A Jordanaires sztori

A Jordanaires sztori

A Jordanaires, amely leginkább arról ismert, hogy több tucatnyi más sztárnak szolgáltattak háttérvokált, az 1940-es évek végén szerveződött, és vezető gospel kvartetté vált, mielőtt a Nashville Sound meghatározó alkotójaként működött volna közre.

Az eredeti kvartettet Culley Holt basszusénekes és Bob Hubbard bariton alkotta, míg Bob Money zongorán működött közre.

Gordon Stoker, akkoriban a WSM gospel együttes, valamint a John Daniel Quartet népszerű zongoristája volt. 1949-ben váltotta fel Money-t. Ekkorra a csapat már Nashville-be költözött, hogy a Grand Ole Opry főszereplőjét, Red Foley-t támogassa. Nemsokára Stoker kezdett szóló tenort énekelni és miután a Matthews testvérek az 1950-es évek elején visszatértek Missouriba, az együttes újjászerveződött. Stoker maradt, főleg a tenor feladatokat látta el, míg a második tenor Neal Matthews Jr. (nem rokona Billnek és Montynak) lett. A baritont Hoyt Hawkins énekelte, a basszust 1955-től Hugh Jarrett. Ray Walker 1958-ban váltotta Jarrettet, és ezzel teljessé vált a Stoker-Matthews-Hawkins-Walker kombináció, amely több mint két évtizeden át a zenekar horgonya volt, és amely a Country Music Hall of Fame-be is beválasztott felállás volt.

1950-re a Jordanaires a fekete és a fehér gospel hagyományokhoz kapcsolódó dalok lendületes előadásáról vált ismertté. Ezt a zenei irányvonalat folytatták, miután 1951-ben leszerződtek a Capitolhoz. Emellett a csoport elkezdett háttér-vokálozni olyan country slágergyárosok lemezein, mint Foley („Just a Closer Walk with Thee„). Rendszeres szereplésük az NBC hálózat Grand Ole Opry című műsorában, és az 1955-ös Eddy Arnold Time-ban, a kor népszerű szindikált televíziós műsorában, a híres kvartettet az egész ország háztartásaiba eljutott.


Bár a Jordanaires gospelalbumai révén 2001-ben bekerültek a Gospel Music Hall of Fame-be, az együttes leginkább arról ismert, hogy több tucatnyi más sztárnak is ők szolgáltatták a háttérharmóniákat. A négyes tagjai 1956-tól kezdve felvételt készítettek Elvis Presley-vel, és 1958-tól az 1970-es évek elejéig rendszeresen támogatták őt a stúdióban és a filmekben.

Elvis és a Jordanaires

A korai Presley-slágerek, mint a „Don’t Be Cruel„, az „Are You Lonesome Tonight” és az „It’s Now or Never” megörökítették a csapat különleges hangzását, és más rock & roll-sztárokkal, köztük Ricky Nelsonnal és Gene Vincenttel is készítettek felvételeket.



Az 1960-as években és azon túl a Jordanaires gyakran akár napi négy felvételen is dolgozott. A Ferlin Huskyval („Gone”, amelyet széles körben a Nashville Soundot megtestesítő egyik legelső slágerfelvételként tartanak számon), Jim Reeves-szel („Four Walls”) és Patsy Cline-nal („Crazy”) készített felvételek a legjobban példázzák a nashville-i sokoldalú lemezfelvételi színtér sima, popos hangzású oldalát, míg a hangzás, amelyet olyan slágerekhez adtak hozzá, mint Don Gibson „Oh Lonesome Me”, Johnny Horton „The Battle of New Orleans”, Tammy Wynette „Stand by Your Man”, Conway Twitty „Hello, Darlin'”, Kenny Rogers „Lucille” és George Jones „He Stopped Loving Her Today”, a kvartett sokoldalúságát bizonyította. A csapat olyan pop előadókat is támogatott, mint Connie Francis, Steve Lawrence & Eydie Gorme és Julie Andrews. A Jordanaires öt évtized alatt Grammy-díjas felvételeken, valamint országos televíziós és rádiós reklámokban, például a Coca Cola „We’d Like to Teach the World to Sing” kampányában is szerepelt. Hangjuk világszerte több százmillió eladott lemezen hallható.

A Jordanaires hozzájárulása a nashville-i lemeziparhoz – többek között a stúdiózenei notációs rendszer, amelyet először Neal Matthews Jr. tett népszerűvé, és amely nemzetközileg Nashville Number System néven ismert – igen jelentős. A Jordanaires tagjai a műsor- és filmművészek szószólójaként is nagyot alkottak. Ők hozták létre a rádió- és televízióművészeket, valamint a filmszínészeket képviselő nemzeti előadóművész-szakszervezetek nashville-i irodáját.

Hawkins 1982-ben bekövetkezett halála után Duane West csatlakozott a Jordanaires-hez, de betegség miatt elhagyta az együttest, és 2000-ben Louis Nunley lépett a helyére. Curtis Young 2000-ben csatlakozott Matthews halála után.

A Jordanaires 2001-ben ünnepelte ötvenegyedik évét a zeneiparban és a Country Music Hall of Fame-be való beválasztását. 2002-ben a Larry Ford & the Light Crust Doughboys-szal közösen Grammy-díjat nyertek a legjobb southern, country vagy bluegrass album kategóriában a We Called Him Mr. Gospel Music című albumukkal: The James Blackwood Tribute Album. Gyakori „headlinerek” voltak Las Vegasban, és személyesen is felléptek a tengerentúlon, a country zenét a világ minden tájára elvitték.

A Jordanaires vezetőjének, Gordon Stoker-nek – aki az együttes nevének tulajdonosa volt – 2013-ban bekövetkezett halála a kvartett figyelemre méltó és kiemelkedő karrierjének végét jelentette. – John Rumble

-A Country Music Hall of Fame® and Museum’s Encyclopedia of Country Music című, az Oxford University Press által kiadott kiadványból átvéve.

Forrás: countrymusichalloffame.org