Mit keres a jódli az amerikai country zenében?

Írta:Létrehozva: 2021.05.18.

Barcs Endre írása

Mit keres a jódli az amerikai country zenében?

Mi is valójában a jódli? Nagyon egyszerűen leírva, gyakran szavak nélküli hangkiadás,oly módon, hogy csak magánhangzókkal kialakított „torokhangról” hirtelen egy másik magánhangzó „fejhangra” ugrik az előadó, miközben a két hang legkevesebb két teljes hangtávolságra van egymástól. Sokszor a jódlizáshoz segítségül veszik kurjongatáshoz, ujjongáshoz hasonló szavakat. Maga a „jódli” szó is az ujjongás hangutánzó szava. A jódli mindig dúr dallamvilágú, vidámságot kifejező, de ritkán előfordul a szomorkás mollos hangzású verzió is.

Érdekes, hogy általánosan elterjedt az a nézet, miszerint a jódli a tiroli hegyekben alakult ki, ahol a hegyormokon álló pásztorok így jeleztek egymásnak. Nos, ez igaz, csakhogy a jódli már sok tízezer évvel ezelőtt megszületett, ugyanis a kutatóknak sikerült bebizonyítaniuk, hogy a jódli akkor alakult ki, amikor az ősember a vadállatokat állatok háziasította. Vagyis már az ősember is jódlizva szólt a szabadon legelésző csordáknak. Nem véletlen, hogy a jódli jól ismert Perzsiában, ahol a jódli “tahir”, azaz tremoló formáját használják. De a jódlit ismeri az azerbajdzsáni, a bolgár, a macedón, a török, az örmény, az afgán, a közép-ázsiai, a pakisztáni és az indiai népzene is: nem ismeretlen Afrikában sem, a közép-afrikai pigmeus énekesek kitűnően jódliznak, de Zimbabweban, Kongóban ugyancsak fellelhető.

Ha már az Egyesült Államokat említjük, a hawaii falzetto, a”ka leo ki’eki’e” is egyfajta jódli. Hawaiin csak férfiak énekelnek jódlit.

Az Egyesült Államokba a jódlit a német, osztrák, svájci bevándorlók vitték magukkal a 17. században első sorban Pennsylvaniába. Említsük meg a skandináv bevándorlókat is, akik az egyedi, úgynevezett “kulning” jódlit használták. Mivel ezek a közösségek hosszú ideig igen zártak voltak, a jódli megmaradt a közönségen belül. Az Afrikából behurcolt feketék magukkal hozták a jódlit is, Drederick Law Olmsted tájépítész jegyezte fel 1853-ban, hogy a rabszolgák a fájdalmukat, hosszú, elnyúló falzetto-val fejezték ki.

A jódli igazán akkor kezdett el országosan népszerűvé válni, amikor 1839-ben egy svájci jódli együttes, a Tiroli Trubadúrok vendégszerepeltek az Egyesült Államokban. Koncertsorozatuk egyfajta jódli őrületet indított el, sorra születtek a német, svájci, osztrák jódli együttesek, amelyek kombinálták a country zenét a jódlival és az úgynevezett “ Alpok harmóniával.” A kor leghíresebb jódli együttese a Hutchison Family Singers volt. 1853-ban a Christy’s Minstrels kigúnyolta a jódlit, de ezzel még népszerűbbé tették.

A kor leghíresebb jódli énekese, Tom Christian volt, aki Chicagoban élt. Az első lemezfelvételeket, amelyeken jódli hallható a Victor lemeztársasághoz kötődik, 1892 és 1920 között 17 jódli szám szerepel a katalógusukban.

A híres amerikai “blue”, azaz szomorú jódli születése

Az 1800- as évek végén egyre népszerűbbé válnak az amerikai burleszkek, valamint a “vaudeville”, ami a cirkusz és a humor, valamint a zene keveréke. Ezekben a show műsorokban külön látványosság volt a fekete énekes, aki jódlit énekel. Az első, akinek a neve máig fennmaradt Monroe Tabor, a “jódlizó londiner”, ahogy becézték, holott soha nem volt az. Charles Anderson volt az, aki 1909-ben a bluest összekötötte a jódlival. Sorra jelennek meg a country blues énekesek, akik jódliznak, mint Lottie Kimborough vagy Abbe Niles. A blue yodelt, azaz a szomorú jódlit azonban az “éneklő vagonfékező munkás”, Jimmie Rodgers tette halhatatlanná.

Jimmie Rodgers

Ő az, aki az alpesi jódlit amerikaivá tette. Roders valóban vasútisin-fektető munkás volt, aki a jódlizás technikáját a vele dolgozó fekete munkásoktól tanulta el. Amit hallott, azt vegyítette munkadallal, cowboy dallal, hobo dallal, és megszületett jelképe a “Blue yodel”. A “Blue yodel” széria mindössze tizenhárom dalból áll, amit Rogers 1927-től az 1933 májusában bekövetkezett haláláig vett lemezre. A dalok alapja a jól ismert 12 ütemű blues, amiben a refrén jódli előadásmódban hangzik el. Az első, az 1927. november 30-án, Camden városában egy baptista templomban lemezre vett “Blue yodel No.1” c. dalból félmillió példány kel el, ami szinte felfoghatatlan szám volt abban az időben. Maga Rodgers azt nyilatkozta a blue yodel születéséről, hogy hallott egy Amerikában turnézó, svájci jódli együttes egy templomban, megtetszett neki a jódlizásuk, ezért beépítette saját dalaiba.

