A nyomok a rock and roll-hoz vezetnek. 27. rész. Norman Petty és az ő rock and roll termelő stúdiója 1. rész

Heti rendszerességgel, folytatásokban közöljük Barcs Endre “A nyomok a Rock and Roll-hoz vezetnek” c. korábban eddig még ki nem adott rocktörténeti könyvét.

Barcs Endre

Norman Petty és az ő rock and roll termelő stúdiója
(1. rész)

1953-ra már több mint száz (!) független lemezkiadó működik. Ennek ellenére az RandB stílus piaci részesedése még igen csekély, mindössze a teljes lemezforgalom 5,7%-a. A forgalomban messze a klasszikus zene vezet, ezt követik a gyerekeknek szóló lemezek majd a country. Érdekes, hogy a Billboard magazin szerint ebben az évben a jazz és a latin amerikai zene áll a lista legalján. De az RandB -hála a fehér tinédzserek egyre nagyobb érdeklődésének – gyorsan emelkedik. 1953-ban, jó, ha egy RandB lemezből ezer példányt adnak el, 1954-re ez a szám 100 000-re emelkedik, de előfordul, hogy a sikeres számokból 300 000 példány is elkel.

Az érdeklődés növekedése a független kiadók mellett megköveteli a független stúdiók létrejöttét is. Ezek egyike Norman Petty méltán híressé vált „rock and roll termelő” stúdiója.

Maga az új-mexikói Clovis kisvárosban születik és már fiatalon kezd zongorázni tanulni. Olyannyira tehetséges, hogy már középiskolás korában rendszeresen fellép a helyi rádióállomás 15 perces műsorában.

Clovis, New Mexico, az 1950-es években.

1945-ben érettségizik, ezt követően behívják az Egyesült Államok légi erejébe. Leszerelését követően 1948. június 20-án feleségül veszi középiskolai szerelmét, Violet (Vi) Ann Bradyt. A pár rövid ideig a texasi Dallasban él, ahol Petty részmunkaidős hangmérnökként dolgozik egy hangstúdióban. Végül úgy döntenek, visszaköltöznek szülővárosukba, Clovisba, hogy zenéléssel keressék a kenyerüket.
Petty,felesége, Vi és Jack Vaughn gitáros megalapítja a Norman Petty Triót. Az 1954-ben kiadott a „Mood Indigo” című bemutatkozó lemezük szép siker, olyannyira, hogy lemezszerződést kapnak az RCA Recordsnál. A felvételből félmillió példányt adnak el, és a Cashbox magazin 1954-ben a legígéretesebb hangszeres együttesnek választja őket.

1957-ben az „Almost Paradise” című daluk a 18. helyig jut, és Petty elnyeri a BMI dalszerzői díját. A dalnak többféle feldolgozása is napvilágot lát, ezek közül a legsikeresebb Roger Williams feldolgozása.

Petty azonban nem elégszik meg saját triója sikereivel, többet szeretne. Úgy érzi, tehetne valamit az amerikai zene megújításáért. Arra gondol, ha épít egy minden igényt kielégítő stúdiót, maguk a feltörekvő tehetségek fognak kopogni az ajtaján.

Minden megtakarított fillérén, mai áron közel egymillió dollárért felépíti korának technikailag egyik legfejlettebb stúdióját szülővárosában, az Új-Mexikó állambeli Clovisban. A stúdiót a sikeres lemezkiadásokból bejövő dollárokból folyamatosan fejleszti, és tulajdonképpen csak 1957-re lesz kész abban a formában, ahogy az múzeumként ma is látható.

A 7th Street-i stúdiójában természetesen a saját triója számára készíti a lemezeket, amelyeknek ő maga a hangmérnöke is, de csakhamar valóban kopogtatni kezdenek az ajtaján a feltörekvő előadók, mint Roy Orbison, Buddy Knox, Waylon Jennings, Charlie „Sugartime” Phillips, Sonny West, Carolyn Hester és Terry Noland.

Talán igen kevéssé ismert az a tény, hogy Petty az instrumentális zene miatti elkötelezettsége miatt gondot fordít az instrumentális rock and roll zene kifejlesztésére, a nála készült felvételek vezetnek el az 1960-as évek elején a „surf” hangzáshoz. Ezt elősegítette az is, hogy Petty nemcsak szakavatott hangmérnök volt, hanem az ő Clovis Stúdiója az egyik legjobb „go-to” stúdió ami remek lehetőséget adott gitárzenei hangzáshoz.
Az instrumentális rock and roll megszületésében a String-A-Longs együttes Petty stúdiójában készült „Wheels” című slágere úttörő szerepet játszik.

A String-A-Longs 1956-ban alakul Patio Kids a texasi Plainview High School osztálytársaiból. A zenekar tagjai Richard Stephens és Jimmy Torres váltogatják egymást szólógitáron, Keith McCormack ritmusgitározik, Aubrey de Cordova basszusgitáron játszik és Don Allen dobol.
Rock’n Rollers néven kezdnek felvételeket készíteni a texasi Amarillóban, első menedzserük Johnny Voss, Keith McCormack nagybátyja alatt. Első kislemezük a Ven kiadónál jelenik meg. Az ötvenes évek vége felé ők is rátalálnak Norman Petty egyre hírsebbé váló stúdiójára, eleinte „The Leen Teens” néven kezdenek lemezeket készíteni, ekkor veszik fel a „So Shy” és a „Dreams About You” című dalokat, amelyek nem sok sikert aratnak.


Ezeket a felvételeket még McCormack édesanyja, Glynn Thames fizeti, Petty csak a stúdió szolgáltatást nyújtja. Aztán Petty úgy gondolja, tudna belőlük sikeres gitáregyüttest faragni. Szerződést köt velük és ő javasolja nekik a „String-A-Longs” nevet. Petty az, aki segít egyedi gitárhangzásuk kialakításában.
A „Wheels” c. daluk 1960 decemberében jelenik meg és 1961-re lesz igazi sláger. A dal a Billboard Hot 100-as listáján a No. 3. helyig fut fel és a Billboard szerint 1961-ben a legnagyobb példányszámban eladott kislemezek listáján a No.8. helyet éri el. A dal a brit kislemezlistán ugyancsak No. 8. helyet éri el. Végül több mint egymillió példányban kelt el, és aranylemez lesz.

Petty a Warwick Recordsnak adja el a felvételt, de a lemezkiadó nem akar jogdíjat fizetni. Petty perrel fenyegetőzik, aminek eredményeként végül a dal szerzői megkapták a jogdíjukat, köztük Norman Petty is.

A dalnak jóval több mint 100 feldolgozása jelenik meg, ezek közül talán a legismertebb a Billy Vaughn által készített változat.
A String-A-Longs azonban nem tudja megismételni a „Wheels” sikerét. Következő lemezük a „Brass Buttons” még felkerül az amerikai hitlistára (No.35), de a „Should I” és a „Replica” c. dalaik már nem. 1961-ben a Dot Recordshoz költöznek majd 1964-ben feloszlanak.



A másik gitáregyüttes, amelyik Petty keze alatt és irányításával szerzett magának hírnevet a Fireballs.

A Fireballs 1957-ben alakul az új-mexikói Ratonban, és instrumentális zenekarként indult, George Tomsco jellegzetes szólógitárjával. Az eredeti felállás George Tomsco (szólógitár), Chuck Tharp (ének), Stan Lark (basszusgitár), Eric Budd (dob) és Dan Trammell (ritmusgitár). Az együttes kezdetektől Norman Petty stúdiójában készíti felvételeit. Egyes feltételezések szerint a nevüket onnan kapták, hogy a Raton High School tehetségkutató versenyén a diákok álló ovációval fogadták, amikor előadták Jerry Lee Lewis „Great Balls of Fire” című dalát.

Petty keze alatt készült felvételeikből a „Torquay” (1959), a „Bulldog” (1960) és a „Quite a Party” (1961) a top 40-be jutottak. A „Quite a Party” 1961 augusztusában a No. 29. helyre futott fel a brit kislemezlistán. 1961 augusztusában Tharp, Budd és Trammell elhagyja a csapatot, ekkor a Fireballs Doug Roberts dobossal, valamint a Petty Studio énekes-zongoristájával, Jimmy Gilmerrel egészül ki. Ettől kezdve nevezik az együttest Jimmy Gilmer and the Fireballs-nak. Az együttes erről kezdve inkább az énekes számokra koncentrál.



Jimmy Gilmer and the Fireballs néven az együttes a „Sugar Shack” című felvételével a Billboard listájának No.1. első helyére került, és 1963-ban öt hétig ott is marad! 1963 novemberében a kislemez egy hétig a Billboard R&B listájának No.1. első helyét is uralja. A listán való szereplés csak azért sikeredik rövidre, mivel a Billboard 1963. november 30-tól 1965. január 23-ig szünetelteti az R&B listát. Ennek ellenére a „Sugar Shack” egymillió példányszámban eladott aranylemez lesz. Az Egyesült Királyságban a No.45. helyig jut. Jimmy Gilmer and the Fireballs 1964-ben újabb popslágerrel jelentkezik, a hasonló hangzású „Daisy Petal Pickin” című dallal, amely a Hot 100-as listán a No. 15. helyig fut fel.


Talán kevésbé tudott, hogy Fireballs tagjai egyben stúdió zenészek is és gyakran működnek közre más előadók felvételénél, így többek között ők adják a zenei kíséretet Carolyn Hester folk énekesnő és Arthur Alexander lemezfelvételein.

Erről majd bővebben szólunk, de itt kell említenünk, hogy Norman Petty volt Buddy Holly fő lemezproducere. Holly halála után felkutat minden létező Holly anyagot, gyerekkori próbálkozásától a korai próbafelvételekig, az otthon készített demófelvételeket és mindegyiknek megveszi a kiadói jogait. 1962 májusától 1968 augusztusáig ezeken az anyagokon dolgozik, igyekszik őket kiadható állapotba hozni. Azért, hogy a dalok eladhatók legyenek, a Fireballs együttes játékával „feldúsítja” őket. Ezek a feldúsított és technikailag feljavított felvételek négy „új” Holly-anyagot tartalmazó albumon jelennek. Petty erőfeszítését siker koronázza, az albumokról kiadott a négy kislemez No.1. listavezető lesz.

E mellett 1964-ben Petty kizárólag Jimmy Gilmer neve alatt felvesz egy kizárólag Holly dalokat tartalmazó albumot „Buddy’s Buddy” (Buddy haverja) címmel. Arról nincs tudomásunk, hogy Holly és Gilmer jó „haverok” lettek volna, de kétség kívül számos alkalommal kellett találkozniuk Petty stúdiójában.
Visszatérve a Jimmy Gilmer and the Fireballs-hoz, az együttes nehezen tudott megbirkózni a brit beatzene beáramlásával, és 1967-ig nem jutott újra a Top 40-be. Ekkor azonban a „Bottle of Wine” című felvételükkel a Hot 100-as lista No.9. helyére futnak fel. Bár Gilmer még mindig tagja volt az együttesnek, a zenekart ismét egyszerűen csak „The Fireballs”-ként tüntetik fel ezen a kislemezen. A „Bottle of Wine” sikere után, még 1967-ben Gilmer elhagyja az együttest, hogy Nashville-ben művész menedzseléssel és lemezgyártással foglalkozzon.

A Fireballs az eredeti tagokkal, George Tomscóval, Stan Larkkal és Chuck Tharppal egészen 2006-ig folytatja a koncertezést, ekkor azonban Tharp rákban meghal. Az együttes akkor sem adja fel, Gilmer 2007-ben visszatért énekesként. Lark 2016-ban visszavonul az aktív zenéléstől, és 2021. augusztus 4-én rákban hal meg. Tomsco azóta is kiad CD-ket új anyagokkal a Fireballs nevet használva, és továbbra is fellép alkalmanként „szóló Fireball”-ként, illetve néha Gilmerrel együtt.

Folytatása következik