A nyomok a rock and roll-hoz vezetnek. 18. rész. A „Rocket 88” legendája.

Heti rendszerességgel, folytatásokban közöljük Barcs Endre “A nyomok a Rock and Roll-hoz vezetnek” c. korábban eddig még ki nem adott rocktörténeti könyvét.

Barcs Endre

A „Rocket 88” legendája

A II. világháborút követő, ugrásszerű gazdasági fejlődés lehetővé tette, hogy az amerikai fehér középosztályhoz tartozó családok akár több autót is vásároljanak. A negyvenes évek végén, az ötvenes évek elején az akkori kamasz fiúk büszkén villogtak az autóikkal. Divat lett az autós mozi és ezzel együtt az autós szerelem. Elszaporodtak a tiltott, igen veszélyes, de annál inkább kedvelt autós vetélkedések. Ha gyorsulási versenyben az autó árokba borult és darabokra tört, a biztosító megfizette a kárt, amin lehet új autót venni és azzal versenyezni.

A kamasz fiatalok körében különösen kedvelté vált az 1949-es Oldsmobile 88 az új, felülről felfelé nyíló szelepes Rocket V8-as motorjával, ami a könnyebb motort az áramvonalasabb kialakítással kombinálta. Az akkori nagy 98-as sorozatú autókhoz képest a 88-as arányai kifejezetten szerényebbek voltak, de az új motor nemcsak könnyebb, hanem sokkal erősebb is volt. A Rocket 88, ahogy becézték, az USA első „izomautója„ volt.

Az autó teljesen újnak és rendhagyónak számító motorját a General Motors vezető kutatója, Charles Kettering tervezte. Az új V8-as motor maximális 135 lóerős teljesítményre és 283 lb-ft nyomatékra volt képes. Az autót luxus felszereltségi csomaggal is kínálták, amely krómozott díszléceket és ütközőt jelentett, valamint a műszerfalba beépített órát. Azonban amennyiben a vevő rádiót is szeretett volna az autójába, akkor alaposan a zsebébe kellett nyúlnia. Mai áron számolva az autórádió plusz 980 dollárba került. De volt olyan tinédzser, akinek nem volt rádió az autójában? Persze, hogy nem. Hiszen a zene jelentette ebben az időben a lázadást, az elkülönülést a felnőttek üres és monoton világától, a zene, méghozzá a tiltott fekete zene az RandB.

2018-ban a Rock and Roll Hall of Fame, a Rock and Roll Halhatatlanjainak Csarnoka egy új kategóriát vezet be: a kislemezek kategóriáját. A kislemezek kategória a 45-ös fordulatú, két dalt tartalmazó „single” lemezeket jelentette, ami az áttérés a 78-as fordulatú sellakokról éppen az 1940-es évek végén következik be, a RandB stílus népszerűségének elterjedésével egyidőben. Az új kategóriát bevezető szakemberek hosszú ideig tanakodnak, hogy melyik legyen az a lemez, amely ezt a korszakot a legjobban jellemzi, és végül a „Rocket 88” dalt tartalmazó kislemezt éri ez a kitüntetés, ugyanis már hosszú évtizedek óta tartotta magát az a közvélekedés, hogy ez a dal tekinthető a legkorábbi rock and roll dalok egyikekének. Mivel ez a felvételt iktatják be elsőnek a kislemez kategóriában a Rock and Roll Hall of Fambe, sokan úgy vélik, hogy ezt a felvételt kell tekinteni a világ első rock and roll felvételének. Én magam is utaltam már számtalan felvételre, amelyek bármelyike elnyerhetné ezt a rangos címet. Ezért a múzeum szakértői sem az elsőnek, hanem csupán „egyike az első rock and roll felvételeknek” címmel iktatják be a számot.

