Az amerikai country zene története. 7. rész. A “hillbilly”

Írta:Létrehozva: 2022.02.18.

Barcs Endre “Az amerikai country zene története.” c. regénye folytatásokban közölve.

Az amerikai country zene története. 7. rész.  A “hillbilly”.

A “hillbilly” kifejezést eleinte nem zenére, hanem a mezőgazdaságban dolgozókra használták. Jelentése a magyar “paraszt” szónak felel meg, mindkét értelemben, vagyis a “paraszt”, mint mezőgazdasági munkás, és a “paraszt”, mint a bunkó, tanulatlan, viselkedni nem tudó ember szinonimája. A kifejezés ugyanezt az utat járja be az Egyesült Államokban. Eleinte a “hillbilly” kifejezést az Egyesült Államok vidéki, hegyvidéki területein, elsősorban a déli Appalachia és az Ozarks területén élő és mezőgazdasági munkát végző emberekre használták. A kifejezést később a Mississippitől nyugatra fekvő más vidéki és hegyvidéki területek lakóira is kiterjedt, különösen a Sziklás-hegység és a Rio Grande közelében élőkre.

A “hillbilly” kifejezés első ismert nyomtatott előfordulása a The Railroad Trainmen’s Journal 1892. júliusi számában található meg. Az újságban egy fénykép aláírása, szól így : « Nyugat-Virginiában Camp Hillbilly férfiak és nők láthatók ». A New York Journal-nak egy 1900-ban megjelent cikke a következőkben fogalmazza meg a kifejezést :

“A Hill-Billie Alabama szabad és korlátlan fehér polgára, aki a hegyekben él, nincs vagyona, amiről beszélni lehetne, úgy öltözködik, ahogy tud, úgy beszél, ahogy akar, whiskyt iszik, amikor kap, és akkor lövöldözik a revolverével, amikor kedve tartja.”

A sztereotípia ebben a cikkben kettős, mivel pozitív és negatív tulajdonságokat egyaránt magában foglal. A “Hillbillies“-t gyakran tartják független és önálló személyeknek, akik ellenállnak a társadalom modernizációjának, ugyanakkor elmaradottként és erőszakosként is definiálják őket. A szociológusok szerint ez a kettősség tükrözi a fehér Amerikában tapasztalható etnikai identitások megosztottságát. A kifejezés későbbi használata túlterjed a kizárólag fehér közösségeken, példaként említve az “észak-új-mexikói spanyol ajkú hegylakókat“, az új-mexikói spanyol ajkúakra utalva.

Maga a szó nem Amerikában jön létre, a “hillbilly” kifejezés skót eredetű. Skóciában a “hill-folk” kifejezés olyan emberekre vonatkozott, akik a társadalomtól való nagyobb elszigeteltséget részesítették előnyben, a “billy” pedig “bajtársat” vagy “társat” jelentett. A “hill-folk” és a “billie” szavakat kombinálták, és a Cameroniánusokra alkalmazták, akik egy Richard Cameron nevű harcos presbiteriánus tanításait követték. A 17. század végén a dél-skóciai hegyekbe menekültek, hogy elkerüljék a vallási meggyőződésük miatti üldöztetést.

Richard Cameron

Vannak szakírók, akik nem értenek egyet ezzel az elmélettel. Michael Montgomery « From Ulster to America: The Scotch-Irish Heritage of American English « (Az amerikai angol nyelv skót-ír öröksége) című könyvében a következőket állítja:

“Ulsterben az utóbbi években néha azt feltételezték, hogy a hillbilly kifejezés III. Vilmos király követőire utal, és a korai ulsteri kivándorlók hozták Amerikába, de ez a levezetés szinte biztosan helytelen. … Amerikában a hillbilly-t csak 1898-ban írták le először, ami egy későbbi, független fejlődésre utal.”

Korábban már szóltunk róla, hogy az Appalache-hegységet a 18. században elsősorban Angliából, Skócia alföldjéről és az írországi Ulster tartományból származó telepesek népesítették be. Az Ulsterből származó telepesek főként protestánsok, akik a 17. századi Ulster-ültetvényezés során Skóciából és Észak-Angliából vándoroltak Írországba. Sokan vándoroltak tovább az 1730-as évektől kezdve az amerikai gyarmatokra, feltehetően ők hozzák magukkal a « hillbilly » kifejezést az Újvilágba.

A “hillbilly” kifejezés az amerikai polgárháborút követő években terjed el igazán. Ebben az időben az ország mind technológiai, mind társadalmi szempontból igen gyorsan fejlődik, míg az Appalache régió lemarad. A háború előtt Appalacheia nem különbözik markánsan az ország más vidéki területeitől. A háború után azonban, bár a határ nyugatabbra tolódik, a régió megőrzi a határ menti jellegzetességeit. Ez időtől kezdve az Appalache-i embereket elmaradottnak, erőszakra hajlamosnak és elszigeteltségükben beltenyésztettnek tartják. A hegyvidéki viszályokról szóló hírek, mint például az 1880-as években a Hatfieldek és McCoy-ék közötti viszály, a 19. század végén és a 20. század elején kialakult a hegylakó sztereotípia.

