JÓ HÍR 2022.03.13.

Írta:Létrehozva: 2022.03.13.

JÓ HÍR 2022.03.13.

7000 év meg egy kicsi – a világ elejéről és végéről másképpen
Forrás:
Idők Jelei

Éden, bukás, bűn, ígéret, üdvösség, antikrisztus, fenevad bélyege, megváltás, szövetség, mennyország, pokol, világvége. Ismerős szavak, manapság ráadásul egyre gyakrabban bukkannak fel akár a hétköznapi híroldalokon is, de vajon látjuk bennük az összefüggést? Ha megkérnének, hogy használjuk őket egy rövid, összefüggő és könnyen érthető szövegben képesek lennénk rá? Érdemes megpróbálni, mert biztos sokan tapasztaltátok, hogy egyre többeket foglalkoztatnak ezek a témák, én pedig azt látom, hogy az Úrral éppen ismerkedők nehezen látják át, hogy a világban folyó események hogyan illeszkednek az összképbe vagy hogy egyáltalán mit is ábrázol ez a kép, hiszen innen nézve ritkán van lehetőségünk mennyei magasságokból letekinteni rá. Ennek tükrében talán hasznos lehet egy ilyen próbálkozás, ugyanakkor az alábbi rövid írással nem egy „ki tud többet a Bibliáról” versenybe szeretnék benevezni és nem is teológiai értekezésre készülök. Tisztában vagyok vele, hogy a végeredmény minden igyekezetem ellenére sem lesz tökéletes, akadnak majd, akik gyermekdednek találják, de sebaj. A célom mindössze annyi, hogy röviden és érthetően leírjam, mit keresünk itt a Földön, miért tartunk ott, ahol tartunk és mi lesz a vége a történetünknek, merthogy ez a történet igazán a sajátunk. Talán sikerül megláttatnom másokkal is ezt a hihetetlen, minden képzeletünket felülmúló alkotást. És ha már képekről beszélünk, tekintsünk erre az írásbeli próbálkozásra vázlatként, aminek segítségével a végső mű remélhetőleg saját szívünkben elevenedik majd meg és persze mindenki hozzátehet pár saját ecsetvonást.

Hol is kezdhetnénk a történetet, mint a kezdet kezdetén, ami nekünk emberi halandóknak a földi lét születését jelenti. Arról, hogy azelőtt mi volt, mi járhatott a Művész fejében mielőtt alkotni kezdett, csak néhány halvány sejtésünk van, de a végső alkotás ismeretében tudható, hogy ez sem marad örök titok számunkra.

Történelmünk hajnalán Isten megteremtette az embert és egy csodálatos otthont adott neki a frissen megalkotott Föld egyik szegletében, ami nemcsak lakóhelyéül szolgált, de mintát is biztosított arra, hogy a Föld többi részét milyen állapotba kellene hoznia.1

Az első emberpár minden tekintetben tökéletes volt, tökéletesen egészséges, boldog és szabad, a szabadság azonban magában hordozta annak a lehetőségét, hogy mindezt visszautasítsa. Isten tudta, hogy a tökéletes boldogsághoz mire van szükségünk, csakhogy nem robotokkal tervezte benépesíteni a Földet, hanem olyan lényekkel, akik szabadon választják mindezt. Szabadon boldogok, és szabadon döntenek arról, hogy viszontszeressék Alkotójukat. Keresztényként úgy gondoljuk, hogy megteremtésünk legfőbb célja is az volt, hogy az Istenben és a Lényéből fakadó háromságban létező feltétel nélküli szeretetet másokkal is megoszthassa.

Az Istenből fakadó szereteten alapuló boldogság egyik legfontosabb eleme annak elismerése, hogy az ember soha nem lehet igazán elégedett, boldog vagy szabad, ha saját magát teszi élete középpontjába. Fel kell ismernünk, hogy akkor leszünk szabadok, amikor Urat választunk, akkor igazán boldogok, ha magunk helyett másokkal törődünk, fejet hajtva leszünk nagyok és az igazi egyéniséget is az engedelmességen át találjuk meg.

