Az amerikai country zene története. 9. rész. A Carter Family (Az első generáció)

Barcs Endre “Az amerikai country zene története.” c. regénye folytatásokban közölve.

Az amerikai country zene története. 9. rész. A Carter Family (Az első generáció)

A Carter Family az első énekegyüttes, amelynek countryzenei sztárok lesznek, és az elsők között vannak, akik kereskedelmi forgalomban előállított countryzenét rögzítenek. Ez az eredetileg három családtagból álló tradicionális népzenei trió – leszármazottaknak köszönhetően három generáción át határozza meg az amerikai country zene fejlődését. 1927 és 1956 között készítenek lemezfelvételeket. Zenéjük nagy hatással van a bluegrass, a country, a southern gospel, a pop és a rock alakulására, valamint a harmadik generációnak köszönhetően 1960-as évek amerikai folk megújulására is.

A Carter Family is kezdetekben a Tennessee állambeli Bristolban készítik lemezfelvételeiket Ralph Peer producer irányításával. Az első felvételt 1927. augusztus 1-jén, mindössze egy nappal azelőtt készítik el, hogy a countryénekes Jimmie Rodgers szintén Peer irányításával elkészíti első felvételeit. Bár mindketten Peer-nek dolgoznak, nem is lehetne nagyobb a különbség közöttük. Rodgers a hobó, a csavargó mintapéldája, aki becsavarogja az Egyesült Államok szinte valamennyi területét és nyitott minden újdonságra, amit beépíthet a zenéjébe.

A Carter Family éppen ellenkezőleg. Ők az otthon stabilitását nyújtják, a “papa, mama üldögél a kényelmes fotelben a kandallóban pattogó tűz előtt “érzést, vagy a vasárnapi misék hangulatát. Ez nem jelenti azt, hogy zenéjük olyan nagy mértékben eltért volna egymástól. Sőt! Mivel egy “istállóban” dolgoztak, előfordul, hogy a Carter Family tagjai közös felvételt készítenek Rodgers-szel. Ilyen pl. a “Why there’s a tear in my eye” c. dal, amit Rodgers Sara Carterrel ad elő. A felvételen mindketten jódliznak. Nemcsak abban az időben, a duett jódlizás azóta is ritkaságszámba megy.

Az eredeti Carter Family együttes Sara Carterből, férjéből, A.P. Carterből és sógornőjéből, Maybelle Carterből áll. Maybelle A.P. testvérének, Ezra Carternek (Eck) a felesége, így egyben Sara első unokatestvére. Mindhárman Délnyugat-Virginiában születnek és nőnek fel, ahol elmerülnek a hegyi gospel zene és a “shape note” éneklés szoros harmóniáiban.

Az együttes alapítója, Alvin Pleasant Delaney Carter (A. P.) 1891-ben születik Maces Springben,a Virginia állambeli Scott megyében. Igen szigorú katolikus nevelésben nő fel, a Virginia-Tennessee határtól néhány mérföldre fekvő dombos vidéken. Családja olyan szigorú, hogy nem engedik meg neki, hogy megtanuljon hegedűn játszani, mert a hegedűt az ördög hangszerének tartják. Családja gazdálkodik, de apja elismert bendzsójátékos is, anyja pedig régi népballadákat énekelget.

Egyik nagybátyja, Flanders Bays iskolákban tanít éneket és hagyományos dalokat a helyi gyülekezeteknek. Ő az, aki megtanítja A. P.-t a régi daloskönyvek olvasására (a régi daloskönyvben szereplő gospel dalok közül sok szolgáltat alapot a Carter-repertoár számára). A. P. is becsavarogja az országot, hogy tapasztalatokat szerezzen a gyümölcsfa telepítés és nemesítés terén, majd 1915-ben hazatér, hogy gyümölcsfákat kezdjen el árulni. Ebben az időben ismerkedik meg Sara Doughertyvel. A családi legenda szerint a lány egy fa alatt ült, autohárfán játszott, éppen a „Engine 143„-at énekelte. A.P. azonnal beleszeretett, még mielőtt megszólította volna, olyan erősen hatott rá ez a kép. Az udvarlás nem tart soká, szereleme hamar viszonzást talál és a pár 1915. június 18-án összeházasodik.

A következő néhány évben a fiatal pár nem hivatalosan lép fel a környéken, gyakran templomokban, de esküvők, és egyéb falusi ünnepnapok alkalmával is. Ellentétben sok idősebb hegyi énekessel, akik gyakran kíséret nélkül énekelnek, Carterék gitárral és autohárfával támogatják éneküket, A. P. időnként még hegedűn is játszik. 1927 elején a páros meghallgatáson vesz részt a közeli Nortonban működő Brunswick Record Company-nál. A cég hegedűsként akarja felvenni A. P.-t, de ő úgy érezi, hogy igazi tehetsége az éneklésben rejlik, ezért visszautasítja az ajánlatot.

1927-ben a duóhoz csatlakozik Sara és A. P. mellé Sara fiatalabb unokatestvére, Maybelle Addington. Maybelle tizenkét éves lányként kezd el gitározni, ami akkoriban viszonylag új hangszer fent a hegyekben.

Nem sok gitározó volt akkoriban errefelé – meséli egy interjúban.

Lesley Riddle, egy helyi afroamerikai zenész segít neki a gitárjátékát kialakítani. Nem véletlen, hogy Maybelle a blues gitáros “útmutatása” alapján kitalálja a saját stílusát, amelyben a dallamot a basszushúrokon pengeti, míg az ujjak a magasabb húrokat lefelé ütögetve tartják a ritmust – ez a „hüvelykujj-kefés” technika. 1926 márciusában Maybelle hozzámegy A. P. bátyjához, Ezrához, és gitárosként részmunkaidős énekesként csatlakozik az együtteshez.

A család karrierje 1927-ben kezdődik egy helyi újságban feladott hirdetés nyomán, amelyet természetesen Ralph Peer ad fel a Victor Records megbízásából. A.P. Carter rábeszéli feleségét, Sara Cartert és sógornőjét, Maybelle Cartert, hogy a virginiai Maces Springből a Tennessee állambeli Bristolba utazzanak, hogy meghallgatásra menjenek Ralph Peer lemezproducerhez. Peer új tehetségeket keres a viszonylag kezdetleges, még gyerekcipőben járó lemezipar számára. Peernek megtetszik, amit hall és azonnal leszerződteti őket. A kezdeti felvételeket az úgynevezett “ bristol session”-ök adják. A családi trió 50 dollárt kap minden egyes felvett dalért, valamint fél cent jogdíjat minden olyan dal eladott példánya után, amelyre szerzői jogot jegyeztettek be. A legelső felvételük a „Bury Me Under the Weeping Willow” (Victor 21074) , egy régi népdalszöveg, amelyet A. P. szed össze egyik gyűjtőútján.

1927. november 4-én a Victor Talking Machine Company (később RCA Victor) kiad egy kétoldalas 78 rpm-es lemezt, amelyen az együttes a „The Wandering Boy” és a „Poor Orphan Child” című dalokat adja elő.

Ez a lemez nem kelt különösebb feltűnést, míg a rá következő „The Storms Are on the Ocean” (1927) bestseller lesz.

Az 1928-ban kiadott „Keep on the Sunny Side” a főcímdaluk lesz.

Ezt követi a „Wildwood Flower” (1928),

majd a „John Hardy Was a Desperate Little Man” (1928).

1928. december 2-án a Victor kiadja a „The Storms Are on the Ocean” / „Single Girl, Married Girl” című dalt, amely ugyancsak igen népszerű lesz,

akárcsak az „Anchored in Love” (1928) ,

„I’m Thinking Tonight of My Blue Eyes” (1929),

„Wabash Cannonball” (1929),

és „Worried Man Blues” (1930).

A gyér, de elegáns hangszereléseik segítenek abban, hogy ezek a dalok country-sztenderdekké váljanak.

A felvételeken Sara Carter énekel szólót és játszik ritmusgitáron vagy autoharpon, Maybelle pedig harmóniát énekel és szólógitározik. Néhány dalban A.P. egyáltalán nem lép fel; néhány dalban harmóniát és háttérvokálokat énekel, és alkalmanként énekel szólót. Ilyen dal pl. az “I found you among the roses” (Rózsák között találtalak), ami feleségével való első találkozásukról szól.

Maybelle jellegzetes gitározási stílusa az együttes védjegyévé válik. A.P. körbeutazza Virginia délnyugati területét, hogy új dalokat keressen. Amikor nem talál, akkor új dalokat komponál. Az 1930-as évek elején Lesley „Esley” Riddle-lel, a fekete gitáros, a Tennessee állambeli Kingsportból, aki Maybelle-t tanította gitározásra, elkíséri A.P.-t dalgyűjtő útjaira. 1931 júniusában Carterék Jimmie Rodgersszel együtt felvételt készítenek a Kentucky állambeli Bentonban. Ekkor születik a “Jimmy Rodgers Visits the Carter Family” c. felvétel is.

1933-ban Maybelle találkozik a Speer Familyvel egy vásáron a nyugat-virginiai Ceredóban, beleszeret a jellegzetes hangzásukba, és felkéri őket, hogy turnézzanak együtt.

Népszerűségük csúcsán a Cartereknek különböző okokból gyakran különválnak az útjaik, ugyanis csak a zenélésből a két család nem tud megélni a nagy gazdasági válság idején, amikor a lemezkiadás nagymértékben visszaesik. Egyetlen felvételük sem kel el milliós példányban, és hiába népszerűek, a felvételek nem hoznak megfelelő összeget, így munkát kell vállalniuk a zenélés mellett. Maybelle és férje 1931-ben Washingtonba költözik, ahol Ezra kap munkát, miközben A. P. Detroitban, az autógyárban dolgozik. 1932 elején Sara elválik A. P.-től, és csak lemezfelvételekre vagy komolyabb koncertekre tér vissza. 1939-ben Sara újra férjhez megy A. P. egy másik unokatestvéréhez.
Érdemes megjegyezni, hogy 1936. június 8-án, New Yorkban, a Decca lemezkiadó számára veszik fel az “Are you lonesome tonight” c. dalt, amit Elvis tesz majd felejthetetlenné. Bár a 78-as fordulatu lemezen (B-oldal) A.P. van feltüntetve szerzőként, a dal szerzője valójában Roy Turk és Lou Handman, akik 1926-ban írják a dalt, amit első ízben Charles Hart vesz lemezre. Ez a felvétel majdnem egészében megegyezik Elvis elképzelésével, míg A.P. alaposan “country” ízűre változtatja a dalt.

Az 1938-tól kezdődően egy tisztességes rádiószerződésknek köszönhetően már meg tudnak élni csak a zenélésből. Ekkor ugyanis jövedelmező állást kapnak a texasi XERA rádiónál, Del Rióban. Ez az állomás is a mexikói határ túloldaláról sugározza adásait, tízszer erősebb jelet használva, mint amilyet az amerikai állomások használhattak abban az időben. Az állomás segít abban, hogy a Carter-hangzás messzebbre terjedjen, mint bármelyik korábbi rádióállomás, amely az együttes felvételeit sugározza. Ekkorra a család már a gyermekeit is bevonja: Sara lánya, Jeanette és Maybelle lányai, Helen, June és Anita a szüleikkel együtt énekel, zenél. Ekkor a rádiós szignáljuk a “Keep on the sunny side” c. daluk,

de ebben az időben születik a “Worried man blues”,

a “Will the cirlce be unbroken”

és az “Engine 143” dalok felvétele.

Amikor kitör a második világháború, a család az észak-karolinai Charlotte-ban, a WBT rádióállomáson dolgozik. 1943-ban az együttes végleg feloszlik, annak ellenére, hogy A. P., Sara és Maybelle még mindig előadói karrierjük csúcsán vannak. A. P. visszatér Maces Springbe, hogy countryboltot nyisson, Sara pedig férjével Kaliforniába költözik. Maybelle saját karrierbe kezd, és a lányaival együtt lép fel. Végül Nashville-ben telepedik le.

A trió a karrierje során több mint 300 dalt rögzít a következő kiadóknál Victor (1927-1934), American Recording Company (1935), Decca ( 1936-1938). Az együttes érdekes módon teljesen felhagy a turnézással, csupán a lemezfelvételekre koncentrálnak. Az 1930-as év végére 300 000 lemezt adnak el az Egyesült Államokban. Felismerve, hogy minden egyes új dallal, amely szerzői joggal védett, anyagilag is jól járnak. Ezek a felvételek a hegyi zenei repertoár jelentős keresztmetszetét lefedik, beleértve régi balladákat és humoros dalokat, szentimentális darabokat a 19. századból és a 20. század elejéről, valamint számos vallásos darabot. A kritika szerint

a Carter Family-nek sikerült megmenteni egy darabot abból az Amerikából, amely szép lassan eltűnt és a semmibe veszett, hogy átadja helyét egy másik, modernebb Amerikának.

Ezeket az időket olyan Carter Family felvételek őrizték meg számunkra, mint a “The homestead on the farm,”

a Little village church yard”

vagy a “Little poplar log house on the hill”,

amelyek a vidék nyugalmának és ártatlanságának képei. Ez az a hangulat, amit az ötvenes évek legelejére elhomályosít a RandB, a blues és a lassan kifejlődő rock and roll.

1952-ben A. P. és Sara rövid időre újra összeállt szakmailag, és egy sor lemezt készítenek az Acme független kiadónál. 1967-ben Sara és Maybelle újra összeállt egy újraegyesítő LP-re a Columbia kiadónál.
A Carter Family az első country együttes, amely felvételt nyer a Country Music Hall of Fame-be.

(Folyt. köv.)