Az amerikai country zene története. 12. rész. Gene Autry az éneklő cowboy.

Written by on 2022.03.23.

Barcs Endre “Az amerikai country zene története.” c. regénye folytatásokban közölve.

Az amerikai country zene története. 12. rész. Gene Autry az éneklő cowboy.

Kétségtelenül Gene Autry testesítette meg western imázst leginkább a harmincas, negyvenes években. Ő volt e legyőzhetetlen, a leggyorsabb kezű pisztoly-hős, aki mindig a jók oldalán harcolt az igazságért. Legalábbis a mozivásznon. Ugyanakkor őt tartják a country zene történetének egyik legfontosabb úttörő alakjának, akit Jimmie Rodgers után a műfaj kialakulásának második legnagyobb hatású művészének tartanak. Éneklő cowboyfilmjei voltak az első olyan eszközök, amelyek a country zenét országos közönséghez eljuttatták.

Gene Autry

Orvon Grover „Gene” Autry, becenevén az Éneklő Cowboy, amerikai énekes, dalszerző, színész, zenész, rodeóelőadó és baseballtulajdonos 1907. szeptember 29-én született az észak-texasi Grayson megyei Tioga városka közelében, egy metodista prédikátor unokájaként. Bár apja lókereskedő volt, úgy találjuk, hogy Gene keveset tapasztalt abból a szarvasmarha-tenyésztő, tanyasi életből, amelyet később a promóciós anyagai hangsúlyoztak. Mindenesetre amilyen gyorsan csak tudott, elhagyta a „farmeréletet”.

Szülei, Delbert Autry és Elnora Ozment az 1920-as években átköltöztek a Johnston megyei Raviába, Oklahoma déli részébe. Iskolai tanulmányai alatt apja farmján dolgozott. Miután 1925-ben elhagyta a középiskolát, Autry távírászként dolgozott a St. Louis-San Francisco Railway-nél. Miközben távírászként dolgozott az oklahomai Chelsea-ben, Autry énekelt és gitáron kísérte magát, hogy elüsse a magányos órákat, különösen akkor, amikor az éjféli műszakban dolgozott. Emiatt később ki is rúgták. Egyik este egy vásárlója, a humorista Will Rogers, aki hallotta őt énekelni, arra biztatta, hogy énekeljen hivatásszerűen.

Amint tudott pénzt gyűjteni az utazásra, New Yorkba ment. 1928 őszén meghallgatáson vett részt a Victor Talking Machine Company-nál, nem sokkal azelőtt, hogy David Sarnoff, a Radio Corporation of America (RCA) elnöke megvásárolta volna a céget. A meghallgatáson azonban elutasították. Autry azonban nem adja fel, arra kéri Nathaniel Shilkret-et, a Victor akkori könnyűzenei igazgatóját, hogy személyese beszélhessen a lemezkiadó elnökével. Shilkret elmagyarázza Autrynek, hogy nem a hangja miatt utasították el, hanem azért, mert a Victor éppen két hasonló énekessel kötött szerződést és háromra nincs szükség. Autry egy bemutatkozó levéllel távozik Shilkret-től és azzal a tanáccsal, hogy énekeljen a rádióban, hogy tapasztalatot szerezzen, és egy-két év múlva térjen vissza. Autry meg is fogadja a tanácsot, 1928-ban a tulsai KVOO (ma KTSB) rádióállomáson kezd énekelni „Oklahoma jódlizó cowboya” néven. A Victor archívumában található egy 1929. október 9-i bejegyzés, amely szerint Jimmie Long és Gene Autry énekes, két hawaii gitárral, L. L. Watson rendezésében rögzítette a „My Dreaming of You” (Matrix 56761) és a „My Alabama Home” (Matrix 56762) című dalokat.


Ugyanezen év decemberében Autry döntő jelentőségű együttműködést kezd Arthur Satherley-vel, aki az American Record Company (ARC) számára leszerződteti őt. Az American Victor Company-nak igen szoros a kapcsolata a Sears Conqueror kiadóval. A két cég együttműködése révén jut el Autry a WLS-re és a National Barn Dance-re.

