers Band néven zenekart alapított. Később csatlakozott hozzájuk W.S. Holland Perkins dobos is. Carl fiatalon megnősült, hét közben pékműhelyben dolgozott Jackson településen, Tennessee államban. Hétvégenként a testvéreivel csehókban muzsikáltak. A Perkins Brothers Band bőségesen merített ihletett Presley számaiból.

Emlékezések szerint Carl Perkins felesége a rádióban hallotta Elvis „That’s All Right-ját” odaszólt Perkinsnek:

Carl, ez a hangzásvilág teljesen olyan mintha a tiéd lenne.

A megjegyzés kulcsfontosságúnak bizonyult! Felvette a kapcsolatot Sam Phillips-el, aki felismerte a Carl tehetséget. 1955 decemberében megjelentette a Rock&Roll műfaj egyik legfontosabb nótáját, a sodró lendületű „Blue Suede Shoes-t”!

Carl Perkins dinamikus gitárjátékával, fülbemászó számaival a rockabilly irányzat legnagyobb csillaga, a stílus királya volt! Carl Perkinst 1987-ben beiktatták a Rock&Roll Hírességek Csarnokába.

Johnny Cash zenei érdeklődése fiatal korában elsősorban a country dalokra specializálódott, amelyek később hatással voltak dalszerzői pályájára. Négy év katonáskodást követően 1954 júliusában tért vissza Memphisbe. Pompás időzítés, abban az időszakban Elvis Presley Rock&Roll pályája felívelt, a műfaj egyre inkább a középpontba került. Akkoriban Cash házaló ügynökként dolgozott, szabadidejében dalokat írt. Kalandos múltjából és a környezete blues és gospel zenéjéből merített ösztönzést dalszerzői munkájához. Presley fellépései ösztönözték Cash-t, hogy belépjen a zeneiparba, Tennessee Two néven háttér zenekart alakított. Marshall Grant-tel és Luther Perkins-szel gospel dalokat énekeltek.

Elvis ajánlására kereste fel Sam Phillips-t. A lemezkiadó szakember nagyra értékelte Cash dalszerzői tehetségét és becsvágyát, különleges orgánuma is lenyűgözte, azonban akadt komoly akadály is. Az énekes repertoárjának nagy része vallásos témájú volt. Phillips úgy gondolta, hogy nem kifizetődő népszerűsíteni, ezért arra kérte, hogy jöjjön vissza más stílusú szerzeményekkel, ha a Sun Records-nál akar hanglemezt kiadni.

Johnny Cash szakmai berobbanása a Louisiana Hayride, a country előadók ugródeszkájának számító rádióadásban történt meg.

Az előadó rendszeres szerepléseivel tekintélyes rajongótáborra tett szert, hírnevet szerzett magának, a népszerű és hallgatott műsor meghozta az ismertségét.
Sam Phillips érzékelte az eseményeket, ő is „begyújtotta a rakétákat” Johnny Cash hanglemez karrierjére összpontosított.

1955. december 15-én napvilágot látott Cash második kislemeze, a „Folsom Prison Blues„! A korong felkapaszkodott a slágerlistákra, anyagi hasznot hozott, amely lehetővé tette, hogy Cash feladja a nappali munkáját és teljes erővel a dalszerzői-énekesi pályára összpontosítson. A következő ikonikus alkotása az „I Walk The Line” 1956 áprilisában került kereskedelmi forgalomba.

Jól csengő nevet szerzett magának a zeneiparban. Johnny Cash következő kislemeze az 1956. november 21-én megjelentetett „Train of Love” volt.

New Orleans-ban, Natches-ben és az útszéli csehókban mindenütt tombolt a zene, a honky tonk kocsmákban a blues, Rhythm&Blues vert gyökeret.

Jerry Lee Lewis szerény környezetben nőtt fel, keményen dolgozó szülőkkel, akik gyakran költöztek a munkavállalás lehetőségek keresése miatt. A nehézségek ellenére büszke a gyökereire, állítja, hogy a louisianai származása formálta az identitását és művészetét. Szerinte a Mississippi folyó vidékéről származók között megfigyelhető az impulzivitás és a vad lelkesedés szellemisége, ez a háttér szilárd alapot adott pályafutásának.

14 évesen beszökött egy éjszakai klubba Ferriday fekete negyedében, a Haney’s Big House-ba, majd elbújt a függöny mögött, és hallgatta BB King-et Muddy Waters-t és kedvencét, Ray Charles-t. A többi déli sráchoz hasonlóan ő is rajongott Elvis Presley-ért, de a legnagyobb példaképe Paul Whitehead, a vak zongorista volt Meadville-ből, Mississippi államból.

Jerry tőle igyekezett ellesni a billentyűs mesterség fortélyait. Egyik törzshelyük Natchez-ben, a Wagon Wheel nyüzsgő bár volt parányi színpaddal, amelyet korlát vett körül, hogy védje a fellépőket a tivornyázó vendégek okozta balesetektől. A levegő nehéz volt a cigarettafüst, a sör és az olcsó parfüm elegyétől. Ez a találkozóhely hírhedt volt zajos légköréről, az érzelmek és az alkohol szabadon keveredtek, és a blues és a hillbilly zenei stílusok dübörögtek.

Jerry Lee Lewis zongorajátéka ehhez hasonló csehókban, lebujokban formálódott, a rá jellemző nyers erő és robbanékony energia egyértelmű előjelei voltak ígéretes zenész pályájának. 1956. december 1-jén kijött a debütáló korongja az „End of the Road”/„Crazy Arms” kislemez. Bekerült a körforgásba, három nappal később randevúzott a Sun legnagyobb ászaival.

