A nyomok a rock ‘n’ roll-hoz vezetnek. 37. rész. „Just a gigolo” Louis Prima, és a trombitáló angyal.

Heti rendszerességgel, folytatásokban közöljük Barcs Endre “A nyomok a Rock and Roll-hoz vezetnek” c. korábban eddig még ki nem adott rocktörténeti könyvét.

A nyomok a rock and roll-hoz vezetnek. 37. rész. „Just a gigolo” Louis Prima, és a trombitáló angyal.

A Capitol Records kétségkívül egyik legnagyobb sztárja Louis Prima, aki New Orleansba, a Lakelawn Metairie temetőben, az egykori lóversenypályán alussza örök álmát egy szürke márvány kriptában, amelynek tetején Gábriel, a trombitás angyal alakja áll, amelyet 1997-ben Alexei Kazantsev orosz származású szobrászművész faragott. Sírján lévő felirat az egyik leghíresebb felvételéből származik:

Amikor eljön a vég, tudom, azt mondják majd: „Csak egy dzsigoló”, és az élet nélkülem megy tovább.

Louis Prima, az olasz-amerikai Louis Armstrong 1978-ban halt meg, miután 40 éven át forrón üldözte a showbiznisz álmait. Sok álmát meg is valósította: A New York-i 52. utcát felperzselése kemény trombitajátékával. Színházakat töltött meg tüzes big bandjével. Megírta a „Sing Sing Sing Sing” című jazz-zenekari sztenderdet, amely a történelem legtöbbet feldolgozott dalai közé tartozik. Uralkodott a Las Vegasi éjszakában. Sinatrával lógott együtt. Mike Douglas-szal és Johnny Carson-nal bohóckodott. Mindenek felett azonban bebizonyította, egy szicíliai származású zenész is képes New Orleanst meghódítani.

Hiába olasz, zenéje a New Orleans-i jazzben, a swing zenében és a jump bluesban gyökerezik, de pályafutása során több műfajt is érint: az 1920-as évek végén hét tagú New Orleans-i stílusú jazz-zenekart alapít, az 1930-as években swing kombót, az 1940-es években egy big band együttes frontembere, az 1940-es évek végén és az 1950-es évek elején-közepén hozzájárul a jump blues népszerűsítéséhez, az 1950-es évektől pedig gyakran lép fel vegasi lounge-művészként.

Az 1940-es évektől az 1960-as évekig a zenéje magában foglalja a korai R&B-t és a rock ‘n’ rollt, a boogie-woogie-t és az olasz népzenét, például a tarantellát. Prima kiemelkedően használja dalaiban az olasz zenét és nyelvet, olasz és szicíliai identitásának elemeit vegyítve a jazz és a swing zenével. Abban az időben, amikor az etnikai zenészeket gyakran eltántorították attól, hogy nyíltan hangsúlyozzák etnikai hovatartozásukat, Prima szicíliai etnikumának feltűnő felvállalása megnyitja az ajtókat más olasz-amerikai és amerikai etnikai zenészek előtt, hogy megmutathassák etnikai gyökereiket.

Louis Leo Prima ( szül:1910. december 7) egy zenész olasz-amerikai családban látja meg a napvilágot a louisianai New Orleansban. Édesapja, Anthony Prima a szicíliai bevándorló Leonardo Di Prima fia Salaparutából, míg édesanyja, Angelina Caravella még csecsemőként vándorol be az Egyesült Államokba Usztikából. Prima a második gyermek a négy testvér közül; idősebb testvére, Leon 1907-ben születik, míg testvérei, Elizabeth és Marguerite fiatalabbak nála. Marguerete hároméves korában meghalt. A család a St. Peter Street 1812-ben lakik New Orleansban.

Prima édesanyja zenekedvelő, gondoskodik arról, hogy minden gyermeke játsszon amilyen hangszeren. Louis hegedűt kap, és a St. Ann’s Parishben kezd el játszani. A jazz iránt akkor kezd érdeklődni, amikor fekete zenészeket hall játszani, köztük Louis Armstrongot, aki különösen nagy hatással van rá. A helyi klubok, mint a Matranga’s, Joe Segrettas, Tonti’s Social Club és a Lala’s Big 25 mind olasz tulajdonban vannak, ahol gyakran lépnek fel afroamerikai zenészek, akik testvériesen érintkeznek olaszokkal és olasz-amerikaiakkal, mert ők nem tartják a szegregációt.

Garry Boulard „Louis Prima” című könyvében arról ír, hogy Prima figyelmét elsősorban az a zene köti le, amit ezekben a klubokban hallott, mindenek előtt figyeli idősebb bátyját, Leont, amint kornetten játszik. Amikor Leon elmegy, hogy egy nyarat Texasban töltsön, Prima folyamatosan gyakorol bátyja kopott kornettjén. Gyermekkori barátaival, „Candy” Candidóval (basszusgitár), Irving Fazolával (klarinét) és Johnny Vivianóval (dob) 1924-ben zenekart alapít.

Prima a jezsuita papok által vezetett Jesuit High Schoolba jár, de 1926 őszén átiratkozik a világi Warren Easton High Schoolba, ahol az iskolai zenekarban, az „Eastonites„-ben játszik. Tizenhét évesen a „The Whip” klubban, a város francia negyedében található lepukkant éjszakai klubban játszik pénzért.

A középiskola elvégzése után néhány sikertelen fellépést követően csatlakozik az Ellis Stratako Orchestrához. 1929-ben Prima, Federico és a szaxofonos Dave Winstein Floridába hajt egy koncertre, de a koncerten egyetlen néző sem jelenik meg, így a beígért pénzt sem kapják meg. Egy helybéli rokonuk (hol nincs az olaszoknak rokona Amerikában) pénzt ad nekik benzinre és étkezésre. Primát nem töri meg a kudarc. 1929-ben csatlakozik Joseph Cherniavsky zenekarához Jefferson Parishben. Ideiglenes állást kapott a Canal Street-en kikötő Capital nevű gőzhajón.

Bár a Capital gőzhajón töltött időszak nem jelentett számára sokat zeneileg, azonban ott ismerkedik meg első feleségével, Louise Polizzival. 1929. június 25-én házasodnak össze. 1931 és 1932 között a bátyja, Leon tulajdonában lévő Avalon Clubban lép fel. Az első áttörést az jelentette számára, amikor Lou Forbes felveszi őt a Saengerben tartott napi délutáni és kora esti előadásokra.

Amikor beüt a nagy gazdasági válság, New Yorkba megy szerencsét próbálni. Első New York-i fellépése a Leon and Eddie’s nevű klubban lett volna, amely a Nyugati 52. utca 33. szám alatt található. Eddie Davis, a klub egyik tulajdonosa azonban nem alkalmazza Primát, mert úgy gondolja a játéka után, hogy fekete vér van benne.

Még ekkor sem adja fel. 1934 szeptemberében bekopog a Brunswick lemezkiadóhoz és stúdiózenésznek ajánlkozik. A kiadó tulajdonosa azonban hamar felismeri, hogy itt egy egyedi képességű művésztő van szó, és lemezeket készít vele. 1934-ben itt veszi lemezre a „That’s Where the South Begins„, a „Long About Midnight„, a „Jamaica Shout” és a „Star Dust” című dalokat.

Megalakítja a Prima and his New Orleans Gang elnevezésű zenekarát, amelyben Frank Pinero zongorázik, Jack Ryan basszusgitározik, Garrett McAdams gitározik és Pee Wee Russell klarinétozik és természetesen ő maga énekel és trombitál. A zenekar első fellépése a Famous Door nevű klubban. Az ekkor készült felvételei a dixieland és a swing kombinációjából állnak. 1935 májusában felveszi a „The Lady in Red” című dalt, amely országos jukebox sláger lesz. Ekkor rögzítik a „Chinatown„-t, a „Chasing Shadows„-t és a „Gypsy Tea Room„-ot is.

Hamar kiütközik csapongó természete és a nők iránti olthatatlan vágya. Martha Raye a felesége mellett komoly szerepet játszik magánéletében. Kettőjüknek közös műsora van, ami Prima első országos debütálását hozza „The Fleischman Hour” című rádiós műsorban. 1936 márciusában Prima felveszi a „Sing Sing Sing Sing” című szerzeményét, ami később Benny Goodman slágere lesz.

1937-ben Prima és kombója (Federico, Masinter, Pinero és Meyer Weinberg klarinétos) visszatér a New York-i Famous Doorba, e mellett fellépnek Billy Rose Casa Mañana nevű klubjában is. 1938-ban hét hét alatt közel negyedmillió dollárt keres a Casa Mañana klubban.

1938 végén a William Morris ügynökség szerződteti, Bostonban, New Yorkban, Baltimore-ban, Washington D.C.-ben, Philadelphiában, Miami Beachen, New Orleansban és St. Louisban vannak fellépéseik.

1939-ben Eleanor Roosevelt First Lady , aki nézőként ott van a washingtoni fellépésén, és hivatalosan meghívja Franklin D. Roosevelt elnök születésnapi ünnepségére, ahol az elnökkel közös fotókon szerepel, ami alaposan megnöveli a hírnevét. A második világháborúban, térdsérülése miatt, katonai szolgálatra alkalmatlannak minősítik, így megússza a katonaságot.

Az 1940-es évek közepére már ismert előadó, az emberek tülekednek azért, hogy hallhassák. A háború alatti olaszellenes hangulat ellenére Prima folyatja az olasz dalok felvételét, melyek közül a leghíresebb az „Angelina„, melyet édesanyjáról nevez el. Ekkor rögzíti a „Please No Squeeza Da Banana„, a „Baciagaloop (Makes Love on the Stoop)” és a „Felicia No Capicia” című dalokat is.

Az olasz dalokat a New York-i Strand Theatre-ben adja elő. Ez a fellépés sorozat hat hét alatt 440 000 dollárt hoz számára. Detroitban egyetlen délutáni előadással 38 000 dollárt vág zsebre.

1945 nyarán több nagy slágert is aratott, köztük a „My Dreams Are Getting Better All the Time” és a „Bell-Bottom Trousers” c. dalokkal.


1945 nyarán azonban karrierje növekedésével párhuzamosan házassága Almával is megromlik. Elválnak, mert a felesége rájön, hogy megcsalta őt egy másik színésznővel. A váláskor a bíróság kimondja, hogy Almának évi 15 000 dollár jár, vagy Prima a keresetének 7,5%-a. Prima figyelmen kívül hagyta a kifizetéseket, amíg azok fel nem halmozódtak körülbelül 60 000 dollárra, ami arra kényszerítette, hogy kiállítson egy 45 000 dolláros, plusz heti 250 dolláros végkielégítési csekket. Később feleségül veszi titkárnőjét, Tracelene Barrett-et.

1947-ben az RCA Victorral köt lemezszerződést. Ekkor rögzíti a „Civilization„; „You Can’t Tell the Depth of the Well„; „Say it with a Slap„; „Valencia„; „My Flame Went Out Last Night„; „Thousand Islands„; „Mean To Me„; és a „Tutti Tutti Pizzicato” című dalokat.

1948-ban Primának és Barrettnek kislánya születik.

A Warner Brothers 60 000 dollárt ajánl neki, hogy szerepeljen egy Helen Morgan életéről szóló filmben, de ő elutasítja az ajánlatot. Ezt követően a stúdió 75 000 dollárra emeli az ajánlatot, ez azonban még mindig kevés neki. Prima 100 000 dollárt és a szerep feletti kreatív kontroll akart, amit a Warner Brothers elutasít. Elhúzódó vitái vannak a New York-i Strand Színházzal és a Majestic Records-szal, és jogi perrel fenyegeti a lemez kiadókat, amelyek reklámjaikban úgy hirdetnek előadókat, hogy „korábban Louis Prima zenekarában szerepelt„.

Primának kell is a pénz nagyon, mert két kézzel szórja. Luxus ruhaboltokban vásárol, és mindig csúcsmárkás öltönyöket visel. Nagy összegeket költ lóversenyekre és saját privát lóistállójára. Imádja a szerencsejátékot, mert, ahogy mondja, az pihenteti őt. Másik költséges hobbija a lovaglás, ami a legjobban kikapcsolja. Sok drága lovat vásárol, de minden lovát jól ismeri, ért is az idomításukhoz. Egy másik hobbija a csónakázás. Harmadik feleségének, Tracelene Barrettnek vásárol egy hajót a Hudson folyón töltött nászútjukra.

Keely Smith húszéves, amikor 1948 augusztusában megismerkedik Primával. Prima a Virginia Beach-i Surf Clubban szerepel és arra kéri Smith-t, hogy látogassa meg őt. Ugyanis éppen új énekesnőt keres Lily Ann Carol helyére. Smith fürdőruhát visel, és addig nem engedik be a klubba, amíg nem öltözik fel megfelelő ruhába. Szerencsére valaki kölcsön tud adni neki egy elfogadható ruhát, és így be tud menni a meghallgatásra. Azonnal megkapja a női énekes helyét, és hamarosan már a zenekarával utazik.

Prima 1951 őszén leszerződik a Columbia Recordshoz, hogy lépést tartson a a lemezipar gyors változásaival. Tizenhat hónapos szerződése alatt a „Chop Suey, Chow Mein„, az „Ooh-Dahdily-Dah” és a „Chili Sauce” a legnagyobb slágerei. Hogy eltartsa a lovait és kigazdálkodja a kiadásait, úgy dönt, hogy elhagyja a big bandjét és kisebb klubokban játszik. Mindennek tetejébe 1953. június 18-án elválik harmadik feleségétől, Tracelene-től és kevesebb mint egy hónappal később pedig feleségül veszi Keelyt. Prima megpróbálja megtalálni a feleségéhez illő stílust, és vált, ugyanis a rock and roll éppen kialakulóban van. Prima nincs a rock ‘n’ roll ellen, mint néhány más művész, például Frank Sinatra és Jackie Gleason. Elfogadja, hogy „a srácok ösztönösen ragaszkodnak ahhoz a fajta zenéhez, amit jó hallgatni és amire jó táncolni.”