Autry 1929-ben lemezszerződést kötött a Columbia Records lemezkiadóval. Ettől kezdve négy évig dolgozik Chicagóban az ottani a WLS-AM rádióNational Barn Dance” című műsorában, majd saját műsorával jelentkezik. Itt megismerkedik meg Smiley Burnette énekes-dalszerzővel. Korai lemezfelvételi karrierje során Autry különböző műfajokat dolgoz fel, többi között 1931-ben egy munkásdalt, a „The Death of Mother Jones„-t.

Chicagóban 1931 után Autry azonnal sikert arat a Barn Dance-en és saját rádióműsorával egyaránt, a Conqueror Record Time-ban való szereplései a WLS történetének egyik legnépszerűbb előadójává teszik. A Sears-címkéken kiadott lemezei azok, amelyek a Sears-Roebuck katalógusban a leglátványosabban szerepelnek. Növekvő népszerűségének eredményeként az 1930-as évek elején számos Gene Autry daloskönyv és gitártanítási könyv jelenik meg. A 9,95 dolláros Gene Autry „Roundup” gitár hirdetése arra emlékezteti az olvasót, hogy Autry

„egyszerűen azért vált híres előadóművésszé, mert a farmon megtanult gitározni”.

Gene Autry „Roundup” gitár

Autry promóciós mentorai, Art Satherley és Ann Williams a WLS produkciós stábjából, a „western” motívumot használják ki, és éneklő cowboyként reklámozták őt, jóval azelőtt, hogy felvett repertoárjának nagy része western számokat tartalmazott volna.
Autry zenei pályafutása elválaszthatatlan filmes karrierjétől. A Motion Picture Herald Top Ten Money-Making Western Stars szavazásán Autry 1936-tól 1942-ig és 1946-tól 1954-ig (1943-45-ben az AAF-ben szolgált) minden évben szerepel, 1937-től 1942-ig az első helyen, 1947-től 1954-ig, amikor a szavazás megszűnik, addig második helyen (Roy Rogers után).

Miközben Autry Hollywood egyik legnépszerűbb és leggazdagabb színészévé válik, megteremti a hősies cowboy sztereotípiáját is, aki egyaránt ért a pisztolyforgatáshoz és a gitárhoz. Nem Autry az első, aki westernfilmben énekel ─ Ken Maynard már 1930-ban megtette ezt ─, de ő az első, aki intézményesíti a jelenséget. Autry éneklő filmes cowboyként való megjelenésével a hillbilly zene új médiumot kap, a filmet, amelyen keresztül népszerűsítheti magát. A filmvászon tovább romantizálja a cowboyokat, és segít kialakítani a western zenéről alkotott közfelfogást.

Gene Autry

Miután aláírta hollywoodi szerződését, Autry radikális váltást haj végre repertoárjában a „country” témákról a „western” motívumokra. Ahelyett, hogy a hegyekről szóló dalokat énekelné, egyre gyakrabban kezd el olyan című és stílusú dalokat előadni, mint a „Ridin’ Down the Canyon„, a „The Round-up in Cheyenne” és az „Empty Cot in the Bunkhouse„. Mind Autry éneklésében, mind az őt kísérő hangszerelésben jól mérhető változás figyelhető meg az 1929 és 1939 között készített lemezein. Ahogy az egykori paraszténekes egyre szélesebb közönséghez jut el, az anyag előadásmódját mélyebb hangmagassággal, kerekebb hangokkal és mézes-mázas artikulációval simítja ki. Ez a változás azt jelenti, hogy Autry hátat fordít az autentikus country zenének, és a “mű” country zenét kezdi népszerűsíteni.



Hangszeresen Autry hangzása is hasonló fejlődést mutat, különösen azután, hogy Carl Cotner hegedűművész lesz a zenei vezetője. Lágy gitárok, tompa hegedűk, egy dallamos, de nem feltűnő steelgitár, egy harmonika, és időnként még kürtök is hallhatók háttérhangszerként, mivel ő és rendezői olyan hangzást keresnek, amely nem sérti Amerika széles városi fehér középosztályát. Autry azonban a mű country terén is mesteri jártasságról tesz tanúbizonyságot.
Autry népszerűsége más filmvállalatokat is arra ösztönöz, hogy bemutassák az éneklő cowboy saját verzióját. A lehetséges jelöltek keresése során a cégek általában a countryzene soraiban kutakodtak, és olyan előadókat szereznek meg, akik már befutottak a hillbilly rádióműsorokban vagy lemezkiadóknál. Smiley Burnette után a Light Crust Doughboys lesz az első countryegyüttes, amely Autryvel együtt szerepel egy filmben, ahol az Oh, Susanna! c. dalt adják elő.

Néhány Autry zenész később saját jogán is fontos szórakoztatóipari személyiséggé válik, mint Johnny Bond, Jimmy Wakely és Dick Reinhart.
Autry 1930-ban és 1931-ben New Yorkban számos „hillbilly” stílusú felvételt is készít, amelyek stílusukban és tartalmukban messze eltérnek későbbi felvételeinek stílusától. Ezek stílusukban sokkal közelebb állnak a Prairie Ramblers vagy Dick Justice stílusához. E felvételek közé tartozik a „Do Right, Daddy Blues

és a „Black Bottom Blues„,

mindkettő hasonló a „Deep Elem Blues„-hoz.

Ezek a szesztilalom vége felé készült dalok a szeszcsempészetről, a korrupt rendőrségről és a nőkről szólnak, akiknek a foglalkozása ebben a kontextusban a bűnözés és az örömszerzés. Ezek a felvételek ma már általában nem hallhatók, de európai importcégeknél, például a JSP Recordsnál kaphatók. Első slágere 1932-ben a „That Silver-Haired Daddy of Mine„c. felvétel, amit aztán az Everly Brothers tesz népszerűvé. Autry felvétele egy duett vasutas társával, Jimmy Longgal, amelyet Autry és Long közösen írtak.

Autry a második világháború alatt az amerikai légierőnél szolgál. Katonai szolgálatának szerves része , hogy egy évig rádióműsort sugároz a katonáknak. Ez a műsor nemcsak zenét, hanem igaz történeteket is tartalmaz katonáktól és az otthon maradt családtagoktól. Egy későbbi westerneket bemutató rádió műsorban Gene egyik segítője elmondta, hogy amikor Gene közölte a Republic Pictures-szel, hogy a második világháború alatt be akar vonulni a hadseregbe, a Republic azzal fenyegette meg, hogy helyette Roy Rogerst fogja „A cowboyok királya” címmel reklámozni, ami meg is történik. A Republic a háborús évek alatt újra kiadja a régi Autry-westerneket, hogy a nevét a nyilvánosság előtt életben tartsa.

Autry szerződését a katonai szolgálat idejére felfüggesztik. Autry leszerelése után megpróbálja elérni, hogy a szerződést érvénytelennek nyilvánítsák. A bíróság a Republic javára dönt, és Autry a háború után visszatér a Republichoz. Szerződését további négy filmmel fejezi be, és Autry most már végleg „az éneklő cowboyok királyaként” kerül a köztudatba.


1947-ben elhagyta a Republicot, és a Columbia Pictureshez szerződik, a filmstúdió ugyanis saját produkciós lehetőséget ajánl neki. Új társat választ magának, Pat Buttramot, aki nemrég tért vissza a második világháborús szolgálatból. Buttram több mint 40 filmben, és Autry televíziós műsorának több mint 100 epizódjában szerepel Gene Autryvel együtt. 1951-ben Autry megalapítja saját cégét, a Flying A Productions-t, hogy saját irányításával westerneket készítsen. A Columbia 1953-ig folytatja az Autry által készített filmek forgalmazását.
Ahogy Autry filmes karrierje virágzik, úgy nőnek a lemezeladásai is. Egyik legnagyobb sikere a „Back in the Saddle Again” című Ray Whitley-szerzemény lesz.

Karrierje során 640 felvételt készít, köztük több mint 300 saját maga által írt vagy mással közösen írt dal. Lemezei több mint 100 millió példányban kentek el, és több mint egy tucat aranyés platinalemeze van.

A mai hallgatók Gene Autry-t a karácsonyi dalokkal hozzák összefüggésbe, amelyeket minden ünnepi szezonban örökké játszanak. Ezek közé tartozik… „Santa Claus Is Comin’ to Town„, ami saját szerzeménye, a „Here Comes Santa Claus„, a „Frosty the Snowman” és legnagyobb slágere, a „Rudolph, the Red-Nosed Reindeer„. A „Here Comes Santa Claus„-t azután írja, hogy ő az 1946-os Santa Claus Lane Parade (ma Hollywood Christmas Parade) főmarsallja. Hallotta, hogy a felvonulást figyelő nézők azt mondják: „Here comes Santa Claus!”, és ezzel gyakorlatilag megkapta a dal címét. A dal saját verzióját 1947-ben veszi fel, és a dal azonnal klasszikussá válik.



Az 1950-es évek végén az általa alapított Challenge Records tulajdonosaként más előadók felvételeit is készíti. A kiadó legnagyobb slágere 1958-ban a The ChampsTequila” című dala, amely elindítja az 1950-es évek végének és az 1960-as évek elejének rock and roll instrumentális őrületét. Nem sokkal később eladja a kiadót, de ragaszkodik hozzá, hogy a lemezek címkéjén (később zöld) címkén a kiadó neve fölött egy pajzsban monogramja, a „GA” felirat továbbra is szerepeljen.

1953-ban vásárolja meg a 110 hektáros Monogram Ranch-et a Placerita Canyonban, a kaliforniai Newhall közelében, a San Gabriel-hegység északi előterében. Átnevezi Melody Ranch-ra a “Melody Ranch” című filmje után. A westernváros, a ranch kunyhók díszletei és a forgatási helyszínekhez szükséges nyílt földterület 12 hektáron filmes ranchként működik. Autry tulajdonlása alatt számos „B” westernfilmet és tévéműsort forgatnak itt, köztük a “Gunsmoke” sorozat kezdeti éveit James Arness-szel.

Egy évtizeddel azután, hogy megvásárolta a Melody Ranchet, 1962 augusztusában bozóttűz pusztít, amely elpusztítja az eredeti díszletek nagy részét, és meghiúsítja azon Autry tervét, hogy múzeumot csináljon belőle. A lepusztult táj azonban hasznosnak bizonyul olyan produkciókhoz, mint a “Combat!” c. film.

A ranch északkeleti részén egy teljes vályogtanya marad fenn mint a mai napig. A pusztítás után megvásárolja a Griffith Parkot, ahol felépíti a Nyugati Örökség Múzeumát, ami ma “Autry Museum of the American West” néven ismert.

A „westernzene” fogalma nagyrészt a hollywoodi kizsákmányolásnak köszönhetően ekkor rögzül a köztudatban. Gene Autry fénykorát követően a „western” kifejezést egyre többen alkalmazzák még a déli vidéki zenére is, különösen azok, akik szégyellik a „hillbilly” pejoratív kifejezést használni. Nemcsak a közönség fogadta elismeréssel, hanem még a legtöbb hillbilly énekest is lenyűgözte a western imázs, és végül ezekben a mesterségesen teremtett szimbólumaikban kezdtek hinni.

Autry volt az első a countryénekesek hosszú sorában, akik testre szabott cowboy-öltözéket viseltek, a jelmezek egyre bonyolultabbá és rikítóbbá váltak, a Los Angeles-i Nudie the Tailor (Nudie Cohn, született Nuta Kotljarenko 1902-ben Ukrajnában) által készített, élénk színű, strasszal teli egyenruhák voltak a legkedveltebbek. Végül a legtöbb countryelőadó, akár Virginiából, akár Mississippiből származott, cowboy-öltözetet vett fel – általában a rikító, dude cowboyos fajtából.

Nudie Cohn és Hank Snow énekes

Autry 1934 és 1953 között 93 filmben szerepelt, 1950 és 1956 között pedig a The Gene Autry Show című televíziós sorozat házigazdája volt. Autry tagja a Country Music Hall of Fame-nek és a Nashville Songwriters Hall of Fame-nek is, és ő az egyetlen személy, aki a Hollywood Walk of Fame mind az öt kategóriájában csillagot kapott a film, a televízió, a zene, a rádió és az élő előadás kategóriáiban egyaránt. Az oklahomai Gene Autry várost az ő tiszteletére nevezték el, akárcsak az arizonai Mesa város Gene Autry körzetét. Gene Autry 1998. október 2-án, három nappal 91. születésnapja után, a kaliforniai Studio Cityben lévő otthonában halt meg limfómában. A Los Angeles-i Forest Lawn, Hollywood Hills temetőben temették el.

(Folyt. köv.)

 


[There are no radio stations in the database]

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás