A spirituálétól a gospelig. 6. rész. A The Five Blind Boys.

Barcs Endre “A spirituálétól a gospelig” c. regénye folytatásokban közölve.

A spirituálétól a gospelig. 6. rész. A The Five Blind Boys.

A The Five Blind Boys gospel együttes harmincas évektől napjainkig tartó karrierje a legegyedibb és legcsodálatosabb, amit egy gospel együttes megérhetett. A The Blind Boys öt Grammy-díjat nyert, emellett 2009-ben Grammy-életműdíjat is kaptak. 1994-ben a National Endowment for the Arts National Heritage Fellowship ösztöndíjjal tüntette ki őket. 2003-ban beiktatták őket a Gospel Music Hall of Fame-be, 2010-ben pedig az Alabama Music Hall of Fame-be. Az együttes meghívást kapott a Fehér Házba is Bill Clinton, George W. Bush és Barack Obama kormányzása idején.

A Five Blind Boys, más néven The Blind Boys of Alabama, megint más néven The Five Blind Boys of Alabama és Clarence Fountain and the Blind Boys of Alabama gospel együttes 1939-ben alakult az alabamai Talladega-ben. Tagjai valamennyien gyengén látók vagy vakok voltak.
A csoport tagja, Ricky McKinnie a Mother Jones magazinnak adott 2011-es interjújában azt mondta:

„A fogyatékosságunk nem kell, hogy hátrány legyen. Nem arról van szó, hogy mit nem tudsz csinálni. Hanem arról, hogy mit teszel. És mi nem csinálunk egyebet, csak jó gospel zenét énekelünk.”

A Blind Boys of Alabama először 1939-ben énekelt együtt az Alabama Institute for the Negro Deaf and Blind ( A vak és süket négerek alabamai intzéménye) iskolai kórusának részeként Talladega-ban, Alabamában. Az alapító tagok Clarence Fountain (1929-2018), George Scott (1929-2005), Velma Bozman Traylor (1923-1947), Johnny Fields (1927-2009), Olice Thomas (sz. 1926, sz. ismeretlen) és az egyetlen látó tag, J. T. Hutton (sz. 1924-2012.)

Érdekes történelmi tény, hogy a néger fiúknak nem volt szabad fekete gospel zenét énekelniük az iskolájukban, amelyet kizárólag fehér tantestület vezetett, arra hivatkozva, hogy Isten fehér és Jézus is fehér, ezért a fekete gospel zene“illetlen” és szentségtörő. A fiúk azonban a rádióban hallhatták kedvenc gospel dalaikat, ugyanis az iskola vezetősége a rádióhallgatást nem tiltotta.

Az együttesr a The Happy Land Jubilee Singers néven indult és első fellépéseit a közeli táborokban lévő második világháborús katonáknak tartották, akiknek a alamizsnáért énekeltek.

A csoport első profi fellépése 1944. június 10-én volt az alabamai Birminghamben, a WSGN (jelenleg WAGG) rádióállomás adásában. 1944-ben a tagok abbahagyták az iskolát, és gospel turnézni kezdtek. 1947-ben Bozman Traylor énekes egy fegyverbalesetben meghalt.

1948-ban egy Newark-i, New Jersey-i promóter lefoglalta a Happy Land Jubilee Singers-t egy Mississippi-ből származó gospel előadásra, a Jackson Harmoneers-szel együtt, amelynek tagjai szintén látássérültek voltak és a programot „A vak fiúk csatája” néven hirdette meg. A két együttes ennek alapján Five Blind Boys of Alabama-ra és Five Blind Boys of Mississippi-re változtatta nevét, és gyakran turnéztak együtt. A Blind Boys korai hangzására hatással volt a Five Blind Boys of Mississippi együttes tagjaira is, akik az akkoriban népszerűvé váló „hard gospel” stílusban énekeltek. A “hard gospel” gyakran sikoltozó énekstílussal járt és az előadások alatt a közönség egyes tagjai annyira felizgultak, hogy önkívületbe estek és egyeseket kórházba is kellett szállítani.
A The Blind Boys 1948-ban a Coleman kiadónál kapott szerződést, itt készítette első felvételeit. Az első országos slágerük az 1949-ben megjelent „I Can See Everybody’s Mother But Mine” volt.

