Barcs Endre: Cliff Richard és az árnyékai | 30. A kritikus pont

Barcs Endre: Cliff Richard és az árnyékai | 30. A kritikus pont

Ugyancsak Bruce meséli:

„Az 1961szeptemberében történt veszekedés közvetlen oka az volt, hogy Tony ismét késve jelent meg a koncerten 29-én. Az első félidőt lezáró Shadows szettjének nagy részét kihagyta, és csak a finálé előtt ült be a dobjai mögé. Tony elkötelezettségének hiánya a csoport iránt, valamint szakszerűtlen viselkedése mindhármunkból ugyanazt váltotta ki. „Kész, ennyi volt, nem tűrünk tovább”. Ezt a döntésünket közöltük Tony-val. Most sem volt bocsánatkérés vagy megbánás. Mostanra Hanknek, Jetnek és nekem elegünk lett. Közöltük Sam Curtisszel, keresnünk kell egy másik dobost”

Mindössze két nappal a veszekedés után Tony helyére Brian került. Bruce így meséli a csere történetét:

Amikor Brian Bennett először szerepelt a Shadows-szal, a Kon-Tiki című slágerünket játszotta a „Thank Your Lucky Stars” című tévéműsorban.

Tony egyáltalán nincs elkeseredve a történtek miatt. A döntést Brightonban hozzák meg a fiúk az ottani koncert után. Tony egyedül tér vissza Londonba, és már másnap Jack Goodnak és Ken Jonesnak dolgozik. Jól tudja, hogy számára a Shadowsba már nincs visszaút.

Tony évekkel később így meséli:

“Nem bántam meg, amit tettem, azt tettem, amit akartam.”

Norrie Paramor, amikor beveszi a csapatba, igen érdekes dolgot mond neki:

“Nézd, Tony, van egy karakteres és sikeres kvartett. Van köztük hely a számodra! Ez egy igazán vidám, huncut csapat, akikkel mindig nagyon szórakoztató együtt dolgozni, főleg, mert nagyon szeretnek viccelődni és nevetésben tartják a stúdió technikusait. Ez a vidámság elengedhetetlen része a Shadowsnak és zenéjüknek. Az együttes teljes önfeledtségének attitűdje tükröződik vidám hangzásukban, és igaz az is, hogy közben nagyon keményen megdolgoznak a sikerért. Annak ellenére, hogy nem tudnak kottát olvasni, hihetetlenül találékony és fantáziadús zenészek, és tehetségük semmiképpen sem korlátozódik kizárólag a Rock&Rollra. Gondold meg, hogy bele tudsz e helyezkedni egy ilyen csapatba!”

1961. október 7-én, azon a héten, amikor Tony távozik a Shadows-ból, a dobjai 48 különböző számban hallhatók, amelyek akkor éppen a slágerlistákon vannak. Hosszabb időre eltűnik a rajongók szeme elől, nincsenek kimerítő turnék, együtt lehet szeretett feleségével, zenei elképzeléseit a lemezipar hátsó szobájában kezdi megvalósítani, a Decca A&R embereként. Nem zenél, olyan beosztásban dolgozik, hogy ő felel a dalszerzők felkutatásáért, finanszírozásáért és művészi fejlődésének felügyeletéért. Emellett összekötő szerepet tölt be az előadók és a lemezkiadó között. Nincs több dobolás, az irodai munka sokkal jobban tetszik neki.

Brian Bennett, az új fiú

Brian Bennett a West End-i Queen’s Theatre zeneárkában áll, amikor hosszú zsinóron átadják neki a telefont. Szerződést ajánlanak számára, amit elfogad. Beleegyezik, hogy átveszi Andy White dobos helyét a „Stop the World, I Want to Get Off”  (Állítsd meg a világot, mert ki akarok szállni) című műsorban. Alig teszi le a kagylót, ismét hívják. Ezúttal a felesége, Margaret. 1961 szeptembere van, Brian a nyári szezonban Yarmouthban dolgozik Tommy Steele-lel. Feleségével közli a jó hírt, hogy éppen az előbb fogadott el egy londoni munkát, heti huszonöt fontért, karácsony előtt kell kezdeni. Felesége azonban félbeszakítja:

Bruce Welch épp most hívott – mondja Margaret –szeretné, ha csatlakoznál a csoporthoz, tudod, a The Shadows…

Brian azonnal felhívja Bruce-t, hogy elmondja neki, nem tudja elfogadni az ajánlatot, mert jelenleg Tommy Steele-lel dolgozik, és amúgy is éppen felajánlottak neki egy West End-i állást. Bruce csak annyit kérdez, mennyit keresne az új helyen, amikor Bennett elmondja, hogy heti 25 fontot, Bruce azonnal rávágja:

Megduplázzuk!

A heti ötven fontos ajánlat ellenállhatatlannak bizonyul. Amikor Brian igent mond, azt kérdezi, mikor kell munkába állnom. Bruce válasza:

Holnap.

Brian azt mondja:

Mielőtt észbe kaptam volna, Peter Gormley felvitt Birminghambe, hogy csatlakozzak Hankhez, Bruce-hoz meg Jethez és fellépjek velük a Thank Your Lucky Stars című tévéműsorban.

A New Musical Express októberben nagyobb cikket közöl, amiben elődje áldását adja Briannek. Tony így nyilatkozik:

Úgy gondolom, hogy a Shadows egy nagyon kiváló dobost kapott Brian Bennett személyében. Nagyon jól ismerem őt – rendkívül tehetséges és szoros kapcsolatban áll ezzel a zenei nyelvvel. De jó sokat kell majd összezárva lennie a fiúkkal.

Brian így mesél arról, hogyan tudott olyan gyorsan beilleszkedni a csapatba:

Csak a fülemet használtam és szenvedélyesen szerettem volna jó lenni. Tony Meehan az egyik legnagyobb dobos volt abban az időben. Felnéztem rá. Sokat nyújtott a zenekarban, abszolút tökéletes volt a The Shadows hangzáshoz. Tetszett a munkássága és próbáltam hű maradni hozzá, de egy idő után, anélkül, hogy bárki észrevette volna, tapintatosan egyre többet adtam magamból.

Brian Laurence Bennett1940. február 9-én születik az Észak-londoni Palmers Greenben. A helyi Hazlewood Lane Schoolban jár általános iskolába és a Winchmore Council Schoolban tanul a gimnáziumban. A rádióból ismerkedik meg a zenével, de ellentétben a többiekkel, őt a nagyzenekari szving érdekli. Kedvence Louie Bellson, aki Benny Goodman, Tommy Dorsey, Harry James és Duke Ellington zenekarában is dobol a negyvenes években. Már az iskolában csatlakozik egy több tagból álló együtteshez, mert sikerül vásárolnia egy pergődobot. Tizenhat évesen hátat fordít az iskolának, hogy egy Ramsgate-i skiffle-csoportban dobolhasson az angol tengerparton az ott nyaralóknak. Miután visszatér Londonba, Max Abramsnél tanul dobolni. Nagyon sokoldalú, hegedülni, zongorázni, gitározni és dobolni is tud, de beiratkozik egy művészeti iskolába, ahol brillírozik, ennek ellenére ezt az iskolát is pár hónap után otthagyja és nyomdásznak tanul. Hamarosan ezt is megunja és elmegy, hogy mint egy „beatnik”, az utcán gitározzon. Nem tudja, hogy mit is akar csinálni valójában, kivéve, hogy valami kreatív dolgot. Egy véletlen találkozás Wee Willie Harrisszel juttatja be a show-bizniszbe, a 2i’s Coffee bárba.

Mivel Harrisnek ekkor még skiffle zenekara van, Brian nem dobol az együttesben, hanem mosódeszkán játszik, amit nagyon utál. A kávébárban egy ritmus szekciót hoz létre Tony Sheridannal és Brian „Licorice” Lockinggal, aki basszusgitározik. Ebben az időben sikerül vásárolnia egy lábdobot a pergődob mellé. Még otthon lakik, busszal jár be a kávézóba, de nem engedik fel a nagydobbal a buszra, ezért a távolabbi vonattal kell utaznia.

Jack Good, az „Oh Boy!”című tévéműsor szerkesztője, rendezője éppen egy ilyen ritmus szekciót keres és leköti őket az adásba. Itt találkoznak Marty Wilde-dal, aki éppen európai turnéra indul, és arra kéri mindhármukat, hogy csatlakozzanak a Wildecats nevű zenekarához. 1959-től egy sikeres időszak kezdődik számára Wilde mellett. Később csatlakozik Tommy Steele-hez, néhány londoni színpadi fellépése során vele játszik. 1960 januárjában, amikor Gene Vincent és Eddie Cochran Nagy Britanniába érkezik egy négy hónapos turnéra, ő is a ritmus szekciót adó hármasnak a tagja. Brian a saját bevallása szerint igen sokat tanul Cochrantól, aki nagyon jól dobol, több saját felvételén is ő az ütőhangszeres. Igazán tőle tanul meg Rock&Roll ütemet játszani.

Briant továbbra is érdekli minden, ami zene, beiratkozik a híres amerikai Berklee college of music egyetemnek a levelező szakára. A levelezést szó szerint kell venni, ugyanis postán keresztül tartja a kapcsolatot az iskolával és írásban kapja meg a válaszokat. A tagozaton hangszerelést, nagyzenekari harmónia elosztást és zeneelméletet tanul.

1960 nyarát Skóciában tölti, ahol egy nagyzenekarban dobol. A Shadows-nál egyik napról a másikra bekerül a mély vízbe.

Amikor Cliff huszonegyedik születésnapján, -ami Angliában a nagykorúságot jelenti-, pontosan október 14-én, megjelenik a „21 Today” c. albuma, Tony már nincs velük. A borítón, aminek a fotója hetekkel korábban készül nagylemezhez, még ő is ott van a torta körül, valójában már nincs jelen. De a felvételeken még ő dobol.

A „21 Today” c. album dalai:

A oldal
1.„Happy birthday to you” Mildred J. Hill előadja a Shadows ( szöveggel kevert változat)
2.”Forty Days (To Come Back Home)” Chuck Berry
3.”Catch Me” Sid Tepper, Roy C. Bennett
4.”How Wonderful to Know” Salvatore D’Esposito, Kermit Goell
5.”Tough Enough” Johnny Otis
6.”Fifty Years for Every Kiss” Sammy Bella
7.”The Night Is So Lonely” Gene Vincent, Clifton Simmons
8.”Poor Boy” Vern McEntire

B oldal

1.”Y’Arriva” Bruce Welch, Hank Marvin
2.”Outsider” Sid Tepper, Roy C. Bennett
3.”Tea For Two” Vincent Youmans, Irving Caesar
4.”To Prove My Love for You” Don Wolf, Ben Raleigh
5.”Without You” Cliff Richard, Hank Marvin, Bruce Welch
6.”A Mighty Lonely Man” Eddie Curtis
7.”My Blue Heaven” George A. Whiting, Walter Donaldson
8.”Shame on You” Bruce Welch, Hank Marvin, Kevin Jacobson

A felvételek 1961 júliusában és visszamenőlegesen még 1960 szeptemberében készülnek. (Columbia  LP – 33SX 1368 (monó), LP -1961 SCX 3409 (sztereó)
A nagylemez első helyre kerül fel a nagylemezlistán Nagy Britanniában.

Azon a napon, amikor a korong megjelenik és Cliff a születésnapját ünnepli, éppen repülőgépen ülnek és utaznak Ausztráliába, Új-Zélandra és Távol-Keletre. A légitársaság készül és fent a gépen egy hatalmas tortával lepik meg a híres ünnepeltet. Az utasoknak is jut belőle, akik nagy örömmel köszöntik a velük utazó világsztárt.

(Folyt. köv.)