THE WANDERER- DION

THE WANDERER – DION

Dion Dimucci

1962-ben ezen a napon a THE WANDERER című DION-szám az amerikai poplistán a 2. helyen végzett. Ez volt a második nagy slágere azóta, hogy 1960-ban kilépett a Belmonts-ból és szóló karrierbe kezdett. (1962. febr. 24.).

Az Ernie Maresca által írt és eredetileg Dion által felvett THE WANDERER egy utazó ember sok-sok szerelmének történeteit meséli el.
Dion 1976-ban a Rolling Stone magazinnak nyilatkozott:

Azt mondod egy csajnak: ‘Tartsd magad távol attól a fickótól. Erre ő azt kérdezte: ‘Milyen fickó?’. A csajok imádták a lázadókat.

Dion a Mojo magazin 2008. márciusi számában emlékezett vissza:

Próbáltam azt tenni, amit ők (a lemezkiadója) elvártak tőlem. Nem semmi idők voltak, tudod? Mondhatnánk, hogy a ‘The Wanderer’ az én kis fehér verzióm az ‘I’m A Man’-re. Láttam Bo Diddley-t az ‘I’m A Man’-t, és volt neki az a nagy övcsatja, és arra gondoltam, hogy nekem is kell egy ilyen nóta, úgyhogy megcsináltam a ‘The Wanderer’-t. De ha meghallgatod a szöveget, ez egy igazán szomorú dal, és valójában önmagába fordul, mert azt mondja: „Városról városra vándorolok, gondtalanul élem az életem, két vasököllel hadonászom, de nem megyek sehova.”. Van egy vékony burkolata annak, hogy mi is az ember. A fickó a pokolba megy, de nagyon jól szórakozik közben.”

Dion a Blueswaxnak mondta 2009-ben:

A másik inspiráció egy kicsit a „Kansas City” volt, mert az a dal akkoriban népszerű volt, és imádtam. A nagy inspiráció egy srác volt a szomszédban… Azt hiszem, Jackie Burnsnek hívták. Tengerész volt, és tele volt tetoválásokkal, a bal karján ‘Flo’, a jobb karján ‘Mary’. Janie volt az a lány, akivel a következő este össze akart jönni, aztán a mellkasára a ‘Rosie’ feliratot csináltatta, amit egy csatahajóval fedett le. Minden alkalommal, amikor egy lánnyal járt, új tetoválást csináltatott. Szóval a srác megért egy dalt!

A másik inspiráció Ruggero Leoncavallo 1893-as Pagliacci című operája volt, amely egy commedia dell’arte társulat féltékeny férjének tragédiáját meséli el.
Dion a Spinner-nek adott 2012-es interjújában elmondta:

Ez egy mélyebb dal, mint azt az emberek gondolnák. Azok a dalszövegek: ‘Ó, hát, városról városra vándorolok/ Gondtalanul élem az életemet/És boldog vagyok, mint egy bohóc, gondtalanul élem az életem, két vasököllel hadonászom, de nem megyek sehova…”. Ez nem csak egy eldobható dal. Sokkal többről van szó, mint gondolnád. Egy képet használtam a Pagliacciból. A nagyapám vitt el gyerekkoromban abba az operába, és ez ihlette a dalt.

A dal a Rolling Stone magazin Minden idők 500 legjobb dala című listáján a 239. helyre került.

Forrás: Colouring The Past