A “klasszikus” hegylakó-sztereotípia a Nagy Gazdasági Világválság éveiben éri el jelenlegi jellemzését. Az Appalache-i kivándorlás időszakában, nagyjából az 1930-as évektől az 1950-es évekig, sok hegyi lakos északra költözik, a középnyugati ipari városokba, Chicagóba, Clevelandbe, Akronba és Detroitba.
Ez az északi társadalom felé irányuló mozgás “Hillbilly Highway” néven válik ismertté, bevonva ezeket a korábban elszigetelt közösségeket az Egyesült Államok főáramú kultúrájába. Válaszul a szegény fehér hegylakók, gúny tárgyaként, az újságok, röpiratok és végül a mozifilmek központi szereplőivé válnak.
Az olyan filmek, mint a York őrmester vagy a Ma és Pa Kettle sorozat a “hegylakókat” vad, de jóindulatú emberként ábrázolják. Az 1960-as évek televíziós műsorai, mint például a The Real McCoys, az Andy Griffith Show és különösen a The Beverly Hillbillies, a “hegylakót” elmaradottnak, de elég bölcsnek ábrázolják, hogy túljárjon a kifinomultabb városiak eszén. A Gunsmoke Festus Haggenjét intelligensnek és gyors észjárásúnak (de nem “műveltnek”) ábrázolják. Érdemes ideidézni, hogy Elvisnek a « Kissin Cousins » c. filmje ezt az amerikai filmekből jól ismert hegylakó, azaz « hillbilly » típust használja fel alapmotivumként.

A « hillbilly » zene

A “hillbilly” kifejezést egy időben a ma country zenének nevezett zene egészére használták. A kifejezést 1925-ben Al Hopkins country-zongorista használta először a zenére, és az általa kitalált címke egészen az 1950-es évek végéig fennmaradt, immár a country zene egy formáját kifejezve.

Az előbb elmondottakból következik, hogy a “hillbilly music” kategorizálás a zenei műfajok széles skáláját foglalja magában, beleértve a bluegrass, a country, a western és a gospel műfajokat. Az appalache-i népdal már jóval a “hillbilly” címke előtt is létezett.

Amikor a lemezipar és a “hagyományos appalache-i népdal” összekapcsolódik, akkor alakul ki az úgynevezett “hillbilly music“. Csakhogy, itt is érződik a szó jelentésének kettőssége, vannak olyan kritikusok, akik a kifejezést a nem kifinomult, “szemétnek” tekinthető “vidéki” zenére használják.

Az előadóművészekre a 20. század elején elkezdték használni a “hillbilly” címkét. A kifejezés , az OKeh Records lemezkiadó igazgatójának köszönhetően terjed el széles körben: Peer ugyanis zenegyűjtő utazásai során hallja, amint a déliek körében használják, amikor lemegy Virginiába felvételt készíteni, és ettől kezdve minden déli country zenét így bélyegez meg.

Ralph Peer

A York Brothers egyik dalának címe “Hillbilly Rose“, a Delmore Brothers a “Hillbilly Boogie” című dala követ.

1927-ben az indianai Richmondban található Gennett stúdióban Jim Booker fekete hegedűssel készítenek felvételeket. A felvételeket a Gennett aktáiban a “made for Hillbilly” felirattal látják el, és a fehér közönségnek szánják. A Columbia Records nagy sikert arat az Al Hopkins és Fiddlin’ Charlie Bowman alkotta “Hill Billies“-el.

A rádióállomások az 1940-es évek végén kezdik el használni a “hillbilly music” címkét. Érdekes módon a rádióműsorokban “hillbilly“-t a hegedűsök és a vonósbandák leírására használják eleinte, majd a hagyományos appalache-i zenére is alkalmazzák. Érdekes megjegyezni, hogy maguk az Appalache-i emberek soha nem használják ezt a kifejezést a saját zenéjük leírására. Azokat a népszerű dalokat, amelyek stílusa a hillbilly és az afroamerikai zene jellemzőit egyaránt hordozza, hillbilly boogie és rockabilly néven emlegetik. Elvis Presley-t indulása idején a szakma nem tudja hova besorolni, ekkor a rockabilly egyik kiemelkedő előadójának tekintik és karrierje elején “Hillbilly Cat” néven becézik. Itt a hillbilly kifejezés sajátos ízt kap, inkább kedveskedő, mintsem a szó negatív jelentését hordozza. Itt a “hillbilly” kifejezetten Elvis stílusát hivatott megnevezni, ugyanis a “rock and roll” kifejezés ekkor még nincs köztudatban.

A hillbilly boogie

Az a tény, hogy Elvis stílusát kezdetekben a “hillbilly”-vel azonosítják, az a hillbilly egyik műfajának, a “hillbilly boogie”-nak köszönhető. A country zenészek 1939-ben kezdik el rögzíteni a boogie-t, nem sokkal azután, hogy a Carnegie Hallban Johnny Barfield előadja a “Boogie Woogie“c. számot. A stílust kezdetben hillbilly boogie-nak vagy okie boogie-nak nevezik, később country boogie-ra nevezik át. A hillbilly boogie dalok áradata 1945 végétől kezdve indul be. Ebből az időszakból kiemelkedik a Delmore BrothersFreight Train Boogie” című felvétele, amelyet a countryzene és a blues együttes fejlődésének részeként tartanak számon. A felvétel már utat mutat a rockabilly irányába.

1948-ban Arthur “Guitar Boogie” Smith az MGM RecordsGuitar Boogie” és “Banjo Boogie” című felvételeivel az amerikai country slágerlisták Top10-jébe is bekerül, az előbbi pedig átkerül az amerikai poplistára is.


1948-ban a country boogie előadói között van Moon Mullican, Merrill Moore és Tennessee Ernie Ford is. Moon Mullican-nak, a “hillbilly zongora királyának” talán legismertebb hillbilly boogie felvétele, a “Cherokee Boogie”, amit több előadó is feldolgoz.

Merrill Moore remek hillbilly boogie-ja pl. a már rock kifejezést tartalmazó “Rock Rockola” c. felvétele.

Tennessee Ernie Fordnak a két legismertebb hillbilly boogie felvétele a “Shotgun Boogie” és a “Kissin’ Bug Boogie”.

A hillbilly boogie korszaka az 1950-es évek végéig tart és a country egyik alműfaja marad.

1958-ban megalakul a Country Music Association, ettől kezdve a hillbilly kifejezés fokozatosan kikopik a használatból. A zeneipar összevonja a hillbilly zenét, a western swinget és a cowboy zenét, így alakul ki a jelenlegi C&W, vagyis a country és western kategória.

A “hillbilly” kifejezés negatív tartalma miatt több előadó, és itt emeljük ki magát Hank Williamset, megsértődik a “hillbilly music” címkén. Bár a kifejezést ma már nem használják olyan gyakran, alkalmanként még mindig használják, egyszerűen a régi idők zenéjére vagy a bluegrassra utalva. A WHRB például népszerű heti rádióműsort sugároz “Hillbilly at Harvard” címmel. A műsor a régi idők zenéjének, a bluegrassnak és a hagyományos country és western keverékének bemutatásával foglalkozik.

Szerencsére az Egyesült Államokban is kezdenek rájönni, hogy zenéjük kincs, amit meg kell menteni az utókornak, vagy felvételeken, vagy úgy, hogy a régi zenét átadják a folyamatosan feljövő új generációnak. A “Hillbilly Days” egy mai napig évente, április közepén a Kentucky állambeli Pikeville-ben megrendezésre kerülő fesztivál, amely az Appalache-kultúrát ünnepli. Az eseményt a helyi Shriners gyermekkórház támogatására szervezett adománygyűjtésként kezdték el. Az 1976-os kezdetek óta egyre nagyobbra nőtt, és ma már Kentucky állam második legnagyobb fesztiválja. Művészek és kézművesek mutatják be tehetségüket, és árulják kiállított munkáikat. Országos hírű zenészek, valamint a régió legjobb hegyi zenészei, hat különböző színpadon lépnek fel, amelyek Pikeville belvárosában találhatók. Az ország minden tájáról érkező hegylakók versenyeznek a legvadabb Hillbilly-öltözetért. Az esemény a “hegyek Mardi Gras”-jaként érdemelte ki a nevét. A “hegyi zene” rajongói az Egyesült Államok minden tájáról eljönnek, hogy meghallgassák a tehetségek eme éves koncentrált találkozóját. Egyesek úgy emlegetik ezt az eseményt, mint a hegyi zene “Woodstockjának” megfelelőjét.

A “hillbilly” megjelölést ma már büszkén használja a régió számos lakója, valamint olyan híres személyek, mint pl. Dolly Parton country énekesnő, Sean Brock szakács, és Minnie Pearl színésznő. A kifejezéssel való pozitív önazonosítás általában magában foglalja a “hillbilly értékrenddel” való azonosulást, beleértve a természet szeretetét és tiszteletét, az erős munkamorált, a szomszédok és a rászorulók iránti nagylelkűséget, a családi kötelékeket, az önállóságot, a rugalmasságot és az egyszerű életmódot.

(Folyt. köv.)


[There are no radio stations in the database]

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás