Barcs Endre: Cliff Richard és az árnyékai | 33. Jet távozása

Barcs Endre: Cliff Richard és az árnyékai | 33. Jet távozása

Cliff és a Shadows az 1961-es évben sikert sikerre halmoz, ők a legnépszerűbb előadok az Egyesült Királyságban. Hasonlóan indul a következő év is. A londoni bemutató után, 1962. január 12-én az országos mozihálózatba kerül a „The young ones” c. film Nagy Britanniában.

A film mellé kiadják a címadó dalt kislemezen.

A oldal
„The young ones” – szerző: Sid Tepper és Roy C. Bennett

B oldal
„We say yeah” -szerző: Gormley, Marvin, Welch

(Columbia DB 4761)

Több mint 500 000 előrendeléssel rögtön élre kerül a brit kislemezlistán. Ez az első brit korong, amely Elvis Presley 1960 novemberében megjelent „It’s Now or Never” című dala óta ezt eléri. 6 hétig tartja ezt a pozíciót, és 20 hétig szerepel a listán. 1,06 millió példányban kel el az Egyesült Királyságban, világszerte pedig 2,6 millió darabot adnak el, vagyis aranylemez. A kislemez Spanyolországban, Dél-Afrikában, Új-Zélandon, Hollandiában, Izraelben, Írországban, Dániában és Ausztráliában szintén listavezető, Norvégiában 2., Hong Kongban 3., Svédországban 4., Belgiumban és Kanadában 5., Ausztráliában és Finnországban a 6. helyig fut fel. Németországban csak 16.

A felvételeken még Tony Meehan dobol és Norrie Paramor nagyzenekara adja a kísérő kiegészítést.
Ami a hanghordozókat illeti, az 1962-es évet a Shadows nyitja a februárban megjelenő négyszámos középlemezével, a „Spotlight on he Shadows”- zal.

A oldal
• “The Frightened City” (The Frightened City c. filmből) Szerző: Norrie Paramor)

• “Kon-Tiki” – szerző: Michael Carr

B oldal
• “Peace Pipe” (The Young Ones c. film beharangozója)  szerző: Paramor

• “The Savage” (The Young Ones c. film beharangozója) szerző: Paramor

Az EP egy 7 hüvelykes bakelitlemez, kizárólag monóban jelenik meg, Columbia SEG 8135 katalógusszámmal. Annak ellenére, hogy mind a négy szám már korábban kislemezen a boltokba került.
1962 márciusától a „Spotlight on The Shadows” több héten keresztül az Egyesült Királyság első számú EP-je, és két alkalommal is a lista élén áll március és május között.

A Shadows tagjaira, különösen Hankre jellemző, hogy szeret viccelődni a stúdióban, ezzel a saját feszültségét is levezeti, a jókedvét ráragasztja a technikai személyzetre is, ezzel a kemény stúdiómunkát élvezetesebbé teszi. Egyszer az egyik technikus rákérdez, hogy honnan vették a híres Shadows lépéseket. Hank elmeséli, hogy egy korábbi skandináv turnéjukon egyfajta kabaré műsorban léptek fel, ahol az amerikai vendég Sammy Davis volt. Sammy úgy táncolt a színpadon, hogy a szájuk tátva maradt. Ők korábban ilyent még nem láttak így élet közelből.

Bruce kezdett az öltözőben bolondozni -meséli Hank – holott olyan botlábú, hogy azt hittük, ott esik el. Mindig szerettük volna valamivel kiegészíteni az alapjában véve statikus előadásunkat. Már az elején kitaláltuk az úgynevezett „kirúgást” vagy „előre rúgást”, amivel egy vadabb számot ki lehetett egészíteni. Csakhogy a lassabb, keringős, vagy tangós melódiáknál lett volna fontos, hogy ne álljunk statikusan, hanem imitáljunk valamiféle táncmozgást. Nekem jutott az eszembe, hogy miért ne tanulhatnánk meg mi is valamiféle koreográfiát, ami csak a sajátunk, ahogy Sammy Davisé is csak a sajátja. Ezzel színesebbé tudnánk tenni a koncertjeinket és még inkább csak ránk jellemzővé az előadásunkat. El nem tudom mondani, mennyi munka van ebben a lépéskombinációban. Egyszerre figyelni a gitárjátékra és a pontos mozgás betartására. Ott Stockholmban kezdtük az öltözőben gyakorolni. Először úgy, ahogy a görögök táncolják a szirtakit. Egymás mellé álltunk és egymás vállára tettük a kezünket és úgy lépegettünk. Így alakult ki a közös mozgás. Amikor már jól ment, akkor különválva próbáltuk, és szépen ment. Később ez beidegződött, nem kellett odafigyelni, automatikussá vált.”

1962. február 23-án megjelenik a Shadows következő kislemeze, a „Wonderful Land”. A felvételek még 1961. május 12-én és június 16-án készülnek, valamint 1962. január 18-án, ezért a lemezen az eredeti négyes szerepel.

A oldal
„Wonderful Land” – szerző: Lordan

B oldal
„Stars fell on Stockton” -szerző: Marvin, Welch, Harris, Bennett

(Columbia 45 DB 4790)

Lordan, aki az „Apache”-nak is szerzője, így nyilatkozik új szerzeményéről, a „Wonderful Land”-ről:

Már megvolt a fejemben az első négy frázis, vagyis eljutottam a dal negyedéig, és azt követően elakadtam, hat hónapba telt, mire elértem a közepéig. Tudtam, hogy kell lennie egy második résznek, de nem jutott eszembe semmi. Aztán egyszer hirtelen összeállt az egész.

Az alapsávot 1961. május 12-én rögzítik, a tom-tom overdub és az extra dobfelvételek július 6-án készülnek el. Ezeket Tony Meehen játssza fel. Azonban Paramor számára még mindig hiányzik valami a dalból, ezért a Shadows kiadatlanul hagyja. Miközben az együttes turnén van, Norrie Paramor 1962. január 18-án francia kürtöket és vonósokat tesz hozzá. 1962-ben Hank Marvin találja ki az Amerikára utaló “Wonderful Land” címet, de Lordannak nem tetszik,

bárcsak valami jobbat ötlött volna ki – nyilatkozza.

Ez az utolsó kislemez, amin Tony Meehan dobol, a dal megjelenésének idején ő már nincs a csapattal, Brian Bennett lépett a helyére, aki a “Stars Fell on Stockton” című B-oldalas szám egyik szerzője is.
A korong ismét nagy siker, nyolc teljes hétig marad első helyen a brit kislemezlistán, amire korábban csak Elvis Presley volt képes (1960-ban).

A kislemez ugyancsak listavezető Dél-Afrikában, Új-Zélandon, Írországban és Izraelben. Norvégiában, Hollandiában és Ausztráliában 2., Belgiumban 13., Németországban 26., Kanadában 27.,
A “Wonderful Land“-et később több előadó feldolgozza, többek között Mike Oldfield, Mark Knopfler is.

Miközben úgy tűnik, hogy magasan áll és szépen ragyog szerencsecsillaguk, a sötét felhők gyülekeznek. Amikor Brian csatlakozik a csapathoz, Peter Gormley, Cliff menedzsere azt kérdezi tőle:

Szoktál inni? –Brian meglepődik:

Néha ledobok egy két kriglivel! – válaszolja.

Nagyon vigyázz, ne menj el Jettel inni, ha meghív. Megígéred? –Brian rábólint.

Csakhogy Jet hívja sörözni.

Egy két pohár Guinness nem fog ártani-gondolja.

Elindulnak.

Melyik pubba megyünk?”– kérdezi Brian.

„Én nem mehetek pubba” – válaszolja Jet – az öreg figyeltet engem.

Embereket fizet azért, hogy elmondják neki, ha iszom. Váratlanul berántja Briant egy kapualjba, a kabátja alól elővesz két üveg sört és az egyiket Brian kezébe nyomja. Kinéz a kapu alól

Itt nyugodtan megihatjuk – mondja.

Jet azt követően szokik rá erősen az ivásra, hogy felesége, Carol Costa elhagyja. Egy átlagos ivónapján két palack vodkát és tíz korsó sört tolt le a torkán. Egy fél üveg vodkát mindig az ágya mellett tartott, a felét megitta, amint felébredt, majd elment teát főzni, és reggeli után megitta a másik felét.

