Az Igazi Elvis 4. rész. Bob Neal, Marion Keisker története, és más sztorik…

Barcs Endre “Az igazi ELVIS” c. regénye folytatásokban közölve.

Az igazi Elvis 4. rész

(Elvis Presley élete és karrierje évekre, hónapokra és napokra lebontva)

Bob Neal, Marion Keisker története, és más sztorik…

1914
Szeptember 14

A Texas állambeli Bardwellben megszületik Mae Boren, akit csak „Queen mother of Nashville” (Nashville anyakirálynője) néven becéznek. Oklahomában kezdi a pályafutását, mint újságíró és angol tanárnő. Férjhez megy T. Axtonhoz, egy tengerésztiszthez, két fiúgyermekük születik. Axtont Jacksonvillebe vezénylik, a család itt telepedik le. Mae Boren Axton az, aki bemutatja a 19 éves Elvist Parker ezredesnek Jacksonvilleben, Elvis ottani koncertjét követően.

Boren Axton ugyanis Bob Neal mellett dolgozik, és feladata Elvis országos népszerűsítése. Ugyancsak Boren Axton az, aki Nashvilleben rábeszéli Stephen H. Solest, az RCA területi igazgatóját, hogy az RCA kössön szerződést Elvisszel.

Mae Boren Axton a társszerzője Elvis első RCA-beli sikerének, a Heartbreak hotel című dalnak, amit Tommy Durdennel, egy „slide”gitáros country zenésszel ír közösen. A dal egy valós történet alapján születik, Durden egy újságcikkben olvas egy magányos férfiről, aki öngyilkosságot követ el egy szállodában. Ez a dal lesz Elvis első No.1. hitlista vezető felvétele az RCA-nál, egyben egyik klasszikus rock and roll felvétele.
1997-ben, 82 évesen éri a halál, szívinfarktust követően belefullad forró vízzel teli fürdőkádjába.

1916
Április 10.

A Mississippiben lévő Fultonban megszületik Elvis édesapja, Vernon Elvis Presley. Tehát négy évvel fiatalabb későbbi feleségénél.

1917
Szeptember 23

Memphisben megszületik Marion Keisker MacInnes. Kitüntetéssel diplomázik a Southwestern College egyetemen középkori angol és francia irodalomból. Keisker férjhez megy Angus Randall MacInneshez, és egy fiúgyermekük születik. Ezt követően elválnak. Keisker a WREC rádióállomásnál helyezkedik el, mint irodai dolgozó. Itt találkozik Sam Phillipsszel, aki a rádióállomás bemondója.

Amikor Phillips beindítja vállalkozásait, Keisker lesz a Memphis Recording Service és a SUN Records adminisztratív munkatársa, egyben Phillips személyes titkárnője. Keisker az, aki a SUN Recordsnál első ízben találkozik Elvisszel, aki 1953. július 18-án megjelenik a kiadónál, hogy két felvételt lemezre énekeljen 3 dollár 25 centért.

Keisker 1957-ben otthagyja a SUN lemeztársaságot és az amerikai légierőnél helyezkedik el, ahol kommunikációs tiszti feladatokat végez. A munkája során áthelyezik Ramsteinbe, Nyugat-Németországba, ahol ismét találkozik az éppen katonai szolgálatát teljesítő Elvisszel. Leszerelése, azaz nyugdíjaztatása után visszatér Memphisbe, ahol a női jogokért küzdő mozgalom, a National Organization for Women tagja lesz.
1989. december 29-én éri a halál.

Az 1979-ben készült Elvis című filmben Ellen Travolta alakítja Keiskert.

Október 6

Misszionárius szülők gyermekeként az afrikai Belga Kongóban megszületik Robert Neal Hobgood, aki Bob Neal néven olyan énekesek menedzsere lesz, mint Elvis, Sonny James vagy Tom T. Hall.

Fiatal korában gyakran ingázik szüleivel az USA és Afrika között. Egy rövid ideig Brüsszelben is él. Pályafutása 1937-ben indul, a memphisi WMPS rádióállomásnál, ahol először bemondó, majd a rádió country műsorának műsorvezetője. 1948-tól saját countryzenei programja van, a Bob Neal Farm Program. Sam Phillipset, mint kollégát, rádiós műsorvezetőként ismeri meg.

1954-ben Sam Phillips átad egy acetát Elvis lemezt Nealnek, aki a rádióállomás műsoraiban népszerűsíti azt, akárcsak Dewey Phillips a DHBQ rádióállomásnál. A lemez nem más, mint a That’s all right mama.

Neal élő koncerteket is szervez Elvisnek. 1954. július 30-án ő szervezi Elvis egyik első fellépését az Overton parkban, Memphisben.

1955. január 1.-én hivatalosan is Elvis második menedzserévé válik, Scotty Moore után. Később úgy látja, hogy Elvis túl nagyra fog nőni ahhoz, hogy ő legyen a menedzsere, ezért úgy dönt, hogy átengedi Parker ezredesnek.