A lemez olyan sikert hozott, hogy egy sor felvételt készíthettek különböző lemezkiadóknál.

1948-ban Paul Exkano tiszteletes, a New Orleans-i King Solomon Baptista Egyházból csatlakozott a csoporthoz nem sokkal azután, hogy Five Blind Boys of Alabama-ra változtatták a nevüket. Minden alkalommal jelen volt az együttes első felvételein 1948-ban és 1949-ben, de két év után elhagyta a csoportot, és helyére Percell Perkins került a Five Blind Boys of Mississippi együttesből, akit később Joe Watson váltott fel.

Az 1950-es években a fekete gospel zene egyre népszerűbbé vált. Ebben az időszakban a Blind Boys volt a legismertebb gospel együttes az USA-ban. Ez volt az az időszak, amikor a pop és rock műfajok művészei elkezdték beépíteni a fekete gospel zene aspektusait a feldolgozásaikba és a fekete gospel művészek, mint Ray Charles és Sam Cooke, elkezdtek átjárni a pop és rock zenébe. Ray Charles menedzsere nagy turnészerződést ajánlott a Blind Boysnak, ha átmennek más műfajokba, de az együttes úgy döntött, hogy ragaszkodik gospel gyökereihez. Az ötvenes évek elején a a Gospel lemezkiadónál készítették felvételeiket, ezek közül az “ I’ve an interest over there/By and By”,


“Fly away”,

valamint a “No more tears, no more dying/Good religion” a figyelemre méltó.


1953-ban leszerződtek a Specialty Recordshoz, de öt évvel később kiléptek, miután ismét nyomást gyakoroltak rájuk, hogy világi zenét énekeljenek. Az öt év alatt mindössze tíz kislemez készítettek (néhányat The Happyland Singers néven, ki tudja, hogy miért).

Bár a Blind Boys az 1950-es években szép számban adott el lemezeket, nem sok pénzt kerestek vele. Az Ebony magazinnak 2003-ban adott interjújában Fountain azt állította, hogy olyan szerződéseket írtak alá, amelyek kihasználták őket, és hogy mindegyiküknek 50 dollárt fizettek albumoldalanként, a többit pedig a lemezkiadó megtartotta. 1953-ra minden tag 100 dollárt keresett oldalanként, és Fountain szerint:

„Ez jó pénz volt abban az időben. Igazából magunk sem tudtuk, hogy mennyit érünk.”

1959-ben visszaszerződtek a Gospel lemezkiadóhoz, ahol Clarence Fountain and the Original Five Blind Boys of Alabama néven adták ki lemezeiket. Ezek közül a “Yes I will”,

“Hop-Skip and Jump/Something got a hold of me”


és az “I can see everybody’s mother” új feldolgozása érdemel említést.

Az 1960-as évekre a hagyományos gospel zene népszerűsége hanyatlásnak indult és a soul zene, mint a világi fekete zene új fajtája, egyre nagyobb népszerűségre tett szert. Eddigre a rhythm and blues és a rock zenészek már beépítették a hagyományos gospel hangzást a zenéjükbe. Érdemes itt megemlíteni, hogy a “soul” kifejezést a stíusra eredetileg a gospel zenészek használták az 1950-es években, hogy zenéjük spirituális jellegét jelöljék. Az 1960-as évek végére a kifejezést egyre gyakrabban használták az afroamerikaiak által készített összes népszerű zene leírására.

Az 1960-as években a Blind Boys fellépett Martin Luther King Jr. és a polgárjogi mozgalom javára szervezett jótékonysági rendezvényeken és továbbra is ellenálltak a világi zenék éneklésére tett ajánlatoknak. Clarence Fountainnak nem tetszett, hogy az együttesének tagjai olyan mereven elzárkóznak a világi zenétől , ellenállásukat annnak tulajdonította, hogy a tagok jól éltek, megjegyezve, hogy

“boldogok és jól tápláltak voltak úgy, ahogy voltak, és élvezni akarták az általuk előadni kívánt zene előadását, ezért nem érdekelte őket, hogy fizetésért vegyenek fel könnyűzenét”.

Elsó albumuk, a “The Original Blind Boys of Aalabama” 1961-ben jelent meg a Savoy Recordsnál, a második, a “You”ll never walk alone” 1963-ban a Vee Jay lemezkiadónál. Ugyancsak itt és még ugyanebben az évben még egy albumot adnak ki “True Conviction” címmel. 1963-ban jelent meg immár negyedik, abban az évben harmadik albumuk “Swing Hot Sweet Chariot” címmel a Time Records gondozásában. Sőt 1963-ban megjelent ötödik albumuk is “Old Time Religion” címmel a Fontana lemezkiadónál.

1969-ben Fountain elhagyta az együttest, hogy szólókarrierbe kezdjen. Ebben az évben sem a Blind Boys, sem Fountain nem aratott nagy sikert, viszont 1970-ben négy nagylemezt is kiadtak a HOB lemezkiadónál. Ezek: “The Soul of Clarence Fountain and the Five Blind Boys of Alabama”, “The Five Blind Boys od Alabama” (ezzel a címmel két nagylemezt is), “Too Sweet To Be Saved”.

1972-ben Samuel Butler Jr. gitáros (a Five Blind Boys of Mississippi gitárosának fia) csatlakozott az együtteshez. Fountain karrierje is befulladt és 1977-ben visszatért az együtteshez. Ekkor további albumokat adnak ki a HOB kiadónál, így “Lord Search my Heart” , “Reach out and touch somebody’s hand”
Az első 40 évük alatt a Blind Boys elsősorban a fekete gospel közönségnek játszott, főként templomokban és iskolai előadótermekben. Az 1980-as években a csoport végre szélesebb közönség elé lépett. Ismét Clarence Fountain énekes vette át az együttes frontemberének szerepét. Szintén ebben az időben csatlakozott az együtteshez Jimmy Carter énekes, akinek első felvétele az együttessel az 1982-es “I’m a Soldier in the Army of the Lord “című lemezükön volt. Carter korábban énekelt a Dixieland Blind Boys, valamint a Five Blind Boys of Mississippi együttesben, mielőtt a The Blind Boys of Alabama-val dolgozott volna. Carter ugyancsak az Alabama Institute for the Negro Blind hallgatója volt, amikor a csoport eredetileg megalakult, de túl fiatal volt ahhoz, hogy csatlakozzon a csoporthoz, amikor turnézni kezdtek, így ő akkor kimaradt az együttesből.

1983-ban a csoport Clarence Fountain and The Five Blind Boys of Alabama néven szerepet kapott a “The Gospel at Colonus” című színházi produkcióban, ami Szophoklész Oidipusz Kolonoszban című tragédiájának afroamerikai musicalváltozata. A darabban a Blind Boys közösen játszotta a megvakított Oidipusz szerepét. A szereposztásban Morgan Freeman, valamint a The Soul Stirrers tagjai is szerepeltek. 1984-ben a The Gospel at Colonus elnyerte a legjobb musicalnek járó Obie-díjat, és a produkció 1988-ban a Broadwayre került. A darab sikere szélesebb közönség elé tárta a Blind Boys-t, ami fordulópontot jelentett a csoport számára. 1984-ben a Messiah Recordnál jelent meg a “Faith Moves Mountains” c. albumuk és ugyanebben az évben a Nashboro kiadó adta ki a “I’m a soldier” albumukat. 1987-ben jelent meg a “Thank You for Caring Me” c. albumuk a Messiah kiadónál és 1989-ben “Changed man” címmel a rá következő nagylemezük a Wajji lemezkiadónál.

1990-ben Fountain meghívta az énekes és ütőhangszeres Ricky McKinnie-t, hogy csatlakozzon a Blind Boyshoz. McKinnie valójában ötéves korában találkozott a Blind Boys-szal. McKinnie édesanyja, Sarah McKinnie Shivers énekesnő volt, aki gyakran keresztezte a Blind Boys útját, amikor turnézott. McKinnie 23 évesen vesztette el látását zöld hályog miatt, de már több mint egy évtizeddel korábban dobolt.
A Blind Boys 1992-ben kiadta a “Deep River” című nagylemezt, amelyet Grammy-díjra jelöltek a legjobb tradicionális soul-gospel album kategóriában. A lemez producere Booker T. Jones volt, és az LP Bob Dylan „I Believe In You” című dalának egy verzióját tartalmazta.

1993-ban a The Blind Boys zenei vendégként is fellépett a Late Night with Conan O’Brien című műsorban.1994-ben a National Endowment for the Arts National Heritage Fellowship ösztöndíjat ítélt oda Clarence Fountain és a Five Blind Boys of Alabama együttesnek. A díjat Hillary Clinton first lady adta át a Blind Boysnak.

1995-ben a Blind Boys lett az első gospel együttes, amit leszerződtetett az új House of Blues gospel kiadó. Itt vették fel első élő albumukat, az “I Brought Him with Me”-t. Az albumon Koko Taylor és Solomon Burke blues/soul énekesek is felléptek. 1996 decemberében az együttes szerepelt a “Beverly Hills, 90210” című tévésorozat karácsonyi epizódjában, melynek címe „Gift Wrapped” volt. A Blind Boys folytatta a kísérletezést a kortárs könnyűzenével az 1997-es “Holding On” című lemezükön, mely szintén a House of Blues kiadónál jelent meg. Az album funk és reggae elemeket tartalmaz.

A Blind Boys of Alabama a 2000-es és 2010-es években továbbii sikert aratott, számos neves előadóval együttműködve. Dalaik olyan televíziós sorozatok soundtrackjein szerepeltek, mint a “Boston Public”, a “Lost” és a “Criminal Minds”, valamint olyan filmekben szerepeltek, mint a “Madea Goes to Jail”, az “Alpha és Omega” és a “Hop”. A Blind Boys szerepelt a “The Fighting Temptations “című filmben is, valamintolyan televíziós sorozatokban léptek felk, mint a “60 Minutes II” és a “The Colbert Report”, valamint a “The Tonight Show with Jay Leno” és a “Late Night with David Letterman “ több epizódjában. 2002-ben meghívást kaptak, hogy George W. Bush elnöksége alatt a Fehér Házban lépjenek fel a gospel zene ünneplésére, 2010-ben pedig Barack Obama elnöksége alatt a polgárjogi mozgalom zenéjének ünneplésére voltak hivatalosak.

2001-ben a Blind Boys kiadta a “Spirit of the Century” című albumot Peter Gabriel Real World Records kiadójánál. Ugyanebben az évben az album elnyerte a 44. Grammy-díjátadón a legjobb tradicionális soul-gospel albumnak járó díjat. Az albumon szerepelt a Rolling Stones „I Just Want to See His Face” című dalának feldolgozása, valamint az „Amazing Grace” című dalnak a „The House of the Rising Sun” dallamára feldolgozott változata.


2002-ben kiadták a “Higher Ground” című albumot, amely a hagyományos gospel dalszövegeket más művészek zenéjével kombinálja. 2002-ben a címadó dal Stevie Wonder slágerének feldolgozása, de néhány szöveget megváltoztattak, hogy gospel dal legyen – például a „Lovers, keep on lovin’” sorból „Prayers, keep on prayin” lett.

Az albumon feldolgozott dalok közé tartozik még a „People Get Ready” Curtis Mayfieldtől, a „Spirit in the Dark” Aretha Franklintől, a „The Cross” Prince-től, és a „You and Your Folks, Me and My Folks” a Funkadelictől. Az album a Blind Boysnak egy újabb Grammy-díjat hozott a legjobb tradicionális soul gospel album kategóriában, és elnyerték a GMA Dove Awardot is az év tradicionális gospel albumáért. A Blind Boys 2002-ben a Kongresszusi Könyvtár lépcsőjén is fellépett.

2003-ban a Blind Boys kiadta a “Go Tell It on the Mountain” c. albumot, amely főként karácsonyi vonatkozású gospel dalok feldolgozását tartalmazza, és vendégművészekként Solomon Burke, Tom Waits, Michael Franti, Chrissie Hynde, Richard Thompson, Aaron Neville, Mavis Staples, Shelby Lynne, George Clinton, Robert Randolph, Meshell Ndegeocello és Les McCann is közreműködik rajta. Az album elnyerte a legjobb hagyományos soul gospel albumnak járó Grammy-díjat.

A The Blind Boys kétszer lépett fel élőben Lou Reeddel: 2004-ben együtt léptek fel az ENSZ Közgyűlésének egy zártkörű koncertjén, 2010-ben pedig a “Late Night with David Letterman” című műsorban léptek fel, ahol előadták a „Jesus” című dalt, amely eredetileg a The Velvet Underground azonos című albumán jelent meg.

A Blind Boys többször dolgozott együtt Ben Harperrel is, a 2004-es “There Will Be a Light” című albumán is szerepelnek és abban az évben turnéztak vele Európa-szerte. A következő évben Harper és a Blind Boys kiadta a “Live at the Apollo” című lemezt, amely az Apollo Színházban 2004 októberében tartott élő előadásuk felvétele.

A Blind Boys 2005-ben kiadta az “Atom Bomb” című albumot, amelyen olyan dalok feldolgozásai szerepelnek, mint a Fatboy Slim és Macy Gray „Demons” című dala (melyben vendégként a rapper Gift of Gab is közreműködött), a Blind Faith „Presence of the Lord” című dala, melyben a soul zenész Billy Preston is közreműködött, valamint Norman Greenbaum „Spirit in the Sky” című dalának feldolgozása, melyben David Hidalgo a Los Lobosból és a blues zenész Charlie Musselwhite is közreműködött. Az album a 37. Grammy Dove Awards-on elnyerte az év tradicionális gospelalbumának járó díjat.

2005. március 9-én, 75 éves korában George Scott énekes cukorbetegség és szívbetegség szövődményei miatt elhunyt. 2006-ban Ben Moore énekest Carter hívta meg, hogy csatlakozzon a csapathoz. 2007-ben Fountain a James & Bobby Purify R&B duó tagjaként „Bobby Purify” néven lépett fel, és a nevet szólóelőadóként használta tovább, miután a duó felbomlott. 2007-ben Fountain a cukorbetegség szövődményei miatt abbahagyta a turnézást a csapattal.

2008-ban a Blind Boys kiadta a “Down in New Orleans” című albumot, amit New Orleansban vettek fel, és New Orleans-i zenészek által írt vagy híressé tett dalokat tartalmaz, valamint frissített gospel standardeket. Sok számban vendégzenészek is szerepelnek a városból. A számok között szerepel a népszerű gospel dal, az „Uncloudy Day” jazzes változata, amelyet a Preservation Hall Jazz Band kísér;

a „Make a Better World” című blues dal, amelyet Earl King zenész írt), amelyet a Hot 8 Brass Band kísér;

valamint Mahalia Jackson „If I Could Help Somebody” című dalának bluesos változata Allen Toussaint zongoristával. Az album ismét elnyerte a GMA Dove Award-ot az év tradicionális gospel albumáért.

A The Blind Boys 2009-ben adta ki “Duets” című albumát. Minden dalban egy-egy duett szerepel a Blind Boys és egy másik előadó között; az előadók között van Susan Tedeschi, Bonnie Raitt és John Hammond is. 2009-ben az együttes életműdíjat kapott az 52. éves Grammy-díjátadón. Ugyanebben az évben korábban a csoportot életműdíjjal tüntették ki.

2010-ben a Blind Boys-t felvették az Alabama Music Hall of Fame-be.
A Blind Boys of Alabama fellépése a West Coast Blues & Roots Festivalon 2011-ben. Ugyanebben az évben az együttes szerepelt a “Hop” című animációs játékfilmben.

Az énekes Billy Bowers 2011-ben elhagyta az együttest, amikor megsérült és hátműtéten esett át. 2011-ben Bowers énekesi szerepét Ricky McKinnie töltötte be, aki hosszú évekig a csoport ütőhangszerese is volt. 2013. július 2-án Bowers 71 éves korában szívelégtelenségben elhunyt az alabamai Montgomeryben.

2013-ban a Blind Boys kiadta az “I’ll Find a Way” c. albumot, melyen Taj Mahal blues zenésszel működtek együtt.
2016-ban a Blind Boys közreműködött a “God Don’t Never Change” című albumon: “The Songs of Blind Willie Johnson” című tribute albumon, amelyet a gospel zenész Blind Willie Johnson tiszteletére rögzítettek. A Blind Boys előadta az „Mother’s Children Have a Hard Time” című dalt, amelyet a 60. Grammy-díjkiosztón a legjobb amerikai roots előadás kategóriában jelöltek a díjra.

2017-ben a Blind Boys az Amazon Music-kal együttműködve kiadta az “Almost Home” című albumot a BBOA Records gondozásában. Fountain is újra csatlakozott az együtteshez az album felvételeihez. 2020. augusztus 28-án a Single Lock Records kiadta a “Blind Boys Almost Home“ című albumát, amely egy bónusz számot is tartalmaz: a korábban kiadatlan Bob Dylan-dalt, a „See By Faith„-t.

2018. június 3-án Clarence Fountain 88 éves korában, a louisianai Baton Rouge-ban, cukorbetegség szövődményei következtében elhunyt.
2018 szeptemberében jelent meg a “Muscle Shoals” tribute album. Az albumon olyan előadók feldolgozásai is helyet kaptak, mint Steven Tyler, Willie Nelson, Grace Potter, Chris Stapleton és Kid Rock. Az albumon olyan előadók feldolgozásai is szerepelnek, mint Steven Tyler, Willie Nelson, Grace Potter, Chris Stapleton és Kid Rock.

2019 januárjában a Blind Boys Marc Cohn-nal lépett fel a Katharine Hepburn Kulturális Művészeti Központban.
2019 nyarán a Blind Boys a vak afro-pop duóval, az Amadou & Mariammal turnézott Európában. A Blind Boyshoz hasonlóan a férj-feleség duó eredetileg 1975-ben találkozott a Maliban található Bamako Vakok Intézetében. A turné során a két énekescsoport vokális kíséretet biztosított az egyes csoportok dalainak előadásához, de előadtak a közösen készített eredeti anyagokat is, mint például a „Bamako to Birmingham” és a „Two Cultures, One Beat” című dalokat.

Ugyanezen év augusztusában a Blind Boys kiadta közös albumát Marc Cohn-nal “Work To Do” címmel” melyen Cohn és a Blind Boys új és régebbi, Cohn által írt anyagokat ad elő, hagyományos gospel dalok előadásán kívül. A felvételek között van Cohn „Walking in Memphis” című slágere, valamint a Blind Boys „Amazing Grace” verziója a „The House of the Rising Sun” dallamára.
A The New York Times Magazine 2019-es leleplező cikkében arról számolt be, hogy a The Blind Boys of Alabama azon több száz előadó között volt, akiknek az anyaga megsemmisült a 2008-as Universal Studios tűzvészben.
A UDiscoverMusic zenei blog a Blind Boys-t a leghosszabb életű zenei együttesnek nevezte, mivel 1939-es alapításuk után még mindig turnéznak és zenét írnak/felvesznek.
A 2021-es év indításaként a Recording Academy a „Positive Vibes Only” sorozatában a Blind Boys előadásában a „If I Had a Hammer” című dalt adta elő. Még abban az évben a Blind Boys Béla Fleckkel állt össze, hogy a Record Store Day alkalmából kiadják az „I Wish I Knew How It Would Feel to Be Free” új verzióját. A dalt Grammy-díjra jelölték a legjobb amerikai roots előadás kategóriában.

(Folyt. köv.)