Viselkedése egyre kiszámíthatatlanabbá válik, amivel azt kockáztatja, hogy mindent tönkretesz, amiért oly keményen megdolgozott, hogy kiszakadjon a munkásosztálybeli bandatársai közül. Tudja ő is nagyon jól, hogy a Rock&Roll segített neki megmenekülni a gyári munkával töltött életből, és nem akarja a sikert eldobni csak azért, mert nem tud kimaradni a kocsmából. Csakhogy nem tud uralkodni magán. Talán itt érdemes megemlíteni, ha e sorok írója nem is hisz benne, de ebben az időben a pletykalapok arról írnak, hogy éppen Cliff volt az, aki elszerette Jet-től a feleségét, sőt titokban szexuális kapcsolatuk is volt, és emiatt szakítottak. Maga Cliff nem tagadja, hogy kedvesnek találta Carolt, aki neki rimánkodott, hogy próbálja a férjét leszoktatni az alkoholról, de az mégsem feltételezhető Cliffről, hogy éppen barátja és zenésztársa feleségére vessen szemet. Ezért ezt hagyjuk meg a pletykalapoknak.

Jet alkoholizmusa napról napra erősödik. Az egyik este a liverpooli Cavern klubban, a Shadows híres védjegyének számító séta közben leesik a színpadról. Felajánlják neki, hogy 3 hónapra abbahagyja a munkát, hogy segítséget kaphasson, menjen elvonókúrára, de ezt kereken visszautasítja.

Egyre többször érkezik a stúdióba felvételre részegen. Bruce, aki a csapatban az, aki a tökéletesre törekszik, és ő az, aki felel a Shadows tagjainak fizikai és lelki egészségéért, egyre dühösebb. Kérleli Jettet, fogja vissza magát. Jet minden alkalommal megígéri, aztán ismét részegen állít be a felvételre. Gormley-nek kezd elege lenni és titkokban helyettest keres. Nem kell messzire mennie. Brian együtt dolgozott a Wildecats-ben, Maty Wilde együttesében Brian „Licorice” Lockinggal, aki ekkor Vince Taylor zenekarában játszik. Amikor Jet megtudja, hogy már ki is választották az utódját, összeszedi magát. Úgy tűnik, képes uralkodni ösztönein. Rendezettebb lesz, jobban koncentrál a munkára.

Cliff és a Shadows menedzsmentje úgy dönt, elérkezett az ideje annak, hogy egy élő albummal jelentkezzenek. Cliffnek az első nagylemeze élő volt, a Shadowsnak még nem volt ilyen, ami visszaadná azt a hangulatot, ami egy koncertjükön van.

Bruce meséli:

Nem lehetett minket egybemosni. Cliff ezrével vonzotta a női rajongókat, de a mi esetünkben a legtöbb rajongó férfi volt, akik közül sokan azért jöttek el, hogy Hank gitárjátékát csodálják… Néha koncert közben láttuk, hogy a közönségből a srácok megbabonázva bámulják az ujjainkat, és figyelnek minden egyes hangot, amit lefogunk a gitáron. Mások bőséges kotta jegyzeteket készítettek a színpadi előadásainkról, fejüket egy könyvbe temetve hallgatták a zenét.

A menedzsment úgy dönt, hogy az 1962. március 7-i koncertet, amire az ABC Kingston színházban kerül sor, rögzítik. A színház Kingston upon Thamesben, Surreyben, London nyugati részén található. A lebontott Cinem Palace (1909-1931) kibővített helyén épül pazar art deco stílusban. 1932. február 15-én nyitja meg kapuit, 1961 augusztusában felújítják és átkeresztelik ABC -re. A koncert érdekessége, hogy sokan itt látják először élőben dobolni Brian Bennettet. Ezt az albumot a Rock&Rollnak szentelik, és a műsor két részre oszlik, előbb a Shadows adja elő a maga számait, majd bejön a színpadra Cliff és együtt folytatják tovább. Olyan dalokat mutatnak be, amelyeket máshol nem játszottak még. Ilyen a „Dim, dim the lights” a The Comets-től, a Razzle Dazzle, vagy a tradicionális „Rovin’ gambler”, Jack Scott kanadai énekestől a „Save my soul” gospel dal. Bármilyen jól is sikerül a felvétel, Paramor elégedetlen a hangzással és főleg Cliff mikrofonjának a hangjával. A színház amúgy is visszhangos egy kicsit, tény, hogy úgy döntenek, hogy a lemezt nem adják ki. Kár, mert érdekes lenyomata lett volna a kornak. A felvétel csak 2002– ben (!) kerül hanghordozóra, amikor a Cliff és Shadows rajongok túl öregek ahhoz, hogy egy ilyen rockos albumot élvezni tudjanak igazából.

Azért nézzük meg, milyen számok is kerültek fel végül az EMI 537 3422 jelzésű nagylemezre és CD-re:

A, Shadows rész
1, Apache – szerzők: Lordan
2, Shadoogie – szerző: Marvin, Welch, Harris, Meehan
3, Wonderful land – szerző: Lordan
4, All my sorrows – szerző: Guard, Shane, Reynolds
5, Quarter to three – szerző: Barge, Guida, Royster
6, Nivram – szerző: Welch, Marvin, Harris
7, Little B – szerző: Bennett
8, FBI – szerző: Gormley

B, Cliff rész
9, Do you want to dance – szerző: Freeman
10,Dim dim the lights – szerző: Ross, Dixon
11, My blue heaven – szerző: Whiting, Donaldson
12, Razzle dazzle – Calhoun
13, Rovin’ rambler – szerző: Omar
14, Save my soul -szerző: Scott
15. When the girls in your arms -szerző Tepper, Bennett
16, I got a woman -Charles
17, Egyveleg: Lesson in love, Got a funny feeling, The young ones – szerzők: Soloway, Wolfe, Marvin, Welch, Tepper, Bennett
18, We say yeah- szerző: Gormley, Welch, Marvin

Itt jegyezzük meg, hogy számos koncertfelvétel készül, ebben a szűk időszakban több fellépést is rögzítenek, hogy választani lehessen, végül melyik jelenik meg lemezen. A fent ismertetett és megjelent koncertfelvétel mellett aztán kalózkiadásokban egyéb felvett anyagok is napvilágot láttak, amihez csak a Ton Verhagen vezette Európai Cliff Klub tagjai jutottak hozzá leginkább. Abban az időben a kalózkiadás a hivatalosnál háromszor többe került. Egyes használt lemezeket árusító boltban is kaphatók voltak, a jogvédő hatóság elől jól eldugva. Mivel ezeket a felvételeket maga az EMI készítette, ezért a felvételek egészen jó minőségűek. Meg lehetett volna tenni ugyanazt, amit Elvis hetvenes években tartott koncertjeivel csinálnak, hogy azokat is hivatalosan vették fel, jó minőségben, majd maga az RCA kalózlemezként adta ki őket, csak azért, mert azokat, mint írtam, jóval magasabb áron lehetett értékesíteni. Ezek a „kalózfelvételek” most sorban hivatalos kiadványokban látnak napvilágot. Talán a Cliff és Shadows koncertek is megérdemelnék, hogy hivatalosan is napvilágot lássanak.

És akkor nézzük őket:
„Live in Coppenhagen 1961” – a felvétel 1961. augusztus 24-én és 25-én készül, a két koncertből állítanak össze egy lemezt. Ezen talán a „Long Tall Sally” a kiemelkedő és a fellépésen máshol elő nem adott „Tea for two” c. szám.

„Live in Belgium 1964” – a felvétel 1964. május 8-án készül és ezen egy spanyol szám is szerepel élőben, a „Maria no mas” meg a franciául előadott „La mer”.
Nem áll szándékunkban nagyon előre szaladni, de a „Live at Olympia” (1964), a „Live in Holland” (1965) mellett meg kell említenünk a „Live in Poland” kalózlemezt. Ez a felvétel 1965. október 12-én készül Lengyelországban. Érdekessége Ray Charles ritkán hallott szerzeménye, a „Tell me how do you feel” valamint a „Da Doo Ron Ron.”

Az 1962-es tavaszi angliai koncertturné, aminek része az ismertetett, kingstoni fellépés is, március végén ér véget, átugranak Hollandiába, ahol április 8-án Amszterdamban, a Concertgebouw-van adnak koncertet. Ezt követően Londonban a New Musical Express éves díjátadó ünnepi műsorán játszanak a Wembley stadionban. Ez a koncert a The Shadows számára örökre emlékezetes marad.
A színfalak mögött egész nap ingyenes bár áll a fellépők rendelkezésére, és nem fogtok meglepődni, ha gondoljátok, hogy Jet teljes mértékben kihasználta ezt a lehetőséget. Ott a backstage bárból úgy kell kirúgni, pillanatokkal azelőtt, hogy fel kell mennie a színpadra, hogy átvegye az NME legjobb hangszeres előadójának járó díjat. Ezután három dalt játszik el a Shadows-zal, leteszi a basszusgitárját, ami nem a sajátja, hiszen a szponzor gitárjával kell élőben játszania, majd kisétál, hogy soha többé ne térjen a Shadowsba vissza.

(Folyt. köv.)