Texas Boys: Buddy és a Crickets

Gusztafik Tibor: Lemezlovagok | Texas Boys – Buddy és a Crickets

 

„A tűz minél fényesebben ragyog, annál gyorsabban kihuny”(Lucius Annaeus Seneca)

1957. december 1-jén Buddy Holly és a The Crickets az Ed Sullivan Show-ban megcsillantotta a Rock&Roll erejét. A műsorvezető egyszerűen csak „texasi fiúkként” mutatta be srácokat, a közönség beleborzongott, amikor a „Peggy Sue” első hangjai felcsendültek, Holly hangja tisztán és közvetlenül, szinte fiúsan, mégis meggyőződéssel teli volt, nem voltak teátrális gesztusai, a színpadon mozdulatlanul állt a gitárjával, szemüvegéről a stúdiófények, színpadi reflektorok verődtek vissza, a Crickets belemerült a lüktető ritmusba.

Amikor Holly belekezdett a „That’ll be the day-be”, a taps és az üdvrivalgás a stúdióban egyre hangosabbá vált, a közönség megérezte, hogy megismételhetetlen feeling átélői, Buddy dalainak „lelke” volt! Szemük láttára a szemüveges texasi fiatalemberből, a korai rockzene egyik legjelentősebb, legtermékenyebb építésze, gitáros- énekes- dalszerző alkotója, a Rock&Roll hősévé vált.

Charles Hardin Holley, azaz Buddy Holly,1936. szeptember 7 – én a texasi Lubbock-ban született, négygyermekes család a legfiatalabb csemetéjeként cseperedett fel. Kezdettől fogva „Buddy”-nak becézték, Holly, a nevének később egy lemezszerződésben elkövetett elírásból eredt.

Zenei talentumának kibontakozását nagyban segítették a templomban hallott vallásos zenedarabok, illetve az igencsak muzikális családtagok, akik hegedűn, gitáron és zongorán is játszottak. Az ötévesen versenyt is nyert apró hegedűjével… Később beleszeretett az akusztikus gitárba. Két bátyja taníttatta gitározni, és tizenegy évesen zongoraleckéket vett, de hamarosan áttért a steel gitárra.

Kiváló hallása révén még bonyolultabb dalokat is képes volt eljátszani egyszeri hallás után. Hatással volt rá a Gospel zene, a Country zene és a Rhythm&Blues stílusok. 1951-től kezdve Holly a J.T. Hutchin Általános Iskolában Bob Montgomery nevű osztálytársával gitározott és country dalokat énekelt.

A „Buddy and Bob Show” rendszeresen fellépett iskolai ünnepségeken, ifjúsági klubokban, 1952-ben Lubbock-ban képernyőre kerültek a helyi televízióban is, előadták a „Too Old To Cut The Mustard”-ot és 1953 őszétől trióvá bővültek, Holly és Montgomery mellett Larry Welborn basszusgitáros csatlakozott hozzájuk a Lubbocki rádióállomás (KDAV) “Vasárnapi buli” című műsorában. A KDAV adó, hetente élőben közvetítette „Sunday Party-t”, mely előmozdította trió pályáját. A népszerűségük annyira megnőtt, hogy minden vasárnap saját félórás műsoridőt kaptak.

A Lubbock-i Középiskolában Buddy Holly nyomdásznak és grafikusnak tanult, és részmunkaidőben dolgozott a Panhandle Steel Products-nál. Ugyanakkor soha nem kételkedett önmagában, abban, hogy profi zenész lesz belőle. Demófelvételeiket szorgalmasan küldözgették különböző lemeztársaságoknak, remélve, hogy valamelyik kiadó majd csak szerződést ajánl nekik. Egy helyi esemény megváltoztatta az életüket: a KDAV rádióadó helyi fesztivál fellépéseket, és műsorokat is szervezett a triónak. Holly és a Crickets egyre inkább befutott, jó nevű sztárok előzenekarai voltak, 1955. október 14-én a Bill Haley és a Comets lépett fel Lubbock-ban. Marty Robbins countryénekes és a menedzsere, Eddie Crandall végignézték Holly-ék előadását, meglátták az énekes különleges tehetségét, elkérték néhány felvételét a KDAV-től. (A KDAV rádióállomásnak fontos szerepe volt, hiszen néhány évvel később náluk dolgozott lemezlovasként, Waylon Jennings!)

1955. október 15-én a Lubbock-i Cotton Club-ban Buddy-ék előzenekarként léptek fel Elvis Presley koncertjén. Elvis zenei világa nagymértékben befolyásolta Holly Rock&Roll felé fordulását.

A sikeres szereplések eredményeként Eddie Crandall ügynöknek sikerült megszerveznie néhány nap stúdióidőt a nashville-i Decca – stúdióval. Megérkezett a várva-várt szerződés, a stúdiómeghívó, csakhogy meglepetésre kizárólag Holly nevére. Bob Montgomery-re a lemezcég nem tartott igényt, ezért Buddy eleinte nem is akarta aláírni. Végül mégis megtette, a stúdiófelvételre 1956. január 26-án Nashville-ben került sor— ahol az énekes nem volt beleszólása a szakmai kérdésekbe, kizárólag csak énekelhetett. A felvételek Owen Bradley producer irányítása alatt zajlottak, a Buddy Holly and the Three Tunes-ben az énekes mellett, Don Guess, ugyancsak lubbocki srác basszusgitározott, Sonny Curtis a szólógitárt bűvölte, Jerry Ivan Allison dobolt. A kiadónál először írták le a nevét „Buddy Holly”-ként, de csupán ennyi volt a felvételek hozadéka.

Első két kislemeze (Blue Days Black Nights, Love Me és Modern Don Juan, You Are My One Desire) nem fogyott túl jól, noha alapvetően kedvező kritikákat kapott, a countrylemez alul teljesített a piacon. Valójában a Decca stúdiómunka kezdettől fogva feszült légkörben zajlott. Bradley megfenyegette Holly-t, ha nem hallgat rá, és nem működik vele együtt, soha többé nem fog felvételt készíteni a Decca-nál és Nashville-ben, sőt odáig ment, hogy az énekest a legtehetségtelenebb előadónak nevezte, akivel valaha dolgozott. Ezek után nem volt, meglepetés, hogy 1957. január 22-én a Decca Records hivatalosan tájékoztatta, hogy a szerződését nem hosszabbítják meg, ráadásul azt is kikötötték, hogy öt évig nem adhatja ki a stúdióban a kiadó által rögzített dalokat. Nem volt nyereséges az üzlet.

A Decca-val való szakítás után csalódott énekes visszatért Texasba, nem adta fel szorgalmas dalírásba kezdett, megalakította a Crickets kisérő együttesét. Niki Sullivan ritmusgitár, Joe B. Mauldin basszus és Jerry Allison dobos.

Allison:

Buddy, Niki Sullivan és én egy vaskos szótárat lapozgattunk. A rovarok tárgykört nézegettük, azt gondoltuk, hogy a Crickets egészen jó név lesz nekünk. Abban az évben rengeteg tücsök volt Nyugat-Texasban, helyenként a föld is tele volt velük, Tücskök lettünk mi is…

Norman Petty producer apró clovisi (Új-Mexikó) stúdiójában dolgoztak együtt, a stúdióvezetőnek komoly tekintélye volt, felkészült szakmai hátteret nyújtott a társaságnak. Buddy Holly és a The Crickets napestig gyakoroltak, kísérletezték a hangzásukat, dalaikkal saját életérzésüket próbálták megragadni.

1957 februárjában Holly és a The Crickets kislemezre rögzítették az az egyik védjegyüket szimbolizáló „That’ll Be The Day-t”. (második oldalán: „I’m Looking For Someone To Love”.)
A korong 1957. május 27-én jelent meg a Brunswick kiadó címkéje alatt, amely a Decca egyik leányvállalata volt.

Petty-vel kötött megállapodása értelmében Buddy a Decca kiadói jogai miatt, a szerzeményeit a The Crickets előadói címkével és a saját neve alatt felváltva jelentette meg. A That’ll Be The Day augusztus 19-én a Billboard slágerlista első helyére kúszott fel, és nemzetközi szinten több millió dolláros bevételt hozott! (Ennek hatására is érkezett a felkérés az amerikai televíziózás kiugróan nagy nézettségű The Ed Sullivan Show-ban való 1957. december 1-jei szereplésre.)

Eleinte sok rádióhallgató azt feltételezte, hogy Holly és zenekara fekete bőrű előadókból áll. 1957 júliusában startolt fellépéssorozaton fekete művészekkel közös előadásokon szerepeltek a New York-i Apollo Színházban, hat estén át, augusztus 16-22 között. Az igényes nézősereg előtt szereplő fehér muzsikusok fogadtatása eleinte igen hűvös volt, a harmadik napon fordult a kocka, „Bo Diddley” vad verziójával indították a műsort, annyira felpörgött a hangulat, hogy Holly and the Crickets show tomboló sikere szinte lerombolta a házat! Abban az időben ők voltak az egyetlen teljesen fehér zenekar, akik homogén fekete közönség előtt is szerepeltek!

A következő hónapok igen mozgalmasok voltak, felléptek Ausztráliában, Floridában és Nagy-Britanniában, szerepeltek az American Bandstand, az Arthur Murray Dance Party és az Ed Sullivan Show-ban közösen léptek színpadra a kor Rock&Roll hőseivel.

A lemezpiacot sem hanyagolták el, szeptember 20-án kijött Holly kislemeze, a „Peggy Sue”, a B-oldalán az „Everyday”-vel. A „Peggy Sue” a Buddy Holly névvel kiadott első sláger volt, érdekessége, hogy a dobos, Jerry Allison barátnőjéről kapta a címét. Az énekes egyik legnagyobb sikere 1957. november 11-én a harmadik helyezett volt a Billboard Top 100-on!

Jerry Allison dobos:

Buddy eredetileg „Cindy Lou” címmel írta a dalt. Azt mondtam neki, változtassuk meg a címét. Akkoriban kezdtem jártam Peggy Sue-val, be akartam vágódni a leányzónál!

A cím sokat számít, ám Norman Petty kiváló hangmérnöki munkája, Buddy gitárjátéka tette igazán naggyá a számot.

A The Crickets címke alatt kiadott második kislemez, az „Oh Boy!”, – „Not Fade Away”, 1957. október 27-én jelent meg, a korong a 10. helyig jutott a Billboard-on, és közel egymillió példányban kelt el.

1957. november 27-én került kereskedelmi forgalomba a The Chirping Crickets című nagylemez.

Niki Sullivan gitáros nehezen bírta a gyűrődést, az állandó utazásokat, rengeteg fellépést, a rohanó tempót, 1957 decemberében kilépett a csapatból. Niki sovány testalkata és szemüvege miatt kissé hasonlított Holly-ra, emiatt a kritikusok gyakran „a másik szemüveges srácnak” nevezték az írásaikban.

Távozását követően Holly Tommy Allsup-ot kérte fel, hogy csatlakozzon a Crickets-hez.

Harmadik kislemez 1958 januárjában került kereskedelmi forgalomba, A oldalon „Maybe Baby”, a B oldalán „Tell Me How”-val , márciusban a Top 100 as lista 17. helyezettje volt.

1958. február 28-án Holly and The Crickets és tucatnyi amerikai rock csillag utazott Londonba, hogy megkezdjék huszonöt állomásos turnéjukat. Márciusában rajtolt „Super Show Of Stars” turné ékességei: Buddy Holly and the Crickets mellett az Everly Brothers, Jerry Lee Lewis, Fats Domino, Chuck Berry, Eddie Cochran és a The Diamonds voltak! Veretes névsor.

Az Egyesült Királyságban a koncertturné hatalmas sikert aratott, ez előadások megalapozták az énekes angliai nimbuszát! (Emiatt a The Crickets Buddy Holly halála utána később is meghatározó zenekar maradt az Egyesült Királyságban.)
1958. április 20-án a Coral Records gondozásában forgalomba került a „Rave on”, B-oldalán a „Take Your Time” korong.

Nyár elején Holly beleszeretett Maria Elena Santiago-ba, egy New York-i zenei kiadó titkárnőjébe. A legenda szerint az első randevújukon kérte meg a kezét, és 1958. augusztus 15-én Lubbock-ban házasodtak össze, kevesebb, mint két hónappal első találkozásuk után.

A fülig szerelmes énekes megírta a True Love Ways című szerenádot, amit a románcuk ihletett. A számot a felesége jelenlétében rögzítették 1958. október 21-én.

Kapcsolata megromlott a zenekarával, producer és támogató, Norman Petty sem értett egyet Buddy jövőbeli elképzeléseivel! Holly azt javasolta a Crickets-nek, ők is költözzenek New Yorkba és szakítsák meg a szakmai kapcsolatukat Norman Petty-vel.