Ez az 1951-es dal egyébként egyáltalán nem „tiszta” rock and roll, mindössze sikeresen keveri az R&B-t a rockzenével, lehetővé téve számos előadóknak Bill Haleytől Rufus Thomasig, hogy a ezt az új hangzást a saját zenei világukba helyezzék. A Jackie Brenston and His Delta Cats által előadott dal a rock and roll kemény, „dobd be magad” érzést hozza elénk, a memphisi és chicagói blues keverékét, amihez hozzá tesz valami újat.

Zenei értékén kívül a dal értékes zenetörténeti érdekességekkel is rendelkezik, hiszen a rock and roll korszak olyan személyei játszottak közre létrejöttén, mint Ike Turner és Sam Phillips. Ráadásul a kislemez a rock and roll történelmi jelentőségű Chess kiadónak adta az első number one R&B slágerét.

A dal felvételének története 1951 márciusának elején kezdődik, amikor egy R&B zenekar hosszú utat tesz meg a Mississippi állambeli Clarksdale-ből a Tennessee állambeli Memphisbe, hogy a város egyik lemezkiadója, a Sun stúdió vezetőjének és tulajdonosának, Sam Phillips felkérésének eleget tegyenek . Az együttes, az Ike Turner and the Kings of Rhythm nemrég vesztette el énekesét, aki azért elhagyja el az együttest, hogy szólókarrierbe kezdjen. Ike Turnernek új zenészekre és énekesre van szüksége. Hogy a kettőt egy személyben kapja meg, ráveszi Jackie Brenston szaxofonost és énekest, hogy csatlakozzon a csapathoz.

Jackie Brenston a Mississippi állambeli Clarksdale-ben születik. Születési dátuma régóta találgatások forrása. A sírkövén szereplő születési dátum, 1928. augusztus 24. megegyezik a hadseregbe való bevonulási nyilvántartásában szereplő dátummal. Brenston azonban 1974-ben egy interjú során azt állítja, hogy 1927. augusztus 24-én született. A Clarksdale Press Registerben megjelent gyászjelentésében a születési dátum 1930. augusztus 15. Brenston fiatalkora zűrös, csavargó alkat, gyakran megszökik otthonról. Feltételezések szerint édesanyja, Ethel Brenston volt az aki meghamisította a fia korát, hogy beléphessen a hadseregbe, mert azt remélte, hogy ott megnevelik. Brenston azt állítja, több mint három évet szolgált a 82. légierőnél, de a feljegyzések szerint 1946. január 19-én vonult be, és 1946. december 18-án bocsátották el.

A katonai szolgálatból visszatérve Clarksdale-be megtanul tenorszaxofonon játszani, és 1950-ben csatlakozik Ike Turnerhez, mint tenorszaxofonos és alkalmi énekes Turner együttesében, a Kings of Rhythm-ben. A Rocket 88 felvételének sikere súrlódásokat okoz a csoporton belül. Egy további felvétel után Brenston elhagyja Turner együttesét, hogy szólókarrierbe kezdjen. Két évig Lowell Fulson zenekarában játszik, de 1955-ben visszatér Turner zenekarába, annak ellenére, hogy Turner állítólag megtiltja neki, hogy a koncerteken elénekelje a „Rocket 88”-at.

1958-ban Brenston szaxofonozik a Cobra lemezkiadónál készült próba felvételeken, amelyen ismét Turnerrel együtt játszik, és amely demo felvételekből Otis Rush „Double Trouble” és „All Your Love (I Miss Loving)” című kislemezek születnek.

1958-ban Brenston erős alkoholista, ismeretlen helyi zenekarokban játszik. 1960-ban Turner leszerződik a Sue Recordshoz és kiadja az „A Fool In Love” című számot későbbi feleségével, Tina Turnerrel.

Turner írja Brenston egyik utolsó kislemezének dalait. Ezek a „Trouble Up The Road” / „You Ain’t The One„, amelyek 1961-ben jelennek meg a Sue Recorsnál.

1963-ban készíti utolsó felvételét Chicagóban Earl Hooker zenekarával, az alkoholizmus azonban tönkreteszi karrierjét, visszatér Clarksdale-be és alkalmi kamionsofőrként dolgozik.

Brenston 1979. december 15-én szívrohamban halt meg a memphisi V.A. kórházban.

És most térjünk vissza a Rocket88 történetéhez.

A híres dal felvételéig a Kings of Rhythm clevelandi és greenville-i klubokban lép fel, ahol csupán feldolgozásokat adnak elő. Elég sokat „tájoltak” is, ami a környező városok klubjaiban történő egy estés fellépéseket jelentette. Miközben városról városra járnak, Turner észreveszi, hogy egy régi barátja az egyik közeli klubban lép fel. A barát, nem más, mint maga B.B. King, aki a zenei testvériség miatt igen kedveli a csapatot. Ő az, aki összehozza őket Phillipsszel, aki abban az időben alapította a Sun stúdiót, kizárólag fekete blues-előadók dalainak felvételére. A fiatal Phillips, aki alig egy évvel később megalapítja a Sun Records lemezkiadót, B.B. King javaslatára meghívja Turnert és a Kings of Rhythm-et Memphisbe próbafelvételre.

Turner később több interjú során is felidézi, ahogy a zenekar bepakolja a felszerelését egy öreg és kiszolgált Chryslerbe, és a hosszú út során megkomponálják azt a számot, amely Turner és a Kings of Rhythm karrierje és maga a rock and roll zene kialakulásának szempontjából is fontos lesz.

Fogadtunk ötcentesekben és tízcentesekben, hogy milyen autókat fogunk látni… …és számoltuk az autókat, ahogy elhaladtunk mellettük, szépen lehagyva minket azon az úton, amelyen mentünk. Az Oldsmobile éppen akkor jött ki, ezért azt mondtam a többieknek: „Fogadok, hogy kevesebb Oldsmobilt látunk, mint Chryslereket.”

1950-ben az új Hydra Matic Drive V-8-as Oldsmobile „88”-at szintén „Futurmatic”-nak nevezték, és úgy reklámozták, mint „a legolcsóbb autót ‘rakéta’ motorral”. Abban az időben az egyik leggyorsabb autónak tartották. Így a „Rocket 88” lett a dal ihletője. – meséli.

A szöveget csak később, a stúdióban fejezik be. Turner azt állítja, hogy ő írta a zenét. Egy későbbi interjúban Brenston pedig azt állítja, hogy valójában a Kings of Rhythm egyik gyakran előadott feldolgozásából „kölcsönözték” a dallamot. Ez a dal pedig a „Cadillac Boogie” Jimmy Liggins and His Drops of Joy előadásában. Érdekes módon, nem csak a dallam azonos szinte, de az is egy autóról szól.

És ha már itt tartunk, érdemes néhány szót szólni Jimmy Ligginsről, a R&B gitárosról és zenekarvezetőről. Születési neve James L. Elliott ( 1918. október 14. – 1983. július 21.) Testvére a kor kereskedelmileg sikeresebb R&B/blues zongoristája, Joe Liggins. Az Oklahoma állambeli Newbyben látja meg a napvilágot, gyermekként veszi fel mostohaapja vezetéknevét, a Liggins-t. 1932-ben családjával a kaliforniai San Diegóba költözik, ahol Hoover High Schoolban végzi el az általános iskolát. Ezt követően 14 évesen Kid Zulu néven profi bokszolóként keresi a keserű kenyerét, egészen 18 éves koráig, amikor is bátyja, Joe együttesének, a Honeydrippersnek a sofőrjeként kezdett el dolgozni.

