Az igazi Elvis 6. rész. Dewey Phillips, és Bill Black története

Barcs Endre “Az igazi ELVIS” c. regénye folytatásokban közölve.

AZ IGAZI ELVIS 6. RÉSZ

(Elvis Presley élete és karrierje évekre, hónapokra és napokra lebontva)

Dewey Phillips, és Bill Black története

1926
Május 13
Dewey Phillips

A Tennessee állambeli Crump városában megszületik „Daddy-O” Dewey Phillips. Gyermekkorát Adamsville-ben tölti, majd a II. világháborúban az európai hadszíntéren harcol. Hazatérve Memphisben telepedik le. Rádiós karrierje 1947-ben a memphisi WHBQ/560 rádióállomásnál indul, amely városban található Gayoso hotel stúdiójában működik, majd 1953-ban innen átköltözik a Chisca Hotel magasföldszintjére.

Phillips a rádió vezető személyisége lesz, kilenc éven át vezeti és szerkeszti az este 9 és éjfél között élőben sugárzott Red, hot and blue című zenei műsorát, amelyben humoros szövegeivel konferálja fel a legfrissebb hillbilly, RandB, boogie-woogie, country és jazz dalokat, és ő az, aki fehér létére fenntartás nélkül forgat le néger előadók által készített felvételeket is. Ugyancsak jó szemmel választja ki a tehetségesebb helyi előadókat, akiktől gyakran játszik számokat.
Különösen kedveli a SUN társaságnál készült lemezeket és előadókat. Nem véletlen, hogy Sam Phillips elsőnek őt keresi meg az első, a That’s all right mama és a Blue moon of Kentucky című számokat tartalmazó Elvis kislemezzel.

Phillips 1954. július 8-án este 9-kor forgatja le első ízben a lemezt a Red, hot and blue című műsorában.

Ekkor forgat le rádióállomás első ízben Elvis lemezt. Olyan sikere van, hogy Phillips felhívja Elvis szüleit, hogy kérjék meg Elvist, fáradjon be a stúdióba. Vernon és Gladys azonnal a Suzore Theaterbe siet, ahol Elvis éppen filmet néz, kihívják a nézőtérről és közlik vele a jó hírt.

Elvis nyomban a rádió stúdióba siet, ahol Phillips hosszabb interjút készít vele. Itt megkérdezi a 19 éves fiút, hogy melyik memphisi középiskolába jár, amiből a hallgatók rögtön rájönnek, hogy Elvis fehér, ugyanis a város lakói pontosan tisztában vannak vele, melyik iskolába járhatnak a fehérek és melyikbe a feketék.
Elvis és Phillips jó barátok maradnak, Phillips gyakran játssza Elvis lemezeit, és reklámozza őt a koncertjei előtt. 1957-ben, amikor Elvis a Jailhouse rock című filmet forgatja Hollywoodban, Elvis repülőjegyet küld neki, hogy jöjjön el hozzá és nézze meg, hogy dolgozik. A költségeket teljes egészében Elvis állja. Phillips el is megy, de tíz perc múlva otthagyja a forgatást. Amikor Elvis panaszt emel ezért, Phillips azt válaszolja, ha már eljutott Hollywoodba, nem fog egész nap egy stúdióban ülni, hanem elmegy szétnézni a városba. Ezzel mélyen megbántja Elvist, aki az egész utat fizeti. De nem vesznek össze, Elvis 400 dollárt fizet azért, hogy Phillips meg tudja csináltatni a fogait, majd szabadidejében együtt mennek megnézni a sztárok villáit és a filmstúdiókat. Elvis még Yul Brynnernek is bemutatja.

1957-ben Phillips meglátogatja Elvist a lakásán. Elvis lejátssza neki új felvételét, a Teddy Bear-t, ami nagyon tetszik Phillipsnek és nyomban el akarja vinni magával a mintapéldányt, hogy műsorában leforgassa. Elvis kéri, hogy ne, meg kell várni, hogy az RCA hivatalosan piacra dobja. Phillips azonban távozáskor a kabátja alá rejti a lemezt, és este leadja a műsorában. Az eset miatt az RCA kénytelen előbbre hozni a kislemez megjelenésének dátumát. Az eset után Elvis hosszú hetekig nem áll vele szóba. Később azonban közösen mennek el Sam Phillips lakására új lemezfelvételeket hallgatni.