Petty meggyőzte Allison-t és Mauldin-t, hogy maradjanak vele Clovis-ban.

1958. november 3-án az énekes hivatalosan szakított a The Crickets-el és Norman Petty-vel, és New Yorkba költözött. Szólóénekesként folytatta, színészetet tanult, zeneileg kísérletezett, dalokat vett fel a Dick Jacobs Orchestra kíséretével.

Pénzügyileg lejtmenetbe került, kénytelen volt koncertturnéra indulni. 1959 januárjában rangos társaság kerekedett fel, hogy járja a helyszíneket a „Winter Dance Party-ként” népszerűsített rendezvény részeként. Az énekes segítői, Tommy Allsup gitáros, a leendő Country szupersztár, Waylon Jennings basszusgitáros, Charlie Bunch hozták a ritmust a háttérben. A szervezők reklámfogásképpen The Crickets néven hirdették ezt a csoportot…

Buddy Holly és a Crickets, a latin életérzés megtestesítője, Ritchie Valens, a Doo-Woop stílus üdvöskéi, Bronx „aszfaltbetyárjai”, Dion Di Mucci és a Belmonts énekegyüttes, és a korábbi lemezlovas, J. P. Richardson, művésznevén Big Bopper vitték a show-t.

Zord időjárási körülmények között busszal zötyögtek helyszínről-helyszínre. Februárban 2-án az utolsó fellépésre az Iowa állambeli Clear Lake-ben, a Surf Ballroom-ban került sor. A buszban elromlott a fűtés, Buddy Holly úgy döntött, hogy a fárasztó buszút helyett, önmaga, Tommy Allsup és Waylon Jennings számára bérel egy charter repülőt, hogy kényelmesebben érjenek el a következő Fargo-i bulijukra. Sokféle mende-monda kering:

Waylon Jennings nagylelkűen átadta a repülő helyét Big Bopper-nek, mert az ex-DJ ramaty egészségi állapotban volt, nagyon megfázott, és nehézkes lett volna megtenni a hosszú buszutat. Interjúkban Waylon azt állította, hogy sosem volt kétség afelől, hogy a nagy sztárok utaznak a kis repülővel, mert ők nem fognak a rideg-hideg buszon fagyoskodni, és ez így van rendjén. Állítólag Ritchie Valens pénzfeldobással nyert ülőhelyet Buddy szólógitárosától, Tommy Allsup-tól.

Február 3-a szörnyű éjszakáján pocsék időjárási viszonyok miatt a kisgépük az Iowa állambeli Ames közelében lezuhant, a három művész, Buddy Holly, Big Bopper (J.P. Richardson), Ritchie Valens és a pilóta szörnyethaltak. A tragédiát a sajtó „a zene halálának napjaként” (The Dy The Music Died) jelölte meg, Don McLean 1971-es „American Pie” című dalban emlékezett az ikonok tragédiájára.

Buddy Holly termékeny dalszerző és előadóként kevesebb, mint két esztendő alatt megalkotta önön legendáját!

Talán nem ő volt a korszak legnépszerűbb előadója, de mindenképpen az egyik legfontosabb! Hatását nem lehet eléggé hangsúlyozni, rengeteg zenészt ösztönözött világ szerte!
Az énekes ikon halála után a dobos Jerry Allison vette át a The Crickets vezetését. Újjáélesztette a zenekart Joe B. Mauldin-nal, Sonny Curtis gitárossal és Earl Sinks énekessel. A csoport első kislemezei sikertelenek voltak, Sinks kilépett, Curtis vette át az énekes szerepét, ám a szólista pályája nem tartott sokáig, behívták az Egyesült Államok hadseregébe. A fontember személye kulcskérdés, Allison szólista jelöltje, David Box nem váltotta be a reményeket, távozott. A csalódott Joe B. Mauldin is kilépett a csapatból. Közben lejárt a Decca/Brunswick Records kontraktus, a Crickets 1960-ban új lemezszerződést írt alá, Los Angelesben a Liberty Records-nál. Allison-ék 1960 és 1965 között készítettek felvételeket a kiadóval, Buddy Holly halála utáni korszakot a szaksajtó „The Liberty Years Crickets”-ként emlegette.
Az énekes, dalszerző Jerry Naylor lett a Crickets következő szólistája, Bobby Vee popénekessel közösen felvettek egy albumot.

A Bobby Vee meets the crickets c. album dalai:

Sonny Curtis leszerelt a seregből és csatlakozott régi társaihoz, Allison-hoz és Naylor-hoz, a társulat tovább bővült zongorista Glen D. Hardin-nal, és Fender Rhodes basszusgitárossal. Glen Dee Hardin zongorista, Jerry Allison-nal és Joe B Mauldin-nal gyerekkori barátságot ápolt, azonos zenei gyökerekből táplálkoztak, jól ismerték egymást. Ezzel a felállással végre működésbe lendült a gépezet.

Noha csupán kisebb fellángolásaik voltak az Egyesült Államokban, a „My Little Girl” és a „Don’t Ever Change” dalokkal, nemzetközi színtereken annál inkább kapóssá váltak! Az új Crickets az Egyesült Királyságban, Ausztráliában és Európa-szerte közkedveltnek számított. A Carol King és Gerry Goffin által írt „Don’t Ever Change” tetszett a közönségnek. A Sonny Curtis által megalkotott „My Little Girl”, valamint a „Teardrops Fall Like Rain”, amelyet Allison, Glen Hardin és Tommy „Snuff” Garrett közösen szerzett táplálta az együttes hírnevét. A Crickets és Bobby Vee közös albuma, a „Bobby Vee Meets the Crickets”, a csúcsig menetelt a brit popslágerlistákon, és vezette a chart-ot Kanadában, valamint Ausztráliában is!

A Crickets Naylor, Curtis, Hardin és a Fender Rhodes feltűntek az Egyesült Királyságban forgatott 1963-as “Just For Fun” mozifilmben.

Az események pörögtek csak úgy, mint a régi szép időkben, 1963 és 1964 sűrű televíziós szereplésekkel és turnékkal telt el. A Crickets közreműködött az 1965-ben bemutatott Girls on the Beach filmben, a Beach Boys és Leslie Gore társaságában. Röviddel a filmforgatás 1964-es befejezése után Naylor szívrohamot kapott, egy időre kiszállt az együttesből. Helyére –ideiglenesen- egy régi barát, Buzz Cason, Brenda Lee korábbi háttér vokalistája került. Sonny Curtis 1965 közepén otthagyta a zenekart, majd nem sokkal később Naylor és Hardin is távoztak.

Jerry Naylor szóló pályája során nyolc slágerlistás számot énekelt! Glen D. Hardin a The Crickets tiszteletbeli tagja maradt, 1970-től Elvis Presley legendás TCB zenekarának zongoristája lett.
Jerry Allison dobos aktívan muzsikált, az 1970-es évek elején turnézott és lemezeket készített az Everly Brothersszel és Roger Millerrel.

Alkalmilag időnként összejött a nagy  csapat, Jerry Allison és Sonny Curtis többször is együtt dolgoztak Joe B. Mauldin-nal a turné sorozatok keretében.
1978-ban Hollywood is felébredt! Leforgatták a Buddy Holly story-t, az énekes pályájáról szóló nagyszabású alkotás újból felkeltette az érdeklődést a Texas-i művész élete és zenéje iránt. Gary Busey nagyszerűen alakította a szemüveges énekest.

A Crickets egyik oszlopa, Sonny Curtis 1986-ig maradt a zenekarban, helyére Gordon Payne énekes került. 1988-ban a Crickets az Epic Records gondozásában Paul McCartney produceri munkájával kiadott egy kislemezt, „T-Shirt” címmel. Ez a korong kisebb sikerhez, és egyúttal az azonos című album megjelenéséhez vezetett. Az 1990-es években és a 2000-es évek elején a Crickets, Allison-nal, Curtis-szel és Mauldin-nal trió felállásban muzsikáltak, és remek művészek társaságában turnéztak: Eric Clapton, John Prine, J. D. Souther, Nancy Griffith, Waylon Jennings, Bobby Vee, Albert Lee lépett fel velük.

Buddy Holly zsenijéhez nem férhet kétség, egykori zenésztársai, a Crickets tagok mindegyike a Rock&Roll műfaj alapító legendái közé tartoznak!

Bővebben: Gusztafik Tibor: Lemezlovagok című készülő könyvében