Gusztafik Tibor: Lemezlovagok | A Sakk Nagymesterei

Gusztafik Tibor: Lemezlovagok | A Sakk Nagymesterei

„Leonard Chess tudta az egyetlen fontos dolgot, hogy mindig meg kell adni az utcának, amit az utca akar.” (Marshall Chess)

A Macomba Lounge, egy félhomályos lebuj Chicago déli részén a fekete negyed szívében. A hosszú, keskeny klub bárpultja mögötti apró, félhomályos színpadon a mulató házi zenekara, Tommy Archia és Coleman „Hawk” Hawkins tenorszaxofonosok vezetésével muzsikálnak. A zenészek a pódiumról a dohányfüstön keresztül zsúfolásig tömött bárt látnak. A Macomba a város egyik legnépszerűbb csehója, a fellépők zeneileg különleges nívót képviselnek. Az egyik asztalánál tekintélyes lemezkiadó tehetségkutatója fülel, figyeli a műsort és közben buzgón jegyzetelt. A szokatlan jelenségre a szórakozóhely tulajdonosa, nagyszerű üzleti szimattal megáldott Leonard Chess felkapja a fejét, zsigereiben érezi, kecsegtető biznisz van születőben, a jövő slágere, a hanglemezkiadás! 1947-t mutat a naptár.

A lengyel zsidó emigráns Czyż család először New Yorkba, majd Chicagóba költözött, több ezer lengyel honfitársával. Az édesapa, Józef kis roncstelepet üzemeltetett, remélte, hogy a jövőben fiai átveszik az üzletét. A két fiának azonban más terve volt, beilleszkedtek az amerikai társadalomba. Megváltoztatták a nevüket: Lejzorból Leonard, Fiszelből pedig Phil (Philip) lett. Módosították a szinte kimondhatatlan vezetéknevüket is. Az USA-ban a „Chess” érthetőbben hangzott, mint a „Czyż”.

Leonard Chess két italboltot üzemeltetett. Amikor öccse, Phil leszerelt a katonaságtól közös céget alapítottak, merész terveket szövögettek. Chicagóban pezsgett a klubélet, a szórakoztatóipar virágzott, Macomba Lounge néven zenés mulatót nyitottak a fekete negyedben. Látva a zenei tehetségkutatók érdeklődését, Leonard kapcsolatba lépett a chicagói Aristocrat Records tulajdonosaival, a Charles és Evelyn Aron házaspárral. Jól ismerte őket, a Macomba Lounge muzsikusai időnként besegítettek háttérzenészként, az Aristocrat lemezfelvételeken. A kiadó, mint a legtöbb korabeli lemezcég követte a szabvány mintát, rendszerint fehér zenészek által rögzített lemezeket jelentetett meg, a vásárlói célcsoport is szinte kizárólag fehér emberekből állt. (Akkoriban az amerikai hanglemezkiadók finoman szólva sem kapkodtak a fekete muzsikusokért.)

A második világháború utáni években a big bandek egyre inkább összezsugorodtak, helyüket a combo-k és a szólóelőadók vették át.

1947-ben Leonard Chess bevásárolta magát a kiadóba, kezdetben jazzes zenét szeretett volna megjelentetni, hasonlót, ami megszokott volt a klubjában, de ez kereskedelmi szempontból nem bizonyult túlságosan jövedelmezőnek.

1947 végén, 1948 elején Sunnyland Slim nevű blues zongorista – énekes érkezett lemezfelvételre az Aristocrat stúdiójába. Slim zenekara volt az első, amely jelentősen más hangzást képviselt, mint lemezcég jazz zenekarainál megszokott volt. Sunnyland bandáját, zongorista, basszusgitáros és dobos alkotta. Utolsó pillanatban beesett a felvételre Sunnyland gitárosa, McKinley Morganfield, vagy ahogyan a világ később megismerte, Muddy Waters is!

Muddy Waters mielőtt leszerződött volna az Aristocrat Records-hoz a kedvenc chicagói fellépőhelyein – a The Flame és a 708 Club-ban- három éven át tökéletesítette elektromos blues stílusát. A délről származó fekete zenész életműve teljesen új határt szabott a műfajnak, modern hangzást képviselt, ami az amerikai zenerajongók számára addig ismeretlen volt.

1948 nyarán Leonard Chess kiadta Muddy Waters „I Can’t Be Satisified” kislemezét, amely gyorsan népszerű lett az afroamerikaiak körében, egyúttal új irányt szabott a blues fejlődésének.

Leonard és az Aristocrat Records házassága rövid életű volt, mégis jelentős hatással volt a testvérek további pályájára, mert főpróbaként, vagy ha úgy tetszik tanulóidőszakként szolgált számukra a későbbi sikeres kiadói munka tekintetében. Leonard az üzleti tehetségét, a chicagói zenészekkel való szoros kapcsolatrendszerét, kiváló szervezési képességét adta az Aristocrat Records-nak.

1950-ben miután Phil és Leonard megvásárolták az Aristocrat Records teljes tulajdonjogát, azonnal átnevezték a lemezcéget Chess Records-ra.

Új időszak kezdődött, 1950 októberében a Macomba Lounge rejtélyes módon tűzvészben porig égett. A lehető legjobbkor, a testvéreknek „égető” szükségük volt a jelentős összegű biztosítási pénzre…

A Chess első kiadványa jazz dal, a „My Foolish Heart”. Gene Ammons szaxofonos feldolgozása egy 1949-es, azonos című film zenéjének. A dallam ismerősen hangzott, ezért viszonylag biztonságos volt a terjesztése.

A lemezcég második terméke Muddy Waters „Walkin’ Blues” című száma, a korong B-oldalán a blues drágaköve, a „Rollin’ Stone” szerepelt.

Chess-ék a leendő blueslegenda, Muddy Waters elektromos gitárja segítségével megteremtették a chicagói zene új hangzását.

Leonard Chess fia, Marshall Chess:

Gazdag és tekintélyes kiadók A & R tehetségkutató szakembereket küldtek néhány órára a klubokba, ők állítólag nagyon értettek a zenéhez, de az apám ezekben a klubokban lakott! És tudta az egyetlen fontos dolgot, hogy mindig meg kell adni az utcának, amit az utca akar.

Igen muzikális személyiség húzta az igát a háttérben. Nélküle korántsem működött volna olajozottan a Chess gépezete, a lemezcég mindenese, dalszerző, tehetségkutató, felvételvezető, alkalmi takarító, Willie Dixon volt! A nagydarab Mississippi-i születésű, egykori bokszoló, szoros munkakapcsolatot ápolt a testvérekkel, felbecsülhetetlen értékű zenei munícióval látta el a chicagói hanglemez céget. Több száz nótát szerzett, köztük a blues alap műveit: „Hoochie Coochie Man”, „I Just Want to Make Love to You”, „Little Red Rooster”, „My Babe”, „Spoonful” stb.

Willie Dixon kétségtelenül korszakos zseni volt!

Leonard gyümölcsöző kapcsolatot épített más független lemezkiadókkal is. 1951-ben bölcs lépésnek bizonyult, hogy a Chess megvásárolta Sam Phillips-től (Memphis Sun Records), Jackie Brenston: „Rocket 88” című számát, amelyben Ike Turner játszott zongorán, a korongot a szaksajtó egy része a legelső Rock&Roll felvételként tartja számon.

Saját rádióállomást is üzemeltettek! A Chess WVON rádió, a Voice of the Negro, kizárólag a fekete közönségnek szentelte a műsorait!

A fifikás „sakkozók” hatékonyan bizniszeltek, a lemezkiadó folyamatosan növekedett, idővel alkiadókat hoztak létre: a jazz-központú Argo-t (később Cadet), valamint a Checker Records-ot. Mindegyik vállalkozás a Chess Records üzleti érdekeltségéhez tartozott. Howlin’ Wolf és Muddy Waters korongjainak megjelentetése mellett, fivérek bátran kísérleteztek, egyengették Chuck Berry, Bo Diddley, John Lee Hooker pályáját, és felfedezték Etta James-t, a Rhythm&Blues csalogányát.

Muddy Waters 1950-es évek elején létrehozott bandája csúcsminőséget képviselt. Muddy mellett, Little Walter Jacobs szájharmonikán, Jimmy Rogers gitáron varázsolt. Később csatlakozott a trióhoz Otis Spann zongorán, és Leroy „Baby Face” Foster dobokon. Sokan minden idők legjobb combo-jának tartják a társulatot.

A bravúros technikájú csoport tagjai a fellépések között nem éltek aszkéta életet… A legbohémebb szemléletű muzsikus, a herflis, Little Walter Jacobs gyerekkorát az utcán töltötte, kölyökként folyamatosan a napi túlélésért küzdött, mindig szökésben volt. Felnőttként vérbeli „Rolling Stone-ként” vándorolt! Sorsszerű, hogy utcai verekedésben hunyt el 37 éves korában…

Muddy volt a „falkavezér”, ő volt a középpontban, egyszer csak felbukkant egy „velőtrázó” hangú trónkövetelő: Chester („Howlin’ Wolf”) Burnett! Felborult az egyensúly. Burnett gitárosa, Hubert Sumlin emlékezett vissza:

Amikor a Wolf Chicago-ba érkezett azonnal elkezdte átvenni az irányítást. Körülbelül két hónapig lakott Muddy Waters házában. Közben Muddy bevezette a szakmába, minden fontos embernek bemutatta, többek között a Zanzibar és a 708-as klub főnökeinek. Amikor Muddy turnézni ment, Wolf egyszerűen a helyébe lépett ezeken a szórakozóhelyeken. Waters attól kezdve finoman szólva sem kedvelte, féltékeny versengés alakult ki kettejük között a chicagói blues király címért!

Muddy Waters karizmája vitathatatlan, ugyanakkor Wolf is eredeti személyiség volt. Howlin’ színpadi fellépései előrevetítették a későbbi rock sztárok bohóckodásait. Előfordult, hogy egyik előadás végén a színpad széléhez rohant és a színpadi drapériáján húzódzkodott, közben továbbra is a mikrofonjába énekelt. Ahogy a szerzemény a tetőpontra ért, a „Farkas” felmászott a plafonig; ahogyan a szám a végéhez közeledett, lassan lecsúszott. A közönség sikolyai közepette éppen akkor zuhant a padlóra, amikor a dal véget ért!

Muddy Waters ajánlására a Chess Records leszerződtette Chuck Berry-t.

(Chuck Berry önéletrajzi könyvében Muddy-t, és T-Bone Walker-t említi legnagyobb példaképeinek!) Chuck 1955-ös „Maybellene” kislemeze is azonnal slágerré vált, egyúttal benevezett a melyik volt az első Rock&Roll dalversengésbe is. Berry termékeny szerzőként ontotta a jobbnál-jobb számokat, a Rock&Roll alap műveit. A gitáros énekes ragyogó színpadi showman volt, a különleges előadásmódja miatt is imádták rajongói a koncertjeit. Chuck Berry nemzedékeket ösztönözött, feltalálta az úgynevezett „Kacsajárást”, a jellegzetes gitáros mozdulatot.

Az 1950-es évek közepén a Chess fivérek a lemezkiadás szövevényes útvesztőiben rendkívüli érzékkel navigáltak. Leonard volt a lemezcég társtulajdonosa, producere, reklámszakembere és utazó ügynöke. Rendszeresen körbe autózott az országban, hogy találkozzon a legfontosabb lemezbolt-tulajdonosokkal, a menő DJ-kkel, zenegép-üzemeltetőkkel, a forgalmazókkal és helyi tehetségkutatókkal, vagyis az értékesítési lánc jeles képviselőivel. A Chess-nél érzékelték, hogy a rádiós DJ-k kulcsszereplők a hanglemezek népszerűsítésében, ezért a rádióállomásokkal különösen szoros együttműködésre összpontosítottak. Phil Chicago-ban felügyelte a stúdió munkákat, eközben Leonard folyamatosan promóciós úton járt, sorra kereste fel a rádióadókat, lemezboltokat, terítette a frissen megjelent korongokat.

A chicagói székhelyű lemezcég egyik kiemelt partnere a shreveporti hanglemezboltos, Stan Lewis volt. Lewis fehér férfiként, a Stan’s boltjában fekete zenét árult a város fekete negyedének központjában.

Shreveport, Louisiana északnyugati részének legnagyobb városa (akkoriban körülbelül 200 ezer lakossal). A második világháború után fontos zeneipari centrummá vált, elsősorban a countryzene hatalmas népszerűsége miatt.

1948-ban a Louisiana Hayride műsor és rádióadás megalakulása, Nashville riválisává tette a várost a countryzenei előadók terén! (Az ötvenes évek derekán Elvis Presley rendszeresen fellépett a shreveporti Louisiana Hayride rádióműsorban, olyankor rendszeresen betért a Stan’s-be lemezeket vásárolni.)

Lewis a Chess Records kiemelt jelentőségű forgalmazója volt, rendkívül sikeresen üzletelt, idővel hat hanglemezboltra bővítette a vállalkozását. A blues és az R&B rajongók tudták, hogy a Stan’s-nél mindig megtalálják, megvásárolhatják azokat a különleges csemegéket is, amelyeket képtelenség beszerezni más zeneboltban.

Etta James, Jamesetta Hawkins néven született 1938-ban Los Angelesben. Ösztönös előadó zseni, érzéki blueshang, női őserő. Az egyik legsokoldalúbb és érzelmileg fűtött énekesnő, hihetetlen könnyedséggel hidalta át a blues-tól a soul-on át a jazz-ig, a különböző műfajokat.

Aki egy kicsit is járatos a blues, Rhythm&Blues és a Rock&Roll történelmében biztosan egyetért, hogy a kiadó hatása és jelentősége felbecsülhetetlen! Formálták a zenei világot, útnak indították a műfajok nagyágyúit, egyúttal sztárcsinálók is voltak, legendát teremtettek. Leonard Chess 1969. október 16-án, öccse, Phil 2016. október 18-án hunyt el. Filmek is készültek a chicagói hanglemezkiadó kalandos történetéről.

A Cadillac Records c. alkotásban, Adrien Brody (Leonard Chess), Mos Def (Chuck Berry), Beyoncé Knowles (Etta James) és Jeffrey Wright (Muddy Waters), láthatóak parádés szereposztásban!

Forrás: Gusztafik Tibor: Lemezlovagok című készülő könyve