Liggins nem sokáig marad a volán mögött, hamar ellesi a hangszerhasználatot, megtanul gitározni, zongorázni, és saját karrierjét lemezlovasként, énekesként, gitárosként és a Drops of Joy vezetőjeként kezdi meg Art Rupe „Specialty” kiadójánál 1947-ben. Egyik korai dala, mely saját szerzeménye, a „Cadillac Boogie” közvetlen előfutára lesz a „Rocket 88”-nak. De igen figyelemre méltóak más felvételei is, mint a „Tear Drop Blues” (1948) és később az „I Ain’t Drunk” (1954), amelyeken olyan ismert szaxofonosok játszanak, mint Maxwell Davis. Ezek a dalok az 1940-es évek végének és az 1950-es évek elejének egyik legsikeresebb zenekarvezetőjévé teszik Ligginst.

1954-ben elhagyta a Specialty-t, és az „I Ain’t Drunk” (1954) című dalt már az Aladdin lemezkiadónál rögzíti. Ezt a dalt később Albert Collins feldolgozza. Ebben az időszakban színpadi jelenléte és mániákus előadása hatással van Little Richardra, Chuck Berryre, Bill Haley-re és Elvis Presley-re is. Saját menedzsment- és lemezkiadó cégét, a Duplex Records-ot 1958-ban alapítja. 1983 júliusában, 64 éves korában hal meg az észak-karolinai Durhamben.

Ismét kövessük a Rocket88 megszületésének történetét!

A Memphisbe vezető göröngyös úton az autónak leereszt az egyik kereke, és a pakolás során, amikor a pótkereket akarják felszerelni, a földre zuhan a gitár hangfala, amelynek megsérül a mélynyomója. A zseniális Sam Phillips nem esik kétségbe, barna csomagolópapírral tömi ki a mélynyomó peremét, ezzel egy egészen új hangzást ér el, a torzítást. Ez a lemez amin a világ első ízben hallani „torzítós” gitárt, ami később a rock fontos elemévé válik majd a fejlődés során. A felvétel sikeréhez nagyban hozzájárulnak a lángoló, dupla szaxofonriffek, Turner sodró zongorajátéka és Brenston kétértelműséggel teli éneke, és az egész nyersesége. Phillips később bevallotta, hogy a lehető legegyedibbé akarta tenni a lemez hangzását.

Csak biztos akartam lenni benne, hogy valami olyat csinálok, ami annyira más, hogy nehéz lesz kategorizálni. Azt akartam, hogy más legyen, olyan, ami megfogja a füledet, akár tetszik, akár nem.

Turner és a zenekar ezután még három dalt vesz fel, ezeken a számokon Turner énekel. Végül Phillips úgy dönt, hogy a Turner által énekelt dalokat „Ike Turner and His Kings of Rhythm„ előadói névvel jelenteti meg, a Brenston vezette számot pedig „Jackie Brenston and His Delta Cats” néven jegyzi. Ezzel egy csapásra „két” zenekar felvételeit tudta eljuttatni a Chess kiadóhoz, amelynek tulajdonosait képes megtéveszteni azzal, hogy az egyik együttes felvételei esetleg tetszenek, míg a másik együttesé nem.

Phillips trükkje beválik. Miután elküldi a felvételeket a chicagói Chess Recordsnak, és az alapítók/testvérek, Leonard és Phil Chess-t teljesen hidegen hagyják az Ike Turner and His Kings of Rhythm felvételek, de azonnal lecsaptak a „Rocket 88”-ra. Ez a szerencsés ötlet segít megalapozni a ma már legendás Chess kiadó hírnevét, mivel ez hozza meg a Chess testvéreknek az első első „number one” slágerüket az R&B listákon. A dal a fehér piacra is átnyúlik – Phillips szerint a dal szövege az autókról, a lányokról, a szexről, az alkoholról és a szabadságról szólt, és tetszett minden lázadó tinédzsernek. Phillipsnek a dal sikere anyagilag segít a Sun Records kiadó megalapításában. Ugyanakkor Ike Turner karrierjét is elindítja, aki későbbi feleségével, Tina Turnerrel, a rock és az R&B egyesítésével kitörölhetetlenül beírja a nevét az amerikai zene történetébe.