Ritchie Valens születésnapjára. Barcs Endre megemlékezése

Ritchie Valens születésnapjára. Barcs Endre megemlékezése

1959. február 3-án hajnali 12:55-kor az a kis négyüléses repülőgép, amit Buddy Holly bérelt máig tisztázatlan okból az észak dakotai Fargo közelében a havas földekre zuhant és a gép utasai, maga Buddy Holly, J.P. Richardson és Ritchie Valens az életét vesztette. Valens mindössze 17 éves volt ekkor. Vele a chicano rock legnagyobb alakja veszett el.

Richard Steven Valenzuela éppen nyolcvan évvel ezelőtt, 1941. május 13-án született a los angelesi régióban, a vadnyugati filmekből jól ismert San Fernando völgyben fekvő Pacoimaban. Szülei mexikóiak voltak, és ő maga is spanyol neveltetésben részesült, otthon, a családban spanyolul beszéltek. Gyerekkorában a mexikói mariachi zene és a flamenco gitár van rá nagy hatással, de ugyanígy az RandB és a jump blues is. Nincs öt éves, amikor már dalokat dúdolgat, amelyeket ő eszel ki. Apja nagyon büszke rá, az ő biztatására kezd el gitározni tanulni, és trombitán játszani. A kis Richard azonban dobolni szeret a legjobban. A gitározás kicsit nehezen megy neki, hiszen bal kezes, viszont ilyen gitárt az apja nem tud beszerezni, így a hagyományos jobbkezes gitáron tanul meg ugyanúgy játszani, mint a jobb kezesek. A Pacoima Junior High School gimnáziumba már magával viszi az elmaradhatatlan gitárját is, amellyel a szünetekben osztálytársait szórakoztatja. Tizenhat éves, amikor a helybéli ‘The Silhouettes” együttes beveszi a soraiba, itt már nemcsak gitározik, hanem énekel is. Az együttes legnagyobb sikere a “Get a job” c. dal. Ritchie gyakran írja át a dalokat, vagy új kíséretet talál ki hozzá.

Bob Keane, a hollywoodi Del-FI lemezkiadó elnökének valaki a fülébe súgja, hogy a Pacoima gimnáziumban van egy igen tehetséges énekes gitáros srác, akit érdemes lenne a kiadónak leszerződtetnie. Ritchienek ekkor már beceneve is van, úgy szólítják a helyiek hogy a “San Fernando-i Little Richard.” E becenév arra csábítja a lemezkiadó elnökét, hogy felkeresse Ritchiet, aki éppen a szombati matiné műsorban lép fel a san fernando-i moziteremben. Nagyon tetszik neki, amit lát és hall, ezért meghívja Ritchie-t Los Angelesbe egy próbafelvételre, a kiadó, egy pincében található apró stúdiójába. A felvételre 1958. május 27-én kerül sor. Nincs egyedül, egy tucat kamasz várakozik a sorára, mind arra vár, hogy ő legyen a nagy felfedezett. Keane csak Ritchiet választja ki, és meghívja lemezfelvételre. Mivel a Valenzuela igen idegenül hangzik az amerikai füleknek, ezért azt javasolja, hogy vegye fel a Valens nevet. A várva várt felvételre a Gold Star stúdióban kerül sor 1958 júliusának közepén. A dal, amelynek címe “Come on, Let’s go” teljes egészében Valens szerzeménye, de – ahogy az abban az időben gyakorlat volt – Keane magának követelte a szöveg szerzői jogát, Kuhn néven. A kislemez B oldali dala a “Framed”, ami Leiber/Stoller szerzemény. Az A oldali dal szép siker.

Az első sikert a második kislemez Valens egyik legismertebb szerzeménye, a “Donna” követi. A dalt Valens igazi barátnőjéről, Donna Ludwig-ról írja. A kislemez másik oldalán a “La Bamba” található. A kislemez egymillió példányban kel el, és aranylemez lesz. Olyan nagy a sikere, és annyi a fellépése, hogy kénytelen otthagyni a középiskolát.


Országos televíziós műsorokban is szerepel, neve egyre ismertebbé válik. Valens irtózik a repüléstől, mert 1957-ben, amikor a barátaival kint játszik a játszótéren, egy repülőgép közéjük zuhan, több barátja ott helyben szörnyethal. 1959. február 3-án sajnos ő is repülőszerencsétlenség áldozata lesz. Ritchie Valens rövid élete nem volt hiába, számos chicano rock énekesnek nyitott utat, olyan előadókat inspirált, mint a Los Lobos vagy Carlos Santana.