Elhunyt Bobby Rydell

Elhunyt Bobby Rydell

Barcs Endre cikke

Tüdőgyulladás szövődményei miatt szülővárosában, Philadelphiában 79 éves korában elhunyt Bobby Rydell, akinek a hatvanas évek elejének tinipop-őrületében számos slágere volt.

1942-ben Robert Ridarelli néven született olasz bevándorló szülők gyermekeként. Kilencévesen, a Paul Whiteman’s TV Teen Club című tehetségkutató műsorban szerezte első sikerét. Ügyes dobos és énekes volt. A „We Got Love” volt az első albuma, ami egymillió példányban kelt el, és aranylemez lett.

A „Wild One„, amelyet a „Little Bitty Girl” követett, volt a második egymillió példányban eladott kislemeze.

Folytatta a slágerek kiadását a „Swingin’ School” című dallal,

amelyet a „Ding-A-Ling” követett.

A “Volare” még abban az évben több mint egymillió példányban kelt el.

1961-ben fellépett a New York-i Copacabana-ban, ahol ő volt a legfiatalabb előadó. 1961 februárjában fellépett a Festival du Rock-on, a párizsi Palais des Sports de Paris-ban, Franciaországban.

Sikerei és kilátásai arra késztették apját, Adriót, aki a philadelphiai Electro-Nite Carbon Company művezetője volt, hogy 1961-ben 22 évnyi munka után felmondjon, és fia road menedzsere legyen. 1963-ban adta ki a “Wildwood Days” című dalt, amelyik a Billboard Hot 100 listáján a No.17. helyet érte el, és kilenc hétig maradt a listán. A New Jersey állambeli Wildwood sétányán egy falfestmény (2014-ben festették) tiszteleg Rydell előtt, akinek a dala országos hírnévre emelte a helyi közösséget.

Ugyanebben az évben játszotta Hugo Peabodyt a “Bye Bye Birdie” filmváltozatában Ann-Margret és Dick Van Dyke oldalán. A “Bye Bye Birdie” eredeti színpadi változatában nem volt igazi beszélő szerep Hugo karakterének, de a film forgatókönyvét kifejezetten azért írták át, hogy Rydell számára bővítsék a szerepet. 2011-ben a Sony Pictures digitálisan felújította ezt a filmet. Rydell és Ann-Margret részt vettek a Beverly Hills-i restaurációs premieren, amelyet a Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia tartott.

Az 1960-as években Rydellnek számos slágere volt a Billboard Hot 100-as listáján. Lemezfelvételi karrierje 34 Top 100-as slágert hozott neki, amivel korának 5 legjobb előadója közé került. Ezek között voltak a legnépszerűbb sikerei: „Wild One” (a legmagasabb pontszámú kislemeze, a No.2. helyen), „Volare” (No.4. ), „Swingin’ School” (No.5. ), „Kissin’ Time” (No.11.), „Sway” (No.14. ), „I’ve Got Bonnie” (No.18.) és „The Cha-Cha-Cha” (No.10.). Utolsó nagy sikerét a „Forget Him” című dal hozta meg, amely 1964 januárjában a Hot 100-as lista No. 4. helyéig jutott. A Tony Hatch által írt dal volt az ötödik és egyben utolsó aranylemeze. Úgy tartják, hogy a “Forget Him” ihlette a Beatles “She Loves You” című dalát, miután Paul McCartney azt nyilatkozta egyszer, hogy a dalt egy meg nem nevezett Rydell-szám ihlette.

Rydell 1964-ben elhagyta a Cameo-Parkway Records-ot és átszerződött a Capitol Records-hoz. Ekkorra már megérkezett a brit invázió, és az olyan előadók, mint Rydell is, drámai népszerűségcsökkenést szenvedtek el.

Ez idő alatt számos televíziós műsorban szerepelt, többek között a Red Skelton Show-ban, ahol Red Skelton egy visszatérő szerepet írt neki. Szerepelt még a The Danny Thomas Show-ban, a Jack Benny, Joey Bishop és a The George Burns Show-ban. Rendszeresen szerepelt a The Milton Berle Show-ban, és 1964-ben a „To Tell the Truth” című műsor egyik alapszereplője volt. 1964. október 6-án vendégszerepelt a Combat! című televíziós sorozat „Párbaj” című epizódjában; ez volt Rydell első drámai színészi szerepe.

1963-ban Rydell szerepelt a Desilu Productions által készített Swingin’ Together című, kiadatlan televíziós pilotban, amelyben egy négytagú rock ‘n roll zenekar frontembereként szerepelt, akik a nagy áttörést keresték. Ebben az időben Rydell a Pennsylvania Army National Guard 103. mérnökzászlóaljában szolgált.

1968 januárjában az NME című brit zenei magazinban jelentették be, hogy Rydell hosszú távú lemezszerződést kötött a Reprise Records-szal. Az 1970-es és 1980-as években továbbra is fellépett éjszakai klubokban és Las Vegas-i helyszíneken, de karrierjét hátráltatta, hogy a Cameo-Parkway katalógus tulajdonosa, az ABKCO Records nem volt hajlandó újra kiadni Rydell korábbi felvételeit, így a teljes katalógus 2005-ig nem volt elérhető (bár 1995-ben újra felvették slágereit a K-tel Records számára). 1965 után még egy slágere volt, a „Sway” diszkó újrafelvétele, amely 1976-ban felkerült a felnőtt kortárs zenei listákra.

Rydell élete hátralévő részében továbbra is turnézott, gyakran Frankie Avalonnal és Fabiannal; The Golden Boys néven léptek fel.

The Golden Boys

Rydell 35 évig, 1968-tól 2003-ban bekövetkezett haláláig, 35 évig volt házas első feleségével, Camille Quattrone Ridarellivel, két gyermekük született. 2009-ben feleségül vette Linda Hoffmant. Hosszú ideig a pennsylvaniai Penn Valley lakója volt, 1963-tól 2013-ig ugyanabban a házban élt.

Rydell lemondta a 2012-es ausztráliai turnéját, mert az egészsége jelentősen megromlott, és sürgős, nagy műtétre volt szüksége. 2012. július 9-én kettős szervátültetésen esett át, hogy kicseréljék a máját és az egyik veséjét a Thomas Jefferson Egyetemen, szülővárosában, Philadelphiában. 2013 januárjában, hat hónappal a kettős transzplantációs műtét után Rydell visszatért a színpadra Las Vegasban egy három estés koncertre, telt házas közönség előtt. Folytatta a nemzetközi fellépéseket, és 2014-ben visszatért egy ausztrál turnéra.

Rydell 2022. április 5-én, 79 éves korában tüdőgyulladás szövődményei miatt halt meg az Abington Jefferson Kórházban. Rydell előtt többek között Stephen King író is tisztelgett, aki szerint „az 50-es évek és a 60-as évek elejének legtehetségesebb tinibálványai” közé tartozott.