Az amerikai country zene története. 13. rész. Roy Rogers

Barcs Endre “Az amerikai country zene története.” c. regénye folytatásokban közölve.

Az amerikai country zene története. 13. rész. Roy Rogers

Korának legnevesebb western sztárja kétségkívül Roy Rogers, aki egyben a Sons of the Pioneers együttes alapítója, azé az együttesé, amely az Egyesült Államok egyik legkorábbi western énekegyüttese.

Roy Rogers

Az együttes olyan innovatív felvételeket készít, amelyek számos western zenei előadót inspirálnak.
A „cowboyok királyaként” ismerté váló Roy Rodgers, aki több mint 100 filmben és a The Roy Rogers Show műsorával számos rádió- és televíziós epizódjában szerepel feleségével, Dale Evansszel és Bullet-tel, német juhászkutyájával.. Műsorát kilenc éven át sugározzák a rádióban, majd 1951-től 1957-ig a televízióban.

Roy Leonard Franklin Slye néven 1911. november 5-én születik az ohiói Cincinnatiben.A család egy bérházban lakik a 2nd Streeten.Elégedetlen a munkájával és a városi élettel, épített egy 3 m széles, 7 m hosszú lakóhajót mentett faanyagból, és 1912 júliusában a Slye család leutazott a Scioto folyón Portsmouth felé. Portsmouthban földet vásárolnak, amelyen házat építettnek, de az 1913-as nagy árvíz elviszi a házat. Ekkor a lakóhajót a telkükre költöztetik, és a szárazföldön élnek benne.

1919-ben a Slye család vásárol egy farmot Duck Runban, az ohiói Lucasville közelében, Portsmouth-tól körülbelül 19 km-re északra, és építettnek egy hatszobás házat. 1919-ben Roy apja rájön, hogy a farm önmagában nem biztosít elegendő jövedelmet a családjának, ezért munkát vállal egy portsmouthi cipőgyárban. Hét közben Portsmouthban lakik, hétvégén pedig hazatér és a fizetésnapokat követő ajándékokat viszi haza. Az egyik nevezetes ajándék egy ló , amelyen a fiatal Roy megtanulja a lovasélet alapjait. A farmon élve, rádió nélkül, a család maga gondoskodik a szórakozásról. Szombat esténként gyakran hívják át a szomszédokat « Square « szögletes táncokra, amelyek során Roy énekel, mandolinon játszik. Ebben az időben tanul meg jódlizni is, és az édesanyjával különböző jódlikat használnak, hogy a farmon a távolságokon keresztül kommunikáljanak egymással.

Roy az ohiói McDermottban jár középiskolába, de miután ott befejezi a második évét, a családja visszatér Cincinnatiba, ahol az apja egy másik cipőgyárban dolgozik. Rájön, hogy a családjának szüksége van az anyagi segítségére, otthagyja az iskolát és csatlakozik az apjához a gyárban. Megpróbál esti iskolába járni, de miután kinevetik, mert elalszik az órán, otthagyja az iskolát és soha nem tért vissza.

1929-re, miután idősebb nővére, Mary és férje a kaliforniai Lawndale-be költözik, Roy és apja otthagyta gyári állását, összepakolják a holmijukat a 1923-as Dodge-jukba, és a család Kaliforniába utazik Maryhez. Négy hónapig maradnak, mielőtt visszatérnek Ohióba. 1930 tavaszán, nem sokkal a visszatérés után Roy lehetőséget kap arra, hogy Mary apósával ismét Kaliforniába utazzon, és a család többi tagja is követi őket. A Slye család egy kis házat bérel Mary közelében, Roy és az apja pedig egy autópálya-építési projektben találtak munkát kavicsszállító teherautó-vezetőként.

1931 tavaszán, miután az építőipari vállalat csődbe megy, ekkor Roy a kaliforniai Tulare-ba utazott, ahol a Del Monte barackszedő cégnél talál munkát. Ez idő alatt egy munkatáborban él, amely hasonló azokhoz, amelyeket John Steinbeck « A harag szőlője » című regényében ábrázol. A nagy gazdasági válság gazdasági nehézségei Kaliforniában is ugyanolyan súlyosak, mint Ohióban.

1931-ben meghallgatásra jelentkezik egy rádióműsorba a kaliforniai Inglewoodban és csatlakozik a rövid életű Rocky Mountaineers énekegyütteshez, amelyet 1933-ban az O-Bar-O Cowboys vált fel. Az énekesek a nyári hőségben cipőfűző eladásából bejövő bevétellel turnéztak Új-Mexikóban és Arizonában. Még az élelemszerzés is igazi kihívást jelent számukra. Miközben az új-mexikói Roswellben lépnek fel, az egyik rádióállomás egyik betelefonálója, Grace Arline Wilkins megígéri Rogersnek, hogy süt neki egy pitét, ha elénekli a „The Swiss Yodel” című dalt.

Roy kötélnek áll, sőt személyesen is megismerkedik a betelefonálóval. A románc kivirágzik és 1936-ban Roswellben összeházasodnak. Arline egy évtizeddel később szülés közben meghal, Rogers pedig ezt követően feleségül veszi Dale Evanst.

Roy Rogers, és második felesége, Dale Evens

1931 szeptemberére Roy leszerződteti a kanadai születésű Bob Nolant, aki arra az apróhirdetésre válaszol, amit az együttes a Los Angeles Herald-Examinerben jelentet meg és amelyben ez áll:

„Jódlizó énekes régimódi dalokkal kerestetik. Tenor előnyben.”

Nolan csak rövid ideig marad a csoporttal, de Roy és ő továbbra is kapcsolatban maradnak. Nolant ekkor Tim Spencer váltja fel.

1932 tavaszán Len, Spencer és egy másik énekes, Slumber Nichols elhagyja a Rocky Mountaineers-t, hogy triót alakítsanak, ami hamarosan megbukik. Az év folyamán Len és Spencer egy sor rövid életű csoporttal dolgozik együtt, így az International Cowboys-szal és az O-Bar-O Cowboys-szal.
1933-ban egy rövid ideig a texasi Lubbock az O-Bar-O Cowboys főhadiszállása. A Cowboyok egy kis pénzt keresnek azzal, hogy táncesteken és kis színházakban lépnek fel. Az O-Bar-O Cowboys Lubbockban feloszlik, Rogers és társai, Bob Nolan és Tim Spencer 1934-ben megszervezik a  The Pioneers Triót, amelyben Slye gitározik, Nolan vonósbasszusgitározik, és mindhárman énekelnek

Hetekig próbálnak, finomítva énekharmóniájukat. Ez idő alatt Len továbbra is a rádiós énekegyüttesével dolgozik, míg Spencer és Nolan elkezd dalokat írni a trió számára. 1934 elején Hugh Farr hegedűs csatlakozik a csoporthoz, aki vonósbasszus egészíti ki a vokális feldolgozásaikat. Még ebben az évben a Pioneers Trio a Sons of the Pioneers lesz amikor egy rádióállomás bemondója megváltoztatja a nevüket, mert úgy érezi, hogy túl fiatalok ahhoz, hogy úttörők legyenek, da az úttörők fiai már lehetnek. A nevet jól fogadják, amit meg is tartanak.

Sons of the Pioneers

1934 nyarára a Sons of the Pioneers népszerűsége és hírneve túlterjed Los Angeles térségén, és gyorsan elterjed az egész Egyesült Államokban rövid szindikált rádiórészletek révén, amelyeket az egész országban újra sugároznak. Lemezszerződést kötnek az újonnan alapított Decca kiadóval, és 1934. augusztus 8-án a Sons of the Pioneers elkészíti első kereskedelmi felvételét. Ugyanezen a napon a rendkívül népszerű énekes, Bing Crosby is elkészítette első Decca felvételét.

Bing Crosby

Az első dal, amelyet a Sons of the Pioneers ezen az első augusztusi felvételen rögzít, Bob Nolan szerzeménye a „Tumbling Tumbleweeds„, amely hamarosan a repertoárjuk alapdarabjává válik.

Az eredeti „Tumbling Leaves” címet megváltoztatják, hogy a dal western jelleget kapjon. A következő két év során a csoport 32 dalt vesz fel a Decca számára, köztük a klasszikus „Cool Water„-t,

a “The everlasting Hills of Oklahoma”,

a “Cowboy Camp Meetin’/Blue prairie”,


“Pacos Bill”.

1937-ben Marion Dix Sullivan „The Blue Juniata” című dalát rögzítik, ami szép siker.

Roy az első, 1935-ös filmes szereplésétől kezdve folyamatosan westernfilmekben dolgozik, a többi között mellékszerepet kap éneklő cowboyként, amikor még Leonard Slye-ként szerepel egy Gene Autry-filmben. 1938-ban Autry több pénzt követel a munkájáért, ezért el akarják bocsájtani és a stúdió pályázatot ír ki egy új éneklő cowboyra. Sok énekes pályázik a munkára, köztük a korai westernfilmekben szereplő Phelps testvérek is. Roy végül megnyeri a versenyt, és a Republic Pictures a Roy Rogers művésznevet adja neki, a nyugati hangzású Roy nevet javasolva, a népszerű westernkomikus szórakoztatóművész, Will Rogers vezetéknevével kombinálva. Így már ő kapja a főszerepet az Under Western Stars című filmben. Ezzel ő lesz a matinék bálványa, Autry versenytársa, a nemzet kedvenc éneklő cowboya. Saját filmjei mellett mellékszerepet is vállal John Wayne klasszikusában, a “Sötét parancsban” (1940), amelyben egyik későbbi társa, George „Gabby” Hayes is szerepel. A film nagy kasszasiker. Más sztárokkal ellentétben főszerepeinek túlnyomó többségében Autry módjára saját nevével fémjelzett egyéni karaktert játszhat.

A Motion Picture Herald Top Ten Money-Making Western Stars szavazásán Rogers 16 egymást követő évben szerepel, 1939-től 1954-ig, 1943-tól 1954-ig, a szavazás megszűnéséig az első helyen áll. 1938-tól 1955-ig szerepel a BoxOffice hasonló szavazásán, 1943-tól 1952-ig az első helyen áll. E felmérés utolsó három évében Randolph Scott mögött a második helyen áll. Ez a két felmérés csak a sorozatsztárok népszerűségét mutatja, de Rogers 1945-ben és 1946-ban is szerepel a Top Ten Money Making Stars Pollban, az összes filmet tekintve. 1949-ben az RCA egy nagylemez sorozatot ad ki a dalaiból, a “Roy Rodgers Souvenir Album” hat korábbi dalt, a “Roy Rodgers and the Sons of the Pioneers” négyet, a “Roy Rodgers and Spade Coley and his orchestra” ugyancsak hat korábbi dalt.

Rogers sok gyermek bálványa filmjei és televíziós műsorai révén. A háború utáni filmjeinek többsége trucolorban (igazi színesben) készül egy olyan korszakban, amikor szinte minden más B– western fekete-fehér. Néhány filmje állati kalandokba torkollik, amelyekben lova, Trigger, egy időre egyedül megy el, a kamera pedig követi őt és a ló különféle kalandokba bocsátkozik lovasa nélkül.

Mivel Rogers filmjeiből és nyilvános szerepléseiből származó pénz a Republic Pictures-hez kerül, a stúdióval kötött 1940-es szerződésében egy olyan záradékot tesznek, amely szerint a képmása, a hangja és a neve felhasználható a kereskedelmi termékekhez. Léteztek Roy Rogers akciófigurák, cowboy-kalandregények és játékkészletek, valamint egy képregény, egy hosszú életű Dell Comics képregénysorozat (Roy Rogers Comics), amelyet Gaylord Du Bois írt, és számos marketing sikert ért el. Rogers a nevét tartalmazó tárgyak számát tekintve Walt Disney után a második helyen állt.

A Sons of the Pioneers népszerűsége töretlen és nem hagyja abba a fellépéseket attól kezdve, hogy megalapította a csoportot, a tagok lecserélődnek, ahogy visszavonulnak vagy meghalnak. Amikor Roy már nem volt tagja az együttesnek, az együttes gyakran szerepelt háttérzenekaraként filmekben, rádióban és televízióban, és egészen haláláig időnként fellépett velük előadásokon.

Dale Evansszel, második feleségével, 1944-ben ismerkedik meg, amikor egy közös filmben szerepelnek. Az örökbefogadás szószólóiként és gyermekjótékonysági szervezetek alapítóiként és működtetőiként ismertek. Több gyermeket is örökbe fogadnak. Házasságuk után mindketten nyíltan vállalják keresztény mivoltukat. 1949-től kezdve a Hollywoodi Keresztény Csoport tagjai, amelyet barátjuk, Louis Evans Jr. alapít, aki a Bel Air Church szervező lelkésze. A Hollywoodi Keresztény Csoportból 1956-ban Bel Air Church lesz. A kaliforniai Apple Valleyben, ahol otthonra lelnek, utcákat, autópályákat és polgári épületeket neveznek el róluk a hajléktalan és fogyatékkal élő gyermekek érdekében tett erőfeszítéseik elismeréseként. Rogers emellett aktív szabadkőműves és Shriner-tag és jótékonysági szervezeteik támogatásáról nevezetes.

Rogers és Evans híres főcímdalát, a „Happy Trails„-t Evans írja.

1962 őszétől együtt vezetnek egy komédia-western-varieté műsort, a The Roy Rogers and Dale Evans Show-t, amelyet az ABC sugároz. A műsort három hónap után törölik, mivel a CBS-en futó The Jackie Gleason Show-val szemben alulmarad a nézettségben. Emellett számos cameo- vagy vendégszereplést vállalnak más népszerű televíziós műsorokban. Rogersnek van egy hollywoodi produkciós cége, amely saját sorozatokat gyárt. Más vállalkozásokat is forgat, többek között a CBS 1955–1956-os “Bátor Sas” című westernsorozatát, amelyben Keith Larsen egy fiatal, békés cheyenne törzsfőnök, Kim Winona Morning Star, a szerelmi érdeklődése, és a hopi indián Anthony Numkena Keena, Bátor Sas nevelt fia szerepében tündököl. 1970-ben Rogers visszatér Lubbockba, hogy Evansszel együtt a Texas Tech University Intercollegiate Rodeo főszereplője legyen. 1975-ben utolsó mozifilmjét, a “Macintosh és T.J.” című filmet a King megyei 6666 Ranchon forgatják, Lubbocktól 90 mérföldre keletre, a Kent megyei O- Bar-O Ranch közelében.

(Folyt. köv.)