Az ötvenes évek második felétől Phillips egy helyi tv stúdióba is bedolgozik, a WHBQ-TV/13 adásában ő játssza be a zenét, míg mások a kamera előtt bolondoznak. Phillips 1958-ban megússza az úgynevezett Payola botrányt, amibe számos lemezlovas belebukik.

A Payola botrány lényege az, hogy a kereskedelmi rádióállomások csak abban az esetben forgathatnak el egy lemezkiadó által felajánlott összeget egy adott lemez lejátszásáért, amennyiben a műsorvezető közli, hogy szponzorált lemezről van szó. A lemezlovasok azonban gyakran ezt nem jelentik be, hanem a többi lemezzel együtt teszik adásba a kiadó által fizetett felvételeket, hogy az úgy tűnjön, hogy a hallgatóság kérésére kerül adásba. Ugyanakkor a be nem jelentett szponzorálás bújtatott támogatásnak minősül, mivel a lemezlovas nem fizet utána adót, ezért például Alan Freed ismert lemezlovas nemcsak az állását veszti el a Payola botrány miatt, hanem le is tartóztatják adócsalásért.

Phillips alkoholizmusa egyre jobban elhatalmasodik, fájdalomcsillapító amfetamin tablettákat is szed, és ez a kettő gyorsan aláássa az egészségét. 1968. szeptember 28.-án, 42 évesen, szívrohamban veszti el életét. A Tennessee állambeli Hardin County város Crum temetőjében temetik el.

Szeptember 17
Bill Black

A Tennessee állambeli Memphisben megszületik William Patton „Bill” Black Jr. Apja villamosvezető a Memphis Street Railway-nél. Kilenc testvére közül ö legfiatalabb. Apja, hogy gyerekeit szórakoztassa bendzsón és hegedűn játszik népszerű dalokat. Bill 14 éves, amikor apja egy házi készítésű hangszeren kezdi gitározni tanítani. A hangszer egy fa cigarettás dobozból és rétegelt falapokból áll, amire húrokat szerel. Bill 16 éves, amikor már a helyi bárokban játszik gitáron, némi fellépti díjért.

A II. világháborúban bevonultatják a Fort Lee laktanyába, Virginiába. Itt a katonaságnál találkozik Evelyn-nel, aki egy zenész család gitáron játszó tagja. 1946-ban házasodnak össze, és Memphisben telepednek le. Black a Firestone gumiabroncs gyárban dolgozik fizikai munkásként.

Ebben az időben a bőgőt kedveli meg. A sajátos „húrcsapkodó” stílusát példaképétől, Fred Maddoxtól veszi át. Előadásának népszerűvé tételéhez amolyan „színpadi bohóc” stílust vesz fel. Hillbilly-t játszik legszívesebben, ehhez feketére festi néhány fogát, mintha hiányozna, szalmakalapot tesz a fejére és kezes-lábasba bújik.

1952-ben ismerkedik meg Scotty Mooreral, akivel, valamint egy másik gitárossal és egy hegedűssel különféle rádióműsorokban lép fel. Főleg country számokat adnak elő. Black és Moore számos előadót kísér ebben az időben, így kísérői Johnny Burnette-nek, Dorsey Burnette-nek, és Paul Burlisonnak. Ezt követően megalakítják saját együttesüket, a Starlite Wranglerst

1954-től a SUN stúdióban kísérnek feltörekvő, új tehetségeket. 1954. július 3.-án Sam Phillips megkéri őket, hogy kísérjék az akkor még teljesen ismeretlen Elvis Presleyt. Az első találkozás alkalmával egyikük sem talál semmi különöset Elvisben, de megállapodnak a további próbálkozásban.

1954. július 5.-én találkoznak ismét és felveszik az I love you because című számot, majd néhány country számot rögzítenek, majd szünetet tartanak.

Ekkor kezd el Elvis „bolondozva” össze-vissza ugrálva énekelni. Bill, aki maga is imádja a bohóckodást, rögtön kapcsol. Így születik meg a That’s all right mama felvétele, ami után Bill csak ennyit mond:

A fenébe is! Ha ezt leforgatják a rádióban, a lakók elmenekülnek a városból!

A Blue moon of Kentucky című szám ötlete Billtől származik, ő kezdi el magas fejhangon énekelve utánozni Bill Monroe-t.
A lemez sikere után Elvis kísérő zenekara lesznek. Az első SUN lemezeken még „Elvis Presley, Scotty and Bill” néven szerepelnek, majd „Elvis Presley and the Blue Moon Boys” néven. Együtt turnéznak Elvisszel.

1955-ben Bill és Moore Elvisszel együtt ugyancsak átszerződik az RCA-hez. Black és Scotty nehezményezi, hogy az RCA által újra kiadott SUN lemezeken, így a Mystery Train és az I Forgot to Remember to Forget című dalok esetében már nem szerepel a nevük. Bill valamennyi korai Elvis felvételen közreműködik. Ő a világon az első bőgős, aki elektromos basszusgitárt használ rock and roll lemezfelvételen. Fender Precision Bass elektromos basszusgitáron játszik a Jailhouse rock c. számban.

A koncerteken Bill mindig ott bohóckodik Elvis háta mögött, míg az öltözőben zárkózott, visszahúzódó.
Amikor Elvis bevonul katonának, hirtelen munka nélkül marad. Ekkor alakítja meg első Bill Black Comboját, amellyel instrumentális rock and roll zenét játszik. Az első együttesének felállása: Bill Black (bőgő, basszusgitár), Joe Lewis Hall (zongora), Reggie Young (gitár), Martin Willis (szaxofon) és végül Jerry Arnold (dobok). Később számos személyi változás megy végbe az együttesben. Itt érdemes megemlíteni, hogy az egyik felállásban Chips Moman a gitáros. Moman Elvis zenei producere lesz a hatvanas évek végén.

A Bill Black Combo a Hi Recordsnál készíti felvételeit. A Smokey, Part 2 című felvételük 1959. decemberében No.17. helyezett lesz a Billboard 100-as kislemez listán, és No.1. listavezető a „fekete” zenei listán. A lemezből egymillió példány kel el, és aranylemez lesz. A White Silver Sands (Hi 2021) lemezük No.9. a Billboard 100-as listán és négy héten át listavezető No.1. az RandB listán. Összesen nyolc felvételük kerül fel a Top 40-es listára 1959 és 1962 között. A Terrific for dancing című, szaxofonos jazz nagylemezük egész évben fent marad a Bilboard listán. 1961-ben szerepelnek a Teenage millionaire című filmben, fellépnek az Ed Sullivan Show-ban, ahol előadják a Don’t be cruel c. dal instrumentális változatát. 1961-ben az év instrumentális zenekara díjra szavazzák meg őket.


1962-ben Bill Black Memphisben, a Chelsea Streeten megnyitja saját lemezstúdióját, a Lyn Lou stúdiót, amit fiáról és lányáról nevez el. Ebben stúdióban készül a legtöbb Bill Black Combo nagylemez. Bill Black produkciójában olyan felvételek készülnek, mint Charly McClain, T. G. Shepard és Billy Swan nagylemezei. Ezeket az előadókat a felvételeken Bill Black házi zenekara, a Shylo Band kíséri.

Az együttes annyira sikeres, hogy 1963-tól két, három, sőt néha öt combot tart életben egyszerre. Ezek az ország különböző részein koncerteznek, míg maga Black otthon készíti a stúdiójában a lemezfelvételeket másoknak.

1964-ben a Bill Black Combo történelmet ír azzal, hogy a Beatles előzenekara lesz 13 amerikai várost érintő turnéjukon. A fellépéshez maga a Beatles tagjai ragaszkodnak. Bill már annyira beteg, hogy nem tud részt venni a turnén.

Agydaganatot diagnosztizálnak nála, két operáción is átesik, egyre több időt tölt kórházban, ahol Elvis is meglátogatja. 1965. október 21.-én, 39 éves korában éri a halál. Black a Forest Hill temetőben nyugszik, Memphisben.

A lapok neheztelnek Elvisre, amiért nem vesz részt a temetésen, de Elvis attól tart, hogy jelenléte oda vonzaná rajongói hadát, ami megzavarná a temetés hangulatát. De Elvis a temetés után ellátogat Bill családjához, hogy személyesen nyilvánítsa ki részvétét. Elvis ennyit mond Bill feleségének:

Csak mondd meg, mire van szükségetek, máris megkapjátok!

Bill Black özvegye eladja a név használat jogát Bob Tuckernek és Larry Rogersnek, akik tovább viszik a Bill Black Combot, amely a Columbia Records-zal köt szerződést. 1976-ban ismét az év instrumentális country együttesévé választják őket.

Bill Black bőgője, amivel Elvist kísérte, jelenleg Paul McCartney birtokában van. McCartney felesége, Linda vásárolja meg férje születésnapjára Black feleségétől az 1970-es években.

(Folyt. köv.)