A nyomok a rock and roll-hoz vezetnek. 31. rész. “Akivel megszületett és meghalt a rock and roll” Norman Petty története 5. rész

Írta:Létrehozva: 2021.10.31.

Heti rendszerességgel, folytatásokban közöljük Barcs Endre “A nyomok a Rock and Roll-hoz vezetnek” c. korábban eddig még ki nem adott rocktörténeti könyvét.

Barcs Endre

A nyomok a rock and roll-hoz vezetnek. 31. rész.
“Akivel megszületett és meghalt a rock and roll” Norman Petty története 5. rész

„A nap, amikor a zene meghalt”
Buddy Holly élete és halála

Buddy nem búslakodik sokat amiatt, hogy nem hosszabbította meg a Decca a szerződését, hiszen tudja, Norman Petty várja őt. 1957. január 26-án jár le a szeerződése a Deccánál, de február 24-én és 25-én Buddy már Norman Petty stúdiójában dolgozik, ahol felveszi az „I’m Looking For Someone To Love” és a „That’ll Be The Day” c. számokat, amelyből a második lesz első igazán nagy slágere. Holly mellett ennél a felvételnél Larry Welborn a basszusgitáros, Jerry Allison dobol, valamint Niki Sullivan, Gary Tollett és Ramona Tollett adják a háttér vokált.


Buddy csak ezt követően tudja meg, hogy a Deccával kötött szerződése alapján az ott készült felvételek során rögzített dalokat máshol nem veheti lemezre öt éven keresztül. Rendkívül bánkódik emiatt, hiszen azokat a dalokat más formában szeretné rögzíteni, biztos benne, hogy slágerek lennének. De hát a szerződések nem azért köttetnek, hogy ne lehetne kijátszani őket. Törik a fejüket Pettyvel a megoldáson. Mivel a szerződést személy szerint Holly-val kötötte a Decca kiadó, előbb arra gondolnak, mi lenne, ha álnéven adnák ki a dalokat. Holly ezt elveti. Találnak ennél egy sokkal jobb megoldást, ami egyébként nem is törvénytelen. Petty azt mondja, alakítson együttest és a lemezen szerepeljen kizárólag az együttes neve, Holly említése nélkül, akkor nem lehet a felvételbe belekötni.
Nem maradt hátra más, mint a névválasztás. Igen kevéssé ismert az a tény, hogy Buddy Holly először a Beatles nevet választja együttesének, amit Petty nem talált elég jónak, ezért elvet. (Paul McCartney, aki az Európai Buddy Holly Klub tiszteletbeli elnöke, tudott erről, ezért ajánlotta ezt a nevet a többieknek, amikor a The Quarrymen nevet megváltoztatták. Először a The Crickets nevet akarták felvenni, Holly együttese után, de mivel ez zavart okozott volna, hiszen nagyon erősen kötődik Hollyhoz, ekkor állt elő McCartney Holly korábbi ötletével, a The Beatles-szel.)

Holly hosszabb gondolkodás után a The Crickets nevet választja.

The Crickets

A csel jól beválik, Norman Petty képes lemezszerződést kötni a The Crickets számára a Brunswick Recordsnál, ugyanakkor Buddy Holly-t szólóénekesként külön eladja a Coral Recordsnak. Norman Petty tökéletesen tisztában van vele, hogy az általa felvett „That’ll Be the Day” különleges. A leendő slágert eladja a Brunswicknek. Amikor Decca erről tudomást szerez, megpróbálja beperelni a Brunswick és a Coral lemezkiadót. Csakhogy hamar ráébrednek, hogy Petty még egy csavart tett a történetbe, ugyanis a Brunswick a Decca leányvállalata, és a Coral is az övék. A két Decca leányvállalat úgy köt szerződést Petty-vel, illetve Holly-val, hogy fogalmuk sincs róla, mi áll Buddy Hollynak, az anyakiadóval kötött szerződésében. De mivel Holly tulajdonképpen nem csapta be a Decca-t, ezért a kiadó kénytelen a pertől elállni, hiszen saját leány vállalatukkal mégsem akarnak perre menni.

Nyomban megállapodnak abban is, hogy Petty lesz a személyi menedzsere. Aki minden késedelem nélkül elküldi a „That’ll be the day” lemezt bemutatkozó demó felvételként a New York-i Brunswick Recordsnak. A „demó” annyira lenyűgözi a kiadó vezetőit, hogy egy az egyben ezt a lemezt adják ki, az “I’m Looking for Someone to Love” c. dallal a B-oldalon, természetesen The Crickets megjelöléssel. A Decca nagy hatalmú urai még ekkor is kételkednek, hiszen, amennyiben a felvétel nem felel meg számukra, letilthatják a leányvállalatuknál, de a felvétel őket is annyira lenyűgözi, hogy jogilag hozzájárulnak, hogy Buddy Holly néven újra felvegye a korábban a Deccánál rögzített és kiadott dalokat a Petty stúdióban. A Crickets-nek tulajdonított felvételek a Brunswicknél jelennek meg, míg a Holly neve alatt készült felvételek a másik leányvállalatnál, a Coral Recordsnál. Így Hollynak egyidejűleg mindkét kiadónál van érvényes lemezszerződése.
A “That’ll Be the Day” 1957. május 27-én jelenik meg. Petty lefoglalja Holly-t és a Crickets-et egy turnéra Irvin Felddel, aki azután figyel fel a zenekarra, hogy a “That’ll Be the Day” felkerült az R&B listára. Ő szerződteti le őket washingtoni, baltimore-i és New York-i fellépésekre. A zenekar 1957. augusztus 16-22. között a New York-i Apollo Theaterben lép fel. A nyitó előadáson az együttes nem nyűgözi le a fehér rock and rollhoz nem szokott, csupán feketékből álló közönséget, de mivel időközben a “Bo Diddley” című számot is rögzítették Petty stúdiójában, és ezt előadják, érdekes módon ezzel a számmal elfogadják őket. Pont akkor, amikor az Apollóban lekötött szerződésük lejár, a “That’ll Be the Day” a slágerlisták élére került… A kislemez sikerén felbuzdulva Petty két album kiadását tervezi; egy szólóalbumot Hollynak és egy másikat a Cricketsnek.

Nagyot emel Holly népszerűségén, hogy augusztus 26-án megjelenik az American Bandstand országos televíziós show műsorban, amit Dick Clark vezet az ABC televíziós társaságnál. Mielőtt elhagyják New Yorkot, a zenekar összebarátkozik az Everly Brothers-szel.

A “That’ll Be the Day” 1957. szeptember 23-án az amerikai “Best Sellers in Stores” lista élére került, novemberben pedig három hétig az első helyen állt a brit kislemezlistán. Szeptember 20-án a Coral kiadja a “Peggy Sue” című számot, az “Everyday” című számmal a B oldalán, Holly-t előadóként feltüntetve. Októberre a “Peggy Sue” a Billboard poplistáján a No.3. helyezett, az R&B listán pedig a No.2. helyet éri el, az angol kislemez listán a No.6. helyen végez. Ahogy a dalok sikere nő, egyre nagyobb figyelmet hoz Holly számára, aki együttesével ekkor “Buddy Holly and the Crickets” néven emlegetik.

Szeptember utolsó hetében a zenekar tagjai Lubbockba repülnek, hogy meglátogassák családjukat. Miután Holly középiskolai barátnője, Echo McGuire elhagyja őt egy diáktársáért, Holly egy volt lubbocki Holly rajongóval, June Clarkkal költözik össze. Holly azonban továbbra is McGuire-be szerelmes, így hamar szakítanak. Nincs sok idő a szerelemre, vissza kell térnie a felvételekhez. Petty szervez egy felvételt Oklahoma Cityben, ahol ugyanakkor Petty a saját zenekarával is fellép. Petty egy rögtönzött stúdiót állít fel. Az albumhoz szükséges maradék dalokat itt, ebben a rögtönzött stúdióban veszik fel, Petty később Clovisban, a saját stúdiójában „keveri” az anyagot. (Ehhez mindössze két stúdió magnó áll rendelkezésére).

Az így készült album, melynek címe „The “Chirping” Crickets” 1957. november 27-én jelenik meg. A brit nagylemez listán a No.5. helyet éri el. Ezt megelőzően, októberben a Brunswick kiadja a Crickets második kislemezét, az “Oh, Boy!” c. dallal az A oldalon, és a “Not Fade Away” c. dallal a B-oldalon. A kislemez a poplistán a No.10., az R&B listán pedig a No.13. helyet éri el.


1957. december 1-jén újabb országos televíziós szereplés következik, Holly és a Crickets a “That’ll Be the Day”-t és a “Peggy Sue-t” adja elő a The Ed Sullivan Show-ban. A fellépés után Niki Sullivan elhagyja az együttest, mert belefárad az intenzív turnézásba, és folytatni akarja tanulmányait. December 29-én Holly és a Crickets a “Peggy Sue”-t adja elő a The Arthur Murray Party-ban.

A The Crickets együttes összetétele Sullivan kiválása után: Buddy Holly, ének és szólógitár; Jerry Allison, dob; Joe Mauldin, basszusgitár.
1958. január 8-án Holly és a Crickets csatlakozik az America’s Greatest Teenage Recording Stars turnéhoz.

1958. január 25-én Holly felveszi a “Rave On” című dalt, másnap pedig másodszor is fellép az Ed Sullivan Show-ban, ahol az “Oh, Boy!” című dalt énekli.


1958. január 27-én elindul, hogy fellépjen a hawaii Honoluluban, majd egyhetes turnéra indul Ausztráliába, ami Paul Anka, Jerry Lee Lewis és Jodie Sands társaságában Big Show néven hirdetnek.

Márciusban a zenekar az Egyesült Királyságban turnézik, 25 nap alatt 50 koncertet adnak. Ugyanebben a hónapban jelenik meg Buddy Holly debütáló szólóalbuma.

Az Egyesült Államokba való visszatérésük után Holly és a Crickets csatlakozik Alan Freed Big Beat Show turnéjához, 41 koncertre. A siker láttán a Decca immár magáénak tudja Buddy Holly-t, áprilisban a Decca kiadja a „That’ll Be the Day” című lemezt, melyen a Nashvilleben felvett anyagok találhatók (Erről az előző részben részletesen beszámoltunk).

Májusban újabb felvétel következik. Holly ekkorra felveszi Tommy Allsupot szólógitárosnak. Ezen a session-on készülnek az „It’s So Easy” és a „Heartbeat” című dalok felvételei. Júniusban Holly egyedül, a Crickets nélkül utazik New Yorkba, egy szólófelvételre. A egy jazz és R&B zenekar kíséretét választja a felvételre. Velük rögzíti a “Now We’re One” és Bobby Darin slágerét, az “Early in the Morning” című számot.




New Yorkban,a nagynénjénél, a Peer-Southern irodáiban tett látogatása során Holly találkozik María Elena Santiagóval.

María Elena Santiagó és Buddy Holly

Nyomban beleszeret a lányba, már az első találkozásuk alkalmával elhívja randevúra, és az első randevún megkéri a kezét. Az esküvőre augusztus 15-én került sor. Holly menedzsere, Norman Petty helyteleníti a házasságot, és azt tanácsolja Hollynak, hogy tartsa titokban, hogy ne bosszantsa fel vele női rajongóit. Petty javaslata súrlódásokat okoz Hollyval, aki Petty könyvelését is kezdi megkérdőjelezni. A Crickets is egyre elégedetlenebb Pettyvel, aki a zenekar összes bevételét ellenőrizése alatt tartotta.

Holly és Santiago élvezi New York éjszakai életét, sorra látogatják a város zenei szórakozóhelyeit, a Village Gate-et, a Blue Note-ot, a Village Vanguardot és a Johnny Johnson’s-t. Santiago később azt mondja, hogy Holly itt érzett rá a »finger picking«, az öt újjal pengető gitározás technikájára. E mellett időt szakít rá, hogy meglátogassa nagynénje otthonát, hogy ott zongorázzon. Holly úgy tervezi, hogy fuzionálja a soult a rock and roll-lal. Ray Charles-szal és Mahalia Jacksonnal akart egy albumot készíteni. Ambíciói vannak arra is, hogy a filmiparban dolgozzon, és beiratkozik Lee Strasberg Színész Stúdiójának színészi óráira.

Santiago férje mellett marad, elkíséri őt a turnékra. Hogy elrejtse a Hollyval kötött házasságát, mindenütt a Crickets titkárnőjeként mutatkozik be. Ő gondoskodik a mosásról és a hangbeállításáról, és ő gyűjti be a koncertek bevételeit. Santiago megtartja a pénzt a zenekarnak, ahelyett, hogy szokás szerint átutalta volna Petty-nek.

Ő és nagynénje, Provi Garcia, a Peer-Southern latin-amerikai zenei részlegének vezetője meggyőzte Hollyt, hogy Petty a zenekar Coral-Brunswickből származó jogdíjait a saját cégének számlájára fizesse. Holly azt tervezi, hogy visszaszerzi a jogdíjakat Petty-től, és később kirúgja őt mint menedzserét és producerét. Az Everly Brothers ajánlására Holly felbérli Harold Orenstein ügyvédet, hogy tárgyaljon a jogdíjairól Petty-vel.

A problémák akkor kezdődtek, amikor Petty kijelentette, hogy nem tud fizetni Hollynak. Akkoriban a New York-i koncertszervező, Manny Greenfield követelte vissza Holly bevételeinek nagy részét; Greenfield ugyanis korábbi turnéi során fellépéseket foglalt Hollynak, amiért nem kapta meg a maga részét. Kettejük között azonban csak szóbeli megállapodás született, ami szerint Greenfieldet a bevételek 5%-a illette volna csak meg, de. Greenfield úgy értette a szóbeli megállapodást, hogy Holly menedzsereként is tevékenykedik, amiért magasabb fizetést érdemel. Ezt Holly visszautasítja. Greenfield ezt követően bepereli Hollyt. A New York-i törvények értelmében, mivel Holly jogdíjai New Yorkból származtak, és az államon kívülre irányultak, a kifizetéseket a jogvita rendezéséig befagyasztják. Petty tehát nem kap egy fillért sem, ezért nem tudja teljesíteni az átutalásokat Hollynak, aki őt tartja felelősnek a hiányzó nyereségért.

Szeptemberben Holly visszatér Clovisba egy újabb felvételi munkamenetre, melynek eredménye a “Reminiscing” és a “Come Back Baby” lesz.


A munkamenet során a producerkedésbe is belekóstol, egyben a lubbocki DJ-t, Waylon Jennings mendzsere lesz. Holly a “Jole Blon” és a “When Sin Stops (Love Begins)” című Jennings kislemezek producere.


Holly érdeklődése egyre inkább New York felé fordul. Feleségével a Greenwich Village-ben, a Fifth Avenue 11. szám alatt található Brevoort Apartments 4H lakásában telepedik le, ahol egy sor akusztikus dalt vett fel, köztük a “Crying, Waiting, Hoping” c. dalt és a “What to Do“-t.


1958. október 21-én , az utolsó stúdiófelvételét a West 70th Street-i Pythian Temple-ben (ma luxus társasház) rögzítetik. A Holly-rajongók által “vonós sessions”-ként ismert felvételek négy dalra vonatkoznak, amelyek a Coral számára készülnek a Dick Jacobs Orchestra kíséretével. A zenekar 18 tagú, az NBC Symphony Orchestra korábbi tagjaiból áll össze, beleértve Boomie Richman szaxofonost is.

A 3 és fél órás session során felvett négy dal a következő:
True Love Ways” (Buddy Holly szerzeménye)
Moondreams” ( Norman Petty szerzeménye)
Raining in My Heart” (Felice és Boudleaux Bryant szerzeménye)
It Doesn’t Matter Anymore” (Paul Anka szerzeménye)




1958. decemberében a „Winter Dance Party” turné kezdetére összeállítja új zenekarát: Waylon Jennings (elektromos basszusgitár), Tommy Allsup (gitár) és Carl Bunch (dob). 1959. január 15-én Holly és Jennings Lubbockból New Yorkba indul., A Washington Square Park melletti lakásában lakik Jennings-szel. A turnét szervező General Artists Corporation-hoz vonattal utaztak Chicagóba, itt csatlakozzanak a zenekar többi tagjához.

A Winter Dance Party turné 1959. január 23-án indul a Wisconsin állambeli Milwaukee-ban. A városok közötti utazás egyre több logisztikai problémát okoz, mivel a szervezők fellépések ütemezésénél elfelejtették figyelembe venni a helyszínek közötti távolságot. A problémát tetézte, hogy egy fűtetlen turnébuszt kapnak, amelyik kétszer is lerobban a fagyos időben. Ennek a lerobbanásnak szörnyű következménye lesz. Holly dobosa, Carl Bunch kórházba kerül, lábujjainak fagyási sérülései miatt (amelyeket a busz fedélzetén szenved el a rendkívüli hidegben), ezért Holly úgy dönt, hogy saját költségén más közlekedési lehetőséget keres.

Február 2-án, az iowai Clear Lake-ben való fellépésük előtt Holly bérel egy négyüléses Beechcraft Bonanza repülőgépet Jennings, Allsup és saját maga számára a Dwyer Flying Service-től. Holly ötlete az, hogy a Clear Lake-i Surf Ballroomban tartott fellépés után induljanak el, és az észak-dakotai Fargón keresztül repüljenek a következő helyszínre, a minnesotai Moorheadbe, hogy legyen idejük kipihenni a végtelen buszozást, és kimosni a ruháikat. A repülővel más előadók is szeretnének utazni. Közvetlenül a Clear Lake-i koncert után (amely nem sokkal éjfél előtt ér véget) Allsup megállapodik Ritchie Valens-szel, hogy pénzfeldobással döntik el, melyikük utazik. Valens a fejet választja és nyer. Állítólag azt mondja ekkor:

Életemben először nyertem valamit.

Allsup később a texasi Fort Worthben nyit egy éttermet „Fej” néven. Waylon Jennings pedig önzetlenül felajánlja a helyét J. P. Richardsonnak ( Big Bopper-nek), aki influenzás és lázas.

A pilóta, Roger Peterson, rossz időben is felszáll, annak ellenére, hogy nem rendelkezik megfelelő repülési engedéllyel. Buddy testvére, Larry Holley meséli:

Megkaptam a teljes jelentést a Polgári Légügyi Hatóságtól. Egy évbe telt, mire megkaptam, de megkaptam. Kiderült, hogy egy új Sperry giroszkópot szereltek a repülőgépbe. A Sperry másképp működik, mint bármelyik más giroszkóp. Ebben a háttér mozog, és a repülőgép helyben marad, a a többiben pedig a háttér áll, és a repülőgép mozog, csak visszafelé működik. A pilóta ezt valószínűleg visszafelé olvashatta… lefelé mentek, miközben azt hitték, hogy még mindig emelkednek.

1959. február 3-án, nem sokkal 12:55 után Holly, Valens, Richardson és Peterson azonnal életét veszíti, amikor a repülőgép röviddel a felszállás után a Mason City-i (Iowa állam) repülőtértől öt mérföldre északnyugatra, egy fagyott kukoricamezőre zuhan. A három zenész, akik a becsapódáskor kirepül a gép törzséből, súlyos fej- és mellkasi sérüléseket szenved és szörnyethal. Buddy Holly mindössze 22 éves ekkor.

(Folytatása következik)

 


[There are no radio stations in the database]

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás