Gusztafik Tibor: Lemezlovagok | Hanky-Tonky – A Bálvány szomorú tündöklése

Gusztafik Tibor: Lemezlovagok | Hanky-Tonky – A Bálvány szomorú tündöklése

Hiram „Hank” Williams (1923. szeptember 17. – 1953. január 1.) amerikai énekes, dalszerzőt a szakírók 20. század egyik legjelentősebb és legbefolyásosabb amerikai countryzenei alkotóként tartják számon. A műfaj kultikus személyiségének fájdalmasan rövid élet adatott. 1953-ban újév napján, a Knoxville-ből Ohio-ba tervezett koncertre utazóban, virginiai benzinkútnál parkoló Cadillac hátsó ülésén 29 évesen hunyt el.

Hank Williams 1949. június 11-én debütált a legnépszerűbb élő country rádióműsorban, a Grand Ole Opry-ban, elindítva ezzel a pályáját. Williams saját neve alatt készített 35 kislemeze (melyek közül öt posztumusz jelent meg) kúszott be a Billboard Country & Western bestsellerlistájának top 10 dalai közé, mi több 11 az 1. helyre (három posztumusz). Számos vallási témájú felvételt is kiadott Luke the Drifter néven. Panaszos, bluesos dalai egyediek voltak, munkássága kötelező tananyag, szerzeményei egytől-egyig a country mérföldkövévé váltak, hatásuk alól a mai napig kevés pályatársa tudta kivonni magát. Életműve valóságos éléskamra az utódoknak, számait a legnagyobbak is csemegéztek, Brenda Lee, Patsy Cline, Elvis Presley, Jerry Lee Lewis, Roy Orbison, Frank Ifield és még sokan mások vették át a műsorukba. Életét magasan szárnyaló szakmai dicsőség, elképesztő lelki mélységek, válságok, súlyos alkohol gondok jellemezték. Tragikus halálával Hank megalkotta a tragikus rocknagyságok archetípusát, akik a hírnevüket nemcsak művészetüknek, de viharos életvitelüknek is köszönhetik, miszerint ők gyorsan éltek és fiatalon haltak. (Brian Jones, Jim Morrison, Jimi Hendrix, Janis Joplin…)

Hank Williams a negyvenes és ötvenes évtized fordulóján meghatározó szerepet vállalt a műfajban, stílusa széles skálán mozgott a honky-tonktól, a western swingen és a blues-on át a gospelig terjedt. A színpadi megjelenésében, öltözködésében is egyéni imázst teremtett, cowboykalapot és western ruhákat viselt, a hivatalos country dalnok „egyenruhát” összekapcsolták a személyével.

Williams dalainak nagy részét maga írta, dalszövegeit a saját életből merítette. Közvetlen hangulatú, önéletrajzi ihletésű számokat alkotott, amelyek a maguk egyszerűségével nemcsak a country és a western zene rajongóihoz, hanem sokkal szélesebb közönséghez is szóltak. (A sláger énekes, Tony Bennett 1951-es „Cold, Cold Heart” feldolgozása is ékesen bizonyítja.)

A Popular Music Encyclopedia leírja, mi tette dalszövegeit annyira különlegessé:

Sok zenész írja a saját dalait, Hank Williamsnek megvolt a képessége arra, hogy érzéseit és érzelmeit egyszerű, személyes közvetlen képekké csiszolja, gondolatait közérthetően fejezze ki.

Ráragasztották a bélyeget: „Hillbilly Shakespeare”!

A „hillbilly” jelzőt az Egyesült Államok vidéki, hegyvidéki területein, elsősorban a déli Appalachia és az Ozarks területén élő és mezőgazdasági munkát végző emberekre használták. A kifejezést később a Mississippitől nyugatra fekvő más vidéki és hegyvidéki területek lakóira is kiterjedt, különösen a Sziklás-hegység és a Rio Grande közelében élőkre.

Williams Mount Olive-ban született, egy dél-alabamai vidéki közösségben, és gyermekkora különböző időszakaiban a közeli Greenville-ben, Garlandben és Georgianában élt, a Williams család sokat szűkölködött kevés pénzük volt. Hank gerincsérvvel született, ez meghatározta a sorsát. Fizikai munkát nem tudott végezni, elszakad az őt körülvevő világtól, önkéntelenül is a zene felé sodródott. Williams azonosult a rádióban és a templomi kórusokban hallott zenével. Megérezte a dallamokból sugárzó spiritualitást. Rufus Payne, Tee-Tot afroamerikai muzsikus Georgiana és Greenville utcáin zenélt, a szárnyai alá vette a lelkes ifjút, aki 8 évesen már egész ügyesen gitározott. Az útszéli trubadúr tanításai formálták Hank technikáját.

14 évesen alapította meg első zenekarát, a Hank Williams and his Drifting Cowboys formációt. Sokat turnéztak délen, Hank a honky-tonk bárokban kemény szakmai és életvezetési tapasztalatokat szerzett.

1946-ban Williams dalszerzőnek szegődött az Acuff-Rose Publications kiadóhoz, Molly O’Day énekesnőt látta el színpadi munícióval. Az induló MGM kiadónál jelent meg első kislemeze, a „Move It on Over” 1947-ben.

Rendszeres szereplője lett a Shreveportban (Louisiana) működő Louisiana Hayride rádióműsornak, fellépései nem okoztak csalódást, mert korábban füstös csehókban, honky-tonk mulatókban tökéletesre csiszolta előadói stílusát. A rádiószereplés hatására egyre szélesebb körben ismerték meg a nevét.

Hank Williams 1949-ben a „Lovesick Blues” c. örökbecsű megjelentetésével repülőrajtot vett, a sikernek köszönhetően meghívást kapott a country fellegvárába, nashville-i Grand Ole Opry-ba, ahol komoly rang és megtiszteltetés volt szerepelni, az énekesek legfontosabb ugródeszkája volt. A bálvány megszületett.

Miközben énekesi csillaga emelkedett a magánéletében küzdelmes életet élt. Enyhe spina bifidával született, ami állandó hátfájást okozott neki, emiatt alkohollal és drogokkal próbálta enyhíteni a szenvedéseit. Szerelmi élete sem volt izgalommentes, viharos kapcsolata Audrey Shepparddal 1943-ban kezdődött, nagy lángolással indult. Williams kedvesét énekesnőnek bevette a zenekarába.

Kevésbé romantikus helyszínen, egy benzinkútnál házasodtak össze, mindössze néhány nappal az után, hogy Audrey felbontotta az első házasságát.

1950-ben Hank Williams az ország első country szupersztárjává vált, évente körülbelül 100 műsort adott, szombatonként Nashville-ben a Grand Ole Opry szárvendége volt, szerepelt a WSM Mother’s Best reggeli adásaiban. Audrey-val üzletet nyitott Nashville-ben; filmszerződést írt alá (amely azonban nem készült el). Audrey-al „se veled, se nélküled” viszonyban éltek, noha szerették egymást, túlságosan önálló egyéniségek voltak ahhoz, hogy engedjenek a másiknak. Egyikük sem volt „szentéletű”. Hűtlenséggel gyanúsították egymást, ezek a cívódások Williams alkoholfogyasztása miatt sokszor verbális és tettleges csatába torkollottak.

„Cold, Cold Heart” („Hideg, Hideg Szív”) dalban megfogalmazta önpusztító életérzéseit, zűrös házassága megviselte, sok dalába beleöntötte a fájdalmát, de az énekes ismert volt a vidám dalairól is.

1951 novemberében vadászat közben baleset érte, a sérülés tovább súlyosbította a hátfájását, decemberben műtéten esett át. Betegen nem tudta teljesíteni a lekötött műsorait, Audrey-nak kellett volna fellépnie helyette. A színpadi ruhákért beosont a házukba, tudván azt, hogy Williams otthon van – valószínűleg ivott – szerette volna elkerülni a találkozást, mely nem sikerült, a kotyagós Williams négyszer rálőtt. Audrey később azt mondta, hogy nem hiszi, hogy az életét akarta volna elvenni, de ez volt az utolsó csepp a pohárban. 1948-ban már egyszer szétmentek, de kibékültek; ezúttal már nem volt visszaút Audrey-nak elege lett. A válást 1952. július 10-én véglegesítették. Hank másnap felénekelte – a később a Rolling Stones által is eljátszott – keserű hangvételű számát, You Win Again-t.

Próbált vigasztalódni, sűrűn váltogatta a barátnőit, októberben másodszor is megnősült feleségül vette Billie Jean Eshliman-t. Hank barátai szerint – nem a gyengéd érzelmei miatt nősült, hanem Audrey bosszantására. (Meghívta Audrey-t is a szertartásra: a nő azonban nem vett részt rajta.)

Hank Williams egészsége törékeny volt, súlyos hátfájdalmak gyötörték, a kínjait először morfiummal és alkohollal, majd később, műtéttel próbálta orvosolni a nashville-i Vanderbilt Egyetemi Kórházban. Mindhiába. A roncsolt idegrendszerű dalnok életének utolsó hónapjaiban egyre jobban lecsúszott, a napjait kábítószer és alkohol okozta kábulatban élte. Megbízhatatlanná vált, a Grand Ole Opry műsorból kitették, miután többször is távol maradt az adástól, többé már nem volt képes visszatérni a helyes útra.

Az önpusztító zseni utolsó szereplése 1952. december 19-én Austinban a SkyLine Clubban volt.

Hank Williams 1953. január 1-jén szívrohamban halt meg, miközben Nyugat-Virginiába tartott, ahová egy koncert miatt utazott. Mindössze huszonkilenc éves volt. 1961-ben az elsők között volt, akiket beiktattak a Country Zenei Hírességek Csarnokába, de a Rock&Roll Hírességek Csarnokának is tagja –. 2010-ben Pulitzer-díjat kapott életművéért.

Hank Williams szerzeményei, illetve az általa elénekelt darabok, a műfaj remekművei közé soroltak. Hivatalos Youtube csatornáján nagy részüket meghallgathatják.

„I Saw the Light” többek között, Willie Nelson, Johnny Cash és Wanda Jackson repertoárjának része volt.

„Cold, Cold Heart”, örökbecsű, Aretha Franklin és Dinah Washington is műsorra tűzték.

„Jambalaya (On the Bayou)” örök klasszikus, aki a country műfajában valaha színpadra lépett bizonyosan műsorra tűzte, például Fats Domino, Roy Orbison és Brenda Lee kirobbanó sikerrel énekelték el.

„Lovesick Blues” újabb alapmű, 1962 novemberében ezzel a számmal vezette Frank Ifield az angol slágerlistát.
„Your Cheatin’ Heart” az énekes egyik védjegye, mely hitelesen mutatta be az életét, a szerelem, a veszteségek, az árulás és a szívfájdalom elegyét.

Hank Williams Jr. a fia, határozottan cáfolta, hogy az apjáról alkotott kép– „magányos, drogos, totális alkoholista” – szóbeszéd igaz lenne:

Ostobaság. Az apám reggel korán már a stúdióban volt, és elég elevennek tűnt számomra. Nem azt mondom, hogy nem szedett be tablettákat vagy nem ivott, de egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy olyan mértékben, amennyire mondják. Azok az emberek, akik visszaélnek az alkohollal, nem tudnak olyan hatású dalokat írni, mint az övé. Ha megnézzük, mit elért élete utolsó három évben – mondja, szavai elhalnak. Aztán áhítattal felteszi a kérdést: Hogyan csinálta ezt az a fickó?

Hank Williams Jr., aki maga is sikeres countryzenész volt (mint Williams unokája, Hank Williams III), Williams dalait énekelte a Your Cheatin’ Heart (1964) című önéletrajzi filmben, melyben George Hamilton alakította Hank-et.

Bővebben: Gusztafik Tibor: Lemezlovagok című készülő könyvében