A nyomok a rock and roll-hoz vezetnek. 7. rész. Szól a rádió.

Heti rendszerességgel, folytatásokban közöljük Barcs Endre “A nyomok a Rock and Roll-hoz vezetnek” c. korábban eddig még ki nem adott rocktörténeti könyvét.

Barcs Endre

Szól a rádió

A vinil-forgatók kora

1947 nyarán a pennsylvaniai Lebanon városban található WLBR rádióállomásra besétál az állástalan keresztény country és hillbilly énekes Bill Haley, és dick jockey-nak, azaz műsorvezetőnek jelentkezik. Azért kapja meg az állást, mert nemcsak lemezeket forgat, hanem a műsorában a The Range Drifters-szel, azaz Wayne Wright hegedűssel és mandolin játékossal, valamint Barney Bernard bőgőssel hármasban saját dalokat is előadtak élőben, Haley énekével és gitárkíséretével. A rádióállomás tulajdonosa, Chet Hagen egy ideig menedzseli is az együttest, de végül eláll ettől a lehetőségtől, mondván, hogy az a zene, amit Haley játszik, soha nem lesz sikeres. Hagennek fogalma sincs róla, hogy egy aranytojást tojó tyúkot enged ki a kezéből. Haley a világon az első fehér műsorvezető, aki fekete rhythm and blues zenét játszik a az általa vezetett rádió műsorban.

A Lebanon városában a II. világháború után induló ezer wattos, csak nappal (napkeltétől, napnyugtáig) sugárzó rádióállomásnál való munkájával a Michiganban született, de Pennsylvaniaban nevelkedett William John Clifton Haley Jr.-ral történelmet ír, bár ekkor ennek még senki nincs tudatában. Haley szinte teljesen ismeretlen még ekkor, a rádióállomásnál nem kap fizetést, a műsora és benne a naponta élőben előadott dalok a szombat esti koncertjeinek reklámozását szolgálják. “ A hét végén, szombaton Shoemakersville-i tűzoltók bálján lépünk fel, szeretnénk ott tudni minden barátunkat és szomszédunkat.” -mondja Haley a műsorban.

A feltörekvő, ifjú Haleynek a Nashville-i Grand Ole Opry az álma. Ezekben az időkben egész nap cowboy ruhában jár, ezzel is hirdetve a hillbilly zenét, amit akkor játszik a The Ragne Drifters-szel. Ebben az időben egyre népszerűbb lesz a “Who’s Gonna Kiss You When I’m Gone?” (Ki fog csókolni, ha én már nem leszek veled?) c. balladával. (Ezt a dalt később, átdolgozva a Decca-nál lemezre is veszi, “Please don’t talk about me when I’m gone” címmel).

A rádió nagy előnye abban az időben az, hogy a műsorok élőben mennek, így interaktívak, vagyis lehet betelefonálni, a hallgató elmondhatja a véleményét bármiről, kérhet dalt. Haley naponta hallja a hallgatók igényét egy ütősebb, keményebb, feketébb zene iránt és elhatározta, át fogja alakítani együttesét, amivel a hallgatói igényeket jobban ki tudja elégíteni, hiszen ezekből a hallgatókból áll a szombatonkénti koncertjeinek közönsége. Haley ennek hatására alakítja meg új együttesét, ami már annyira sikeres, hogy Haley 1948-ban otthagyja a rádiót és már csak a koncertezésre és a lemezfelvételekre koncentrál.

A WLBR rádió sikereit, és Bill Haley érdemeit azonban háttérbe szorítja a clevelandi Leo Mintz (1911- 1976. november 4.), aki Alan Freed-del Cleveland várost a rock and roll fővárosává teszi. Mintz 1938-ban nyitja meg lemez stúdióját és boltját a 214 Prospect Avenue-n. Ő az első lemezkereskedő, aki más lemezcégeknél elfekvő lemezeket vásárol fel és kínál eladásra. Ugyancsak az ő boltjában vannak a világon elsőként lemezhallgatásra alkalmas fülkék, és ő az, aki a világon elsőként léptet fel együtteseket élőben a boltjában.

