A nyomok a rock and roll-hoz vezetnek. 14. rész. Promised land (Az ígéret földje)

Írta:Létrehozva: 2021.07.04.

Heti rendszerességgel, folytatásokban közöljük Barcs Endre “A nyomok a Rock and Roll-hoz vezetnek” c. korábban eddig még ki nem adott rocktörténeti könyvét.

Barcs Endre

Promised land (Az ígéret földje)

A város helyén az 1600- as évek elején még pusztaság volt. Az őslakosok a területet egyfajta, a hagymához hasonló zöldségről, ami itt nagy számban termett, shikaakwa-nak nevezték. Az első telepes, Robert de LaSalle, aki azért érkezett 1679-ben ide, hogy ezt a zöldséget piacra vigye, a helyet már “Checagou“-nak nevezte. A szépen növekedő, mezőgazdaságra épülő városka azonban akkor indult rohamos fejlődésnek, amikor az 1800-as évek második felében megjelentek az acélkohók. A háborúkhoz kellett az acél, és bár az amerikai alkotmány már 1865. december 6.-án kimondja a rabszolgaság megszüntetését, a rabszolgatartók nehezen akarnak lemondani vagyontárgyukról, ezért a felszabadulás csak ólomlábakon halad. Ezért nem a déli feketék kezdenek ezekben az acélkohókban dolgozni, hanem bevándorolt írek, németek, skótok. Az első világháború kitörésekor egyre több tankra, ágyúra volt szükség, a vasútvonalak kiépítéshez pedig egyre több sín kellett. Ekkor a szerb bevándorlók dolgoztak itt a legnagyobb számban. A háború után a Mexikóból érkező spanyolok színesítették a munkavállalók amúgy is nagyon vegyes képét. 1952-re a chicagói acélgyárak egymagukban többet termeltek, mint egész Nagy Britannia.

A déli államokban a feketéknek a rabszolga felszabadítás után sem lett sokkal könnyebb a megélhetésük, a gyapotföldeken robotoltak,alkalmi munkákból tengették magukat, és egyre inkább elérhető álommá vált számukra Chicago, a város, ahol kaphattak munkát, szállást, élelmet és a korán kialakuló munkás szakszervezeteknek köszönhetően jogokkal is rendelkezhettek.

A város nyüzsgő sokasága a New Orleans-i zenészeket, és a Mississippi delta valamennyi blues zenészét is vonzotta. Csakhogy New Orleans-tól Chicago 1788 km távolságra fekszik, és ahhoz, hogy oda valaki vagyonkáját összepakolva eljusson, olyan sok pénzre volt szükség, amivel a déli feketék nem rendelkeztek. De az 1910-es években csapatokban elindultak észak felé. Voltak, akik útközben Memphisben ragadtak, vagy tovább mentek Nashville-ig, esetleg Louisville-ig, és voltak olyanok is, akiknek sikerült eljutniuk Chicagoba. Az afro-amerikaiaknak köszönhetően a város lakossága 1910 és 1930 között 44.000-ről 234.000-re nőtt. “A nagy migráció”, ahogy ezt a hirtelen növekedést nevezték, hihetetlen hatással lett a város amúgy is igen vegyes, rendkívül színes kulturális életére. Ezt a korszakot “Chicago Black Renaisance”-nak (A chicagói feketék reneszanszának) nevezték.

A feketék nemcsak a zenében, de a képzőművészetben és az irodalomban is letették a névjegyüket. A beilleszkedés azonban nem ment könnyen, a szegregáció -bár messze nem olyan erővel, mint délen – itt is éreztette a hatását. A városban 1919 nyarán, a 19 éves fekete Eugene Williams meggyilkolása miatt kitört faji zavargásban közel 3000-en sebesültek meg. A megsebesültek kétharmada fekete volt. Mivel a zavargásokban a faji előítélet mellett az alkohol túlzott fogyasztása is szerepet játszott, az Egyesült Államok kormánya alkotmányba foglalta az alkoholtilalmat. Ezzel megkezdődött a chicagoi gengszterek uralma a városban. Talán érdekes megjegyeznünk, hogy a világon első ízben ebben a városban ismerték el a homoszexuálisok jogait 1924-ben. A nagy gazdasági válságot ez a város szenvedi meg a legjobban. A II. Világháború acéligénye azonban ismét helyreállítja a rendet, van ismét munka és megélhetés a munkások számára.

A város történetét szemlélve nem csodálkozhatunk azon, hogy miért itt alakult ki a városi blues és rhythm and blues sajátos formája. Ha immár a rock and roll kialakulásának csíráit keressük, akkor egy, a mai Fehéroroszország terültéről érkező két lengyel zsidó fiatalember, Lejzor Szmuel Czyż és Fiszel Czyż testvérpár munkásságát kell figyelembe vennünk. A testvérpár nővérükkel és édesanyjukkal 1928-ban érkezik a városba, ahol a családfő, aki természetesen alkoholkereskedelemmel foglalkozik, már várja őket.

A két fiatalt hamar magával ragadja a város éjszakai élete, különösen azokat a szórakozóhelyeket kedvelik, ahol feketék zenélnek. A testvérpár, akik ekkorra már a kimondhatatlan lengyel név helyett a hasonló hangzású angol Chess családi nevet veszik fel. Apjuk pénzén beszállnak az éjszakai életbe, 1947-ben megvásárolják a Macomba Lounge éjszakai bárt, ahol nemcsak élő zene van, hanem folyik ott hazárdjáték, árulják magukat a kurvák, és soha nem fogynak ki az alkoholból.

Amikor már éppen elég pénz szednek össze, úgy gondolják, érdemes lenne beszállniuk a lemezüzletbe. Érdeklődésüket az Aristocrat lemezkiadó kelti fel. A lemezkiadót Charles és Evelyn Aron hozza létre 1947 áprilisában. Az első előadó, akivel szerződést kötnek, Muddy Waters, aki itt készíti el első lemezeit.

1950 júniusára kivásárolják az eredeti tulajdonosokat és a lemezkiadót átnevezik saját nevükre, Chess Records-nak. Mivel a chess sakkot jelent, a testvérek, három bábút használnak jelképként, a királyt, a futót és a lovat. Teljes mértékben a fekete zenére specializálják magukat, mindenek előtt a blues-ra és az RandB-re, de foglalkoznak a gospellel, a soul zenével és a rock and rollal is. Leonard ért jobban a zenéhez, ő az, aki ellátogat a déli városokba és falvakba új tehetségek után kutatva, ahol alaposan kiismeri a szegregáció igazi arcát. Testvére, Phil viszi az üzletet. Ő a tipikus kapitalista, aki az irodájában ül, szájában hatalmas szivar, és a lábát feltéve az asztalra telefonon tárgyal a kiadókkal, ő intézi a Chess-nél alkalmazásban lévő sztárok pénzügyeit is.

Azért, hogy több lábon álljanak, gyorsan leányvállalatokat is létrehoznak, a Checker valamint az Argo/Cadet lemezkiadót. A testvérek remekül viszik az üzletet, nemsokára elnyerik az “Amerikai legsikeresebb blues lemeztársasága” címet. Maga a vállalkozás ide- oda vándorol a városon belül, végül a 2120 South Michigan Avenue alatt állapodik meg. (Ha valakinek ismerős a cím, az onnan van, hogy a Rolling Stones együttes egy ilyen című dallal tiszteleg a lemezkiadó előtt.) Az épület egyébként jelenleg múzeum, a Willie Dixon Alapítvány működésében.

Eleinte nincs saját stúdiójuk, a mások által készített felvételeket adják ki. Majd kialakítanak egy stúdiót is, a legmodernebb hangfelvevő berendezéssel, és elkezdenek maguk is felvételeket készíteni. Első nagy sikerük 1950 júniusában a jazz szaxofonos, Gene Ammons 78-as fordulatú, RandB indíttatású kislemeze a “My foolish heart”/”Bless you”.


1951-ben a Chess testvérek szerződést kötnek Sam Phillips-szel, akinek Memphis Recording Service stúdiójában készült felvételeket veszik át kiadásra. Itt kapcsolódik nyomban a kiadó a korai rock and rollhoz, hiszen az egyik legfontosabb felvétel, amit Phillips átad nekik, a Jackie Brenston and His Delta Cats által felvett, vagyis az Ike Turner féle “Rocket 88”, ami listavezető lesz a Billboard magazin RandB hitlistáján és amely felvétel 1998-ban bekerül a Grammy Hall of Fame halhatatlan felvételek sorába. Sam Phillips legsikeresebb előadója ekkor Howlin’ Wolf, aki egészen 1976-ig marad a Chess Records-nál.

A kiadó igyekszik a legmélyebben meríteni a város által kínált lehetőségekből, leszerződtetik a város leghíresebb blues és rock and roll előadóit, mint Bo Diddley, Willie Dixon, Chuck Berry, Howlin Wolf, Muddy Waters vagy Buddy Guy. Az itt készült felvételek a hatvanas évek elején az angol beat hullám elindítói, a Rolling Stones, Eric Clapton, de maga a Beatles is az itt készült felvételek hatására kezdik meg működésüket, és tisztelet gyanánt nemcsak feldolgozzák az itt készült dalokat, de gyakran együtt szerepelnek az itteni előadókkal, hogy zenei rokonságukat így is kifejezzék.

Az ötvenes években valóságos blues őrület tör ki a városban. Ami itt születik, az az elektromos blues, ami a dobbal, bőgővel, elektromos gitárral bővített előadásmódjával már közelebb áll a rhythm and blues-hoz, mint amikor a blues énekes egy szál gitárral és szájharmonikával kísérte önmagát. Az őrület irányítója maga Muddy Waters.

Muddy Waters tette naggyá a Chess lemezkiadót, és a Chess lemezkiadó tette naggyá Muddy Waters-t -nyilatkozza maga Muddy Waters.

1953-ban Leonard Chess és Gene Goodman létrehozza az ARC Music zeneműkiadót, vagyis az általuk leszerződtetett művészek szerzői és kiadói jogait is ők kezelik. 1955-ben Alan Freed is felkeresi a testvéreket és egy új stílust, a doo-wop-ot ajánlja figyelmükbe. Nyomban két együttest, a The Coronets-t és a The Moonglows-t. A Chess testvérek ezt azzal hálálják meg, hogy számos felvétel szerzői jogát átengedi Alan Freed-nek, oly módon, hogy Freedet tünteti fel szerzőként.

Az ötvenes évek elején Chuck Berry St. Louisban egy autó összeszerelő üzemben dolgozik, és gondnok abban a többemeletes házban, ahol feleségével és két gyerekével él. A hétvégeken saját triójával lép fel, hogy a fizetése mellé még valami kis pénzt szerezzen. 1955 júniusában azonban átköltözik Chicagóba, úgy gondolja, hogy a blues zenéből jobban meg tud élni. Saját szerzeményei is vannak. Elindul a különböző klubokba szerencsét próbálni.

Az egyik este sikerül ráakadnia a város legismertebb blues zenészére, Muddy Waters-re, akit arra kér, hadd szálljon be egy kicsit, hadd mutassa meg mit tud. Szerencséjére Waters kíváncsi a fiatal gyerekre és több standard bluest adnak elő együtt. Az aznapi koncert végén leülnek a klub bárjánál, és Waters Leonard Chess nevét és címét felírja egy szalvétára Berry-nek. – Ide menj el, és mondd, hogy én küldtelek! – mondja útravalóul. Berry-t nem kell biztatni, másnap ott van a Chess Records irodájában, és sorra játssza a blues számokat Leonard Chess-nek. Chess azonban egyáltalán nem lelkes. – Annyi blues zenészem van, hogy vizet lehet rekeszteni velük. De van egy elképzelésem. Ha valaki fehér country zenét, mondjuk hillbilly-t fekete módon el tudna játszani, abból valamiféle új stílus kerekedne ki. Maga tud fehér country-t játszani?” Berry igen kényelmetlenül érzi magát, egyetlen country dalt ismer, egy népdalt, az “Ida Red”-et. Azt is csak azért, mert a maga huncut módján átköltötte a szövegét a tőle megszokott szexuális indíttatásúra. Alig mer előhozakodni vele, de Leonard biztatja, hogy csak bátran. Berry pedig gondolja, lesz, ami lesz és előadja a dalt saját szövegével. Leonard odáig van.

Körülbelül azt érezhette, mint Sam Phillips, amikor Elvis rátalált a rock and rollra a “That’s all right mama” c. számban. Csak amíg Phillips fekete hangot keresett fehér előadóval, addig Leonard fehér country zenét fekete rhythm and blues zenésszel. Mindkét út a rock and rollhoz vezetett.

Folytatása következik!


Olvass tovább!

[There are no radio stations in the database]

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás