Az igazi Elvis 54. rész. Elvis is back!

Barcs Endre “Az igazi ELVIS” c. regénye folytatásokban közölve.

Az igazi Elvis 54. rész.

(Elvis Presley élete és karrierje évekre, hónapokra és napokra lebontva)

Elvis is back!

Április 3

Elvis, bérelt autóbuszon, ismét Nashville-be utazik a következő nagylemezének további felvételeinek elkészítése céljából. A zenészekhez ezúttal a neves stúdió-szaxofonos, Boots Randolph is csatlakozik. Ezen a napon, a kimerítő buszozás után, az RCA B stúdiójában máris felénekli a Fever, Like a baby, és az It’s now or never című számokat.

Boots Randolph

Április 4

Nashville-ben, az RCA B stúdiójában, hajnali 4-kor veszi fel az Are you lonesome tonight című számot.

Ez a nap különösen termékeny számára, ugyanis további nyolc számot is rögzít. Ezek: The girl of my best friend, Dirty, dirty feeling, Thrill of your love, I gotta know, Such a night, The girl next door (went a walkin’), I will be home again, Reconsider baby.

Április 5

Jelen van, és az ő irányításával történik az RCA B stúdiójában az It’s now or never keverése.


Április 8

A boltokba kerül Elvis Is Back! (Elvis visszatért! ) című albuma, amivel Elvis valóban visszatér a lemezlisták élére. A lemezt az RCA Victor adja ki, és ez az első Elvis LP, amely monó és sztereó változatban egyaránt megjelenik. Katalógusszáma: RCA LSP / LPM 2231. A lemezborítót úgy készíti el a kiadó, hogy abban lapok vannak befűzve, amin Elvisről, katonai szolgálata alatt készült fotók láthatók. A borítót jó előre kinyomtatják, ezért az első kiadáson a számok egy külön lapra vannak nyomtatva, amit a lemezborítóra ragasztanak fel.

A felvételek 1960. március 20, 21-én, illetve április 3-án és 4-én készülnek Nashville-ben, az RCA B stúdiójában. A felvételeken ismét a The Blue Moon Boys működik közre, kivéve Bill Blacket, aki időközben saját kisegyüttesével szólókarrierbe kezd. A lemez nagy meglepetése Boots Randolph szaxofonos szerepeltetése. Randolph saját szóló albumaival is fent van a hit listán, itt több számban is közreműködik. Szólója a két blues nótában, a Like a baby és a Reconsider baby című dalokban az album egyik erőssége. Ha hihetünk a feljegyzéseknek, akkor ezen a két számon maga Elvis Presley játszik szólógitáron.

Katonai szolgálatának utolsó hónapjaiban Elvis már tudatosan készül a visszatérésre, és maga válogat számokat visszatérő lemezére. Mindenképpen szeretett volna olyan dalt, amivel a katonai szolgálatára emlékezhetnek a rajongók. E tárgyban a The Four Fellows Soldier boy című dalát választja ki. Ugyancsak szeretett volna egy (vagy több) gospel dalt is a lemezre, így választja ki a Golden Gate Quartet I will be home again csodálatos gospel dalát. A Drifters Such a night dala is megtetszik neki, mert erősen emlékeztet a rock and roll korszakra.
A lemezen érezhető, hogy Elvis énekbeli tudása, a dalok előadásmódja területén rengeteget fejlődött. Ez nagy részben Charlie Hodge-nak köszönhető, aki lélegzéstechnikát tanított Elvinek, és megtanította neki azt is, milyen technikával tud nagyobb hangközöket áténekelni. Elvis ezt azzal hálálja meg, hogy egy duettet énekel a korongon Charlie Hodge-dzsal, melynek címe: I will be home again.

Elvis, Joe Esposito, és Charlie Hodge. 1960 április 20.

A szakmai sajtó hosszan foglalkozik ezzel az albummal. Bruce Eder, az AllMusic kritikusa szerint Elvis sokat érett a katonaság alatt, szép és mélyen hangzó lett a hangja. A kritikust az is meglepi, hogy szinte az egész albumon maga Elvis ritmusgitározik. Eder szerint ez a legjobb album, amit Elvis készített, amióta az RCA-nál van.

Will Hermes, a Rolling Stones pop szaklap cikkírója a dalok sokszínűségét méltányolja, Elvis ragyogó hangját és a sztereó hangzást. Paul Simon 2004-ben a Rough Guide c. könyvben úgy nyilatkozik, hogy a Graceland című, 1986-os, Grammy díjjal jutalmazott nagylemeze nem más, mint az Elvis is back nagylemez újabb kori másolata. Simon is a Like a baby és a Reconsider baby blues dalokat emeli ki:

„Nagyon nehéz elhinni, hogy az ilyen elkötelezett és lelkes dalokat csak a hatvanas években lehetett hallani, de ezeket is eldugva kislemezek B oldalaira, vagy kevésbé sikeres nagylemezekre. Ezeket a dalokat hallgatva már érti az ember, hogy miért ez volt Elvis kedvenc nagylemeze.”

Steve Horovitz a PopMatters szaklap kritikusa szerint Elvis ezzel a nagylemezével a „tinik bálványából” felnőtt előadóművésszé vált.

„Elvis hangja erős, és tiszta…remek érzéssel hozza elénk a blues érzést, majd a következő percben egészen finoman énekel, anélkül, hogy karaktert változtatna”

A Seattle Post – Intelligencer ugyancsak áradozik a nagylemezről.

„A lemez a sokoldalúság és az azonosság elegye, ahogyan Elvis a különböző stílusú dalokat kezeli.”

Végül egy késői kritika 2015 januárjából, a The Daily Telegraph-ból. Neil McCormick az Elvis is back albumot Elvis alapművei közé sorolja.

„Szinte univerzálisan elfogadott tény, hogy Elvis „meghal” a katonaságnál… és vitathatatlanul egy mesterművel tér vissza, ahogy a balladákat, a bluest, a popot, és a gospelt kezeli, a legmagasabb szintű kontrollal, amely valahogy az ösztönös érzékenységét még hangsúlyosabban kiemeli.”

A lemez Nagy Britanniában az angol nagylemez lista élére kerül, míg az USA-ban a No.2. helyet éri el a Billboard 100-as nagylemez listán. Hivatalosan 1999-ben válik aranylemezzé.

A albumon a következő számok találhatók:

A oldal
Make me know it (Otis Blackwell)
Fever (John Davenport, Eddie Cooley)
The girl of my best friend (Beverly Ross, Sam Bobrick)
I’ll be home again (Bennie Benjamin, Raymond Leveen, Louis C. Singer)
Dirty, dirty feeling (Jerry Leiber, Mike Stoller)
Thrill of your love (Stan Kesler)

B oldal
Soldier boy (David Jones, Theodore Williams)
Such a night (Lincoln Chase)
It feels so right (Fred Wise, Ben Weisman)
Girl next door went a-walking (Bill Rice, Thomas Wayne)
Like a baby (Jesse Stone)
Reconsider baby (Lowell Fulson)

Még ugyanezen a napon Elvis Memphisben gyémánt nyakláncot vásárol Anita Woodnak.
(Folyt. köv)