Az első emberpár úgy gondolta, hogy kipróbálja ennek az ellenkezőjét. Bár a reakciójukat nem ismerjük, a kísérlet bebizonyította, hogy Istennek igaza volt. Amikor Ádám és Éva Isten helyett saját akaratát kezdte követni, mindent elveszített. A kísértő örök életet ígért nekik, amit éppen a világ legismertebb harapásával veszítettek el. Tudást ígért, pedig pont a tiszta tudás megszerzésének lehetőségének fordítottak hátat, amikor Istennel való szoros, közvetlen kapcsolatuk megszakadt.

Ezt nevezi a kereszténység bűnbeesésnek, aminek következményeként egyetlen ember sem képes tökéletes szeretetben, bűn nélkül élni.

Isten az embert örök életre szánta, csakhogy a földi boldogsághoz egyedül az eredeti, tökéletes és bűntelen embertípus juthatott volna, aki ezt a tökéletességet feladta. Istent mindez nem érte meglepetésként és az örökéletű ember vonalának helyreállításához, valamint a bűnért járó büntetés megfizetésére az előre elkészített „B” tervhez folyamodott, így bár az ember már induláskor elveszítette az elmúlhatatlan életet, Isten megígérte, hogy mindenki kap egy új esélyt. Ádám, Éva, az ő gyermekeik és azok gyermekei, egészen Jézus születéséig, a jövőbe tekintettek az Édenben kapott ígéret beteljesedéséért, későbbi leszármazottaik, te, én és minden ma élő ember pedig a múltba, de mindannyian ugyanarra a Megváltóra, Jézusra.

Elképzelhetjük mindezt egy szerető család példáján keresztül is, amelyben az Apa tényleg tudja, hogy mi a legjobb a gyerekeinek, mégis lehetővé teszi számukra, hogy más utat válasszanak és minden pillanatban tárt karokkal várja őket vissza, akár sikerrel jártak távollétükben, akár elbuktak.

Ezzel elérkeztünk a történet fordulópontjához, ami egyúttal mindennek a közepe is, függetlenül attól, hogy időben hol helyezkedik el, mert az idő minden pillanatát átjárja.

A mindenség közepe, eleje és vége Krisztus. Lineáris idővonalunkon természetesen Jézus születésénél, nagyjából mai időszámításunk kezdetén járunk. Jézus születése, halála és feltámadása volt Isten terve az ember és a Közte lévő kapcsolat és örök életünk helyreállítására. A kapcsolat és a tökéletes emberi élet egy ember által veszett el, így azt Isten szabályai szerint csakis egy ember állíthatta helyre.2 Persze nem akármilyen, hanem egy tökéletes ember. Tökéletes ember pedig egyedül Isten lehetett, mivel a tökéletesség az ember bukása óta a bűn miatt mindenki másnak lehetetlen. Isten tehát lejött közénk, hogy tökéletes emberként kifizesse a bűn által felhalmozott adósságunkat, visszaadja az elherdált örök életet, aminek ára egy tökéletes ember élete és halála volt.

Innentől kezdve az örök élet mindenki számára újra nyitva állt. Isten kifizette a számlát, teljesítette az ígéret Rá eső részét, számunkra nem maradt egyéb tennivaló, mint átvenni, amit felkínált.  Átvenni az élete által megvett életet és bűneink megbocsátását.

Az emberen és a Föld egyéb lakóin kívül Isten más lényeket is teremtett. Nem kötötte az orrunkra, hogy pontosan mikor, de a lényeg szempontjából ez nem is annyira fontos. Amit tudni érdemes, hogy léteznek szellemi teremtmények, akiket többnyire angyalként emlegetünk. Ahogy az embereknél, úgy az angyalok között is létezik hierarchia. (Ez nem összetévesztendő a sokszor igazságtalan, vagy legalábbis annak tűnő világi hierarchiákkal vagy az egyes emberek értékével, amit nem hierarchiák, hanem Isten szeretete határoz meg.) Az egykor a ranglétra csúcsán álló arkangyal, Lucifer, nem volt elégedett pozíciójával. Úgy gondolta, hogy Isten szerepében is megállná a helyét, amikor pedig az előléptetést nem kapta meg, fellázadt Teremtője ellen, azonban a mennyei trón megszerzése helyett korábbi pozícióját is elveszítette, vagyis elbukott, közben pedig úgy tűnik, hogy magával rántotta vagy csábította angyaltársai egyharmadát.3

Most tekintsünk el attól a nevetséges feltételezéstől, hogy egy teremtett lény, legyen akármilyen hatalmas vagy okos, átvehetné az őt teremtő, mindenható, mindenhol jelenlévő és mindentudó Isten szerepét, de hát ide vezet a büszkeség, márpedig azt igenis tudjuk, hogy az egykori fényvivő bukásához ez vezetett.4

Szóval történetünk szempontjából Lucifer szerepe nem elhanyagolható, hiszen lázadása óta mindent megtesz Isten tervének meghiúsítása érdekében. Ő csábította Ádámot és Évát engedetlenségre és ő áll a világtörténelem sok sötét momentuma mögött. Mielőtt elkezdenénk ujjal mutogatni rá és megkérdeznénk, hogy miért mi isszuk meg mindennek a levét, ne felejtsük el, hogy a döntés azért mégiscsak a miénk volt, vagy hogy az Édenkertben történtekhez visszatérjünk, Ádám és Éva döntött így, nem Lucifer. És ha ezekután ugyanezt a kérdést feltesszük első őseinkkel kapcsolatban, felháborodva, hogy miért mi bűnhődünk miattuk, gondolkodjunk el azon is, hogy vajon mi jobban teljesítettünk-e volna a helyükben.

Lucifer így tehát évezredek óta próbálja szítani a feszültséget ember és Isten között, abból a feltevésből kiindulva, hogy minden Isten ellen hozott döntés az ő táborát erősíti. Ügyködése Jézus halála és feltámadása óta sokkal nehezebbé vált, hiszen egyetlen döntés vagy főhajtás, egyetlen „igen” vagy feltartott kar, egy szempillantás alatt eltörölheti egy elveszett élet valamennyi hiábavaló próbálkozását. Lucifer, másik ismert nevén Sátán, mégsem adja fel. Bár a háborút elveszítette, úgy számítja, hogy a történet végéig megpróbál minél több embert saját vesztes oldalára csábítani. Célja a kezdetek óta változatlan: elnyerni a világ első számú pozícióját, magáénak tudni minél több ember akaratát és a világ feletti uralmat. Isten akar lenni és ennek eléréséhez mindenben saját Teremtőjét utánozza. (Ez talán az irónia terén megy neki a legrosszabbul.)

Miközben Isten nemcsak mindenható, mindentudó és mindenhol jelenlevő, az emberi szíveket és gondolatokat is ismeri, sőt mi több, szabad bejárása van hozzánk, ha mi is úgy szeretnénk. Lucifer ezzel szemben maga is teremtmény. Egyszerre a térnek csak egyetlen pontján képes jelen lenni, nem gondolatolvasó és nem mindentudó. Ahhoz, hogy a Föld minél nagyobb darabja felett uralkodhasson nagyon sok követőre van szüksége, földire és föld alattira egyaránt, hogy tökéletlenségét általuk pótolni próbálja.

Ezzel pedig elérkeztünk napjainkhoz és az utolsó vagy végső időknek nevezett korig.

Mivel Sátán célja a világuralom, a szó legszélesebb értelmében, vagyis nemcsak a fizikai világ, hanem az emberek szíve és lelke felett is hatalmat akar, az évszázadok, sőt évezredek alatt igyekezett olyan birodalmat kiépíteni, aminek segítségével képes lehet erre. Mivel, ahogy fentebb írtam, Istennel szemben komoly hátrányban van a mindenhatóság terén, fizikai eszközökkel és követők hadával kénytelen kiegészíteni képességeit. Isten mindenhol jelen van és ismeri a gondolatainkat. Sátán az emberek megfigyelésével törekszik ugyanerre. Drónok és műholdak figyelik az eget és a földet, az eszközeinkbe épített mikrofonok hallgatják a „gondolatainkat”, a keresőmotorok és egyéb netes segédeszközök figyelik, hogy mi foglalkoztat bennünket. Ugyanezt a célt szolgálták régmúlt korok besúgói és kémhálózatai a társadalom különböző rétegeiben, az ókortól egészen napjainkig.

Mindentudó lévén, Isten természetesen a kezdetektől tisztában volt Sátán törekvéseivel. Ezért is adott különböző nyelveket a népeknek és határozta meg5 lakóhelyük határait. Lucifer egységes világbirodalmat akar, aminek létrehozását többször is megkísérelte a világtörténelem folyamán. Ennek egyik legismertebb és legkiterjedtebb példája az ókori Róma volt, aminek földi hatalmát Jézus is megtapasztalta a testben. Érdemes megjegyezni, hogy mi sem bizonyítja jobban ennek a törekvésnek nevetséges és erőtlen voltát, hogy Jézus, a világ Teremtője és Ura, földi élete során egyetlen percet sem szánt ennek a világi birodalomnak a megdöntésére. Tudta, hogy Isten királyságához és Sátán vesztéhez, az emberi szíveken át vezet az út.

Az emberiség technológiai ismeretei napjainkra jutottak arra a szintre, hogy az áhított világbirodalom megvalósítása karnyújtásnyi távolságra kerüljön Lucifer számára. Istenutánzó törekvéseinek másik fontos eleme megszerezni az emberek imádatát és ez az a pont, ahol a kép homályosabbá válik. Persze tudjuk, hogy léteznek sátánisták, akiktől ezt megkapja (bár sokszor ezt is inkább a világi hatalom vagy Isten iránti dacból, mint Sátán igazi csodálata révén), de ő nyílt és mindenkire nézve kötelező tiszteletre áhítozik. Ennek a törekvésnek lesz fontos eleme a Bibliából Fenevad Bélyegeként ismert valami, amivel követőit megjelöli majd. Istennek ilyesmire nincs szüksége. Ismeri az övéit mindenféle fizikai jel nélkül is. Sátán ezt is technológiai vívmányokkal igyekszik pótolni, amelyek egyúttal hatalma konszolidációját is erősíteni hivatottak.

Történetünk fordulópontjánál esett szó Jézus szerepéről, illetve arról, hogy halála és feltámadása által helyreállt kapcsolatunk Istennel és visszakaptuk az örök élet lehetőségét.

Ez Isten tervének azon része, amit Sátán napjainkban próbál saját képére formálva a világ elé tárni. Mivel mindenben Istent igyekszik utánozni, hatalmi terveinek fontos része, hogy imádatát egy olyan ember által valósítsa meg, akinek az emberiség általi követése a lehető legjobban hasonlítson Isten Fiának követésére. Ez az ember lesz az Bibliában sokféleképpen nevezett, de azért leginkább Antikrisztusként ismert személy. Ő az a bizonyos Fenevad, akinek a bélyegét már említettem és akinek nemcsak Bélyege, hanem valamiféle képmása is lesz, amit mindenki imádni lesz köteles.

Isten követőinek csupán arra kell figyelni, hogy ezt a kettőt, a Fenevad és rajta keresztül Sátán imádatát elkerüljék.

Az emberiség történelmének ezen szakaszáról számos elmélet létezik. Van, aki szerint 7 évig tart majd, van, aki úgy hiszi, már el is kezdődött és vannak olyanok, akik szerint már be is fejeződött. Ezek a kérdések történetünk szempontjából másodlagosak. Egy biztos, a világtörténelemhez és az örökkévalósághoz viszonyítva nagyon rövid időszakról beszélünk és akár hamarosan elkezdődik, akár tart már, akár megérjük, akár nem, egyre kell csupán figyelnünk: Jézusra. Az Alfára és Omegára, a Kezdetre és a Végre6, mert Ő vár majd a túloldalon és Ő lesz az, akinek jelére a függöny szétnyílik és elkezdődik az utolsó jelenet, aminek immár másodszor, a testben is főszereplője lesz.

Ezeket az utolsó éveket sokan a világ végeként emlegetik, pedig pont annyira nem a világ végét hozzák el, mint ahogy a halál sem az élet végét jelenti. Lesz néhány éles kanyar, rögös hegymenet, de közben lesz örömre forduló szomorúság7, minden értelmet meghaladó béke8, a végén pedig elmúlhatatlan élet is9.

Ez tehát a mi történetünk dióhéjban, aminek egyes szakaszairól számtalanszor beszélgettünk már és sok írás is felkerült az oldalra.

A megváltásról például ITT olvashatsz bővebben.

Jézusról és a hitről a könyvtárban találsz sok anyagot: LINK

Az idők jeleiről pedig ITT és ITT

Ha pedig egyelőre túltelítődtél és most nem szeretnél tovább olvasni, erre a pár sorra vess még egy pillantást: LINK

Azt pedig ne feledd: akik Istent szeretik, sohasem találkoznak utoljára!

Thea


[There are no radio stations in the database]

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás