Az igazi Elvis 40. rész. Elvis’ Christmas Album.

Barcs Endre “Az igazi ELVIS” c. regénye folytatásokban közölve.

Az igazi Elvis 40. rész.

(Elvis Presley élete és karrierje évekre, hónapokra és napokra lebontva)

Elvis’ Christmas Album

Július 27

Hollywoodban az MGM Sound Stage stúdiójában mindössze egyetlen számot vesz fel, a Don’t leave me now-t.


Július 28

Ismét egyetlen számot rögzít az MGM Sound Stage stúdióban, ezúttal a Treat me nice című számot, de azt sem véglegesíti, jelzi, még dolgozna rajta.


Augusztus 4

Az RCA piacra dobja a Loving you című nagylemeze mellé kiadott Loving you Vol. 1. középlemezét. Katalógusszáma: RCA EPA 1 1515. A korongon a következő dalok találhatók: A oldal: Loving you/Party. B oldal: Teddy bear/True love. A lemez borítója azonos a nagylemezével. A korong nem kerül fel egyetlen hit listára sem.

Augusztus 8

Elvis nézőként egy szépségversenyen vesz részt. A Popular Photography Magazine fotó újság versenyén több mint 4000 jelentkező indul a „A világ legfotogénebb lányarca” versenyen. A zsűri elnöke Ed Sullivan. A győztes Venetia Stevenson lesz, akit Elvis azonnal magával visz új filmjének, a Loving you-nak az egyik előadására.

Augusztus 14

Az RCA piacra dobja Loving you albuma mellé kiadott második közép lemezét Loving you Vol. 2. címmel. Katalógusszáma: RCA EPA 2 1515. A korongon a következő dalok találhatók: A oldal: Lonesome cowboy/Hot dog. B oldal: Mean woman blues/Got a lot of lovin to do.
A borító megegyezik a nagylemezével. A közép lemez No.11. helyre fut fel az amerikai country hit listán, és ugyancsak No.11. helyet éri el a RandB hit listán.

Augusztus 27

Elvis egy újabb szépségverseny győztessel tűnik fel. A vasútállomásra, ahonnan következő turnéjára indul, Anita Wooddal az oldalán érkezik. Anita a WHBO televízió sztárja, és két nappal korábban nyer meg egy helyi szépségversenyt. Elvist a szülei is kikísérik az állomásra. Elvis elbúcsúzik a szüleitől, hosszasan megcsókolja Anitát, aki sírásban tőr ki, amikor a vonat kifut.

Augusztus 29-Szeptember 2

Elvis az úgynevezett „Nyugati partvidéki” turnéját tartja. Ismét fellép Kanadában, ezúttal Vancouverben, az Empire Stadiumban (31-én), ezen túlmenően Spokane, Tacoma, Seattle és Portland szerepel a koncertlistán.

A turné szervezője Lee Gordon, aki a tavaszi kanadai turnét is szervezte. Tárgyalások folynak az ezredes és Gordon között egy ausztráliai turnéról is. A Detroit-i származású Lee Gordon ugyanis 1953 óta szervez sikeres turnékat neves amerikai előadók és énekesek számára. Az ausztrál fellépés azonban, mint tudjuk, soha nem valósul meg.

Augusztus 30: Memorial Stadium, Spokane, WA
Augusztus 31: Empire Stadium, Vancouver, Kanada
Kanadai fellépése kapcsán Vancouverben tart sajtótájékoztatót. Ezen az újságírók rákérdeznek, mi lesz következő lemeze. A Jailhose Rock című filmhez kiadott album, jelenti ki.

Szeptember 1: Lincoln Bowl, Tacoma, WA (matiné show)
Szeptember 1: Sick’s Stadium, Seattle, WA (esti show)
Szeptember 2: Multnomah Stadium, Portland, OR

Szeptember 5, 6

Újra Hollywoodban, a Radio Recorders stúdióban, ahol a Treat me nice, White christmas, Silent night, Here comes Santa Claus, Don’t, My whis came true című dalokat és a felejthetetlen Blue Christmas-t énekli fel.

Szeptember 7

Még a Radio Recorders stúdióban rögzíti a karácsonyi nagylemezének többi dalát, majd az anyag végeztével azzal szembesül, hogy zenekarának két alapító tagja, Scotty Moore (gitár) és Bill Black (bőgő) úgy dönt, hogy megszakítják a kapcsolatot Elvisszel, mert véleményük szerint nem kapják meg azt az összeget, ami a szerződés értelmében járna nekik.

Elvis rendkívüli módon megdühödik rájuk, és azt mondja, soha nem fogja visszavenni őket. A zenészek azonban jogosan élnek panasszal, míg Elvis igen jól keres, ők ugyanazt a stúdiózenész fizetést kapják, mint az RCA többi stúdió zenésze. Az egész ügy mögött Parker ezredes keresendő.

A vita ellenére a következő dalokat veszik lemezre: O little town of Bethlehem, Santa bring my baby back, Santa Claus is back in town, Here comes Santa Claus, I’ll be home for Chrtistmas.

Szeptember 11

Elvis úgy dönt, hogy saját zsebéből ötven dollár fizetésemelést ad Scotty-nak és Billnek, de ők az ajánlatot visszautasítják, sőt igen ellenségesen nyilatkoznak Elvisről a helyi sajtóban.

Elvis egy interjúban így válaszol:

Scotty és Bill, szívből remélem, hogy a jövő fényesen fog alakulni a számotokra. Én ajánlani foglak benneteket minden sztárnak, aki jó zenész után érdeklődik. Ha úgy döntöttetek volna, hogy velem kívántok a jövőben is tovább dolgozni, magunk között megtaláltuk volna a módját. De ezen túlmenően is törődni kívántam veletek. Ti pedig nyomban egy újsághoz rohantatok, és piszkot szórtatok a fejemre, ahelyett, hogy leültetek volna velem tárgyalni. Így csak annyit mondhatok: Sok szerencsét!

Szeptember 24

Következő filmjének beharangozásaként piacra kerül a Jailhouse rock/Treat me nice c. kislemeze. Katalógusszáma: RCA VICTOR 47-7035 (45-ös) és 20-7035 (78-as). Az A oldal felvétele 1957. április 30-án Hollywoodban, a Radio Recorders stúdióban készül, míg a B oldal 1957. szeptember 5-én ugyanott. Mindkét szám szerzője Jerry Leiber/Mike Stoller.

Az A oldal az első olyan Jerry Leiber/Mike Stoller szerzemény, amely listavezető számot eredményez Elvis számára. A Rolling Stones magazin minden idők legjobb ötszáz számának listáján a kislemez a 67., azon kívül a között az 500 szám között van, amelyek a Rock and Roll Hall of Fame (A rock and roll halhatatlanjai múzeum) szerint hozzájárultak a rock and roll kialakulásához és népszerűvé tételéhez.

A Jailhouse rock, megjelenésének 60. évfordulóján, 2017-ben bekerül a Grammy Hall of Fame-be (A Grammy díjjal kitüntetett halhatatlan számok közé.) A dal vezeti a country és a Rhthm and Blues listát is. A dal film verziója nagyban különbözik a stúdió verziótól.

A B oldali dalról se feledkezzünk meg, hiszen a Treat me nice hét héten át listavezető No.1. a Billboard kislemez listán, és három héten át listavezető lesz Nagy Britanniában a következő év elején.

Szeptember 27: Fairgound, Tupelo, Mississippi

Jótékony célú koncertet ad Tupeloban, a szülővárosában. Mintegy 14 000 dollár folyik be. Az összeget Elvis egy tupeloi ifjúsági szervezetnek utalja át.
A Tupeló-i Fairgroundon tartott koncertje után Elvis úgy dönt, hogy visszaveszi Scotty-t és Billt, mert úgy érzi, nélkülük nem megy neki igazán.

Október 1

Élete első olyan jótékonysági adományozó ünnepségén, ahol ki kívánják tüntetni, személyesen nincs jelen, táviratban üzenetet küld, és ezen keresztül teszi meg felajánlását.

Október 13

Az RCA következő nagylemeze megelőlegezéseként piacra dobja a Christmas with Elvis középlemezét. Katalógusszáma: RCA EPA 4340. A korongon a következő dalok találhatók: A oldal: White Christmas/Here Comes Santa Claus (Right Down Santa Claus Lane). B oldal: Oh little town of Bethlehem/Silent Night. A korong nem kerül fel a hit listákra.

Október 15

A karácsonyi vásárt megcélozva megjelenik karácsonyi dalokat tartalmazó nagylemeze, Elvis’ Christmas Album címmel. Katalógusszáma: RCA LOC 1035. A felvételek 1957. szeptember 5,6,7-én készülnek Hollywoodban, a Radio Recorders stúdióban. Az első kiadás esetében az RCA kiadó gondoskodik arról, hogy az albumot delux és limitált számú kiadásban adják közre, hogy még nagyobb legyen iránta az érdeklődés. Az album első kiadás óta számos, újranyomott változatban lát napvilágot.

Bár a lemez címe szerint karácsonyi album, mindössze nyolc karácsonyi dalt tartalmaz, és négy klasszikus gospelt. A gospel dalok korábban már megjelennek Peace in the valley című középlemezén. A karácsonyi dalok is megoszlanak a tradicionális karácsonyi énekek, és a világi karácsonyi témájú énekek között. A világiak között még egy blues alapú rock and roll dal is hallható, a Santa Claus is back in town, amely Leiber/Stoller szerzemény.

Érdekes módon Frank Sinatra, akinek egy hónappal korábban jelenik meg karácsonyi albuma, az A Jolly Christmas from Frank Sinatra címmel, ugyanezt a megoldást alkalmazza, a tradicionális dalok mellett világi karácsonyi dalokat is lemeze vesz.

Az album egyik sikerszáma a Blue christmas Ernst Tubb, a „texasi trubadúr” szerzeménye. A Silent night és a O little town of Betlehem című dalokat maga Elvis hangszereli. A White christmas Bing Crosby énekes hatalmas sikere, 1942 és 1962 között minden év karácsonyán felkerül a Billboard 100-as kislemez listára. A White Christmas című dal szerzője, Irving Berlin annyira felháborodott Elvis előadásmódján, hogy New York-i irodájából beosztottjaival végigtelefonáltatta az Egyesült Államok és Kanada összes rádióállomását azzal a kéréssel, hogy ne játsszák Elvisnek ezt a felvételét. Az amerikai rádiók, egy kivételével, nem tettek eleget a felkérésnek, Kanadában azonban több rádióállomás is bojkottálta a dalt. Érdekes módon Elvis nagymértékben követi a The Drifters verzióját, amely a Top 10-ben szerepel 1954 és 1955 karácsonyán. Azzal a változattal azonban a szerzőnek nem volt semmi baja. Igaz, azt a változatot kizárólag a feketéknek szóló rádióállomások sugározták.

A korong négy héten át vezeti a Billboard 100-as nagylemez listát.

A korong tizenháromszoros (!) aranylemez (az eredeti delux RCA Victor kiadásban 3 millió példányban kelt el, míg az olcsóbb RCA Camden változatban, majd a Pickwick változatban összességében több mint 10 millió példányt adtak el belőle csupán az Egyesült Államokban!! Háromszoros platina lemez.

Ma már tudjuk, hogy Elvis első karácsonyi albuma legtöbb példányszámban eladott karácsonyi nagylemez a világon.

Csakhogy a siker nem jön azonnal. A lemezt a politikai és egyházi elit mélyen elítéli, olyannyira, hogy a demokratikusnak nevezett Egyesült Államokban nemcsak hogy betiltják, de büntetéssel fenyegetik meg azt a disc jockey-t, aki játszani merészeli. Al Praddy, a portlandi KEX rádió műsorvezetője elköveti azt a hibát, hogy a tiltás ellenére, karácsony este műsorra tűzi a nagylemezről a White Christmas c. számot. Azonnali hatállyal felmondtak neki. A felmondásban a következő áll:

 … ez a feldolgozás nem hordozza magában a karácsony hangulatát, és így a rádió állomás nem azonosulhat vele.

A dalt Bing Crosby örökzöldjeként tartják számon, amivel az énekes 1942-től kezdve minden karácsonykor felkerül a Billboard hitlistára, és hivatalos vita indul abban a kérdésben, hogy szabad e ezt a számot Elvis felvételével „megszentségteleníteni”. A vitát maga a szerző, Irving Berlin volt hivatva eldönteni, aki ki is mondja a szentenciát:

 ez feldolgozás a dédelgetett karácsonyi dalomnak gyalázatos paródiája.

Ne nehezteljünk azonban Berlinre, neki meg volt a maga tragédiája, amiért ragaszkodott a dal szomorú, melankolikus előadásmódjához. 1928 karácsonyán ugyanis meghal 3 éves kisfia, és Berlin ettől kezdve minden karácsonykor kilátogat a fia sírjához. A dalt a halál okozta fájdalmában írja. Tegyük hozzá, Berlin fájdalmára gyógyír lehetett, hogy a dal Elvis által történt feldolgozása után annyi szerzői jogdíjat kap, amennyit az 1499 másik daláért összesen.

Elvis nem vesz tudomást Berlin nehezteléséről és tiltakozásáról. Nem is ő lenne, ha nem küld egy olajágat Berlinnek, mellékelve egy dedikált fotót, amelyen ez áll:

Mr. Irving Berlinnek, elismerésem és csodálatom jeléül, őszinte híve, Elvis Presley.

Berlin az olajágat visszaküldi, de a fotót nem.

Az eredeti kiadást hamarosan követi egy kinyitható borítójú változat, amelybe színes fotókat fűznek be a Jailhouse rock c. filmből. Még ritkább az a kiadás, amelyen a borítót aranyozott alufóliába csomagolja az RCA, egy vignettával, amelyre a „…-nak, ….tól Elvis énekel” van nyomtatva. Később maga a lemez, erősen limitált számban, piros vinil kiadásban is megjelenik, arany csíkkal a borító gerincén.

Két évvel az eredeti kiadás után, az RCA piacra dobja az új kiadást. Ennek azonban más a borítója, ezen Elvis karba tett kézben áll egy téli, havas háttér előtt. Ez a változat is minden karácsonykor felkerül a hitlistára egészen 1962-ig, és csak az USA-ban 3 millió példány kel el belőle. 1970 novemberében az RCA kaidja az album olcsó változatát Camden lemezen. Ezen a kiadáson azonban nem a négy gospel dal szerepel, hanem helyüket az 1966-ban, kislemezen megjelent If every day was like Christmas, valamint ugyanezen kislemez B oldalán található Mama liked the roses, és egy másik kislemezről a The wonder of you hallható. Ez a három dal korábban nem jelenik meg nagylemezen.

A hetvenes évek közepén az RCA átengedi több Camden kiadásának újra kiadási jogát a Pickwick Recordsnak. 1975-ben a Pickwick is kiadja az albumot, ismét más borítóval. Elvis halálát követően, 1977 karácsonyán az albumot televíziós hirdetésben reklámozzák, és kérésre portán küldik ki a vevőnek.

Az eredeti kiadáson hallható számok:

A oldal

Santa Claus is back in town (Jerry Leiber, Mike Stoller)
White Christmas (Irving Berlin)
Here comes Santa Claus (Gene Autry, Oakley Haldeman)
I’ll be home for Christmas (Kim Gannon, Walter Kent, Buck Rum)
Blue Christmas (Billy Hayes, Jay Johnson)
Santa bring my baby (Back to me) (Aaron Scroeder, Claude Demetrius)

B oldal

Oh little town of Bethlehem Phillips Brooks, Lewis Redner (Elvis feldolgozása és hangszerelése)
Silent night Joseph Mohr, Fraz Gruber (Elvis feldolgozása és hangszerelése)
(There’ll be) Peace in the valley (for me) (Thomas A. Dorsey)
I believe (Ervin Drake, Irvin Graham, Jimmy Shirl, Al Stillman)
Take my hand precious Lord (Thomas A Dorsey)
It’s no secret (what God can do) (Stuart Hamblen)

Elvis ezen a lemezen dolgozik első ízben együtt Millie Kirkhammal.

A „Nashville-i szoprán”, Millie Kirkham Mildred Lee Eakes néven születik a Tennessee állambeli Hermitage városban. A középiskolában egy zenekarban kezd énekelni. Nem gondol énekesi karrierre, így munkát vállal, a WSM rádió programigazgatójának, Jack Stapnek lesz a titkárnője 1946-ban. Egy alkalommal férjével csak úgy bolondozásból elkezdenek énekelni, tehetségére nyomban felfigyel az igazgató és megkéri, hogy csatlakozzon a rádióállomásnál szerződésben lévő Anita Kerr Singershez. Kezdetekben rádió műsorokban énekel. 1954-ben felismeri, hogy Nashville-ben a country zenének egyre nagyobb keletje van, és a Capitol Records producerénél, Ken Nelsonnál mutatja meg képességét. Mivel a The Jordanaires éppen egy szoprán női énekest keres a Gone című számhoz, Nelson Kirkhamat ajánlja. A felvétel komoly sikert arat, ettől kezdve szinte a The Jordanaires ötödik tagja.

Ezt követően Nashville-ben lévő RCA B stúdió stúdió énekese lesz. Olyan előadók lemezén működik közre, mint Roy Orbison, Patsy Cline, Brenda Lee vagy George Jones. Első ízben Elvis akkor figyel fel rá, amikor 1957-ben Millie Ferlin Husky country listavezető számában, a Gone című dalban háttér vokálozik.

Meg is kérdezi a The Jordanaires tagjait, hogy ki az a lány, aki a Gone c. dalban olyan szépen énekel. Mikor megtudja, ki ő, nyomban eldönti, hogy Millivel fog dolgozni. Amikor első ízben találkoznak személyesen Elvis éppen a Blue Christmas számon dolgozik. Kirkham hat hónapos terhes ekkor. Elvisnek ez nem sokkal ezt megelőzően tudomására jut, ezért ahogy Millie belép a stúdióba, nyomban a többiekhez fordul:

„Hozna valaki egy széket a hölgynek?”– majd maga ugrik udvariasan, és viszi a széket neki.

A munka és a zene szeretete igazi baráttá teszi őket. Kirkham szopránja olyan klasszikus Elvis dalokban hallható, mint The wonder of you, a Surrender, a How great thou art, a Bridge over troubled water, a Don’t, a Just pertend, a (You are) Devil in disguise, a C.C. Rider és sorolhatnánk hosszasan tovább. Számos filmzenei felvételen is hallható. Tizenöt éven keresztül dolgoznak együtt, egészen az Elvis, That’s the way it is című dokumentumfilm megjelenéséig, pontosan 1972. augusztus 17-ig, amikor Kathy Westmoreland váltja fel őt.
Elvis után az Anita Kerr Singersszel dolgozik együtt, és számos felvételükön működik közre. 2008-ban fellép a Nashville ünnepli Elvist c. rendezvényen George Klein oldalán. A műsorban rajta kívül Pat Boone, David Briggs, Vince Gill, Wanda Jackson, Wyonna Judd, Ray Walker, a The Jordanaires, Ronnie McDowell, BJ Thomas, és még sokan mások szerepelnek.
Még 1946-ban férjhez megy Doug Kirkham doboshoz, akinek a nevét is felveszi. Férje 1986-ban hal meg. Millie Kirkhamot 2014. december 14-én egy szélütést követően 91 évesen éri a halál Nashville-ben lévő otthonában.