A spirituálétól a gospelig 3. rész. A varázslatos Sister Rosetta Tharpe

Barcs Endre “A spirituálétól a gospelig” c. regénye folytatásokban közölve.

A spirituálétól a gospelig 3. rész. A varázslatos Sister Rosetta Tharpe

A pünkösdi mozgalom gyorsan teret nyer azokban a gyülekezetekben, amelyek nincsenek ráhangolódva az emancipáció óta eltelt évek alatt népszerűvé váló, európaizálódott fekete egyházi zenére. Ezek a gyülekezetek készségesen átveszik a 20. század eleji gospelzenei kiadványokat, és is hozzájárulnak azokhoz. A korszak legismertebb előadója Sister Rosetta Tharpe, a rock and roll úttörője, hamarosan ebből a hagyományból emelkedik ki, mint az első nagy gospelfelvételt készítő művész. Tharpe helyet kaphatna a rock and roll uttörörői között is, tekintettel azonban arra, hogy egyike az első önálló gospel előadónak, a gospel sorozatban is helye van.

Sister Rosetta Tharpe

Tharpe 1915. március 20-án születik Rosetta Nubin néven az arkansasi gyapot ültetvényen, egy kunyhóban, Katie Bell Nubin és Willis Atkins gyapotszedő gyermekeként. (Egyes kutatók Rosether Atkins (vagy Atkinson) néven adják meg a születési nevét.) Apjáról keveset tudunk, kivéve a legfontosabbat, azt, hogy énekes volt. Tharpe édesanyja, Katie szintén énekesnő és mandolinista, diakonissza-misszionárius és női szónok a Krisztusban Isten Egyházában (COGIC), amelyet 1894-ben alapított Charles Harrison Mason, egy fekete pünkösdi püspök, aki ösztönözte a ritmikus zenei kifejezésmódot, a dicsőítő táncot, és megengedte, hogy nők énekeljenek és tanítsanak a templomban. Anyja bátorítására Tharpe hatéves korában Little Rosetta Nubin néven kezd el énekelni és gitározni. Ekkor csodagyerekként emlegetik.

1921 körül, hatéves korában Tharpe csatlakozik édesanyjához, mint egy utazó evangélikus társulat rendszeres fellépője. Az „éneklő és gitározó csodaként” emlegetett lány kíséri az éneklő édesanyját az előadásokon, amelyek részben prédikációból, részben gospelkoncertből állnak az amerikai délvidék közönsége előtt. Az 1920-as évek közepén Tharpe és édesanyja az Illinois állambeli Chicagóban telepedik le, ahol a 40. utcai Roberts Temple templomban adnak vallásos koncerteket, és időnként elutaznak turnéra, hogy országszerte fellépjenek egyházi kongresszusokon. Tharpe zenei csodagyerekként jelentős hírnévre tesz szert, kiemelkedve egy olyan korszakban, amikor a kiemelkedő fekete női gitárosok igen ritkák.

1934-ben, 19 évesen hozzámegy Thomas Thorpe-hoz, a COGIC prédikátorához, aki számos turnéjukra elkíséri őt és édesanyját. A házasság csak néhány évig tart, de Rosetta úgy dönt, hogy férje vezetéknevének egy változatát veszi fel művészneveként, Sister Rosetta Tharpe néven. 1938-ban elhagyja férjét, és édesanyjával New Yorkba költözik. Bár élete hátralévő részében többször is férjhez megy, Rosetta Tharpe néven lép közönség elé élete végéig.

1938. október 31-én, 23 évesen készíti első felvételeit – négy oldalt a Decca Records számára, Lucky Millinder jazz-zenekarának kíséretében. Ezek természetesen mind gospel dalok. A Decca által felvett első gospelek: „Rock Me„, „That’s All„, „My Man and I” és a „The Lonesome Road„, amelyek azonnal slágerek lesznek és Tharpe-ot egyik napról a másikra szenzációvá és az egyik első kereskedelmileg sikeres gospel előadóvá teszik. A „Rock Me” számos rock and roll énekesre van hatással, mint például Elvis Presley-re, Little Richard-ra és Jerry Lee Lewis-ra.




1942-ben a zenekritikus Maurie Orodenker, Tharpe „Rock Me” című dalát jellemezve azt írja:

Ez Sister Rosetta Tharpe stílusa, a rock & roll spirituális előadásmódja.

A siker hatására tízéves szerződést köt a Millinder együttessel. Lemezei azonban nemcsak sikert hoznak számára, Sokak felháborodását váltja ki, sok egyházi hívőt sokkol a gospel-alapú szövegek és a világi hangzású zene keveredése, de a világi közönség imádja őket. Itt azonnal meg kell jegyeznünk, hogy Tharpe több alkalommal is fellép a Jordanaires fehér énekegyüttessel, ami további elégedetlenséget vált ki, főleg az erősen vallásos néger közösségekben.

Tharpe 1938 októberében Cab Calloway– vel lép fel a harlemi Cotton Clubban és John Hammond „Spirituals to Swing” című koncertjén a Carnegie Hallban 1938. december 23-án további hírnevet szerezve.

Sister Rosetta, Duke Ellington, Rex Stewart, Cab Calloway, Max Kaminsky, valamint Ivie Anderson

Teljesen új és szokatlan, amit csinált, a gospelzene előadása világi éjszakai klubok közönsége előtt, valamint blues- és jazz-zenészek és táncosok mellett egészen váratlan és konzervatív vallásos körökben ezt sem nézik jó szemmel, azt meg különösen nem, hogy egy nő ilyen környezetben gitározik és énekel, így azután Tharpe kiesik a gospel közösség egyes részeinek kegyeiből. Tharpe-ot azonban ez nem érdekli, tudja, hogy a gospel zenét oda kell vinni, ahol a bűn terem, ahol nagy a sátán csábító ereje, ahol erős a kísértés.

Nincs miért aggódnia, lemezei szépen fogynak a Deccánál, ahol továbbra is gospel dalokat rögzít a Lucky Millinder Orchestrával, így pl. a “Stand by me”-t (1941), vagy a “Precious Lord Take my Hand”-et, ugyancsak 1941-ben, az “I want Jesus to walk around by my side”-ot (1942), “Pure religon”(1942), “What He done for me” (1942)





1943-ra fontolóra veszi, hogy szigorúan gospel műsort ad elő, de a szerződés értelmében világiasabb anyagokat kell játszania az éjszakai klubbeli fellépésein. Gitártudása olyan szintet ér el, hogy egyre több zenész jár a csodálatára. Gyakran kap olyan bókot, hogy „úgy tud játszani, mint egy férfi„. Amikor az Apollóban rendezett gitárcsatákon rendszeresen bemutatja tudását, sokan csak azért látogatnak el ide, hogy az ő játékát csodálják.

Tharpe a második világháború alatt is folytatja a felvételeket, egyike annak a két gospel előadónak, aki képes lemezeket felvenni a tengerentúlon lévő amerikai csapatok számára. Ezek között van a “Strange Things Happening Every Day” , amit 1944-ben, a Decca házi boogie woogie-zongoristájával, Sammy Price-szal rögzít. A felvételen csillogtatja virtuozitását gitárosként, valamint szellemes szövegét és előadásmódját. Ez az első gospel dal, ami a Billboard magazin Harlem Hit Parade című lapjában szerepel. Ezt az 1944-es felvételt is az első rock and roll lemezek között tartják számon.

Tharpe az 1940-es években végig turnézik, különböző gospel kvartettek, köztük a Dixie Hummingbirds kíséretében.

1946-ban Tharpe látja Marie Knightot fellépni egy Mahalia Jackson-koncerten New Yorkban. Tharpe különleges tehetséget ismer fel Knightban. Két héttel később Tharpe megjelenik Knight bejárati ajtaja előtt, becsönget és meghívja őt, hogy menjen vele turnézni. Több éven át turnéznak a “gospel körúton”, amely során olyan slágereket vettek fel a Sam Price Trio kíséretével, mint az „Up Above My Head” és a „Gospel Train„, vagy a “Precious memories”.



Bár mindkét művész visszautasítja és pletykának minősíti, de a gospel közösségeben nem véletlenül terjed el, Knight és Tharpe szexuális kapcsolatot ápolnak.