1954-ben a Las Vegas-i The Sahara hotelben Keely Smith-szel együtt nyitja meg új műsorát. A New Orleans-i szaxofonos Sam Buterát és kísérőzenészeit, a „The Witnesses„-t ekkor szerződteti le, azért, hogy a korszerű rock and roll hangzást tudja produkálni a színpadon is. A fellépés sikert arat, ami az évtized hátralévő részében rendszeres fellépést hoz Las Vegasban.

1956-ban Leszerződik a rock and rollra éhes Capitol Recordshoz, 1956 szeptemberében adja ki első albumát, a „The Wildest!” A népszerű dalok között szerepel többek között a „Just a Gigolo” és az „I Ain’t Got Nobody” című dalok medley-je.

1957-ben a páros kiadja a „The Call of the Wildest!” E mellett Keely, Primától függetlenül, más előadókkal együttműködve kiadja az „I Wish You Love” című albumot, amelyért 1958-ban Grammy-díjat kap. A sikernek köszönhetően a Billboard és a Variety első számú női énekesnője lesz 1958-59-ben, 1959-ben pedig elnyeri a Playboy Jazz Award díjat.

A duó újra feldolgozta a „That Old Black Magic” című dalt is, amely két hónapig Top 40-es sláger, valamint Grammy-díjat eredményez. A házaspárnak két közös lánya is születik, akik közül az egyik, Toni, színésznő és énekesnő lesz.

Prima úgy dönt, hogy fellépéseit a Desert Innbe költözteti, mert a szálloda évi tizenkét heti produkcióért öt éven keresztül 3 millió dolláros szerződést ajánl nekik.

Prima 1959-ben leszerződik a Dot Recordshoz, ahol nyolc albumot készít, amelyek közül a „Wonderland By Night” és az „On Stage” 1961-ben jelenik meg. A házaspár folyamatosan koncertezik, ami kihat a házasságukra is.

1961 januárjában Prima Frank Sinatra meghívására fellép John F. Kennedy elnök beiktatási gáláján; ők ketten együtt adják elő az „Old Black Magic„c. számot. Az állandó fellépések és Prima folyamatos hűtlenségei arra készteti Smitht, hogy miután kifut a szerződésük a Desert Innben, beadja a válókeresetet a nevadai nyolcadik kerületi bíróságon Las Vegasban.

Miután Keely kikerül az életéből és a fellépéseiből, Prima megpróbálja bebizonyítani, hogy nincs szüksége rá. A közönség visszaköveteli Keely-t. A New York Postban megjelenik egy cikk, miszerint Keelynek újra csatlakoznia kellene egy fellépésre a New York-i Basin Street East nightclubban volt férjéhez. Prima azt mondta:

Semmiféle vágyam sincs arra, hogy Keely Smith-szel bármilyen körülmények között kapcsolatba kerüljek… Nincs semmi és senki a világon, ami valaha is rávehetne arra, hogy ezt a nőt visszafogadjam a műsorunkba.

1962-ben megpróbálja megalapítani saját lemezkiadó cégét, „Prima One Records” néven. 1962-ben Keely helyét a 21 éves korábbi pincérnővel, Gia Maionéval tölti be.

Mindent megtesz azért, hogy híressé tegye őt, első albumának, a „This Is … Gia„-nak a producereként. Ezt teljes egészében ő finanszírozza, ám az album teljes mértékben sikertelen.

Összeházasodtak, és születik egy lányuk, Lena, aki később New Orleans-i énekesnő és lemezlovas lesz a Basin Street Recordsnál. Egyetlen fia, Louis Prima Jr. az utolsó a hat gyermeke közül. Fia születése idején éppen Las Vegas-i fellépései és a Twist All Night című film promóciója zajlik.

1967-ben Prima szerepet kapott Walt Disney A dzsungel könyve című animációs filmjében, a harsány orangután, King Louie szerepében. Az I Wan’na Be like You című slágert adja elő. Ez a szerep két album felvételéhez vezet Phil Harrisszel: The Jungle Book és More Jungle Book, és ha már belekóstolt az animációs filmzenébe, elénekli a Micimackó főcímdalát is, a „Happy Birthday Winnie the Pooh” című 1967-es albumon, amelyek a Disneyland Recordsnál jelennek meg. Hallható egy másik rajzfilm filmzenéjén, a ”The Man Called Flintstone” című filmben

1973-ban szívrohamot kap. Két évvel később fejfájások és emlékezetkiesés miatt orvoshoz fordul. Agytörzsi daganatot diagnosztizálnak nála. A műtétet követően agyvérzést szenved és kómába esik, amiből soha nem épül fel. Három évvel később, 1978. augusztus 24-én hal meg, miután visszaköltöztetik New Orleansba.

(Folyt. köv.)