A VALÓDI VADNYUGAT 10. HELL ON WHEELS/POKOL A KEREKEKEN.

A VALÓDI VADNYUGAT 10.
HELL ON WHEELS/POKOL A KEREKEKEN

A Hell on Wheels a gyengén összeállított szerencsejáték-, tánctermek, szalonok és bordélyházak vándorló gyűjteménye volt, amely a Union Pacific vasútépítő munkások seregét követte nyugat felé, amikor az 1860-as évek Észak-Amerikájában, az első transzkontinentális vasútvonalat építették.

A nagyszámú bérből élő fiatalember, aki a távoli vadonban, távol az otthoni kötöttségektől dolgozott, jövedelmező lehetőséget biztosított az üzlet számára. Ahogy a vasútvonal vége folyamatosan nyugat felé haladt, a Hell on Wheels is követte őket, és újjáépült minden egyes város szélén, amely viszont a Union Pacific építési munkálatainak központjává vált.

A „Hell on Wheels” kifejezés használatát a jelenség leírására Samuel Bowles, a Massachusetts-i Springfield, republikánus újságszerkesztője dokumentálta, 1869-ben.

Ahogy a vasút ilyen gyorsan vonult át a síkságok és hegyek széles kontinensén, minden nyilvános megállóhelyén egy durva és ideiglenes „városokat” rögtönöztek. Mivel ezeket harminc-negyven naponként áttelepítették, ezek a települések a legromlandóbb anyagokból – vászonsátrakból, egyszerű deszkabarakkokból és gyepszőnyegből készültek, amelyeket a vasúttársaság minden egyes nagyszabású megmozdulásakor lebontottak, és értéktelenként elhagytak.

A lakosság csak kis hányadának volt köze az építkezéshez, vagy bármilyen törvényes foglalkozáshoz. A legtöbben csak az ilyen gigantikus munka kifizetései körül lófrálók voltak, akik az „ünnepről lecsöpögő cseppeket mindenféle formában felfogták”. Étterem-tulajdonosok, kocsmárosok, szerencsejátékosok, mindenféle desperádók (banditák), a legelvetemültebb férfiak és nők alkották ezt a „kerekeken guruló poklot” – ahogy a legtalálóbban nevezték.

Forrás: Legends of the old west