Nagyszerű korszak volt, nagyszerű idők – emlékezett vissza Carl Perkins a Sun Records korai napjaira. „A Sun-nál nem volt féltékenység Elvis Presley, Johnny Cash, Jerry Lee Lewis, Roy Orbison, Charlie Rich és köztem. Mindannyian szegény fiúk voltunk, segítettük egymást, drukkoltunk a másiknak. Amikor egyikünk felvételt készített, a többiek is ott voltak, jó volt látni Johnny Cash-t vagy Charlie Rich-et a kontrol stúdióban! A Sun nagyon kicsi hely volt a 706 Union Avenue-n, mégis nagyszerű bázis volt, ahol nagy odaadással zenéltünk, egyénileg és csapatban is.”

Látszólag úgy tűnik, hogy a „Million Dollar Quartett” jam session teljesen véletlenül állt össze, de sokkal valószínűbb, hogy Sam Phillips üzleti megfontolásból hívta össze a művészeket 1956. december 4-én a Sun Records-hoz. Carl Perkinsnek stúdió ideje volt, a „Matchbox” című nóta rögzítésére készülődött. Perkins kísérőit, testvérei, Clayton Perkins basszusgitáros, Jay B Perkins ritmusgitáros és a dobos W. S. Holland dobos alkották.

A keverőpultjánál, Jack „Cowboy” Clement foglalt helyt. A „Cowboy” volt a Sun Records producere és hangmérnöke a lemezcég aranykorszakában, neki volt köszönhető a különleges Sun hangzás.

Sam Phillips úgy érzékelte, hogy Perkins hangzásának frissítésre van szüksége, ezért elhívta a felvételre a lemezkiadó új üdvöskéjét, a fiatal zongoristát, Jerry Lee Lewis-t. Perkins és zenekara, Lewis-szal kiegészülve, feljátszottak néhány dalt, köztük azt is, ami később Perkins egyik szimbóluma lett, a „Matchbox”-ot. A szenzációs négyesből akkor még kilógott, az ismeretlen „zöldfülű” a billentyűs Jerry Lee Lewis, a feljegyzések szerint stúdiózenészként 15 dollárt kapott, azért, hogy a boogie woogie zongorajátékával színesítse a sound-ot.

A történelmi találkozó eseményeinek sok részlete, például az érkezési sorrend vita tárgyát képezi, annyi biztos: Perkins-hez és Lewis-hez Elvis Presley és Johnny Cash is csatlakoztak. (Cash az önéletrajzában azt írta, hogy ő ment elsőként a Sun Studio-ba, mert hallani akarta Perkins felvételeit.)
Kora délután Elvis Presley, rangjához illően stílusosan, a barátnőjével, Marilyn Evans táncosnővel kéz a kézben suhantak be a stúdióba.

Lezser fickók meetingje, a vidám üdvözlések, laza ugratások után, Elvis kicsit beszélgetett Phillips-szel a vezérlőteremben, meghallgatta az elkészült felvételeket, amelyet jónak ítélt. Elvis Presley, Carl Perkins és Johnny Cash jól ismerték egymást, 1955-ben együtt turnéztak, összebarátkoztak. Elvis RCA nagylemezén elénekelte Perkins „Blue Suede Shoes” című nótáját. Presley egyértelműen központi figura volt, bement a stúdióba, és egy kis idő múlva megkezdődött az örömzenélés. Elvis letelepedett a zongora mellé és elkezdte a „Blueberry Hill” című számot. A többiek is összegyűltek a hangszer körül, bekapcsolódtak a műsorba, kedélyes hangulatú önfeledt éneklés, örömzenélés kezdődött el. Gospeleket énekeltek, a feltörekvő csillag Jerry Lee Lewis gyorsan beépült a csapatba, befogadták, mert nagyszerűen ismerte a spirituálékat.

Phillips folyamatosan bátorította „a fiúkat”, hogy élvezzék ezt az rögtönözött jam sessiont, a műsor minden percét rögzítette. Dörzsölt üzletemberként gondolt a marketingre is, felhívott néhány helyi riportert és fényképészt, hogy dokumentálják a különleges összejövetelt. A helyi újság, a Memphis Press-Scimitar rovatvezetője Bob Johnson, a fotóssal George Pierce-szel együtt ígéretes anyag reményében azonnal átjöttek a stúdióba. Johnson tudósítása másnap jelent meg a lapjában „Million Dollar Quartet” címmel. Az újságcikkben látható a híres fénykép, amelyen Presley a zongoránál ülve látható, körülötte Lewis, Perkins és Cash. (A fotó nyers, vágatlan változatán Evans kisasszony mellettük a zongorán ülve látható). A sajtó rásegített, hogy a spontán muzsikálás különleges médiaeseménnyé váljék!

Az örömzenélés utóélete is izgalmas. 1957. január 23-én megjelent a „Matchbox” kislemez, a B oldalán a „Your True Love”.

Közel negyedszázaddal később, 1980-ban végre forgalomba került a „Millió Dolláros” jam session-t megörökítő hivatalos album. (Korábban kalózlemezek is kerültek forgalomba.) A Rock&Roll pionírok történelmi találkája, az örömzenélés folyamatos ihlető erővel bír, dokumentumfilmek és színházi előadások alapját képezi.

A „Million Dollar Quartet” c. lemez dalai:

A színpadi változatban a bemutatott slágerek között: a „Blue Suede Shoes”, a „Fever”, a „Walk the Line”, a „Sixteen Tons”, a „Who Do You Love?”, a „Great Balls of Fire”, a „Folsom Prison Blues”, a „Whole Lotta Shakin’ Goin’ On”, a „Hound Dog” és még számos korszakos alkotás is felcsendült.

Bővebben: Gusztafik Tibor: Lemezlovagok című készülő könyvében