Barcs Endre: Cliff Richard és az árnyékai | 28. A nem létező tűz és a johannesburgi koncert mester szalagja

Barcs Endre: Cliff Richard és az árnyékai | 28. A nem létező tűz és a johannesburgi koncert mester szalagja

Ahogy Johannesburgban leszállnak a repülőgépről, hatalmas üdvrivalgás fogadja az érkezőket. Háromezer ifjú rajongó várja őket, csak azért, hogy lássák, ahogy kiszállnak a gépből és beszállnak a rájuk várakozó gépkocsikba, Cliff egy hatalmas, nyitott, piros Lincoln Convertible-be, a Shadows tagjai pedig egy Chevroletbe. Hank később azt meséli, hogy minden olyan volt, mintha egy filmet látnának, a kocsikat rendőrmotorosok kísérik végig az úton, közel kilenc kilométeren át, a repülőtértől a hotelig az utca mindkét oldalán rajongók integetnek és kiabálnak. A felüljárókról és a hidakról, amik alatt elhaladnak, hatalmas molinók lógnak le, amelyeken a feliratok őket üdvözlik Dél-Afrikában.

A koncert csak másnap van, így elhatározzák, hogy kihasználják a napsütést és levonulnak a szálloda medencéjéhez. Figyelmeztetik őket, hogy ne menjenek nagyon a napra, mert könnyen leégnek. Az erős dél-afrikai napsugárzáshoz csak fokozatosan lehet hozzászokni, első nap elég tíz perc, aztán minden nappal öt perccel több. Erre nincs idejük, de oda se neki, Bruce készült, hozott magával napolajat. Azt mondja a fiúknak, hogy ez megvédi őket a leégéstől. Alaposan bekenik magukat és kifekszenek a napra. Eltelik a megadott öt perc, maradnak azért még egy kicsit, aztán a többiek bemennek, Bruce azt mondja, nem érez semmit, még marad. Jó negyedóra elteltével úgy kell őt berángatni. A fiúkat is megkapja a Nap, de Bruce olyan, mintha égő olajat öntöttek volna rá. Másodfokú égési sebeket szerez. Kellemesebb baleset éri Jettet. Durbanban az EMI itteni vállalatának vezetője meghívja őket a villájába egy partira, ami a kertben, a medence körül zajlik. Öltönyben vannak, kávéscsészével a kezükben, állva beszélgetnek illedelmesen. Valaki rossz irányba fordul és ezzel a lendülettel besodorja Jettet a medencébe.

Johannesburgban szép sikerük van, ha egyáltalán lehetett hallani valamit a zenéből a folyamatos zúgó üvöltéstől, sikítástól. Durbanban, ahol feketék ülnek a nézőtéren, még vadabb a fogadtatás. A feketék felugrálnak a székre, azokon táncolnak, törnek, zúznak. A fiúk azt hitték, otthon már mindenhez hozzászoktak, de rá kell jönniük, hogy az angol hidegvér mégiscsak szelídebbé teszi a rajongókat.

A Johannesburgi koncertre március 8-án kerül sor. Létezik több lista is, ami felsorolja, hogy milyen számokat játszottak, de egyiket sem találtam hitelesnek, ezért nem merészkednék részletekbe bocsátkozni. Annyi bizonyos, mert erről maga Bruce számol be a „Shadows a saját szavaival” c. könyvben, hogy a koncert két részből állt, és a szünet előtti részben a Shadows külön kis koncertjét tartotta a saját számaival, miután Cliff kivonult a színpadról. Itt alkalmazzák először ezt a megoldást, ami később gyakorlattá válik. A Shadows részben biztos elhangzott az „Apache”, hiszen ez most az első számú kedvenc Dél-Afrikában is.

Miközben napoznak, Brucenak az eszébe jut, hogy valamivel meg kellene hálálni ezt a megkülönböztetett bánásmódot a dél-afrikai rajongóknak. Felveszik a kapcsolatot az EMI helyi irodájával és kérik, hogy települjenek ki a színházba és rögzítsék a Shadows részt a koncertből. Ez meg is történik, az EMI technikusai egy mozgatható stúdió magnóval és a színpadon elhelyezett két mikrofonnal rögzítik a dalokat. Mielőtt hazautaznának, a fiúk ellátogatnak az EMI helyi stúdiójába és annak technikai helyiségében végighallgatják a felvételt, ami természetesen nem stúdió minőség, de nem rossz. Úgy döntenek, hogy kiválasztanak négy számot egy középlemezre. Valójában mindig négyen döntenek, viszont az igazság az, hogy Bruce és Hank választ, a többiek csak rábólintanak. Olyan számokat keresnek, amelyek részben ritkák, részben az ő akkori kedvencük. Mikor megvan a kiválasztott négy dal, megbízzák a helyi lemezkiadót, hogy adja ki dél-afrikai Columbián, ami meg is történik.

A középlemez címe „The Shadows Live at the Colosseum, Johannesburg” (Columbia SEGJ11014)

A oldal
„Shazam!” -szerző: Eddy, Hazlewood
„Guitar boogie” -szerző: Arthur „Guitar” Smith
B oldal
„Sleepwalk” – szerő: Farina, Wolfe
„F.B.I.” – szerző: Gormley

A választásból kiderül, hogy immár egyre inkább elfordulnak az énekegyüttes vonaltól és a gitárzene felé veszik az irányt. Két kedvenc számukat is kiválasztják a középlemezre, Duane Eddy-ért mindannyian rajonganak és nem kevésbé Santo & Johnny-ért, Smith szerzeménye pedig olyan boogie alap, ami addig hiányzott a repertoárjukból, és amit annyira megszeretnek, hogy tovább is fejlesztik, kidolgozva a maguk verzióját.

Természetesen a lemez hamar népszerű lesz a helybéli rajongók körében, valamint híre megy Angliában is, hogy létezik egy Shadows középlemez, ami otthon nem kapható. Minden gyűjtő szeretne magának egy példányt, de hivatalosan nem importálják, a turisták hoznak magukkal néhány darabot, valamint egy-két kereskedő rendel belőle.

Brue Welch így mesél erről:

”Szó sem volt róla, hogy otthon is kiadjuk. Mondtuk Paramornak, hogy szeretnénk valamivel meghálálni a dél-afrikaiaknak a hálás fogadtatást, kiadhatnánk-e egy középlemezt. Ő azt válaszolta, hogy csak abban az esetben, ha ez helyi kiadás lesz, semmiképpen sem az angol leányvállalaté, ugyanis a minőség nem megfelelő. Megnyugtattuk, hogy így lesz. Hatalmas sikert ért el Dél-Afrikában, a valaha legtöbb példányszámban elkelt középlemez lett a kontinensen. Azt kell mondanom, hogy ezt a mennyiséget a mai napig egyetlen gitárzenét tartalmazó középlemez sem szárnyalta túl az afrikai országban. A példányok szép lassan megtalálták a maguk útját Angliába, az odalátogató angol turisták hoztak magukkal belőlük, néhány kereskedő is rendelt, és az angol Shadows klub is beszerzett pár száz darabot. Így aztán a kiadott példányok igen gyorsan elfogytak, de a kereslet fennmaradt. Egyre több rajongó próbált hozzájutni. Egyes ügyeskedők kihasználták ezt a helyzetet és gyorsan legyártottak néhány darabot. Azt biztosan tudom, hogy John Friesen 250 példányt gyártott le belőle. Természetesen a mesterszalaghoz nem juthatott hozzá, az soha nem került ki Dél-Afrikából, ezért a meglévő lemezről készített anyaszalagot, amin hallhatók voltak az eredeti sercegések és hibák. Ennek ellenére vitték, mint a cukrot. Új címkét készített hozzá, hogy megkülönböztesse a dél-afrikai kiadástól, de ezt csak azok vették észre, akik tüzetesen megvizsgálták azt, mert az ránézésre semmiben nem különbözött az eredetitől. Mások is ehhez az eljáráshoz folyamodtak, mind az eredetihez megtévesztésig hasonlító, saját címkével. A mi részünket a koncerten Norman Vaughan konferálja fel, a „Sunday Night at the London Palladium” show műsorvezetője, aki ott is mindig felkonferált minket. Ezen a turnén csak azért, hogy a színpadon külön bemutasson bennünket, velünk tartott. Egyébként ezen a fellépésen előadtunk olyan számokat is, mint például a „Cervesa”, vagy a „Barney’s Blues”, amelyeket soha nem vettük lemezre, de több alkalommal előadtuk ezeket a koncertet megelőzően élőben, a Radio Luxembourg londoni stúdiójában.”

Bár a rajongók körében általánosan elterjedt az a tévhit, hogy az eredeti mesterszalag az EMI archívumában kitört tűzben megsemmisült, ez a nézet teljesen hamis. Nem volt semmiféle tűz, a szalag, ha igaz, ma is ott lapul valahol a dél-afrikai EMI adattárnak valamelyik eldugott sarkában. Egyszerűen az angol EMI nem járult hozzá a kiadáshoz, így -bár EMI által készített Columbia lemezről van szó – hivatalosan kalóznak tekintendő. A dél-afrikai EMI sem nyomtathatott többet, mert csak arra a mennyiségre volt engedélye, ami gyorsan elfogyott.

Miközben a turnén vannak, az EMI kidobja kislemezen a „Me and my Shadows” albumról a „Gee whizz it’s you”/”I cannot find a true love” kislemezt (Columbia 45 DC 756). A korongot csak az európai piacra szánják, de mivel nagy sikere van az angol gyűjtők körében, ezért Nagy-Britannia kénytelen ezt a lemezt „importálni” és ez lesz az első európai kislemez, ami felkerül az angol listára, a 4. helyre. Írországban 3., Indiában 5., Belgiumban 20., Ausztráliában csak 62. helyig jut.

1961. április 14-én a boltokba kerül Cliff következő albuma a „Listen to Cliff!”Az Abbey Road stúdióban felvett LP-ről hivatalosan nem adnak ki kislemezt. Ugyanakkor az 1961-ben megjelent SP-k egyike sem található meg ezen az albumon. A nagylemez ugyancsak eltér a korábbiaktól, főként musicalek és népszerű 1930-as és 40-es évekbeli dalok feldolgozásait tartalmazza. A „Blue Moon” című számot export kislemezként adják ki. Érdekesség, hogy Tony Meehant ismét session dobosként alkalmazzák a Norrie Paramor zenekarával készült felvételeken. Ezen a nagylemezen Paramor igazán kiélhette magát, ez az album nagypapáknak és nagymamáknak szól, nincs benne semmi izgalom, a „What’d I say” inkább oda nem illő rock számként van a korongon, csak avégett, hogy a fiatalok ezért az egy számért vegyék meg. Igaz, nyolc felvételen kíséri Cliffet a Shadows, de ezek lassú, szerelmes melódiák. Ennek ellenére a nagylemez listán a 2. helyrefut fel és 26 héten át a listán is marad, két alkalommal feliratkozva oda.

A Listen to Cliff! c. album dalai:

A oldal
„What’d I say” (with the Shadows) -szerző: Ray Charles
„True love will come to you„(with the Shadows) -szerző: Peter Chester, Bruce Welch
„Lover” -szerző: Lorenz Hart, Richard Rodgers
„Unchained melody” (with the Shadows) -szerző: Alex North, Hy Zaret
„Idle gosip” – szerző: Floyd Huddleston, Joseph Meyer
„The first lesson in love” (with the Shadows) – szerző: Peter Chester, Bruce Welch
„Almost like being in love” – Alan Jay Lerner, Frederick Loewe
B oldal
„Beat out Dat Rhythm on a Drum” – szerző: Georges Bizet, Oscar Hammerstein II
„Memories Linger On [with the Shadows]” – szerző: Peter Chester, Bruce Welch
„Temptation” – szerző: Nacio Herb Brown, Arthur Freed
„I Live for You” [with the Shadows] – szerző: Peter Chester, Bruce Welch
„Sentimental journey” – szerző: Les Brown, Bud Green, Ben Homer
„I want you to know” [with the Shadows] – szerző: Dave Bartholomew, Fats Domino
„We kiss in a shadow” -szerző: Oscar Hammerstein II, Richard Rodgers
„It’s You [with The Shadows]” – szerző: Peter Chester, Bruce Welch
(Columbia SX 1320 (mono), SCX 3375 (sztereo)

1961. április 28 -án megjelenik a Shadows következő kislemeze, a „ The Frightened City”, amit még az év elején, február 18-án rögzítenek az Abbey Roadon.

A oldal
„ The Frightened City” – szerző: Norrie Paramor

B oldal
„Back home” -szerző: Jim Goff, Hank Marvin, Bruce Welch, Jet Harris

(Columbia 45 DB 4637)

A „The Frightened City” az azonos című gengszterfilm főcímzenéje. A film a londoni West End-en folyó banda háborúról szól, véres leszámolásokról, robbantásokról. A filmen Norrie Paramor zenekara adja elő. Jó lett volna megtudni, hogy ebben a verzióban ki játszik gitáron, erre azonban nem találtam sehol adatot. A Shadows még a film bemutatása előtt rögzíti a saját verzióját.

A Disc számára írt kritikájában Don Nicholl azt írja, hogy a „The Frightened City”-ben

…megvan az a fajta állandó sötét dráma, ami tökéletesen illik az ő zenéjükhöz. A „Back Home”-ban pedig benne van a latin érzésvilág, finoman dallamos, itt-ott eltávolodik a hagyományos Shadows hangzástól.

A kislemez az angol listán 3., Dél-Afrikában 6., Írországban és Új-Zélandon 7., Belgiumban csak 36.

Nem sokkal édesapjuk halála után Cliff kedvenc húga, Donna férjhez megy a vőlegényéhez. Donna Cliffet kéri meg, hogy ő kísérje az oltár elé. Sok ideje nincs a családra, Angliában turnéznak, naponta lépnek fel egymás után, Manchesterben, Liverpoolban, Newcastle-ban, Cardiff-ban, Watfordban, a Royal Albert Hallban, Londonban.

Májusban szerepelnek a „Thank Your Lucky Stars” (Köszönd a szerencse csillagjaidnak) c. brit televíziós popzenei műsorban, amit az ABC Weekend TV készít. Az első adást 1961. április 1-én sugározzák és a műsor egészen 1966 -ig fut hetente. A korszak vezető popegyüttesei közül sokan fellépnek benne és a britek mellett gyakran zenélnek a programban amerikai vendégsztárok is.

A fennmaradt felvételek alapján úgy tűnik, hogy az együttesek a legfrissebb 45-ös kislemezüket adták elő élőben, az A és B oldalt egyaránt; a magasabb státuszú együttesek, mint például a Beatles vagy a Rolling Stones négy számot is játszottak egy adásban.

Egy tipikus 1961-es programlistán szerepelt például a The Dale Sisters, Adam Faith, John Leyton, The Brook Brothers, Geoff Goddard és az USA-ból Dion di Mucci.

A Beatles második országos televíziós fellépése is ebben a műsorban lesz, érdekes módon ők 1962. december 4-én, a „Keddi randevú” című gyermekműsorban mutatkoznak be a televízióban. Az első főcímdalt a Peter Knight & The Knightriders adta, később pedig Johnny Hawksworth „Lunar Walk” című dalát használják.

A sorozat 1966. június 25-én ért véget. Sajnálatos módon nem sok maradt meg ezekből a műsorokból, teljes egészében egyetlen adás sem.
A Shadows saját zenei kiadóvállalatot alapít a londoni Savile Row 17. szám alatt. Ők maguk adják ki a saját számaik kottáit tartalmazó füzeteket, majd ezt követően egy sor más, több dal/hangszeres kiadványt tartalmazó füzetet más előadok dalainak kottáival. A cég fennáll egészen a Marvin Welch & Farrar 1970-es karriertöréséig.

Májusban megjelenik a „The Shadows to the Fore” középlemez, ami két kislemezen már megjelent dalokat tartalmaz. Ezek
A oldal
„Apache” – szerző: Jerry Lordan
„Man of mistery” -szerző: Michael Carr
B oldal
„The stranger” – szerző: Bill Crompton, Morgan Jones
„ F.B.I.” –szerzőként a menedzser, Peter Gormley van feltüntetve, ki tudja miért, hiszen a dal írója, mint tudjuk Marvin, Welch, Harris.

Az 1960-as évektől kezdődően a Record Retailer a hosszú lejátszású (LP) slágerlistán kívül egy EP-listát is elkezd vezetni. Az 1961 májusában megjelenő „Shadows to the Fore” 1961. június 24-én lesz listavezető középlemez, felváltva a saját korábbi EP-jüket. 23 hétig marad a csúcson, ami rekordot jelent az egymás utáni listavezető EP-ként, mielőtt Helen Shapiro „Helen” című négyszámos lemeze le nem szorítja az élről. A „Shadows to the Fore” azonban nem hagyja magát, 1962. február 3-án visszaveszi a vezető pozíciót Shapirótól, és további négy hetet tölt az első helyen, amíg ismét saját EP-jük, a „Spotlight On The Shadows” le nem szorítja onnan. Ami szinte egyedülálló, a „The Shadows to the Fore” harmadszorra és egyben utolsó alkalommal, május 19-én ismét visszatér a csúcsra egy hétre. A „The Shadows to the Fore” összesen 28 hetet tölt az EP-lista élén.

1961. június 16-án megjelenik Cliff és a Shadows újabb kislemeze, a „A girl like you”, amit még mindig az év elején, pontosan január 28-án vesznek fel az Abbey Roadon.

A oldal
„A girl like you” -szerző: Jerry Lordan

B oldal
„Now’s time to fall in love” – szerző: Bruce Welch, Pete Chester

(Columbia 45 DB 4667)

Bár a feljegyzések szerint a B oldali dal felvétele is ez év februárjában készült, legyen szabad ebben e sorok írójának kételkedni. A szám a fiúk pályafutásának egy korábbi szakaszára utal, ahol még teljesen a Rock&Roll őrületnek éltek, Cliff „rekesztős” éneke és a gitárjáték kidolgozatlansága erre enged következtetni. Igaz, a B oldali szerzemény nem kelt nagyobb feltűnést, a korongot az A oldali dal sikere határozza meg. A kislemez az Egyesült Királyságban, Indiában, Dél-Afrikában és Honkongban egyaránt listavezető, Norvégiában 2., Svédországban és Írországban 4., Belgiumban 15., és Ausztráliban 22.

Augusztusban kisebb turnén vesznek részt Norvégiában és Svédországban. Szeptember 1-én megjelenik a Shadows újabb kislemeze, a „Kon-Tiki”, amit még az év elején, január 27-én rögzítenek a stúdióban.

A oldal
„Kon-Tiki” -szerző: Michael Carr

B oldal
„36-24-36” -szerző: a Shadows

(Columbia 45 DB 4698)

A „Kon-Tiki”-t Michael Carr írta a csapat számára, aki a „Man of Mystery”-t is jegyzi. A dal arra a tutajra utal, amit Thor Heyerdahl norvég felfedező használt az 1947-es Kon-Tiki expedícióján. A B-oldali dal, a „36-24-36” a négy Shadows-tag közös szerzeménye.
A korong ismét első helyen szerepel az SP listán Nagy-Britanniában, Ausztráliában 4., Új-Zélandon 5., Franciaországban és Norvégiában egyaránt 7., Nyugat-Németországban 29., Belgiumban 35.

Október 6-án piacra dobják a „When the girl in your arms” c. kislemezt, amit még ez év január 30-án vettek fel, amikor egy később forgatandó film, a „The Young Ones” zenéjét rögzítik.

A oldal
„When the girl in your arms” -szerző: Tepper, Bennett

B oldal
„Go a funny feeling” -szerző: Marvin, Welch

(Columbia 45 DB 4716)

Ez a hanghordozó már az előbb említett Cliff Richard-film beharangozója. Az A oldali szám az Egyesült Királyságban a 3. helyet éri el a slágerlistán, listavezető Hollandiában, Norvégiában (nyolc hétig) és Dél-Afrikában. Ausztráliában és Írországban 2., Belgiumban/Flamand régióbaní 4., és Új-Zélandon 7.

Cliffnek van egy szerződése amerikai forgalmazásra az ABC-Paramount-tal – amely 1959-ben kiadta az egyetlen amerikai slágerét, a „Living Doll”-t (az USA-ban 30. a kislemezlistán) – a „When the Girl in Your Arms…” nem kap engedélyt az amerikai kiadásra, ugyanis az ABC-Parmamount úgy érzi, jobb megvárni vele a szám anyafilmjének, a The Young Ones-nak az amerikai bemutatóját. Connie Francis hallja Cliff slágerét, amikor az Egyesült Királyságban jár, és egy szokatlan lépéssel Francis – akinek kislemezei általában hagyományos pop standardek vagy eredeti anyagok átiratai – feldolgozta Cliff és a Shadows brit slágerét egy 1961. november 2-i New York-i felvételen, amelyet Arnold Maxin készített, Don Costa hangszerelő-karmesterrel.

A „When the Boy in Your Arms (Is the Boy in Your Heart)” című Francis verzió 1962 januárjában a Billboard Hot 100-as listáján a 10. helyet, a Cash Boxban pedig a 8. helyet éri el. A kislemez B-oldala, a „Baby’s First Christmas” szintén listasiker lesz az 1961-es ünnepi szezonban, elérve 26. pozíciót.

Annak ellenére, hogy a „When the Girl in Your Arms…” sikeres Ausztráliában és Új-Zélandon, Francis átdolgozása is kiadásra kerül ezeken a területeken, és Ausztráliában a 40. helyig jut, Új-Zélandon pedig a Top Ten-be került 1962 márciusában, annak ellenére, hogy az előző hónapban Cliff Richard eredeti dala is népszerű Új-Zélandon. A „When the Boy in Your Arms…” szintén listavezető helyet hoz Francisnek Hongkongban.
Cliff nagyon mérges amiatt, hogy a Connie Francis feldolgozás elveszi az amerikai Top Ten potenciális áttörési lehetőségét. Az énekes elégedetlensége arra készteti hazai kiadóját, az EMI-t, hogy 1962 februárjától Richard kiadványainak amerikai jogait a Bigtop Records-ra ruházza át. 1963 augusztusáig Cliff távol marad az amerikai slágerlistáktól, a rá következő tizenkét hónapos időszakban azonban négyszer szerepel a Billboard Hot 100-ban, de csak egy dala–ami Cliff amerikai kiadójánál, az Epic lemezcégnél jelenik a – lesz Top 40-es sláger, az „It’s All in the Game”. Az 1968-as „Congratulations” című számmal 99. helyezést ér el. Ezt követően egészen 1976-ig nem szerepel a Hot 100-as listán, amikor is a „Devil Woman” 6. helyig fut fel.

(Folyt. köv.)