A nyomok a rock and roll-hoz vezetnek. 16. rész. King Records, a független lemezkiadók “királya”

Írta:Létrehozva: 2021.07.18.

Heti rendszerességgel, folytatásokban közöljük Barcs Endre “A nyomok a Rock and Roll-hoz vezetnek” c. korábban eddig még ki nem adott rocktörténeti könyvét.

Barcs Endre

King Records, a független lemezkiadók “királya”

Sydney Nathan egy zsidó kereskedőcsaládban látja meg a napvilágot az Ohio állambeli Cinncinatiban. A jövő nem sok jóval kecsegteti, majdhogynem vak és asztmával küszködik. Olyannyira, hogy az iskolát is ott kell hagynia, a sok betegeskedés miatt. Olvasni meg amúgy sem látott. Megpróbálkozik mindennel, hogy keressen annyit, amiből meg tud élni. Volt dobos egy tiltott szeszkimérőben, zálogos, ékszerkereskedő, vidámpark pénztáros, lövő tér tulajdonos, rádiókészülék kereskedő, profi birkózó találkozók szervezője, majd juke box kereskedő. Pont a legrosszabb időben, a gazdasági világválság idején azonban váratlanul megváltozik az élete. Erről így mesél:

A zenegépeimet havi 6 dollárért adtam bérbe. Az egyik bérlőm éppen ennyivel tartozott nekem, amikor megláttam a város leggazdagabb klubjában, a Beverly Hills Super Club-ban. Nekem az a pénz akkor úgy kellett, mint egy falat kenyér. Amikor rákérdeztem, azt mondta, nincs annyi nála, majd másnap megadja. De másnap nem jelent meg, meg harmadnap sem. Végül megint ráakadtam egy másik klubban, és emlékeztettem az ígéretére. Kékült, zöldült. Másnap megjelent 300 hillbilly, western és fekete RandB lemezzel. Ezek mind lefutottak már a lemezgépekben. Eladta őket 2 centért darabját. Úgy gondoltam, ha ráteszek valamennyit, akkor kijön a hat dollár. De aznap 18 dollárt kerestem a lemezekkel.

Sydney Nathan

Rájön, hogy a lemezzel alapozhatja meg a jövőjét és 1938-ban megnyitja lemezboltját a West Fifth utcában, Cincinnati-ban. A bolt kicsi volt, de keresett vele annyit, hogy a válság végéig kihúzza. Hamar felismeri, hogy itt nem fog tudni tovább lépni, eladja a boltot és Floridába költözik a testvére, David Nathan mellé, aki elismert fizikus. Itt fotó-előhívó műhelyt nyit, de mivel ezzel is becsődöl, visszatér Cincinnati-ba, ahol ismét megnyitja lemezboltját, ezúttal a város fekete negyedének szélén, a 1351 Central Avenue-n. Nincs egy fillérje sem, a tulajdonosnak azt mondja, hogy az első hónap bérleti díj fejében kitakarítja, és rendbe hozza a helyet. Ismét felveszi a kapcsolatot a zenegép bérlőkkel, őket látja el használt és új lemezekkel. Hamar rájön, hogy a feketék a legjobb vevői, így a blues, gospel lemezekre szakosodik.

A negyvenes évek elején megtudja Max Frank-től, aki a Vine Street rádiós üzlet tulajdonosa, hogy Frank ki akar szállni a lemez üzletből és ajánlatot tesz Nathannak. Amennyiben Nathan felvásárolja a lemezeit darabonként 15 centrét, akkor a stúdióba lemezlehallgató bokszokat is épít, úgy adja el. Nathan elfogadja az ajánlatot.

Amikor elkezdtem hallgatni a lemezeket, rájöttem, hogy 80%-uk hillbilly, olyan dalok, amelyeket korábban soha nem hallottam. Megemlítettem Max-nak, hogy rossz üzletet csináltam, mert a lemezek nagy valószínűséggel a nyakamon fognak maradni. Max azt mondta, ne aggódjak, mert a lemezekkel együtt vásárlókat is kapott, hiszen a vásárlókör, amelyik ezekre a lemezekre szakosodott, megmarad nekem.

Nem telt bele sok idő, mire Nathan rájött, hogy vevőköre a helybéli WLW rádiót hallgatja, annak is a reggeli műsorát, benne a “The Boone County Jamboree” country programmal. Nathan így ismerkedik meg, a rádión keresztül a kortárs előadókkal. Ekkor jön az ötlete, hogy leszerződik néhány hillbilly előadóval, felvételt készít velük, és megbíz valakit, hogy nyomja ki a lemezeket. 1943 szeptemberében elindítja lemezkiadóját, a King Records-ot.

Első lemezét a Louisville-i vakok házában működő American Printing House-nál préselteti. A lemezek olyan rosszul szólnak, hogy elhatározza saját lemeznyomtató és vágó műhelyt is létrehoz. Kölcsönbe kap a családtagjaitól 25 000 dollárt és nemcsak az üzemet állítja fel, de 1944-ben egy üres kémiai üzemet vásárol fel az 1540 Brewster Avenue-n és a vállalkozását oda költözteti. Eleinte csak country felvételeket ad ki. A II. világháborút követően azonban érezhetően megugrik a kereset az RandB lemezek iránt. Ekkor fordul az érdeklődése a “kis emberek” zenéje irányába, az Appalach hegység zenészei és a fekete előadók keltik fel érdeklődését.

Lemezeinek állandó vevője lesz a helybéli 50 000 wattos WKRC rádió DJ-je. Louis M. “Grandpa” Jones és Merle Travis az első két előadó, akikkel szerződést köt, és egy stúdiózenekart is szerződtet, egy olyan csapatot, amelyik előkészíti a Nahville-i hangzást, Louis Innis; bőgő és ritmus gitár, Zeke Turner, elektromos gitár; Kenneth “Jethro” Burns, mandolin; Jerry Byrd, steel guitar; valamint Tommy Jackson, hegedű. Az üzletbe beszáll unokahúga, unokatestvére és egy barátja is, akik 25 000 dollárt vonnak be az üzletbe.

1945-ben létrehozza másik lemezkiadóját a Queen-t, ami igen sikeres. Felvásárolja és magába olvasztja a Southern Records-ot, a Harlem Records-ot, a 20th Century lemezkiadót és a Gotham lemezkiadót. A Gotham kiadóval együtt megszerzi Earl Bostic szaxofonistát is. A Queen kiadó a fekete vallásos zenére szakosodik, itt készíti a lemezeit a Gospel Trumpeters, a Harmoneers és a Swan’s Silvertone Singers. A kiadó 1944-ben Bull Moose Jackson felvételével, az “I Know Who Threw the Whiskey In the Well” című dallal ér el sikert. Megszületik, talán a világ első válasz dala is, Lucky Millinder erre a slágerre készíti el válalsz dalát: “Who Threw the Whiskey?

Nathan az RandB vonal megerősítését Earl Bostic-nak köszönheti. Bostic olyan neves swing zenészekkel dolgozott együtt, mint Cab Calloway, Lionel Hampton és ő a szerzője Gene Krupa 1941-es nagy slágerének, a “Let Me Off Uptown“-nak. Bostic a társaság megszűntéig, vagyis 1965-ig a King Recordnál marad.

1947-ben megvásárolja Jules and Dave Braun-tól a Deluxe Records 51%-át, a kiadó a King leányvállalataként működik tovább.

1950-ben létrehozza a Federal Records-ot, ami 1958-ig működik. Ekkor olyan előadókkal dolgozik, mint a Dominoes, Ike Turner, Johnny Otis, a Five Royales, Little Esther, Etta James, Little Willie Littlefield, Johnny “Guitar” Watson valamit Jimmy Witherspoon.

1948-ban a King records három nagy sikert könyvelhet el, Lonnie JacksonTomorrow Night” c. dala, amit majd Elvis Presley is feldolgoz 1954-ben a SUN stúdiónál, a második nagy sláger, az “I Love You, Yes I Do” c. dal Bullmoose Jacksonnal. A felvétel a pop hitlista élére, No.1. pozícióba fut fel. Végül a dal, mi szintén vetekedhet az első rock and roll felvétele címért, a “Good Rockin’ TonightWynonie Harris-szel. Ezt a dalt ugyancsak a SUN-nál és ugyancsak 1954-ben dolgozza fel Elvis Presley.


1949-ben Bullmoose Jackson a “Why Don’t You Haul Off and Love Me?” c. dallal, míg Wynonie HarrisBloodshot Eyes” c. rock and roll gyanús dallal szerepel a hitlistán.

Ebben az időben a stúdióban Lucky Millender vezetésével a Mills Blue Rhythm Band kíséri az előadókat. Érdekes, hogy ő maga egyetlen hangszeren sem játszott.

1950-ben az szövegében igen erős szexuális utalásokat tartalmazó “Sixty Minute Man” c. dal szerepel a hitlistán Billy Ward és a The Dominoes előadásában. Maga Ward a Julliard zeneművészeti akadémián végez. Ez a felvétele nemcsak a legnagyobb példányszámban eladott RandB lemez lesz, hanem minden idők leghosszabb ideig listán szereplő RandB felvétele is. Ward a saját zenekarába később felveszi Clyde McPhatter-t, majd Jackie Wilson-t szóló énekesnek.

Hank Ballard and the Midnighters együttesre egy detroiti koncerten figyel fel Jimmy Otis. Ebben az időben még The Royals néven szerepelnek. Az együttes 1954-ben köt szerződést a King lemezkiadóval. Első sikerük, a “Work With Me Annie” c. dal, amit Ballard Cincinnati-ba menet a vonaton komponál meg.

A Federal kiadó nyeresége az 1952-ben megalakuló The Platters énekegyüttes. Menedzserük a kiadó zeneigazgatója, Ralph Bass. Ő a szerzője a “Dedicated to the one I love” c. dalnak, amit a kiadónál szerződésben lévő The 5 Royals vesz lemezre, és amit később a The Mamas and Papas is feldolgoz.

A Federal kiadó legnagyobb sztárja James Brown, aki együttesével, a Famous Flames-szel szerződik a kiadóhoz, ahol a “Please, please, please” és a “Try me” rock balladákkal indul pályafutása.

Csak érdekességképpen, Nathan halála után a két dalszerző Jerry Leiber és Mike Stoller vásárolja fel a King lemezkiadót 1970-ben.


[There are no radio stations in the database]

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás