Az Igazi Elvis 2. rész. Parker ezredes élettörténete 1.rész.

Barcs Endre “Az igazi ELVIS” c. regénye folytatásokban közölve.

Az Igazi Elvis 2. rész.

(Elvis Presley élete és karrierje évekre, hónapokra és napokra lebontva)

1909

Parker ezredes élettörténete 1. rész.

1909. június 26-án, a Hollandiai Bredaban, egy tizenegy gyermekes család hetedik gyerekként, megszületik Thomas Andrew Parker. Születési neve: Andreas Cornelius van Kuijk. Tizenöt évesen Rotterdamba megy, ahol matróz lesz a helyi kikötőben szolgálatot teljesítő egyik hajón. Első ízben 17 évesen dönt úgy, hogy kivándorol Amerikába, hogy megcsinálja a szerencséjét. Összegyűjt annyi pénzt, ahogy az egyik odalátogató hajón szolgálva eljusson az Egyesült Államokba. Partraszállási engedélye nincs, de a vontató hajóra átugorva kijut a partra. Rövid ideig tartózkodik a tengeren túl, ahol a Chautauqua felnőttoktatási rendszerben tanul angolul. Nem sokkal később csalódottan visszatér Hollandiába, szülővárosába Bredaba. Egy gyilkosság történik a városban, amiben valamilyen formában az ő nevét is belekeverik, ezért menekülnie kell. Nem mer kivándorlási okmányhoz folyamodni, nehogy felismerjék és letartóztassák. 1929-ben, húsz évesen érkezik ismét az USA-ba, ismét illegálisan.

A katonaságnál jelentkezik, és Tom Parker néven mutatkozik be, letagadva valódi származását. Két évet szolgál a 64-es parti lövészeknél, Hawaii szigetén, majd a Fort Barrancas laktanyában, Floridában. Megunja a hivatásos katonaságot és dezertál. Ismét bujkálnia kell. Elfogják, de a börtönt elkerüli, mentális betegségére hivatkozva. Két hónapot tölt kórházban, ezt követően elmebetegség miatt hivatalosan is leszereli a hadsereg.

Különféle munkákat vállal, főleg az utazó karneválokat kedveli. A különféle karneválokkal számos amerikai városba eljut, és mindenütt igyekszik kapcsolatba kerülni befolyásos személyekkel, noteszában feljegyzi azoknak a magasabb beosztású embereknek nevét, akik később segítségére lehetnek.

1935-ben feleségül veszi a 27 éves Marie Francis Mottot, együtt próbálják túlélni a nagy gazdasági válságot. Parker beutazza az országot, felhasználva korábbi kapcsolatait, mindenütt munkát keres. Azt állítja később, hogy ebben az időben kénytelen feleségével heti egy dollárból megélni. Hosszabb ideig egy vándorcirkusznál dolgozik különböző munkakörökben, mint pénztáros,vagy éppen tenyérjós.

1938-ban szerződést köt Gene Austin énekessel. Austinnak, akinek 1924-től kezdve 86 millió lemeze kel el, ekkor már lefelé megy a csillagzata. Parker ügyes húzással a koncertjeire szóló jegyet “csomagban” árulja, vagy lemezzel együtt, vagy más emléktárggyal társítva. Austin felajánlja Parkernek, hogy költözzék át Nashville-be azzal a gondolattal, hogy ott több énekesnek is menedzsere lehet. Parker visszautasítja az ajánlatot és a floridai Temple Teracce városában marad feleségével.

1939-ben megszületik egy törvény, amely lehetőséget nyújt az Egyesült Államokban illegálisan élőknek, hogy hivatalosan is az ország állampolgárai lehessenek, annak fejében, hogy katonaként részt vállalnak a II. világháborúban folyó hadműveletekben, amennyiben erre szükség mutatkozik. Parker azonban nem él ezzel a lehetőséggel. Nem folyamodik hivatalosan az állampolgárságért, talán a katonaságnál eltöltött negatív élmények miatt.

1942-től – főként az ingyen lakhatás lehetősége miatt- a Hillsborough megyei Állatvédelmi Liga megbízottjaként dolgozik. Parker sikerrel kamatoztatja a cirkusznál megszerzett tudását, promóciós tapasztalatát, és olyan jól bánik a rábízott pénzzel, hogy végül ő lesz a felelős a különböző jótékonysági rendezvények megszervezéséért. Egy ilyen rendezvényen találkozik az énekes Eddy Arnolddal, akit később tanácsokkal lát el.

1944 és 1953 között főállású menedzser Eddy Arnold mellett. Parker intézi lemezfelvételeit, a televíziós szerepléseket, turnékat és minden trükköt bevet, hogy kliensének sztár gázsit csikarjon ki. Parker Arnold teljes bevételének 25 százalékát kapja jutalékként.

1948-ban Louisiana kormányzója, Jimmie Davis, akinek Parker a választási kampányában segédkezik, hálából a tiszteletbeli „ezredes” rangot adományozza neki.

Parker több country sztárnak is a menedzsere lesz, így June Carternek, Minnie Pearlnek, Hank Snownak, vagy a filmszínész Tom Mixnek. Egyre jobban emeli a gázsiját, míg végül az általa menedzser sztárok kénytelenek bevételük igen magas százalékát megosztani vele. Élete vége felé Elvis bevételének 50%-át kéri jutalékként. Kérdés, megkárosítja e ezzel ügyfeleit, ugyanis más menedzserek 10-15%-os jutalékért dogoznak. Ugyanakkor Parker ezredes ígéretét mindig betartva sokkal több pénzhez juttatja menedzseltjeit. Elvis így nyilatkozik erről:

Biztos vagyok benne, hogy nem tudtam volna ilyen sokra vinni nélküle. Az ezredes egy igen csavaros eszű ember.

1952-ben a mindössze 15 éves Tommy Sands énekes menedzsere lesz, aki számára amolyan apafigura is. Sands egyik promóciós lemezét elküldi Steve Sholesnak, az RCA lemezkiadó country részlege igazgatójának. Sholes azt ígéri, keres megfelelő dalokat Sholes számára. Eddy Arnold és Tommy Sands mellett, Hank Snowval is szerződést köt, és megalapítja a Hank Snow Enterprises and Jamboree Attractions turné csapatot, tehetséges, feltörekvő countryénekesekkel a fellépők között.

Parker 1955-ben figyel fel Elvisre. Megtetszik neki a mindenkitől elütő stílusa. Februárban szerét ejti, hogy személyesen találkozzanak. A találkozót követően Elvis beleegyezik, hogy Parker kössön le neki koncert fellépéseket, és csináljon reklámot ezeknek a koncerteknek. Parker asszisztensével, Bob Neallel dolgozik ezen a feladaton, felhasználva saját Hank Snow show műsorukat is erre a célra. Hivatalosan Neal Elvis menedzsere, de az irányítás egyre inkább Parker kezébe kerül. Hamarosan felveti Sam Phillipsnek, hogy Elvist elvinné egy országos lemez kiadóhoz. Phillips nem akarja elengedni Elvist, és csillagászati 40 000 dollárt kér a szerződés felbontásáért.

Parker a Mercury és a Columbia vállalatot is megkeresi az ajánlatával, de ez a két cég nem nagyon lelkesedik a még szinte ismeretlen fiatalemberért, míg Steve Sholes úgy látja, hogy az RCA nagyon jól járna Elvisszel.

1955. november 21-ére megszületik az elhatározás, az RCA hajlandó kifizetni Phillipsnek a kért 40 000 dollárt, és Elvis szerződése a SUN-tól egyszerűen átszáll az RCA-ra. Ezzel egy időben Neal bejelenti, hogy lemond Elvis menedzseri jogáról. Szerződése 1956 márciusában lejár. A menedzselési jogot ezzel átengedi Parker ezredesnek.

Parker 40 000 dolláros szerződést köt a Beverly Hills film emléktárgy-kereskedési vállalat igazgatójával, Hank Sapersteinnel. Ennek az összegnek a fejében a vállalat köteles Presleyből márkanevet csinálni. A szerződés 78 tárgyat sorol fel, a szerencsehozó karkötőtől a lemezjátszókig, amin Elvis nevének kell szerepelnie. 1956 végére az Elvis emléktárgyak 22 millió dolláros jövedelmet termelnek. Ennek a 25%-a Parker ezredest illeti meg. Parker attól sem riadt vissza, hogy a vállalattal „Gyűlölöm Elvist” kitűzőket gyártasson, hogy azok is tudjanak vásárolni, akik nem kedvelik Elvis zenéjét, vagy üldözik a rock and rollt.

1956 áprilisában elköveti azt a hibát, hogy négy hétre leköti Elvist Las Vegasba. Itt, ahol az éjszakai klubok varieté műsoraihoz szoktak a látogatók, még nincsenek felkészülve Elvisre, aki a fiatalok körében tud hódítani igazán, és egyfajta „bohócként” tekintenek rá. Elvis a szerződését kénytelen lerövidíteni négyről, két hétre.

Ezt a kis botlást kivéve Elvis karrierje töretlenül emelkedik, Parker filmszerződést szerez számára, ami elindítja a filmes karrier útján.

1957-ben Parkernek végre sikerül meghoznia Tommy Sands számára az áttörést, a The singing idol c. NBC televíziós drámában alakíthat egy éneklő sztárt, akiért rajonganak a fiatalok. A történet részben Elvis karrierje alapján íródik. Az NBC magát Elvist szerette volna megszerezni erre a filmre, de Parker hallani sem akart róla. A filmdrámában Parker ezredest pszichopata személynek ábrázolják. Sands sikeres lesz a filmben, így a Capitol lemezkiadó szerződést köt vele.

A folyamatos siker ellenére Parker meg van győződve róla, hogy Elvis karrierje nem tart egy két évnél tovább. Kapóra jön neki a katonaság, mely időt nyújt számára, hogy Elvis jövőjét, a rock and roll korszak lezárulta utáni időszakra átgondolja. Ha akarta volna, elintézhette volna, hogy Elvist „speciális szolgálatra” osszák be, ami lehetőséget nyújtott volna számára a koncert fellépések folytatására. De Parker azt akarta, hogy Elvisből, a lázadóból, jó magaviseletű átlagpolgárt faragjon a hadsereg.

Amíg Elvis Nyugat-Németországban állomásozik, Parker rájön, hogy új szerződéseket kell kötnie, ha Elvis karrierjét életben akarja tartani. Több lemezfelvételt kell készítenie az RCA-nál, és több filmet kell forgatnia, többet kell fellépnie. Az előre felvett anyag nem bizonyul elegendőnek, de Parker úgy gondolja, lerombolná az Elvis a „rendes katona” képet, ha engedné, hogy Elvis stúdióba vonuljon és énekeljen. Hogy az űrt kitöltse, különböző lapokat bérel fel, és fizet nekik, hogy történeteket közöljenek Elvisről. Bármilyent, ha nem igaz, az sem baj, csak foglalkozzanak vele.

Parker attól is retteg, hogy milyen kapcsolatokat alakít ki Elvis Európában, nem szakítják-e el tőle, de nem tud utána menni, mert nem hagyhatja el az országot. Ezért folyamatosan telefonon hívja Elvist, és leveleket ír neki.

Amikor két év elteltével Elvis visszaérkezik az Egyesült Államokba, vonatot bérel, hogy azzal utazzon Washingtonból Memphisbe. A vonaton Parker is ott van, és az úton meggyőződik róla, hogy Elvis hűséges maradt hozzá a távollétében, és benne látja jövője biztosítékát. Parker meg is hálálja ezt a hűséget, eléri, hogy Elvis 125 000 dollárt kapjon a Frank Sinatra show műsorban való, mindössze nyolc perces fellépéséért, miközben maga Sinatra az egész show műsorét kevesebbet kap.

A megváltozott zenei környezet miatt, hiszen a rock and roll erre az időre már halott, Parker Elvis jövőjét a filmezésben látja, és az énekesi karriert mintegy másodlagosnak tekinti. Véleménye szerint évi három film, és három filmzenét tartalmazó album bőségesen elegendő Elvis karrierjének életben tartásához. Bár 1961-ben három koncertet is ad, egyet Hawaii szigetén, kettőt Memphisben, Parker szeretné a közönséggel elfelejtetni a színpadon őrjöngő, a tinédzsereket megőrjítő Elvist, és helyette a tisztes polgárt láttatni, aki ugyanolyan illedelmesen viselkedik a színpadon, mint Frank Sinatra. Parker elgondolása oda vezet, hogy Elvis lassan elveszíti a közönséggel való személyes kapcsolatát, hosszú évekig csak a filmvásznon tűnik fel, lemezei egyre rosszabbak, mert nem popdalokat készít, hanem filmzenét.

A korai drámai erejű filmeket egyre inkább a sablonos, sematikus filmek váltják fel, ahol a cél, gyors és olcsó előállítással minél nagyobb profitra szert tenni. Elvis egyre jobban elkeseredik, ketrecbe zárva érzi magát, és látja, hogy közben elmegy mellette a zenei világ, új csillagok tűnnek fel, új zenei stílusok alakulnak ki, és ő ki van zárva ebből a versenyből, pedig még van ereje, képessége, tudása és rutinja, hogy eredményesen részt vállaljon belőle. A közönség pedig igencsak ki van éhezve az „élő” Elvisre. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy Parker eladja Elvis arany Cadillacjét 24 000 dollárért a United Artistsnak, abból a célból, hogy Frankie and Johnny c. filmjét azzal népszerűsítsék. A népszerűsítés több pénzt hoz, mint maga a film, csak Houstonban egy nap alatt 40 000 ember fizet azért, hogy lássa az autót.

1967. január 2-án Parker újraírja az Elvisszel kötött szerződését, amiben az addigi 25%-ról 50%-ra emeli fel a menedzseri juttatását. Elvis ezt a hallatlanul magas összeget is elfogadja, és bár egyre inkább szabadulna az eddigi életétől, nem gondol arra, hogy szakítson Parker ezredessel és új menedzser után nézzen.

1967. május 1.-én Elvis megnősül. Parker örül a házasságnak, mert úgy gondolja, Priscillának majd sikerül megfékezni Elvis lázadó egyéniségét, és Elvis a házasságban könnyebben beletörődik majd abba, hogy csak filmezhet.

Elvisnek 1968-ban sikerül kitörnie az őt fogva tartó filmes ketrecből, a házasság nem csillapítja le, sőt, újra akarja indítani énekesi karrierjét, és életében első ízben ellent mond menedzserének, nem hajlandó olyan karácsonyi televíziós műsort készíteni, amilyent Parker előír számára. Parker a biztos bukás tudatában már arra gondol, hogy Elvinek vége, és maga lepődik meg a legjobban a ’68 Come back Special televíziós műsor óriási sikerén. Elvis itt válik igazán felnőtté, aki a saját kezébe veszi saját sorsát. Parker kéretlen, kelletlen engedve Elvis kérésének, visszaengedi őt a színpadra, egykori bukásának színhelyére, Las Vegasba, a Hilton International Hotelbe. Sőt 13 hosszú év után azt is megengedi neki, hogy Elvis ismét turnézzon a műsorával. Az RCA is fellélegzik, végre kiadhat nem filmdalokat tartalmazó Elvis lemezt is, sőt, koncertfelvételeket is.

Elvis bátorságának köszönhető, hogy az RCA meghosszabbítja vele a szerződést. és 1969 és 1972 között nem kevesebb, mint három koncert albumot is kiad. Ami az anyagi oldalát illeti a koncerteknek, Parker itt ismét elemében van, sikerül elérnie, hogy Elvis hetente 150 000 dolláros fellépti díjat kapjon, és önmagának az 50%-kon kívül elintéz, „a Hilton hotellánc szakmai tanácsadója” címén évi 50 000 dollár fix jövedelmet.

Elvis fellép New Yorkban a Madison Square Gardenben, akkora érdeklődés mellett, hogy egy negyedik koncertet is be kell iktatnia. Csak ez a négy show egyedül 730 000 dollár jövedelmet hoz Elvisnek.

1972. szeptember 4-én veszik fel, és 1973. január 14-én sugározzák az Aloha from Hawaii című televíziós show műsort, amit a világ 75 országában egymilliárd néző lát „élőben”. Tehát Parker ismét hisz a „fiában”, és belátva tévedését, hogy élőben Elvis már nem eladható, ismét elemében van, olyan lehetőségeket szerez számára, amit valóban egyedül csak ő képes elérni, mint menedzser.

1974-től Elvis egészsége hanyatlani kezd. Meghízik, egyre több gyógyszert szed, egyre kiszámíthatatlanabbá válik a viselkedése. Több koncertet váratlanul lemond. Az egyik Las Vegasbeli koncertjén, a színpadon összevész William Barron Hiltonnal a hotellánc tulajdonosával. Ezt követően Parker beront Elvis öltözőjébe, ahol összevesznek, és Elvis felmond Parker ezredesnek. Parker tételesen bebizonyítja, hogy Elvis 2 millió dollárral tartozik neki, de Vernon közli, hogy nincs ennyi pénzük, hogy kivásárolják a szerződést. Két hetes hosszadalmas huzavona után, úgy határoznak, hogy félreteszik a kettőjük vitáját, és az ügyet lezártnak tekintik, minden megy tovább a régi kerékvágásban.

1975 februárjában, Las Vegasban Elvis találkozik Barbra Streisanddal és Jon Petersszel. Megállapodnak, hogy Elvis elvállalja a A star is born (Csillag születik) című film férfi főszerepét. Elvis 500 000 dollárt kapna a szereplésért, és a profit 10%-át. Elvis örül, hogy végre egy neki való filmszerephez jut. Csakhogy Parker ezzel az összeggel nem elégszik meg és 1 millió dollár fellépti díjat kér Elvis számára, valamint a profit 50%-át és ezen felül 100 000 dollárt az előre nem látható kiadásokra. A First Artists filmvállalat, amely a filmet készíti, ekkora összeget nem képes, és nem is akar kifizetni. Végül a szerepet Kris Kristofferson kapja meg, aki igen szép sikert arat vele.

1975-ben Szaúd-Arábia 5 millió dollárt ígér Parker ezredesnek, ha Elvis fellép az országban. Parker visszautasítja az ajánlatot. Ekkor újabb felkérés érkezik, immár 10 millió dolláros fellépési díjat ajánlanak. Elvis végtelenül boldog, szívesen menne, de Parker ezt is visszautasítja, mint ahogy egy dél-amerikai ország 2,5 millió dolláros ajánlatát is.

Ha majd szükségem lesz 2,5 millió dollárra, jelentkezem. – írja válaszlevelében.

Elvis ezt követően végleg elveszíti bizalmát Parker ezredesben és új menedzser után néz. A Concerts West társalapítójával, Tom Hulettel tárgyal. A vállalat olyan együtteseket menedzsel, mint a Led Zeppelin.

A Concerts West több koncertet szervez Elvis számára különféle sportstadionokba Parker megbízásából. Már abban is megállapodnak, hogy Elvis európai turnéra indul. Az összeg, amit Parker a szerződés kivásárlására kér, elfogadható lenne a vállalat számára. Csakhogy a végső lépést Elvis nem meri megtenni. Olyan régen van Parker keze alatt, hogy nem tudja, mi történne vele, ha más venné át az irányítását. Így Parker ezredes marad Elvis menedzsere, egészen Elvis haláláig.

Vernon is megfenyegeti Parker ezredest azzal, hogy a folyamatos koncert fellépésekkel tönkreteszi Elvis egészségét, és amennyiben nem iktat be hosszabb szüneteket, akkor ő maga fog felmondani Parkernek. Ezekben az időkben Parker már nem látogatja meg Elvist, alig beszélnek egymással. Parker még utoljára engedve Elvis kérésének felveszi a kapcsolatot Peter Grant-tel, a Led Zeppelin menedzserével, hogy Elvis számára segítsen egy európai koncert körutat megszervezni. A tárgyalás soha nem jut el a megállapodásig.

Elvis 1977-ben bekövetkező halálát követően Parker azonnal gondoskodni igyekszik az Elvis imázs fenntartásáról. Egy újságírói kérdésre, hogy mihez kezd most, ezt válaszolja:

Menedzselem Elvist tovább, ahogy eddig!

A temetésen meglepetést okoz, mert ki sem száll abból a fehér Miller-Meteor Landau Cadillac autók egyikéből, amelyek konvojban kísérik Elvis koporsóját. Mikor kérdőre vonják, azt válaszolja, hogy nem bírta volna végignézni a temetési szertartást megindulás nélkül, és nem akarta, hogy az emberek sírva lássák. Nem sokkal a temetés után felkeresi Vernont, és arra kéri, bízza meg őt Elvis halála utáni menedzselésével. Vernon nem mond nemet a kérésre.

1978 szeptemberében, egy évvel Elvis halála után, nagyszabású rajongói fesztivált rendez a Las Vegas Hilton hotelben Always Elvis (Elvis örökké) címmel, amelyen Vernon és Priscilla is részt vesz. Ebből az alkalomból egy Elvisről készült bronz szobrot is lelepleznek a hotel halljában.

Parker megalakítja a Factors Etc. vállalatot, amelynek feladata az Elvis relikviák kezelése. Elvis családja 22%-ban tulajdonosa a vállalatnak, Parkeré 56%, a fennmaradó 22%-ot különféle cégek birtokolják. Mivel egy rossz tanács miatt Elvis 5.4 millió dollárért eladja az RCA-nál meglévő lemezjogait magának az RCA lemeztársaságnak még 1973 előtt, az Elvis birodalom fennmaradása nagyban függ e vállalat bevételétől. Csakhogy Parker továbbra is fenntartja magának a jogot, hogy minden Elvist megillető összeg 50%-a neki jár, az adók levonása után alig marad valami a vállalatnak.

1979 januárjában a vállalat ráébred arra, hogy Elvis még azokért a dalokért járó szerzői jogát is elveszítette, amelyeket maga írt, mivel nem csatlakozott az ASCAP-hoz, a szerzői jogokat kezelő országos irodához.

1980-ra a Factors Etc. bevétele évi 500.000 dollárra csökken. Priscilla ekkor nem engedi, hogy Parker vezesse tovább az Elvis hagyatékát kezelő vállalatot. Úgy gondolja, cégbírósággal számoltatja fel a vállalatot. A cégbírság megállapítja, hogy a veszteség nagy része abból származik, hogy Parker ezredes meg nem engedett összeggel részesedett a nyereségből. Ezen kívül Lisa-Marie ekkor még kiskorú, tehát nem vehetett volna részt a vállalat irányításában. Megállapítja azt is, hogy a lemezjogok eladása RCA-nak etikátlan és rosszul kivitelezett lépés volt. Ezen felül a cégbíróság 1,5 milliós adóhátralékot állapít meg, így a vállalat kénytelen csődeljárást kezdeményezni maga ellen.

1981. augusztus 14.-én Joseph Evans bíró kinevezi Blanchard E. Tutal meghatalmazott ügyvédet, hogy képviselje a kiskorú Lisa-Marie érdekeit a csődeljárás során. Tutal hivatalból eljárást indít Parker ezredes ellen „etikátlan cégvezetői tevékenységért”. Parker ezredes ekkor ellen feljelentést tesz. A per 1983-ban zajlik le, és Parker ezredes nyeri meg. Az Elvis hagyatékot kezelő társaságnak 2 millió dollárt ki kell fizetnie Parker ezredes részére, ezen túlmenően biztosítani kell számára, hogy még további öt éven keresztül ő kezelje az Elvis hagyatékot. Egyben a bíróság Lisa-Marie-t arra kötelezi, hogy adjon át minden hangzó, valamint videó anyagot, ami Elvisszel kapcsolatos, és ami a birtokában van.

Parker továbbra is tanácsadó marad a Hilton Hotelnél, Las Vegasban. Sokak szerint nem kap fizetést, csak azért dolgozik, hogy letudja azt az adósságot, amit hazárdjátékosként a szerencsejátékokon szerzett. Szerencsejáték iránti szenvedélye a hatvanas években kezd elhatalmasodni rajta. Ahogy felesége egészségi állapota romlik, úgy tölt egyre több időt a Las Vegas-i kaszinókban. Egyes vélemények szerint Elvist is azért kötötte le a Hilton International Hotelbe, hogy napi kapcsolata „hivatalos” lehessen a hotelben fellelhető kaszinóval. Napi 10-12 órát játszik, nagy tételben. Elvis halála idején 30 millió dollár körül van a vesztesége.

A veszteségei miatt 1992-ben el kell adnia a Gracelandhez nem hasonlítható, annál jóval szerényebb, de mutatós, terméskővel kirakott házát a Tennessee állambeli Medisonban. Meg kell jegyezni, hogy a ház mindössze négy kilométernyire van Gracelandtől, és Parker, amíg Memphis belvárosában van az irodája, reggel munkába menet, és este hazafelé autójával minden nap elhajt Graceland előtt, de szinte soha nem teszi be a lábát Elvishez.

A ház eladása után Las Vegasba költözik, a Hilton hotelbe. Egy ideig megtarthatja azt a négyszobás lakosztályt, amelyet Elvis maga bérelt, amikor a hotelben fellépett, de mivel az újabb szerencsejátékkal vesztesége tovább nő, ezt is megvonják tőle. Egy kétszobás lakosztályt kap feleségével. A lakhatásért a hotel propaganda munkáját végzi, és a hotel rendezvényszervezője is egyben. Egyik feladata, hogy életben tartsa Elvisnek a hotelhez kötődő emlékét. Így pl. ő készíti elő a szállodában az Elvis halálának tizedik évfordulójára való megemlékezést.

Priscillával is kibékül, Memphisben Elvis megemlékezéseket, baráti találkozókat szervez. Majd miután Lisa Marie hozzámegy Michael Jacksonhoz, kijelenti, hogy ebbe Elvis soha nem ment volna bele, így ismét összevesznek Priscillával. Később még azt is kijelenti:

Még engem vádolnak azzal, hogy kizsákmányoltam Elvist, ami semmi ahhoz képest, ahogy most kizsákmányolják.

Miután első felesége, Marie 1986 novemberében agydaganatban meghal, 1990 októberében újra nősül. Loanne Millert veszi el, aki 1972 óta a titkárnője. Ettől kezdve Los Angelesben él visszavonultan, kerülve a sajtóval való találkozást.

1997. január 20-án felesége egy nagy puffanást hall a a szomszéd szobából, és mivel kérdésére, hogy mi történt, nem kap választ, bemegy a szobába. Parker ott fekszik a szőnyegen a székéről lezuhanva. Agyvérzéssel nyomban a kórházba szállítják, ahol másnap meghal. Temetésének költségeit a Hilton Hotel vállalja magára. A temetésen ott van Eddy Arnold és Sam Phillips is. Priscilla az Elvis Presley Estate vállalat megbízásából hivatalosan van jelen.

Elvis és Parker ezredes kapcsolatát Priscilla fogalmazza meg a legpontosabban:

Elvis és az ezredes történelmet írt együtt. Együttműködésüknek köszönhetően a világ gazdagabb, jobb és sokkal érdekesebb lett.

(Folyt.köv)