1973. júniusában a Rockville International pop magazin hosszabb interjút készít Bob Neallel, aki Elvis második menedzsere lesz. Az újságíró pontosan leírja az interjú készítésének körülményeit. A találkozóra Bob Neal, a felsége és az újságíró között Neal irodájában, a Bob Neal Talent & Booking Agencyben kerül sor Nashville-ben. Neil felesége fogadja az újságírót, és lévén holland, megmutatja a tulipánjait, fapapucsait, és elbeszélget vele Hollandiáról, majd bevezeti őt férje szobájába, ahol az újságírót egészen más kép fogadja.

A dolgozó szoba tele van Afrikából hozott dárdákkal, dobokkal, kitömött és zanzásított fejekkel, fonott pajzsokkal, vagyis nem úgy néz ki, ahogy azt egy zenei menedzsernél várhatná az ember. Tudni kell azonban, hogy Bob Neal az afrikai Kongóban születik 1917. október 6-án. Ugyanis szülei misszionáriusok, és a kis Bob a szüleivel éveken át Afrikában él. Ezt követően Belgiumban telepednek le, hiszen Kongó abban az időben belga gyarmat. Neal élete végéig erős búr akcentussal beszél. A búr a holland telepesek nyelve, igen közel áll a flamandhoz.

A zenével édesanyja ismerteti meg, aki rajong a zene miden fajtájáért, olyannyira, hogy fiát rákényszeríti, hogy zongoraleckéket vegyen. Gimnazista korában egy kórusban énekel, de igazán nincs tehetsége ahhoz, hogy zenész vagy énekes legyen belőle. A zene iránt érdeklődése azonban olyan erős, hogy az egyetem elvégzése után az egyik rádióállomás műsorvezetőjének jelentkezik.

Igazi disck jockey lesz, bár 1939-ben, amikor mindez történik, még nem ismerik ezt a kifejezést, ezért hírolvasónak, illetve bemondónak könyvelik el. Éveken át Memphis egyik rádióállomásánál dolgozik, és annyira szereti, hogy eszébe sem jut, választhatna más munkát is magának. 1958-ig marad a WMPS rádióállomásnál, övé a kora reggeli program, amiben főleg country zenét játszik, de nem veti meg a klasszikus darabokat sem.

A harmincas évek végén, a negyvenes évek elején a kortársi nagyzenekari jazz zenét játssza, a swinget, de 1948-ban elindítja a „The Bob Neal Farm Program”- ot, ettől kezdve már csak country zenét játszik. A műsor Memphis körzetében, 150-200 km-ig fogható. A következő lépés, hogy a fiatal helyi tehetségeket behívja a stúdióba, sőt néha Nashville-i zenészeket is. Rájön, hogy hallgatói főleg a gimnazistákból és az egyetemistákból kerülnek ki, ezért olyan zenészeket hív a stúdiójába, akik a gimnáziumok auditóriumaiban sikert aratnak, vagy akik a nyitott Ballpark sikeres fellépő művészei.

Miután elég zenésszel ismerkedik meg, úgy dönt, hogy saját country show műsort hoz létre a Memphis Auditoriumban. A show elég sikeres, de igazán akkor kerül az érdeklődés középpontjába, amikor Sam Phillips felhívja Nealt telefonon és közli vele, hogy van egy énekese, aki egészen új stílust képvisel, és szeretné, ha ezt a fiút felléptetné a show műsorában. A telefonhívás 1954. augusztus 10-én zajlik le, és azon a hét végén Elvis már a fellépők között van. Nealt magát is alaposan meglepi az a hatás, amit Elvis a közönségből kivált. Még éltében soha nem tapasztalt ilyent. Főleg egy kezdőtől volt ez számára elképzelhetetlen.
Nealt annyira megbabonázza Elvis, hogy innentől kezdve figyeli minden lépését. Néhány hónappal később, maga is meglepődik, hogy azt kérdezi Elvistől, aki ekkor már a barátja, hogy van e menedzsere.

Valójában nincs – válaszolja Elvis.

Neal soha életében nem menedzserkedett, de arra gondol, mért ne próbálhatná meg, egy olyan előadóval, mint Elvis csak nem vall szégyent. Így lesz Elvis menedzsere jó másfél éven át. Neal Elvis mellett más, fiatal előadót is keres, akinek menedzsere lehet. Természetesen a SUN stúdióban néz körül, hiszen bízott Phillips remek ízlésében, aki jobbnál jobb előadókkal köt szerződést. Így Neal ajánlatot tesz Johnny Cashnek, Carl Perkinsnek és Roy Orbisonnak is. Azonban mindhárman visszautasítják. Johnny Cash például a SUN hang technikusát, Jack Clementet választja menedzserének, akivel élete végéig együtt dolgozik.

Nealnak marad Elvis. Egy idő után érzi, hogy túl kevés a menedzseri képessége Elvishez, aki előtt hatalmas jövő áll. Úgy gondolja, Elvisnek olyan menedzserre lenne szüksége, akinek jó kapcsolata van az országos lemezkiadó cégek, televíziók és filmvállalatok menedzsmentjével. Ezért kiszemeli Elvis számára Parker ezredest, tehát ő az, aki az ezredes figyelmét Elvisre tereli.

Parker eleinte rendkívül óvatos, nem akar fejest ugrani az ismeretlenbe és egy ideig ketten intézik Elvis ügyeit, méghozzá úgy, hogy Parkernek nincs szerződése Elvisszel, vagyis papíron továbbra is Neal Elvis menedzsere, miközben az ügyek nagy részét már Parker intézi. A bevétel elosztását ekkor Parker és Neal egy úgynevezett „partnerségi megállapodás” keretében egymás között intézi. Neal azonban szeretne mihamarabb megszabadulni a menedzseléstől, van egy lemezboltja, szeretné azt felfejleszteni és kedvenc foglalkozásából, a rádiózásból élni. Így szép lassan mindent átenged az ezredesnek, aki viszont már Elvisben látja a jövőt.

Neal így nyilatkozik a magazinnak:

Hogy bebizonyítsam, menyire szükség volt egy olyan kaliberű és egyéni tehetségű menedzserre Elvisnek, mint Parker ezredes, elmesélem, mi történt, amikor Elvis kezdett befutni. Még én voltam a menedzsere, amikor Mitch Miller, a Columbia Recorsdstól felhívott és kérdezte, mennyit kérnék azért, hogy Elvis átszerződjön hozzájuk. Mondtam neki, hogy ezt meg kell beszélnem Sam Phillipssel, ezért fogalmam sincs az árról. Megbeszélem vele és visszahívom. Beszéltem Sammel, aki azt mondta, kérjek 18.000 dollárt. Visszahívtam Millert és közöltem vele az összeget. Ő meg csak nevetett és nevetett a vonal túlsó végén, hiszen az ötvenes évek második felében egy országosan még nem ismert sztárért ez elképzelhetetlenül magas összeg volt. Abban az időben a lemezkiadásban még nem volt olyan nagy pénz.

Nos, hogy lássuk Parker tehetségét, neki sikerült az RCA-től 35.000 dollárt kipréselni Elvisért, ami felfoghatatlan összeg volt, sőt ezen felül még 5.000 dollár bónuszt Elvisnek.

Ez nekem soha nem sikerült volna. Sam nagyon sajnálta, hogy meg kellett válnia Elvistől, de hihetetlenül elégedett volt az összeggel, hiszen ekkora tőkével soha életében nem rendelkezett, és ez az összeg lehetőséget biztosított számára, hogy többféle vállalkozásba is befektessen, amivel bebiztosíthatta a jövőjét. Az RCA ezzel az összeggel nemcsak Elvist vette át, de egyben felvásárolta az összes szalagot, amit Elvis a SUN-nál felénekelt. Parker tehát az évszázad üzletét kötötte, akkor, amikor még senki nem látta, mennyire fel fog futni a lemezeladás, és hogy ebben Elvisnek milyen alapvető szerepe lesz.

Miután Neal lemond Elvis menedzseléséről, visszamegy a rádióhoz, de e mellett folytatja a country show műsorok szervezését is, amely műsorokban rendszeresen fellépteti Johnny Casht, Roy Orbisont, Jerry Lee Lewist és Carl Perkinst.
Ismét idézet az interjúból:

Szerettem ezekkel az előadókkal dolgozni, mert végtelenül tehetségesek, ugyanakkor nagyon szerények, jól neveltek, végtelenül udvariasak voltak. Az igazán tehetséges emberek mindig arany szívűek, szeretnék az egész világot magukhoz ölelni, mindenüket odaadni. Soha nem féltékenyek egy másik művészre, és nincsenek teljesíthetetlen elvárásaik a pénzzel kapcsolatban. Igazán megértem Samet, aki folytonosan új tehetségek után kutatott, hiszen a legizgalmasabb ebben a szakmában újabb és újabb tehetségeket felfedezni, és elindítani őket a pályájukon. Aki nem ismerte személyesen Elvist, annak fogalma sem lehet arról, hogy milyen hihetetlenül izgalmas és érdekes volt vele dolgozni a kezdeti időkben. De nagyon örültem annak is amikor olyan tehetségeket sikerült felfedeznem, mint Sonny James, Tom T. Hall vagy Johnny Rodriquez. Ilyen előadókért volt érdemes ezt a szakmát csinálni.

Nealt 1983. május 9.-én éri a halál Nashville-ben, a Park View kórházban.

(Folyt. köv.)