Az igazi Elvis 41. rész. Jailhouse Rock.

Barcs Endre “Az igazi ELVIS” c. regénye folytatásokban közölve.

Az igazi Elvis 41. rész.

(Elvis Presley élete és karrierje évekre, hónapokra és napokra lebontva)

Jailhouse Rock

Október 17

Memphisben, az Anne Neyland moziban bemutatják harmadik filmjét, a Jailhouse Rock-ot, (Börtön rock) amely ezúttal MGM produkció. A film az országos hálózatba csak november 8-án kerül. A film, a drámai hatás kedvéért fekete/fehér CinemaScope felvétel, de később sajátos technikával, kockáról kockára kiszínezik, így van „színes” változata is. Ez az első nagy játékfilm, ami 35 milliméteres, úgynevezett széles vászonra alkalmas lencsével készül. A technikai újítást a Panavision dolgozza ki, és szabadalmazza nem sokkal korábban.

A film forgatókönyvét Nedrick Young jegyzi, aki több Academy Award filmdíjas forgatókönyvnek is a szerzője.

A film tartalma:

Vince Everett (Elvis) egy egyszerű teherautó sofőr, egy este betér az egyik éjszakai klubba egy italra. Egy enyhén ittas hölgy a pártpultnál flörtölni kezd vele. A bárpultnál egy másik férfi beleköt Vince-be, hogy mit akar a hölgytől. A vita verekedéssé fajul, a férfi egy ütés után a falnak esik, és úgy beveri a fejét, hogy életét veszti.

Vince-t emberölésért börtönbüntetésre ítélik. Cellatársa, Hunk Houghton (Mickey Shaughnessy) egy volt countryénekes, eleinte ellenséges vele, majd megengedi, hogy néhány akkordot játsszon a gitárján. Néhány hónappal később, egy televíziós társaság műsort készít a börtönben, ahol maguk a rabok szerepelnek. Vince is fellép, és sokkal nagyobb a sikere, mint az összes többi fellépőnek együttvéve. Özönlenek a rajongói levelek hozzá.

Hunk igen féltékeny lesz, és ráveszi a börtön posta részlegét, hogy tartsa vissza ezeket a leveleket, hogy Vince ne értesüljön róluk. Közben egy szerződést készít elő, azt akarja, hogy Vince írja alá. A szerződésben az áll, ha elhagyják a börtönt, akkor közösen lépnek fel és a bevételt fele-fele arányban osztják el egymás között. Vince úgy érzi, hogy nincs semmi veszíteni valója, és aláírja a szerződést. Egy napon az egyik rab az ételre panaszkodik, és a tányért keresztül hajítja az éttermen. hatalmas verekedés kezdődik, és mivel Vince-t hibáztatják az esetért, megkorbácsolják.

Amikor Vince szabadul, akkor jut tudomására, hogy mennyi rajongói levelet kapott. Szabadulása után ismét ellátogat egy éjszakai klubba, ahol összetalálkozik Peggy van Aldennel (Judy Tyler alakítja). A klubban, hogy megmutassa, mire képes, felmegy a színpadra és elénekel egy számot, amivel semmiféle hatást nem ér el, csak annyit, hogy egy férfi kiröhögi. Vince leugrik a színpadról és összetöri a gitárját a férfi asztalán. Peggy-nek megtetszik a fiú és arra ösztönzi, készítsen egy felvételt, amibe Vince beleegyezik, hiszen sztár akar lenni. A szalagra felvett dalt előbb az egyik lemeztársaság visszautasítja, majd érthetetlen módon mégis elfogadja. A lemez megjelenik, Vince és Peggy rohan a lemezboltba, hogy saját szemével lássák az eredményt. Csakhogy a Geneva record által kiadott lemezen egy másik művész, Mickey Alba énekel, aki szerződésben áll a lemezkiadóval.

Vince elmegy a kiadóhoz, hogy számon kérje az ellopott felvételt. Ezt követően Vince ráveszi Peggy-t hogy alapítson saját lemezkiadót. Így születik meg a Laurel Records, amely megjelenteti a Treat me nice című számot, amit a lemezlovasok nem hajlandóak játszani. Peggy meggyőzi az egyik lemezlovas barátját, Teddy Talbotot, hogy játssza a rádió műsorában a dalt. Talbot meg is teszi, a szám azonnal nagy sláger lesz. Vince szeretné a sikert együtt ünnepelni Peggy-vel, ő azonban már elígérkezik vacsorára Teddy-hez.

Vince egy televíziós showba kap meghívást. A felvételen fut össze volt cellatársával, Hunkkal, aki kéri Vince-t, hogy adjon neki lehetőséget a fellépésre a műsorában. Vince megteszi, de Hunk szereplését kivágják a műsorból azzal, hogy stílusa idejét múlt. Hunk Vince orra alá tolja a börtönben írt szerződést, de Vince ügyvédje szerint az a szerződés érvénytelen. Vince ennek ellenére felveszi Hunkot, mint testőrét és 10%-ot ajánl saját bevételéből neki. Hunk elfogadja az ajánlatot.

Néhány hónap telik el Vince igazi sztár. A Climax filmstúdióval köt szerződést, és a stúdió Sherry Wilson-t (Jennifer Holden alakítja) ajánlja női főszereplőnek. Sherry szerelmes lesz Vince-be egy csókjelenetet követően. Hunk egyre jobban megunja Vince öntelt magatartását. Peggy ismét feltűnik, de kiderül nem azért jött, mert Vince hiányzik neki, csupán üzleti okokból. Vince azt akarja, hogy Peggy járuljon hozzá ahhoz, hogy a Laurel kiadót eladják az erősebb Geneva Recordsnak. Peggy ebbe nem akar belemenni. Vince elég csúnyán viselkedik a lánnyal, ami nem tetszik Hunknak, ölre mennek, és Hunk néhány kemény ütést visz be Vince-nek.

A verekedésben Vincent torka megsérül, és karrierje veszélybe kerül. A kórházban Vincent ráébred, hogy Hunk a javát akarja, és hogy tulajdonképpen szerelmes Peggybe. Felgyógyulása után belátja tévedését.

A film majdnem nem valósul meg. Pandro S. Berman producer figyelmét a felesége hívja fel a a forgatókönyvre. Bermannak tetszik, és rájön, hogy a forgatókönyv tulajdonképpen Elvis saját karriertörténetét dolgozza fel, így megkeresi Parker ezredest, hajlandó lenne e Elvis eljátszani a főszerepet. Parkernek nagyon nem tetszik, hogy Elvisnek egy „börtöntölteléket” kellene alakítania, véleménye szerint ez rosszat tenne a megítélésének. Berman azonban nem adja fel, és azt mondja, Parker minden követelésének eleget tesz, amennyiben beleegyezik a filmbe. Parker azt mondja, végül is őt csak az érdekli, hogy a filmben elhangzó dalok jól eladhatók legyenek, és az, hogy Elvis megkapja a neki járó legmagasabb gázsit. Végül az a megegyezés születik, hogy Elvis kap 250 000 dollárt a szereplésért, és a profit 50%-át.

A főszereplő neve sokat változik, először Vince Matthews, majd Vince Delwyn, Vince Jackwood, Vince Ledway, Vince Edwards és Vince Edmunds, mire megállapodnak a Vince Everett név mellett.

A börtön képeket egy másik filmhez, a Carbine Williams című alkotáshoz forgatják az Észak Karolinai Raleigh fegyházban. A film készítői „kölcsön kérik” a snitteket ehhez a filmhez. Éppen ezért szándékosan nem nevezik meg a börtönt a filmben, hogy ne ugyanaz legyen, mint a Carbine Williams című filmben.

Elvist mélyen megérinti, hogy a forgatás idejére Culver City-ben, az MGM stúdiójában Clark Gable egykori öltözőjét kapja meg.

A film forgatása a Jailhouse rock szám koreográfiájával kezdődik. Ezt a filmtől külön veszik fel és később vágják bele a film történetébe. Ezért is tartják a világ első videó klipjének. Annál a jelenetnél, amikor Elvis lecsúszik a rúdon, egy fogtömése kiesik, és Elvis félrenyeli. Fuldokolva szállítják rohammentővel kórházba. A Cedars of Lebanon kórház egyik ügyes sebésze emeli ki, a világhíres hangszálakat félretolva a tömést. Elvis egy napot tölt a kórházban megfigyelés alatt, majd visszatérve a forgatás helyszínére befejezi a dalt. Szerencsére a balesetnek semmi következménye nem lesz a hangjára nézve.

A film rendezője, Richard Thorpe karrierjének nagy részét revü színházakban töltötte, ami nyomot hagy a filmen. Filmes múltja sem elhanyagolható, mintegy kétszáz rendezés van már a háta mögött. Thorpe még egy Elvis filmet rendez majd, a Fun in Acapulco-t 1963-ban. Érdekes megjegyezni, hogy a filmben szereplő valamennyi karakter nevét, a filmben látható dokumentumokat, elhangzó telefonszámokat az MGM jogi osztályával kellett egyeztetni, nehogy véletlen egyezést mutassanak valamely létező személlyel vagy céggel.

A film női főszereplője, aki Peggy-t alakítja, Judy Tyler musical színésznő, több darabban is szerepel a Broadway-n. Tyler és férje,a film forgatását követően, július 3-án autóbalesetben életét veszíti. Ez olyan mélyen megérinti Elvist, hogy nem hajlandó a film bemutatóján részt venni, és a filmet később sem tekinti meg.

Mickey Shaughnessy alakítja Vince cellatársát, Hunk Houghtont. Shaughnessy számos filmben szerepel korábban, így a North To Alaska, a Pocketful of Miracles és a How The West Was Won című filmekben. 1958 -ban Golden Laurel Award díjra jelölik a Don’t Go Near The Water c. filmben nyújtott alakításáért. Számos tv shownak a sztárja, ennek ellenére Elaine Dundy életrajzíró Elvis and Gladys című, 1985-ben kiadott könyvében azt állítja, hogy rossz választás volt Hunk szerepére. Ez annak köszönhető, hogy Berman producert nem érdekelte a szereposztás, csak Elvisre koncentrált. Látva a filmet, nem érthetünk egyet ezzel a megállapítással, Shaughnessy hitelt érdemlően alakítja a karaktert.

Jennifer Holden, aki Sherry Wilsont alakítja a filmben az MGM stúdió új üdvöskéje, és ebben a filmben debütál.

Dean Jones, aki a lemezlovas Teddy Talbotot alakítja a filmben, korábban blues énekes volt. A lemezlovas szerepére maga Dewey Phillips készíti fel.

Szakértő szem több hibát is fellelhet a filmben. Az egyik, hogy Vince Everett rabruháján lévő szám: 6239. Amikor Elvis Everettet alakítva előadja a híres Jailhouse house koreográfiát, rabruháján a 6240-es szám olvasható. Ez annak köszönhető, hogy a koreográfiát a filmtől elkülönítve veszik fel.

 

A másik hiba, hogy amikor Elvis a felvételen a börtönben eszik, eltérve a börtönkoszttól, neki, azaz a filmbéli Everettnek, Elvis kedvenc ételét adják be. Ropogósra sült bacon sonkát, tört krumplival és barna mártással.

A film a bemutatása hetében No.3. az amerikai Variety filmlistán, és az év 14. legjobb filmje lesz. A film még egy alkalommal, 1960-ban újra az amerikai mozikba kerül, annak örömére, hogy Elvis leszerel a katonaságtól. Elvisnek ez a filmje már hatalmas nyereséget, 4 millió dollárt jövedelmez, amivel eléri az Óz, a csodák csodája című klasszikus film bevételét. A filmet a kritikusok klasszikus „rock operának” tekintik. Egyöntetű a megállapítás, hogy ezt a filmet az Elvis rajongók számára készítették, és abban is egyetértenek a kritikusok, hogy ez a film indítja útjára igazából Elvis filmes karrierjét.

A Variety film szaklap 1957. október 16-i számában foglalkozik a filmmel. A kritikus szerint szemben a két előző filmjével, itt a történet már teljes mértékben Elvisre épül. Elvis a főcímet követően a film 15. másodpercében jelenik meg, és végig jelen van a filmvásznon, szinte az utolsó kockáig. A kritikus még arra is figyelmes, hogy a női főszereplő, Judy Tyler csak a film 26. percében jelenik meg a vásznon, míg a harmadik főszereplő, Mickey Shaughnessy, több mint fél órán át nem látható a filmben.

A The New York Times 1957. november 14-én megjelent kritikája némileg sértő. Nyomban egy, a filmből vett Elvis „szlenggel” (déli tájszólásával) idéz egy mondatot.

Elvis persze végig ott marad a vásznon, monotonon mondogatva a dialógusait, mint egy bégető bárány, majd esetlenül udvarol Miss Taylernek, összerogyva előtte, mint egy rongybaba. Persze, nem mulasztja el, hogy dalainak előadása során ne járja el a szokásos virtus táncát. Legközelebb majd kiforgatja a térdeit és azokat csapja össze, mint két fél kókuszdiót. Sose halunk meg, ugye Elvis?

A San Francisco Examiner kritikusa, Hortense Morton sokkal megértőbb.

Tetszik nekem ez a kölyök. Őszintén mondom, ez a fickó még a végén színésszé lesz. Holnap, vagy holnapután, vagy talán jövőre. De ez mindenképpen be fog következni.

A Los Angeles Times három teljes kolumnát szentel a filmnek 1957. november 14-i számában.

Fel nem fogható, hogy annak érdekében, hogy népszerűsítsenek egy tini példaképet, mint jelen esetben Presley-t, mi szükség van bűntényre, profanitásra, vulgaritásra és brutalitásra? Ha a forgatókönyvíróknak, (Guy Trosper, Producer Pandro S. Berman) nem volt más szándékuk mint az, hogy Presley népszerűségét felhasználják saját történetükhöz, ahhoz, hogy minél több tini dollár folyjék be a kasszába, akkor ehhez nincs mit hozzátenni. De véleményem szerint okosabb lenne valamit tenni a rock and roll előadók érdekében, ahelyett, hogy minél inkább csak kihasználják őket.

A filmben elhangzó dalok:

Jailhouse rock

Treat me nice

I want to be free

Don’t leave me now

Young and beautiful

Baby I don’t care

(Folyt. köv.)