Barcs Endre: Cliff Richard és az árnyékai | 31. Odalent délen

Barcs Endre: Cliff Richard és az árnyékai | 31. Odalent délen

Az ausztrál és új-zélandi koncertek:

Otóber (Ausztrália)

19 – Sydney Stadium, Rushcutters Bay, Sydney, New South Wales

20 – Sydney Stadium, Rushcutters Bay, Sydney, New South Wales

21 – Sydney Stadium, Rushcutters Bay, Sydney, New South Wales (2 show)

24 – Festival Hall, West Melbourne, Melbourne, Victoria

25 – Festival Hall, West Melbourne, Melbourne, Victoria

26 – Festival Hall, West Melbourne, Melbourne, Victoria

28 – Festival Hall, Brisbane, Queensland (2 show)

November Új-Zéland

1 – CHRISTCHURCH – Majestic Theatre,  Wednesday, (2 show)

2 – CHRISTCHURCH – Majestic Theatre,  Thursday, (2 show)

November Ausztrália

10 – Albert Hall, Launceston, Tasmania (2 show)

11 – Palais Royal, Adelaide, South Australia (2 show)

12 – Capitol Theatre, Perth, Western Australia (2 show)

Most első ízben sikerült hitelt érdemlő programfüzethez jutni. Ebből kitűnik, hogy milyen gazdag volt a koncertprogram.

A Cliff és Shadows rész:

„Livin doll”, „Please don’t tease”, „My blue heaven”, „Without you”, „Forty Days”, „What’d I say”, „Tea for two”, „Tough enough”, „Move it”, „Youd don’t know”, „I got a woman”, „Realin’ and rockin’”, „A girl like you”, „A theme for a dream”,”Now’s time to fall in love”, „Rock and roll shoes”, „Nine times out of ten”,”All I do is dream of you”,”Willy and the handjive”.

A Shadows saját blokk:

„Apache”, „Frightened city”, „Kon-Tiki”,”Shadoogie”, „Shazam”,”Nivram”, „F.B.I.”,”More than I can say”, „Midnight”, „Baby my heart”, „All my sorrows”,”Stand up and say that”.

November 15, Kuala Lumpur, Malajzia fővárosa (2 koncert)

Erre a koncertre a helyi zenei szakíró, Segmat Johor később így emlékezik vissza:

Amikor Cliff Richard és a Shadows 1961-ben Malajziába érkezett, Tan Jing Minggel együtt buszra szálltunk, hogy megnézzük az első élő fellépésüket a fővárosban, Kuala Lumpurban, a Merdeka Stadionban. A buszozás Kuala Lipisből, Kuala Kubun keresztül több mint 3 órát vett igénybe. Én akkoriban az előbbiben, egy kisebb városkában a Clifford középiskola 2.osztályos tanulója voltam, Jing Ming pedig egy évvel idősebb nálam. Elvis Presley mellett mindketten hűséges rajongói voltunk Cliff Richardnak és a Shadowsnak is.

Emlékszem, hogy a stadion azon az estén zsúfolásig megtelt, és mi csak egy távoli sarokból nézhettük az élő koncertet. Hűha! Olyan, woooooooo izgatottak és rettenetesen feltüzeltek voltunk, ahogy Cliff Richards a színpadon személyesen énekelte kedvenc dalainkat, mint a Move it, Travellin’ Light, Living Doll, Please Don’t Tease stb. és a Shadows az Apache, Kon-Tiki meg a többi számot. Ez a fantasztikus élmény egyszer az életben jutott nekünk osztályrészül, a két fiatalnak egy pahangi kisvárosból!

November16, 19, 20, Szingapúr, városállam(naponta 2 show)

Az itteni koncertekről érdemes bővebben szólni, ugyanis szó szerint történelmet írnak velük, mivel utána sorra alakulnak a helyi gitárzenekarok.

Szingapúr angol gyarmat, a második világháború után, főleg az ötvenes évek elején a kínai ideológiához erősen kötődő kínai kommunisták gerillaháborút folytatnak a kormány ellen, ami a maláj vészhelyzethez vezet. 1954-ben súlyos zavargások törnek ki, folyamatosak a tüntetők és a rendőrök közötti összecsapások. 1955-ben David Marshall, a Munkásfront függetlenségpárti vezetője nyeri meg Szingapúr első általános választását. 1955-ben Londonba látogat egy delegáció élén és kéri országa függetlenné nyilvánítását, amit Nagy-Britannia kormánya határozottan elutasított. A kudarc hatására a kormány lemond, helyére 1956-ban Lim Yew Hock lép, aki kitartó további tárgyalásokat folytat, ami végül eredménnyel végződik: Nagy-Britannia 1959. június 3-án beleegyezik abba, hogy Szingapúrnak a védelmi és külügyek kivételével minden kérdésben teljes önrendelkezési jogot adjon. Az angol kormány azért ilyen kegyes, mert néhány nappal korábban, az 1959. május 30-i választásokon a helyi érdekeket és a függetlenséget képviselő Népi Akciópárt (PAP) elsöprő győzelmet arat.

 

Az 1950-es évek elején az angol könnyűzene hangzásvilágában jelentős változás következik be. Les Paul 1952-ben feltalálja az első tömör testű elektromos gitárt a Gibson Guitar Company számára, míg Leo Fender a következő évben kifejleszti a Stratocastert. Mindkét találmány létrehozza azt a jellegzetes elektromos gitárhangzást, amely a következő évtizedekben a könnyűzenét jellemi. 1953-ban Bill Haley „Crazy Man Crazy” című száma lett az első Rock&Roll kislemez, amely a Billboard slágerlistáján szerepel, és viharszerű módon meghódítja Amerikát. Az ezt követő években olyan zenei sztárok jelennek meg, mint Chuck Berry, az Everly Brothers, Elvis Presley, Buddy Holly és Cliff Richard (akit Presley brit változatának tekintenek).

A rádió döntő szerepet játszik abban, hogy ezeket az új zenei hatásokat megismertesse Szingapúrral. Az 1950-es évek közepére a Radio Malaya műsorai, például a Music of Les Paul, a Radio Dance Club és a Music Shop Review elhozzák Szingapúrba a jazz, a swing és a Rhythm&Blues hangzását az USA-ból. A Rediffusion rádiószolgálat Platter Parade című műsorában alkalmanként Rock&Roll kislemezeket kezd játszani. A helyi közönség azonban csak akkor figyel fel rá, amikor 1956. szeptember 16-án a Rex Színházban bemutatják a „Rock Around the Clock” című filmet, amelyben Bill Haley és a Comets azonos című dalát játsszák. A filmet 1400 néző fogadja lelkesen, akik közül sokan az itt állomásozó brit katonák, akik már otthonról ismerték a Rock&Roll vad hangjait.

Az 1959-es év történelmi változásokat hoz Szingapúr számára. Január 5-én a Szingapúri Rádiót felváltja a Pán-Malájániai Műsorszolgáltatási Osztály. Néhány hónappal később a május 30-i általános választásokon a Népi Akciópárt (PAP) kerül hatalomra. Az új kormány meg van győződve arról, hogy Szingapúr túlélése Malajziától függ, az új kormányzat nagy hangsúlyt helyez arra, hogy Szingapúr egyesüljön Malajziával.

A maláj nemzet megteremtésének részeként az új kormányzat számára gyorsan prioritássá válik az egységes „maláj kultúra” megteremtésének szükségessége. Mivel a kormány úgy véli, hogy ezt a születőben lévő maláj identitást a nyugatról érkező degenerált kulturális hatások fenyegetik, tiltásokat vezet be a „sárga kultúra” (általánosan elterjedt bűnös és dekadens viselkedésre utaló kifejezés) képviselőinek felszámolására. Alig két héttel a PAP választási győzelmét követően a kulturális miniszter S. Rajaratnam bejelenti, hogy a Szingapúri Rádió programja el fogja kerülni a Rock&Rollt és a szentimentális zenét, és „komoly, maláj hangsúlyú nemzeti műsorokat” fog sugározni. A zenegépeket, amelyeket a városi tanácsosok betiltanak, elszállítják a kávézókból, az egész szigetre vonatkozóan betiltják, és nem sokkal később betiltják a pin-table szalonokat is. A következő évben a kormány elrendeli, hogy a Rediffusion ne sugározzon többé Rock&Roll zenét.

Ilyen helyzetben nem csoda, hogy november 16-án, 19-én és 20-án tartott előadásokra, amelyekre a Happy World Stadionban kerül sor, egy-egy alkalommal 20 000 lelkes fiatal megy el. A teltházas siker annak is köszönhető, hogy Cliff és a Shadows megszegi a „Rock&Roll” tilalmat. Koncertjeik forradalmi hangulatot tükröznek, a helyi fiatalok ragaszkodnak a maguk zenéjéhez.

A fenti intézkedéseket követően ők az elsők, akik utat nyitnak más előadók fellépése előtt. A koncertek hatalmas sikerét követően sorra alakulnak a helyi guitáregyüttesek. Reggie Verghese, az évtized vitathatatlanul legsikeresebb szingapúri zenekarának, a Questsnek a vezetője így emlékszik vissza: „Egyszerűen rájuk voltunk kattanva. Úgy akartunk gitározni, mint ők, olyan dalokat akartunk játszani, mint ők, senki és semmi nem állhatott azutunkba, hogy ezt az elképzelésünket megvalósítsuk. Pedig egészen kis kölykök voltunk még ekkor, osztálytársakból és barátokból állt össze az együttes. A Quests négy tagja 13 és 14 év közötti volt, amikor a zenekar 1961-ben megalakult.  Két tag, Jap Chong és Raymond Leong iskolatársak voltak a Queenstown Secondary Technical Schoolban. Susan Lim csak tízéves volt, Lim 14, a Szent Gyermek Jézus kolostorába jár iskolába, amikor 1963-ban elkezdett énekelni a Crescendos együttesben.

Miközben a fiúk odalent délen turnéznak, megjelenik új kislemezük, a dupla A oldalas „The Savage”/ „Peace pipe”. A felvétel még májusban készül.

A oldal

”The Savage” -szerző: Norrie Paramor

B oldal

”Peace pipe” – szerző: Norrie Paramor

(Columbia 45 DB 4726)

A korongot már a következő film, a „The Young Ones” (Fiatalok) beharangozójának szánják.

A Disc zenei magazin számára ismét Don Nicholl ír a kislemezről kritikát. Ebben a “The Savage“-t úgy jellemzi, mint

egy eléggé csavaros, gyors, viharos tempójú ajánlatot.

A “Peace Pipe“-ról pedig ezt írja:

lágyabb dallam, mely lassan folydogál és szépen játssza a csapat.

A Shadows tagjai nincsenek megelégedve a felvétellel, szerették volna, ha Paramor megvárja őket, míg hazatérnek, akkor javítottak volna rajta. Hank szerint a “The Savage”

kétségtelenül középszerű, soha nem lett volna szabad kislemezként kiadni, mivel nincs elég erős húzó dallama az SP-n való megjelenéshez. Ez egy töltelék szám, amely kevéssé ajánlható a közönségnek.

Az együttes akkor értesült a korong tervezett kiadásáról, amikor Ausztráliában turnéznak. Megpróbálják megakadályozni a piacra dobását, de a lemezkiadó azt mondta, hogy már 100.000 példányt nyomtak belőle, így túl késő leállítani. Jegyezzük meg, hogy ezeken a felvételeken még Tony Meehan dobol.

Bár e jelen sorok írója egyáltalán nem ért egyet Hank-kel, mégis a fiúknak van igaza, ugyanis a korong nem kelt nagyobb feltűnést, Nagy Britanniában csak 10. a kislemez listán, Franciaországban 9., Ausztráliában 8. Máshol elkerüli a hit listákat.

Amikor a fiúk hazaérkeznek, alaposan megkésve, az EMI lemezkiadó megünnepli Cliff 21. születésnapját. Az énekes egy tükörreflexes fényképezőgépet kap ajándékba, amit nyomban ki is próbál.

A vendégek között ott van a régi barát és házi dalszerző Ian Samwell, és láthatóan nincs semmi harag a fiúk között, ott van Tony Meehan is, aki megkérdezi Briant, hogy milyen volt az ausztrál turné.

Fel sem tűnt senkinek, hogy nem te ülsz a dobok mögött -válaszolja – még a fiúk is folyamatosan Tony-nak szólítottak.

Más vendégeket is hív az EMI, természetesen a lemezkiadó sztárjait, ott van Helen Shapiro, Marty Wilde, Frank Ifield, és sokan mások, üzletemberek, egyéb lemezkiadók igazgatói.

A karácsonyi vásárra az EMI újabb középlemezt dob ki, a „The Shadows No.2.” c. EP-t, amely ismét korábban megjelent dalokat tartalmaz. Ezek az „utánlövések” amíg egy együttes igen népszerű, működnek, aki megvette a két kislemezt, most csak a lemez kedvéért beszerzi ugyanazokat a számokat középlemezen is.

A oldal

• “Shadoogie” (Hank Marvin, Bruce Welch, Jet Harris, Tony Meehan)
  
  

• “Nivram” (Marvin, Welch, Harris)

B oldal

• “Baby My Heart” (Sonny Curtis)

• “See You in My Drums” (Meehan)(Columbia SEG 8148 ez az EP, akárcsak az előző, csak monó változatban kerül a boltokba) Az EP az angol középlemez listán a 12. lesz 1962 januárjában és 16 héten át marad fent rajta.

Ugyancsak novemberben megjelenik Cliff és a Shadows „Dream” c. középlemeze is. Cliff ugyanis még ez év májusában úgy dönt, hogy felvesz néhány „álom” témájú pop sztenderdet. Ezek a májusban, az EMI stúdióban felvett számok 1961 novemberében kerülnek kiadásra. James Wynn a borító hátoldalán úgy jellemzi Cliff Richardot, hogy

új dimenziókat ad ezeknek az idővel bevált kedvenceknek, frissességet, vitalitást kölcsönöz nekik, és naprakészen aktualizálja őket. Ezek a remek standardok alaposan megérdemeltek egy új életet – és Cliff pontosan a megfelelő személy, hogy ezt megadja nekik.

A oldal

• „ Dream” -szerző: Johnny Mercer

• „All I have to do is dream of you” – Nacio Herbert Brown, Arthur Freed

B oldal

• „I’ll see you in my dream” -szerző: Gus Khan, Isham Jones

• „When I grow to old to dream” -szerző: Oscar Hammerstein II, Sigmund Romberg

(Columbia mondó SEG 8119, sztereó: ESG 7867)

A korong a középlemezek listáján a 3. helyet éri el.

(Folyt. köv.)