Ugyancsak Mintz az, aki már a negyvenes évek közepén ráérez arra, hogy a fiataloknak már nem kellenek a jazz big band lemezek. Észreveszi, hogy fiatalok gyűlnek össze a lemezboltja előtt és táncolnak, ha rhythm and blues dalokat játszik kihangosítva. Ő az, aki fekete előadók felvételeit játssza az utcán táncoló fehér fiataloknak, és egyes források szerint ő az, aki a boltja előtti táncot rock and rollnak nevezi a fekete előadók által oly gyakran a szexuális együttlétre is utaló szóhasználata után (lásd. Honnan ered a rock and roll kifejezés c. fejezetet.)

Mintz tisztában van vele, hogy a lemezek népszerűsítése, így az ő jóléte nagyban függ a helybéli rádióállomás DJ-től. Így hát ő az, aki ráveszi a helybéli WAKR-AM rádióállomás vinil-forgató műsorvezetőjét, Alan Freed-et, hogy kezdjen rock and roll zenét játszani a programjában.

A Freed által vezetett, és Mintz lemezboltja, a Record Rendezvous által szponzorált műsor 1951 júliusában indul, este 11:15-től tart hajnali 2 óráig. A műsor címe: „ „The Moondog Rock & Roll House Party.” Mintz biztos akar lenni a sikerben, ezért estéről estére bent ül a stúdióban és ő válogatja és adogatja a lemezeket Freed kezébe. Bár más rádióállomások DJ-i is játszanak hasonló zenét, de amíg ők a stílust rhythm and blues-nak hívják, addig Freed rock and rollnak.

Kérdezhetnénk, hogy akkor Freed mivel járult hozzá a rock and roll sikeréhez. Nos, a személyiségével. A korabeli kritika „Moondog personának” nevezi, vagyis van valami Freed stílusában, amit a fiatalok nagyon szeretnek. Clevelandben azok a fiatalok, akik Freed műsorát hallgatják, a műsor címe után „moondoggers”-nek nevezik magukat. A „moondog” ismeretlen szó volt addig, talán „Holdkutyára” fordíthatnánk, minden esetre jól kifejezte azt, hogy egy távoli világból érkező zenei stílusról és a hozzá tartozó „ kutya vonyításról” van szó.

Freed egyre növekvő sikere láttán Mintz már 1951-ben elhelyezi őt Cleveland legnagyobb rádióállomásához, a WJW-AM-hez, valamint a WXEL-TV -hez műsorvezetőnek, ami nem megy nehezen, hiszen mind a rádió, mind a tv Mintz birtokában van. Ebben az időben Freed Lew Platt-tel osztozik a műsorvezetésben.

Mintz Record Rendezvous lemezcége szponzorálja a világ első rock and roll bálját, a „The Moondog Coronation Ball-t” 1952. március 21.-én, aminek a Cleveland Arena ad helyet. A bálnak olyan nagy a sikere, hogy Alan Freedet elnevezik a „King of the Moondoggers” -nek, azaz a Holdkutyák királyának, sőt a bálon még koronát is nyomnak a fejébe. Talán nem mond sokat, de említsük meg, hogy ezen a bálon Paul Williams & The Hucklebuckers, Tiny Grimes & The Rockin’ Highlanders, a Dominoes, Danny Cobb, és Varetta Dilliard lép fel.

A rock and roll feeling már igencsak jelen van, hiszen a terem gyorsan megtelik és ezrek ragadnak odakint, akik összetörik a bejárati ajtót. A helybéli rendőrséget és tűzoltóságot egyaránt kivezényelik a rend fenntartására. A buli után még órákig folyik a verekedés a fiatalok között, a rendőrség képtelen helyere állítani a rendet.

Ezeket a fellépőket, és dalokat láthatták-hallhatták a bálon részt vevő fiatalok.

A város vezetése azzal vádolja meg Freed-et, hogy jóval több jegyet adnak el, mint amennyien az arénába beférnek, és ezzel veszélybe sodorták a fiatalokat. Másnap a lapok címoldalon hozzák a fotókat az incidensről, a hírügynökségek pedig szétszórják a hírt szerte a nagyvilágban. A rock and roll szelleme ekkor és itt szabadul ki először a palackból, és sokáig nem is lehet visszanyomni.

Alan Freed bocsánatot kér a bálon kitört zavargás miatt

Természetesen Freed nevét azonnal felkapja a hírnév és egyenesen New Yorkba repíti, itt kezdi meg igazi pályafutását 1954 augusztusában. Leo Mintz egészen az 1976-ban bekövetkezett haláláig üzemelteti a lemezboltját, és neve szép lassan feledésbe merül, illik tehát, hogy itt megemlékezzünk róla.

Folytatása következik!