Marie Knight és Sister Rosetta Tharpe

1949-től kezdve népszerűségük hirtelen visszaesik, Mahalia Jackson az, aki kezdi háttérbe szorítani Tharpe-ot népszerűségben, és Knight magában hordozza a vágyat, hogy szólóban betörjön a könnyűzene világába. Ráadásul ez idő tájt Knight elveszíti gyermekeit és édesanyját egy lakástűzben. Ugyanebben az évben, Tharpe koncertet ad a mai Altria Theaterben. Ezen a koncerten a Twilight Singers támogatja, akiket Rosetta a jövőbeni koncertjein háttérénekesként léptet fel és átnevezi őket The Rosettes-nek.

Tharpe 25 000 fizető vendéget vonz menedzserével, Russell Morrisonnal kötendő esküvőjére (ez immár a harmadik házassága), majd 1951-ben a washingtoni Griffith Stadionban tartott énekes előadásra.

1956-ban Tharpe felvesz egy albumot a The Harmonizing Four nevű gospel kvartettel “Gospel Train” címmel. 1957-ben Chris Barber -akivel a hatvanas évek végén e sorok írója személyes jó kapcsolatot ápolt – brit harsonaművész egy hónapos angliai turnéra szerződteti Tharpe-ot.

1964 áprilisában és májusában Tharpe a Blues and Gospel Caravan tagjaként turnézik Európában Muddy Waters és Otis Spann, Ransom Knowling és Little Willie Smith, Reverend Gary Davis, Cousin Joe, Sonny Terry és Brownie McGhee mellett. Tharpe-ot a színpadon Cousin Joe Pleasant mutatja be és kíséri zongorán. 1964 májusában a Granada Television a manchesteri Wilbraham Roadon lévő, használaton kívüli vasútállomáson esőben tartott koncertet rögzíti. A zenekar az egyik peronon zenél, míg a közönség a szemközti peronon ül. Máig nem derült ki, miért választotta a menedzsment ezt a koncertre teljesen alkalmatlan helyszínt.

Ezen a felvételen is jól érezhető, hogy Tharpe gitárstílusa egészen egyedi, a dallamvezérelt városi bluest ötvözi a hagyományos népi feldolgozásokkal, és olyan lüktető swinget épít be a játékába, amit méltán tekinthetünk a rock and roll előfutárának. A National Public Radio műsorújságjának egyik cikke 2017-ben így kommentálja működését:

A templom és az éjszakai klubok között a rock ‘n’ roll egy Sister Rosetta Tharpe nevű furcsa fekete nő lelkében már ott tenyészett az 1940-es években. Ő a „rock and roll keresztanyja”, aki minden olyan zenészre hatással volt, akit hagyományosan azzal azonosítanak, hogy segített elindítani a műfajt az 1950-es években.

1970-ben agyvérzés éri, amiből magához tér, de amputálni kell az egyik lábát, előrehaladt cukorbetegség miatt. Így sem adja fel, 1973 októberében újabb lemezfelvételre készül, amikor október 9-ém újabb agyvérzés éri, amit már nem él túl. Philadelphiában helyezik örök nyugalomra.

Tharpe sok rock and roll előadóra van hatással. Little Richard gyerekkorában kedvenc énekesnőjeként emlegette a taposó, kiabáló, gospelzenét játszó előadót. Maga Tharp 1947-ben a Macon City Auditoriumban tartott koncertje előtt hallja Richardot énekelni, majd később felhívja a színpadra, hogy együtt énekeljen vele. A rock and roll születése szempontjából ez is egy igen fontos dátum, ugyanis ez Richard első nyilvános fellépése, templomon kívül. A koncert után Tharp fizet is neki a fellépéséért, ami arra inspirálja Richardot, hogy előadóművész legyen. Rosanne Cash –  Johnny Cash lánya egy Larry Kingnek adott interjúban kijelentette, hogy Tharpe volt apja kedvenc énekese.

Tharpe az 1940-es években kezd elektromos gitárral felvételt készíteni. Az első dal, amit elektromos gitárral rögzít a „That’s All” című dal, ami Chuck Berryre és Elvis Presley-re gyakorol nagy hatást.

2018-ban Frank Turner énekes megírja és előadja a „Sister Rosetta” című dalt, ami arról szól, hogy milyen erős hatással volt rá Tharp és arról, hogy megérdemli, hogy bekerüljön a Rock and Roll Hall of Fame-be.

A kislemez 2019. július 3-án jelent meg, Tharpe a Rock and Roll Hall of Fame -be való beiktatása csak 2017. december 13-án történik meg, ekkor kap helyet a rock and roll halhatatlanjai sorában, mint a stílus korai úttörője.