Az igazi Elvis 59. rész. Flaming Star.

Írta:Létrehozva: 2022.05.10.

Barcs Endre “Az igazi ELVIS” c. regénye folytatásokban közölve.

Az igazi Elvis 59. rész. Flaming Star.

November 25

A kaliforniai Inglewoodban, az Academy Theaterben, jótékony célú vetítésen mutatják be a Flaming star c. filmet. A bevételt teljes egészében a Hemophilla Alapítvány kapja. A jótékony célú bemutatón jelen van Ronald Reagan, Juliet Prowse és Cesar Romero.

A bemutató érdekessége, hogy amint az a Variety film szaklap november 16-i számában olvasható, a filmben négy dal szerepel. Ezek: Flaming Star, Britches, Summer kisses, winter tears, Cane and a high starched collar. Az alkotók a bemutatót követően a Britches és a Summer kisses, winter tears dalokat kivágják a filmből, mivel a közönség nevetésben tőr ki, amikor Elvis elkezd énekelni a tűz mellett az indiánoknak.


Ugyanez a nevetés tör fel a nézőkből a másik, később kivágott dal esetében is. A bent maradó két dalon is hamar túl lesznek az alkotók, a főcímdal után percekkel elhangzik a Cane and a high starched collar és attól kezdve a maga drámaiságában folyik a film.

November 26

Elvis és a Memphis Maffia ismét Vegasba megy egy kis pihenőre.

December 2

Elvis ismét felhívja Priscillát, és meghívja őt Gracelandbe, hogy karácsonyozzanak együtt. Priscilla december 8-án meg is érkezik.

December 4

Parker a Los Angeles Examiner magazinban olvas arról, hogy az 1941. december 7-én indított japán légitámadás következtében elsüllyedt USS Arizona Pennsylvania osztályú szuper-dreadnought csatahajóján életüket vesztettek tiszteletére az amerikai kormány emlékművet kíván felállítani, és erre gyűjtést rendeznek. Parker úgy érzi, hogy „fia” immár hazafiassá tett jellemét erősítené, amennyiben egy jótékony célú koncerttel a gyűjtéshez maga is hozzájárulna. Elvis beleegyezik a koncertbe, és Parker megkezdi a széles körű sajtóvisszhang megszervezését.

1941. december 7. A találatot kapott USS Arizona utolsó percei.

December 20

A 20th Century Fox produkciójában az amerikai mozik bemutatják Flaming Star (Lángoló csillag) című filmjét, amely sorrendben már hatodik egész estés nagy játékfilmje. Franciaországban és Belgiumban „A préri lovasai” címmel fut a mozikban. A film Elvis szándéka szerint azzal az elhatározással készül, hogy a zenés, táncos varieté filmjei mellett készíthessen olyan alkotásokat is, ahol színészetének drámai jellegét is megmutathatja.

A film rendezőjéül azt a Don Siegelt választják, aki a Dirty Harry c. Clint Eastwood filmmel alapozza majd meg világhírnevét 1971-ben. A könyv címe, amiből a film készül “Flaming Lance” (Lángoló dárda). Szerzője: Clair Huffaker.

A film tartalma:

Elvis a filmben egy indián, fehér keverék férfit játszik, akit Pacer Burtonnek hívnak. Sam Burton és indián felesége, Neddy világtól elzárt farmjukon a legnagyobb békében és nyugalomban élnek együtt Sam két felnőtt fiával, Clinttel, aki Sam előző, egy fehér nővel kötött házasságából született, és Pacerrel, aki a közös gyermekük.

A két féltestvér nagyon ragaszkodik egymáshoz, és amikor az indiánok hadi ösvényre lépnek, mindannyian úgy érzik, hogy a családnak össze kell tartania, és meg kell védenie magukat mind a fehérekkel, mind az indiánokkal szemben. A félvér Pacer a két külön világ között vergődik.

A filmet Barbara Steele angol színésznővel kezdik forgatni, de kiejtése annyira nem amerikai, hogy lecserélik Barbara Edenre, egy énekes televíziós sztárra.

A Twentieth Century-Fox még 1957-ben megvásárolja a könyv megfilmesítési jogát. A forgatást eredetileg 1958 júniusában szerették volna megkezdeni, először Frank Sinatrával és Marlon Brandoval a főszerepben. Ők alakították volna a két testvért. A film munkálatai meg is kezdődnek, de Buddy Adler kivitelező producer halála miatt a film előkészületi munkái megszakadnak, a két neves művész pedig szoros munkaprogramja miatt nem tudja a szerepet vállalni.

A film David Weisbart producer kezébe kerül, aki új főszereplőket keres. A színészek lecserélése és egyéb akadályok miatt a forgatást végül 1960 júniusában, Elvisszel a főszerepben, kezdik el. Elvis számos változtatást kér a forgatókönyvben, így az általa megformált Pace Burton nagymértékben különbözik attól a szereptől, amit eredetileg Brandonak ajánlanak. Elvis csak augusztusban csatlakozik a forgatócsoporthoz, addig lovagló leckéket vesz, hogy hitelesen tudja megülni a lovat. Elvis itt szeret bele a lovaglásba, annak ellenére, hogy egy alkalommal leveti a hátáról a ló. (Elvis nem sérül meg).

Augusztus 4-én barna kontaktlencsét kap, hogy még inkább indiánnak nézzen ki. Elvist nagyon zavarja a kontaktlencse, így végül nem használják a felvételekhez.

Elvis 1960. augusztus 16-án kezd forgatni, a Fox stúdióban veszik fel a belső jeleneteket, majd a San Francisco Valley völgyben, ahol felépítik a tanyát. Parker ezredes, aki jobban szeretné, ha Elvis kizárólag zenés, táncos, romantikus filmekben szerepelne, de Elvis kérésére mégis engedi drámai arcának megmutatását, rendkívül ideges. Nem tudja elképzelni, hogy az amerikai társadalomban mély sebet hagyó, és a mai napig fel nem dolgozott problémával foglalkozó filmet pozitívan fogadna Elvis rajongó tábora. Ennek ellenére a film nagy közönség siker, a No.12. helyet foglalja el a bevételi hitlistán.

Siegel a következőt nyilatkozza a Rolling Stones pop magazinnak:

Az ezredes elejétől végig azon izgult, hogy Elvis nem lesz sikeres ebben a filmben, és folyamatosan azzal rágta a fülemet, hogy rakjam a filmet tele dalokkal. Persze, nem hajoltam meg a kérése előtt, de ez az erőszakossága Elvist elbizonytalanította saját drámai színészi képességét illetően. Folyton újra akarta venni a jeleneteket, mert szerinte jobban is el tudná játszani. Amikor sikerült megnyugtatnom, hogy játéka tejesen hiteles, akkor végre nyugodtan tudta adni önmagát, ezért is lett a játéka ilyen jó.

A kritikák elismerően szólnak Elvis drámai megjelenítő képességéről, amely ebben a filmjében mutatkozik meg leginkább.

A Variety film szaklap már 1960. november 2-án teljes oldalas kritikát közöl a filmről, majd ezt követi a két teljes oldalas kritika 1960. november 26-án. Továbbá, közvetlenül a film bemutatója után egy harmadik 1960. december 21- én. Mindhárom kritika nagy sikert jósol a filmnek, amelyet a lap szerint jól időzítettek a karácsonyi ünnepekre.

A szerephez valóban egy Elvis Presleyre volt szükség, ugyanis a történet nagyban függ az ő reakcióitól, drámai cselekedeteitől, és tematikus magatartásától. Sajnálatos, hogy karrierjének ezen a szintjén Presleyből még hiányzik az arcjáték finomsága, amire olyan nagy szükség lenne itt…Még egy megjegyzést kell tennünk Presley játékát illetően, soha nem vádolhatjuk azzal, hogy túljátszana egy szerepet. A film végén, akárcsak az előző western filmjében, a főszereplő meghal, de itt sem láthatjuk Elvist holtan, az általa megformált alak szép csendesen ellovagol a hegyek közé. Ez a szomorú vég az indiánok szomorú sorsára utal, itt nem Burton az, aki eltűnik örökre, hanem jelképesen a teljes indián faj.

A The New York Times 1960.december 17.-i számában A.H. Weiler a következőket írja:

Ha a film önmagában nem is nagyon izgalmas, olyan western, amelyik az időt, a helyszínt és a szereplőket komolyan veszi. Ha nem is annyira felvillanyozó, azért jól feldolgozott, és kielégítő kalandot nyújt.

A kritikus szerint Elvis még soha nem nézett olyan jól ki, mint ebben a filmben, ahol lehetősége is van atletikus teremtét megmutatni.

Mindössze egy hónappal a G.I. Blues bemutatója után nem volt várható, hogy ez a film ismét ugyanakkora siker lesz. A Variety szaklap szerint No.12. helyet éri el az éves listán. A film költségvetése 1,7 millió dollár, és 2 millió dolláros hasznot hoz. Dél Afrikában az apartheid rezsim miatt a film bemutatását megtiltják.

Parker ezredesnek a 2 millió dolláros profit nem elég, és a “csökkent” bevételi számot arra használja ki, hogy meggyőzze Elvist arról, ne álmodozzon drámai szerepekről, a musicalekkel sokkal több pénzt lehet keresni, így filmes karrierjének ebbe az irányban kell továbbmennie. Elvis azonban még továbbra is ragaszkodna a drámai szerepekhez, ahol igazi színészi képességét kamatoztathatná. Elvis további filmes karrierjét a két nézőpont, sokáig el nem dőlő vitája határozza majd meg.

Érdemes megemlíteni, hogy a film egyik kockájából kivett reklám fotóból, ahol Elvis, mint Burton, revolverrel a kezében szembe néz a nézőkkel, a világhírű művész, Andy Warhol színes lenyomatokat készít, oly módon, hogy a fotón látható Elvist megsokszorozza. Ezek közül a Dupla Elvis c. alkotása, amelyből mindössze kettő van a világon, 2013-ban 37 millió dollárért kel el a Sotheby árverésén.

A Hét Elvis 2014-ben 81,9 millió dollárért kel el a Christie árverésén.  A Nyolc Elvis pedig 100 millió dollárért. Ebből csak egyetlen példány létezik.

A filmben elhangzó dalok:

Flaming star

Cane and a high starched collar

December 23

Elvis átmenetileg félbeszakítja a Wild in the country című film forgatását, hogy otthon karácsonyozhasson.

December 25

Elvis és édesapja első közös családi karácsonyukat ünnepli Gladys halála óta. Az ünnepségen ott van Priscilla és családja, valamint Vernon felesége, Dee is.

(Folyt. köv.)


[There are no radio stations in the database]

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás