Gusztafik Tibor: Lemezlovagok | Amerika Rádiós Hangjai

Gusztafik Tibor: Lemezlovagok | Amerika Rádiós Hangjai

„A rádió a legjobb barátod!”-mondogatta a nevét szerényen titkoló géniusz.

A hanglemezkiadás, a Rock&Roll, a rádiós DJ-ék, a hallgatóság egykoron romantikus szimbiózisban éltek. Különösen az USA-ban, amely marketing érzékeny piac, ott az elektronikus média maximálisan kihasználta a Rock&Roll fokozódó népszerűségét, vagány, nagy dumás, zabolátlan, sikeréhes Dee Jay-k tömege lepte el az étert, dicsőségről, gazdagságról, nagyívű média pályafutásról álmodoztak. Sok ezer rádióállomás őrültebbnél őrültebb lemezzsokéi nyomták a rizsát, a zenei különcök tömegéből bitang nehéz volt kiemelkedni.

Néhányukban az átlagosnál jóval több volt a spiritusz, DJ legendává váltak.

Alan Freed, Wolfman Jack, Casey Kasem kihagyhatatlanok a topból. A Memphis-i Dewey Phillips, Chicago-i Dick Biondi, Jerry Blavet, Jocko Henderson, Tom „Big Daddy” Donahue is csillogó szakmai hírnevet vívtak ki maguknak. Az 1960-as évtized a New York-i rádiós ászai, Murray the K., Cousin Brucie tevékenységükkel kulcsszerepet vállaltak a rockzenei forradalomban!

Elvis első rádiós mentora

Dewey Phillips különleges akusztikájú vezérlőterme a világegyetem Rock&Roll centruma volt az 1950-es évek közepén! A WHBQ stúdiója, a Chisca Hotel galériáján, a Tennessee állambeli Memphisben, a South Main Street 272 szám alatt működött! A szerencsés memphisi tinédzserek minden hétköznap este kilenc és éjfél között elmerültek a korszak miliőiében, ekkor dübörgött a „Red, Hot and Blue” című adás, a legnagyobb kedvenc, Dewey Phillips műsora!

Az 1940-es évek végén és az 1950-es évek elején a nyüzsgő, forrongó Memphis-ben, Dewey Phillips több szempontból is úttörő volt. Hetente hat este volt élő műsorával megcélozta azt az elérhetetlennek tartott hallgatóságot is, amelyik korábban finnyásan utasította el a fekete zenét.

Járatlan utat választott, sokszínű, szegregált déli városban fehér DJ-ként, a című műsorában fekete és fehér előadók korongjait egyaránt pörgette. A különböző stílusok, Blues, R&B, Country, Rockabilly, Gospel az építő kövei voltak annak az irányzatnak, amelyet nemsokára Alan Freed Rock&Roll-nak keresztelt el.

WHBQ csatorna Red Hot & Blue című műsora Dewey Phillips személyisége, zenei kínálata miatt rendkívül hallgatott volt, rang és megtiszteltetés volt az adásban szerepelni, a DJ egyéni műsorszerkesztése befolyásolta a közízlést, növelte a lemezeladásokat, lendületet adott az előadók pályájának!

A lemezlovas egyik csodálója – a Sun lemezkiadó tulaja, Sam Phillips (csupán névrokonok) bevitte a Rock&Roll fellegvárába Elvis Presley első kislemezét (A oldal: „That’s All Right” B oldal: „Blue Moon of Kentucky”), így Dewey volt az első prezenter, aki lejátszotta a rádióban a számot, és 1954. július 8-án interjút is készített a 19 éves Presley-vel.

Az ifjú énekes zenéjét a memphisi DJ műsorából ismerték meg a hallgatók, Elvis berobbanása gyökeresen felforgatta az addig ismert zenei ízlést, feje tetejére állította az egész világot.

Látszólag Dewey Phillips hírneve egyetlen pillanathoz köthető, de jóval többről volt szó. Dewey az 1950-es évek elején teljesen uralta a memphisi rádiós szórakoztatást, műsorával szinte egymaga röpítette az állomást, gyakran több hallgatója volt, mint a város összes többi rádióadójának együttvéve! Előfordult, hogy országszerte tizenegy városban volt hallható.

Közel 10 éven át Dewey Philips volt a legkedveltebb lemezlovas Memphisben, ám 1958-ban megtört a pályája, a WHBQ a Top 40 formátumra váltott, Dewey képtelen volt alkalmazkodni a patikamérlegen szabályozott, aprólékosan szerkesztett, kötött lejátszási listákhoz. Váltott, másik rádióállomásnál folytatta, de akkorra már hullámvölgybe került a karrierje. Az 1952-s autóbaleset következményként egészsége fokozatosan romlott, maradandó fájdalmai súlyosbodtak, egyre inkább az alkoholra és a tablettákra támaszkodott, többször letartóztatták ittas vezetés miatt, teljesen lecsúszott. 1968. szeptember 28-án hunyt el.

Dewey pályája csúcsán a rádiózás karizmatikus egyénisége volt, műsoraival későbbi neves lemezlovasokat ösztönözött, sokan közülük példaképüknek is tartották.

Az „Ötödik Beatle”

Vérében volt a show biznisz, édesanyja, Jean a varietéban zongorázott és zeneszerző volt, nagynénje karakterszínészként jeleskedett a színházakban és a filmekben. Murray gyermekszínészként és statisztaként szerepelt számos 1930-as évekbeli hollywoodi filmben.
Murray the K. 1922. február 14-én látta meg a napvilágot Murray Kaufman néven New York Cityben.

A színészi próbálkozások, katonaság után a rádiós DJ berobbanása 1958-ban jött el, miután a WINS/1010-ben átvette a leginkább közkedvelt 19 és 23 óra közötti idősávot. A következő hét évben az egyik legnépszerűbb New York-i rádiós vált belőle! Rendszeresen Sinatrával indított, rádiótörténelmet írt innovatív reklámzenéivel, különleges hanghatásaival, bohóckodásaival és frenetikus műsoraival.

A furfangos önfényezés legnagyobb királyának ösztönös érzéke volt a marketinghez, üzletileg alaposan kihasználta az éterben megszerzett hírnevét, látványos, a korszak sztárjait felvonultató színpadi show-kat celebrált. A keleti parti metropolisz egyik legnagyobb DJ sztárjának lenni rangot és ugródeszkát jelentett a tomboló sikerek felé, de a globális ismertséghez egy bombasztikus reklám ötlet is kellett! Érzékelte, hogy minden, ami a liverpooli együttes háza táján történik, média szenzáció, meglovagolta a Beatles hullámot!

1964 februárjában Murray volt az egyik első amerikai lemezlovas, akinek interjút adott a Beatles, először telefonon beszélgetett az angolokkal, mindenféle praktikát bevetve odaügyeskedte magát a fiúk mellé, akik a barátságukba fogadták a nagy dumás amerikait. Ettől kezdve Fab Four idegenvezetőjeként kalauzolta a fiúkat a legjobb klubokba és éttermekbe. Az amerikai boltokat ellepték a Beatles névvel fémjelzett tárgyak, pulóverek, garbók, babák, lámpák, parókák, üdítők, bizsuk, zoknik, cigaretták.

A lemezlovas hatalmas felhajtást önön fényezésére használta, szerényen „Ötödik Beatle„-nek titulálta magát! Brian Epstein menedzsernek korántsem volt szimpatikus az amerikai pióca, többször nehezményezte az angol fiúkra gyakorolt jelentős befolyását. Murray fütyült a kritikára, jócskán kihasználta a hírnevét, lépen-nyomon népszerűsítette magát.

1965-ben otthagyta a WINS-t, felbukkant a WOR-FM-en – az első FM rockállomáson. A huncut Murray nem volt mindenben ötödik, az egyszer már bevált recept alapján a Rolling Stones társaságában is sütkérezett a hírnévben, a magánéletét sem aprózta el, hatszor nősült!
Az élet és éterművész 1982. február 21-én hunyt el a kaliforniai Los Angelesben.

Brucie unokatesó

New York City markáns éteri hangjának tulajdonosa az „uncsitesó”, Bruce „Cousin Brucie” Morrow 1935. október 13-án Brooklynban született, a New Yorki Egyetemen végzett. Az 1950-es évek végén szeretett bele a rádiózásba, rövid ideig Bermudán dolgozott, 1959-ben csatlakozott a 1010 WINS-hez, a „Cousin Brucie” DJ művésznevet vette fel..

1961-ben a WINS-nél dolgoztam producerként, megkértek, hogy vegyek át egy rádióadást. Ez annyira sikeresnek bizonyult, szerződést ajánlottak nekem. Körülbelül egy év elteltével, 1961 késő téli éjszakáján, felvettem a Cousin Brucie becenevet. – emlékezett Cousin.

Hallgatni Bruce-t a rádióban olyan volt, mintha egy régi baráttal beszélgetnénk – mondta róla egy kritikus.

Cousin Brucie személyisége karizmatikus volt, hangja tele volt melegséggel, lelkesedése, energiája lázba hozta a hallgatóságát. New York és New Jersey szinte tapadt a hangszórókra, minden fiatal „Brucie-unokatesó” Saturday Night Rock ‘n’ Roll Party című adását kagylózta.

Fontos megjegyezni, hogy a WABC volt a leghangosabb állomás (ami azt jelenti, hogy az adónk 50 ezer wattal sugárzott — más állomások csupán 5 ezer wattal küldték az éterbe a műsoraikat. Ezáltal rengeteg emberhez eljutottunk, esténként 40 államban lehetett hallani a WABC-t – mondta Cousin Bruce.

A Rock&Roll aranykorában, majd a nyüzsgően izgalmas 60-as és 70-es évtizedekben a WABC műsorvezetője a zenék tálalásában tökéletesen hiteles karakternek bizonyult.

Talán azért, mert a korabeli sztárok barátjának és bizalmasának számított, a Beatles, Paul Anka, a Supremes, Neil Sedaka, Carole King, Frankie Valli, Chubby Checker, Bill Haley and the Comets, a Shirelles, Fabian, Frankie Avalon, Dion és Bobby Rydell rendszeresen szerepeltek Cousin Brucie rádió adásaiban, valamint felléptek az általa vezetett színpadi show-műsorokban is.

Az amerikai rádiózás és televíziózás egyik legismertebb alakja.

https://soulrideblog.com/2023/11/02/book-talk-cousin-brucie/

https://www.goldminemag.com/articles/now-were-64-a-meeting-with-dj-cousin-brucie/

A széles közvélemény Murray The K-t ismerte „Ötödik Beatles-nek”, pedig Cousin Brucie is jócskán gerjesztette a Beatle-mániát New York-ban. Interjút készített „a liverpooli fiúkkal” a Plaza Hotel lakosztályában, mi több, 1965. augusztus 15-én ő konferálta a gombafejűeket a Shea Stadionban 65 ezer beatre-éhes sikoltozó fanatikusnak!

Amikor először játszottam az „I Want to Hold Your Hand”-et, 1963. december 25-én, a lemezkiadói promóciós embere — fegyveres őr kíséretében — jött be a stúdióba egy attasé táskával, amelyet a kezéhez lakatoltak, benne a féltett kincsként kezelt kislemezzel. (Világpremier volt aznap este, 9 óra előtt tilos volt lejátszanom (a kiadó országosan érvényes debütálási adásrendje miatt -emlékezett Brucie.

Cousin Brucie a vásznon is felbukkant, szerepelt az 1978-as Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Band című alkotásban, a kultikus 1987-es Dirty Dancing-ben bűvészt alakított, és látható az Across the Universe mozifilmben is.

Bruce a rádiós lemezlovas legenda, már-már nemzeti intézmény, a stúdió mikrofonja mögül levezényelte a brit beatinváziót, izzította a flower power hullámot, átélte az amerikai poprádió fénykorát, a stúdióban több mint 60 éven át zsonglőrködött a szavakkal és jobbnál jobb zenékkel!

Cousin Brucie minden egyes nap ott volt a fülekben, bámulatos energiájának köszönhetően 82 éves koráig rádiózott!

Forrás: Gusztafik Tibor: Lemezlovagok című készülő könyve