Mivel Rodgers dalait könnyű utánozni, egyszerű hobo dalok valójában, rengeteg utánzója akad. Rodgers a Mississippi partján él, nem véletlen, hogy főleg a fekete, de a fehér énekesek is mind “Rodgers”-ek akarnak lenni. A “Standing on a corner (Blue Yodel No.9” lemezfelvételnek van egy érdekessége. A felvételen a fiatal Louis Armstrong játszik trombitán. Erről így mesél az egyik Johnny Cash showban:

Rodgerst minden zenész jól ismerte. Éppen ott voltam a stúdióban, amikor a felvételre készült. Azt kérdeztem, hogy trombitálhatok e? Azt válaszolta, hogy persze. Erre nekikezdtünk, minden próba nélkül.

A felvételen Armstrong akkori felesége, Lil Hardin játszik a zongorán. Jimmy Rodgers máig nem múló nyomot hagyott az amerikai country zenében.

A jódlizó cowboyok

Ha a cowboy-ok, a tehenészfiúk nem is voltak olyanok, mint ahogy a vadnyugati filmekben ábrázolják őket, azért léteztek. Az amerikai nyugatot elborító prériken tehéncsordák ezrei legelésztek. Ezekre felügyelni kellett, és megfelelő darabot mindig el kellett juttatni a vágóhídra. A tehénpásztor fiúk gyakran igen távol voltak egymástól, és egyedül. Ilyenkor a teheneknek énekeltek és jódliztak. A tehenészfiúkat a film kapja fel, a filmesek alakítják romantikussá, szereleméhessé, és vadul lövöldözővé ezeket a magányos, és végtelen unalmas fiúkat. A filmesek teszik divatossá a cowboy filmeket, amelyekből természetesen nem maradhat ki a zene sem. Ezért nincs korabeli cowboy film lóháton jódlizó tehenészfiú nélkül. Mivel a filmek a társadalmi középosztály fehér tagjainak szólnak, a szövegben nem hangozhat el a déli blues megkövetelte erotikus áthallás. A leghíresebb éneklő cowboy, aki Johnny Cash nagy példaképe is, Roy Rogers. Együttesével a Sons of the Pioneers: 1934-ben nagy sikerük a “Sweet Tyrolean maid” és az “A Swiss Yodel”.

Roy a harmincas évek elején ellátogat Texasba, felkeresi Rodgers és lefényképezteti magát vele. Roy-on cowboy öltözet van, amit megint csak a filmesek tettek híressé, maguk a tehénpásztor fiúk soha nem öltöztek így, nem is volt ilyen ruhájuk. A film azonban megszépítette a vadnyugatot hamis meséivel és költött alakjaival.

Roy Rodgers

A harmincas évektől kezdve minden country zenész, kötelező módon cowboy ruhában lép fel és szerepel a televízióban. Hamis romantika, amely eggyé válik az amerikai country zenével. Minket azonban sokkal jobban érdekel, hogy Roy egyik felvételét a Carter Family-vel készíti.

Még egy éneklő cowboyt érdemes megemlíteni, Gene Autry-t. Ő és Roy voltak a Cowboy királyok. Tény, hogy Roy újfajta country hangzást dolgozott ki, ami különbözött a hillbilly-től.

Cowgirls

Talán sokak számára meglepetés, de nemcsak tehenész fiúk léteztek, hanem tehenész lányok is. Nos, nem a valóságban, ahhoz a tehenek és a bikák féken tartásához erős férfikéz kellett, de a csűrökben, a tánc és koncert termekben és a filmvásznon. Az első híres cowgirl duó a DeZurik Sisters volt, akik a National Barn Dance és a Grand Ole Opry sztárjai voltak a negyvenes években, mindenek előtt kitűnő jódli tudásuknak köszönhetően.

Őket Carolina Cotton, a “jódlizó szőke bomba” és Patsy Montana követte. Patsy Montana nevét érdemes megjegyezni, mert ő volt az első női country énekes, akinek az “I want to be a Cowboy’s Sweetheart” c. lemeze egymillió példányban kelt el. Mindez 1935-ben!!!!!!

A dal minden idők 100 legjobb western dalai közé is bekerült. Patsy Cline is remekül jódlizott. A Hank Williams féle “Lovesick blues”-t ő is feldolgozza 1960-ban.

A jódlizó Bill Haley

A “Rock around the clock” világsikere előtt Bill hosszú éveken át turnézik western swinget játszó zenekaraival, a Down Homers-szel, a Texas Range Riders-szel, a Four Aces of Western Swing-gel és a The Saddlemen-nel.. Ezekben az időkben Bill gyakran jódlizik is. Kevesen tudják, de 1940-ben Bill Haley elnyeri az “Indiana State Yodeling Champion” azaz “Indiana állam jódlizó bajnoka” címet. Bill Haley 1946-ban csatlakozik a Down Homers együtteshez, mert annak gitárosa és jódli énekese, Kenny Roberts-et behívják katonának. Roberts mielőtt elmegy, még megtanítja Bill-t jódlizni. Ha valaki kíváncsi, hogy jódlizott Bill Haley, az hallgassa meg az 1949-es “ Yodel your blues away” c. felvételt.


Olvass tovább!

Következő bejegyzés

Paulette Goddard


Thumbnail
Előző bejegyzés

Hey! Bo Diddley


Thumbnail
[There are no radio stations in the database]

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás