Interjú Elvis Presley-vel – 1960. március 1.

Interjú Elvis Presley-vel – 1960. március 1.

1960. március 1-jén Elvis Presley a németországi Friedbergben, a Ray laktanyában tartott „Goodbye, Elvis” című sajtótájékoztatón búcsúzott a hadseregtől. A rendezvényt az amerikai hadsereg szervezte a Armed Forces Radio and Television számára, és több mint 100 újságíró és fotós vett részt rajta. A konferencia után interjút adott Johnny Parisnak, az AFN Rádió munkatársának is.

Frankfurtból, Németországból jelentkezünk, mai különleges vendégünk Elvis Presley őrmester. Elvis, öröm találkozni veled.

– Köszönöm, Johnny, öröm itt lenni.

Most készülsz leszerelni a hadseregtől. Mi az első terved?

– Az első dolog természetesen az, hogy hazamegyek. Áprilisban lesz egy televíziós műsorom Frank Sinatra-val, utána elkezdem a „G.I. Blues” című film forgatását a Paramount Pictures számára, Mr. Wallis producerrel, majd két filmet készítek a 20th Century Fox-szal. Azután… még nem tudom.

Hogyan térsz haza?

– Repülővel.

Ugyanazokkal a barátokkal mész vissza, akikkel Németországba érkeztél?

– Igen, ugyanazzal a csoporttal. Mindannyian nagyjából egyszerre érkeztünk Memphisbe, és együtt is megyünk vissza.

Unalmasnak találod a sajtótájékoztatókat?

– Nem, nem zavarnak. Elég érdekesek. Izgalmas, amikor ennyien kérdeznek, és szinte ügyészként faggatnak. Olyan kérdéseket tesznek fel, mint: „Igaz, hogy tegnap este velük voltál?” Meg hasonlók. Néha még dadogok is, mert idő kell, hogy átgondolt választ adjak.

Mérges lettél valaha emiatt?

– Nem. Megértem őket, és az ember idővel hozzászokik.

Sok amerikai művész fellépett a vasfüggöny mögött csereprogram keretében. Szívesen tennél ilyet?

– Ha úgy gondolják, hogy kellene, nem bánnám, ha megpróbálnám. Bár nem hiszem, hogy nagyon kedvelnének; azt gondolják, rossz hatással vagyok a fiatalokra. De ha mindenki úgy döntene, hogy menjek, elmennék.

Igaz, hogy 45 millió lemezt adtál el?

– Igen, körülbelül ennyi az összes.

Felvettél bármit a hadsereg alatt?

– Nem. A kiképzés végén, amikor otthon voltam, készítettem két felvételt, de azóta semmit.

Hol töltötted Európában a legtöbb szabadságodat?

– Párizsban. Kétszer is voltam ott: egyszer 10 napig, máskor 6 napig.

Mi maradt meg leginkább?

– Élénk város. Ha valakit érdekel az éjszakai élet, sok műsort megnéztem, hogy kapcsolatban maradjak a régi életemmel.

A hadsereg alatt a zenei piac is változott. Mit gondolsz erről?

– Nem tudom, mit mondjak. Majd akkor látom, ha hazamegyek. Már 1955-ben is azt írták, hogy ez vagy az a stílus haldoklik – aztán az volt a nagy kezdet.

Mit teszel azért, hogy újabb 45 millió lemezt adj el?

– Soha nem tennék ilyen kijelentést. A show businessben dolgozom, és a jövő bizonytalan. Csak annyit tehetek, hogy megpróbálom továbbra is örömet szerezni az embereknek.

Te választod ki a dalokat?

– Igen, én választom. Szerintem senki sem tudja jobban nálam, mi áll jól nekem. Ösztönből dolgozom, nem tudok kottát olvasni. A közönség szemével próbálom nézni a dalokat, mintha én venném meg a lemezt.

Próbálsz idősebb közönséget is megszólítani?

– A zeném inkább a fiatalokhoz szól, de meglepően sok idősebb ember is szereti. Mindenkinek lehetetlen megfelelni.

Tervezel stílusváltást?

– Butaság lenne változtatni, hacsak a közönség nem kívánja. Ha az emberek megunják, majd jelzik.

Mikor kezdődik a „G.I. Blues” forgatása?

– Hivatalos dátumot nem tudok mondani. Valószínűleg a Sinatra-műsor után, május elején.

Lesz európai turné 1960-ban vagy 1961-ben?

– 1960-ban valószínűleg nem, talán 1961-ben. Nem az én döntésem, hanem a menedzseré, de szívesen jönnék, mert itt új piac nyílik számomra.

Segített a hadsereg?

– Igen, sok szempontból. Nagyszerű tapasztalat volt, sok barátot szereztem.

Megbántál bármit?

– Nem. Inkább így akartam, mint hogy kibújjak a szolgálat alól. Az örökre nyomot hagyott volna rajtam.

Inkább a fiúk között a terepen, mint egy katonai klubban szórakoztatni?

– Igen. Sokan azt várták, hogy bajt okozok, de elhatároztam, hogy bebizonyítom: tévednek.

– Az egyik legjobb katonának bizonyultál, Elvis Presley.

– Köszönöm.

A helyszínen jelen volt Marion Keisker is, a Sun Records munkatársa, aki Európában volt kiküldetésen. Amikor Elvis meglátta, így szólt: „Nem tudom, megcsókoljalak-e vagy köszönjek.”
Marion válasza: „Ebben a sorrendben.”

Forrás: ELVIS SONGS Facebook csoport