Az igazi Elvis 31. rész. Elvis-56. 6. rész. Hound Dog.

Barcs Endre “Az igazi ELVIS” c. regénye folytatásokban közölve.

Az igazi Elvis 31. rész.

(Elvis Presley élete és karrierje évekre, hónapokra és napokra lebontva)

Elvis-56. 6. rész. Hound Dog.

Június 6: San Diego Arena, San Diego, CA
Június 7: Municipal Auditorium, Long Beach, CA
Június 8: Shrine Auditorium, Los Angeles, CA

Június 8

Elvist felhívja az egyik kanadai rádióállomás azzal a hírrel, hogy Kanadában több rádió megtagadta dalainak a sugárzását. Azt kérdezik Elvistől, hogy mi erről a véleménye. Elvis lakonikusan csak ennyit felel:

Máshol meg szeretik a dalaimat.

Június 9: State Fairgrounds, Phoenix, AZ
Június 10: Tucson Rodeo Grounds, Tucson, AZ

Június 11

Elvis hazarepül Memphisbe, unokatestvére, Lee Edward Smith temetésére. Smith az úszómedencéjébe fullad. Elvist hatalmas rajongó tömeg várja az Audubon Driveon lévő háza előtt. Köztük van June Juanico, a lány, akivel Elvis egy évvel korábban Biloxiban randevúzott. Egy hetet együtt töltenek, Elvis megmutatja a lánynak a várost.

Június 12

Elvis Houston-ba repül, és magával viszi June Juanicot, akinek a repülőjegyét Miss June Prichardra állítja ki, hogy megóvja őt a sajtó támadásától. Azért mennek Houstonba, hogy Elvis átvegye az új autóját, amit korábban megrendelt, egy 1956-os elefántcsont színű Cadillac Eldorado Biaritz Convertible-t.

Június 13

Harry Kalcheim telefonon értesíti Parker ezredest, hogy erős érdeklődés mutatkozik angol részről a tekintetben, hogy Elvis Londonban fellépjen a Palladiumban. Parker azt mondja Kalcheimnek, hogy gondolkodik az ajánlaton, pedig már akkor egészen biztos benne, hogy Elvis nem fogja elhagyni az Egyesült Államok területét.

Június 14

Steve Allen a televízióban bejelenti, hogy erős nyomás hárul rá, számosan azt követelik, hogy ne engedje Elvist fellépni július 1-i show-jában. Allen azt mondja a televíziós műsor nézőinek, hogy hosszas gondolkodás után arra az elhatározásra jutott, hogy nem akadályozza meg Elvis fellépését, de nem engedi meg neki, hogy „alkalmazza visszatetszést keltő” mozdulatait.

Június 15

Milton Berle telefonon felhívja Parker ezredest és közli vele, hogy a showt követően ismét több mint százezer (!) levelet kapott, amelyben a szemére olvassák, hogy egy igazi sztárt engedett ki a kezei közül.

Június 16

Megjelenik Wink Martindale Dance Party c. televíziós show-jában, de csak azért, hogy népszerűsítse július 4-én, Memphisben, a Russwood parkban tartandó jótékony célú koncertjét.

Június 21

Atlantába repül turnéjának következő állomására.

Június 22-24: Paramount Theater, Atlanta, GA

Tíz koncertet ad Atlantában a Paramount Theaterben három nap alatt.

Június 23

The National Jesuit Magazine, (A Nemzeti Jezsuita Magazin) számos újságcikkre hivatkozva azt írja, hogy

…tartsátok magatokat távol Elvis Presley-től, akit megszállt az ördög.

Mint a lap írja:

Wisconsinban, ruhában elkövetett strip tease-t mutatott be, ami igen obszcénül hatott.

Június 25: Sports Arena, Savannah, GA
Június 26: Charlotte Coliseum, Charlotte, NC
Június 27: Bell Memorial Auditorium, Augusta, GA
Június 28: College Park, Charleston, SC

Újabb koncert-sorozat, ezúttal Savannah-ban, Augustá-ban és Charleston-ban.
Június 26.-án Charlotte-ban ad koncertet. A koncert után arról panaszkodik, hogy vendége, Debra Paget a Hound Dog című szám előadása közben sokkal obszcénabb mozdulatokat tett, mint amilyennel őt valaha is vádolták.

Június 29

Elvis megérkezik New Yorkba, és nyomban Manhattanbe, az NBC stúdiójába siet a Steve Allen TV-show próbájára. Nem sejti, hogy mi vár rá. Steve Allen állja a szavát, nem engedi, hogy Elvis szokásos mozgásával lépjen a színpadra.

Azt az ötletet eszeli ki, hogy Elvist frakkba öltözteti, és a Hound dog című számot egy igazi kutya jelenlétében kell előadnia, úgy, hogy a dalt a kutyának énekli. Elvis így nem akar színpadra lépni és fellépés előtt keményen összevész Parker ezredessel, amiért ilyen megaláztatásnak teszi ki, de az ezredes hajthatatlan.

Még ezen az estén vonatra ül és Richmondba utazik, ami sokkal kedvesebb hely a szívének, hiszen februárban és márciusban is óriási sikere volt a Mosque Theaterben.

Június 30: Mosque Theater, Richmond, VA

A mindössze 26 éves Alfred Wertheimer fotográfus igen komolyan veszi a feladatát, és fotóinak köszönhetően Elvis zenei legendává válása pontosan dokumentálva lesz, oly annyira, hogy az immár halhatatlanná vált fekete-fehér fotói Washingtonban a Smithsonian múzeumban, Los Angelesben a Grammy múzeumban, valamint a Govinda galériában láthatók a mai napig kiállítva.

Wertheimer nem akar beállított fotókat, magát az embert szeretné megörökíteni, ezért arra kéri Elvist, hogy engedje őt olyan közel magához, amilyen közel csak lehet.

Soha egyetlen fotóst sem engedett olyan közel a magán szférájához, mint őt. – nyilatkozta egyszer Priscilla.

Wertheimer nem csinál mást, mint amit később a lesipuskás fotósok, akik titokban követnek egy kiszemelt hírességet és amint egy érdekes helyzet adódik, elkezdik kattogtatni a fényképező gépüket. Wertheimer azonban még engedélyt is kapott Elvistől arra, hogy a legintimebb pillanatokban is ott legyeskedjék és fotózzon.

Ezen a napon Elvis két unokatestvérével, Junior és Gene Smith-szel New Yorkból Richmondba érkezik a délutáni és esti fellépésre, és megszáll a Jefferson hotelben. Elvis rövid időre lepihen, majd felveszi a fellépő ruháját és lemegy a hotel éttermébe, ahol már várja őt egy fiatal hölgy. A hölgy Elvis aznapi randevúja, akivel csak ezen a napon találkozik, és soha többet. Egészen 2016-ig senki nem tudja, hogy kiről van szó.

Ekkor azonban a Barbara Gray elmeséli, néhány nappal korábban vette magának a bátorságot és felhívta Elvist telefonon a hotelben, amikor Charlestonban adott koncertet. A randevút Elvisszel ennek a napnak a délutánjára beszélték meg. Elvisen és Gray-n kívül senki más nincs az étteremben. Egy keveset fogyasztanak, majd mivel Elvisnek igen megtetszik Gray, arra kéri, hogy menjen el vele a koncertre.

A koncert előtt, a színházban Elvis meg akarja csókolni.

Fogadjunk, hogy nem tudsz megcsókolni -mondja Gray és elfut előle.

“Ha elkaplak, megcsókollak!” -mondja Elvis, amint fut utána.

A sötét folyósokon futkosnak, míg végre Elvis elkapja a vészkijárat előtt, ekkor következik a híressé vált “francia csók”, magyarul nyelves puszi. Wertheimer, aki fejvesztve rohant utánuk, még idejében érkezik ahhoz, hogy kameráját elkattintsa. Megszületik a “Csók” című fotó, amely immár történelem. Gray a koncert után elutazik Richmondból, és többé nem találkozik Elvisszel.

Alfred Wertheimer (1929-2014) német származású fotóriporter. Szüleivel a fasizmus elől menekül az Egyesült Államokban, és Brooklynban telepedik le. A Life és a Paris Match fotóriportere, az Elvisszel készült fotókhoz Parker kérésére az RCA szerződteti le. Az Elvisről készült fotói minden idők legértékesebbjei, egy korszakot dokumentál. A fotókat Wertheimer két könyvben (Elvis at 21 – New York to Memphis és Elvis 1956) jelenteti meg.
Elvis Richmondban ezen a délután és este „szétszedi” a házat. Ez az első alkalom, hogy a Jordanaires tagjai kísérik, és zenekarában ott van D.J. Fontana is. Elvis itt megmutatja, milyen az, ha ő igazából mindent beleadva adja elő a Hound dog-ot. Térdre veti magát, haja a szemébe hullik, újra és újra ismételve a versszakokat, őrjíti meg a közönséget. A koncert után ismét vonatra ül és visszautazik New Yorkba.

Július 1: The Steve Allen Show, NBC Studios, New York, NY

Elvis engedelmeskedik az ezredes akaratának és színpadra lép a Steve Allen Show-ban. Allen nem rejti véka alá, hogy e fellépéssel akarja „megcsúfolni” az általa utált rock and roll-t. Elvist olyan helyzetbe hozza, hogy nevetség tárgya legyen. Maga Allen később igyekszik kimagyarázni viselkedését. Hi-Ho Steverino c. könyvében a következőket írja:

„Amikor Elvist leszerződtettem a műsoromba, nem azzal a céllal tettem, hogy a közönség ugyanúgy lássa őt, mint egy koncerten. Ehelyett a komikus jelenetet hoztam létre. Arra kértem őt, hogy énekelje el a Hound dog című számot Fred Astaire ruhában, (Astaire majdnem mindig frakkban és cilinderrel a fején jelent meg a filmvásznon), és körberaktam őt görög oszlopokkal, nehéz drapériákkal, mintha csak Sir Laurence Olivier mondana Shakespeare szöveget.

Hogy fokozzam a komikus hatást, szomorú pofájú basset hound kutyát ültettem egy rövid görög oszlopra, cilinderrel a fején. Ilyen körülmények között, természetesen Elvisnek nem volt lehetősége, hogy a szokott csípőmozdulatait bedobja, de azt hiszem, nem sokban változtatott előadás módján ebben a helyzetben sem. Ami a másik számot illeti, ahhoz egy tipikus western hangulatot teremtettem, ahogy az akkor divatos élő tévé-, és rádióműsorokban a fellépők megjelenni szoktak.”

Allen azt is tagadja, hogy Elvis mondta volna le a további fellépéseket a showban. Ugyancsak a Hi-Ho Steverino c. önéletrajzi könyvében írja:

Amikor a shownak vége volt, Ed Sullivan felhívta Parker ezredest a stúdió öltözőjéből, és annyira szerette volna Elvist leszerződtetni, hogy önhatalmúlag megszegte azt a szóbeli megegyezést, hogy a vendégművésznek egyetlen televíziós stúdió sem fizethet többet 7 500 dollárnál, és ott, azon nyomban fellépésenként 10 000 dollárt ajánlott fel Presley-nek. Parker azt válaszolta Sullivannak, mindjárt megadja a választ, le sem tette a kagylót, odajött hozzám, elmondta Sullivan ajánlatát, majd hozzátette: Lojalitást érzek ön iránt, hiszen ön lekötötte Elvist, amikor nekünk arra volt szükségünk, hogy Elvis egy tv showban megjelenhessen. Így, amennyiben ön is vállalja Sullivan ajánlatát, természetesen az önét fogadjuk el és önnel dolgozunk tovább a show-ban. Én megköszöntem az ajánlatot, és csak annyit válaszoltam, fogadják el Sullivan ajánlatát. Mindenekelőtt az járt az eszemben, hogy fölösleges humoros jeleneteket fabrikálni, amiben Presley, aki nem komikus alkat, megjelenhet. Ed programja sokkal közelebb állt a koncert hangulathoz, ami jobban illett az Elvis típusú előadóknak.

Elvis igyekszik gyorsan túltenni magát ezen a megalázó fellépésen. Később azt nyilatkozza, hogy csak úgy tudta a fellépést végigcsinálni, hogy azt nézte, hogy a Sherman nevű kutya, milyen végtelen nyugalommal tűri a felvétel nyűgeit.

A show után a Hy Gardner élő televíziós interjú show-ban szerepel, ahol arra a vádra, hogy zenéje rossz hatással van a fiatalokra, azt válaszolja:

„Nem hiszem, hogy bármi rosszat csinálnék, nem tudom elképzelni, hogy a zene bármilyen formája rossz hatással lehet az emberekre.”

Elhatározza, hogy soha többé be nem teszi a lábát az NBC New York-i stúdiójába.

Július 2, hétfő

Délután 14h-kor elhagyja a Hilton hotelt és az RCA 24. utcában lévő stúdiójába siet, ahol az elkövetkezendő hét órában lemezre veszi a Hound dog és a Don’t be cruel című számokat. Elvis 31. nekifutásra elégedik meg a Hound dog felvételével. A fáradozás meghozza a gyümölcsét, a néhány hét múlva kiadásra kerülő kislemez 11 héten fogja vezetni a Billboard kislemez listát. A Hound dog akkora siker, hogy Parker ezredes, teljesen komolyan, azt ajánlja Larry Kanangának, az RCA elnökhelyettesének, hogy a Victor kutyát cseréljék le a Hound dogra (kutyára). Ennek a dalnak a rögzítése jól bizonyítja, hogy Elvis a saját lemez menedzsere. Hiába győzködik a zenészei, hogy „jól van az a szám már így, hagyjuk már abba”, ő hajthatatlan, tudja, hogy a dalból még többet ki lehet hozni, és ki is hoz. Ez bizonyítja, hogy nincs senki, aki ebben az időben beleszól abba, hogy Elvis mit és hogyan vesz fel, és addig próbálgathat egy dalt, amíg ő rá nem mondja, hogy rendben.

Ez az utolsó alkalom, hogy Elvis New Yorkban készít lemezt, többé nem lép be egyetlen New York-i stúdióba sem.

Július 3

Még New Yorkban, a Penn vasútállomáson, véletlenül összefut Gene Vincenttel, aki éppen akkor rögzítette az Elvis stílusában előadott Be-bob-a-lula című dalát. Ezt követően vonatra ül és hazautazik Memphisbe.

(Folyt. köv.)