Az igazi Elvis 62. rész. Wild in the country

Barcs Endre “Az igazi ELVIS” c. regénye folytatásokban közölve.

Az igazi Elvis 62. rész.

Wild in the country

Március 27

Megkezdődik a Blue Hawaii-nak, Elvis nyolcadik nagy játékfilmjének forgatása. A film helyszínéül a mesés szépségű Hawaii szigetek közül az Oahut és a Kauait választják. A film Elvis színészi karrierjének legsikeresebb darabja.

A filmben 14 dal szerepel, egyetlen filmjében sincs ennyi. A film eredeti címe: Beach boy. Elvis április 17-ig dolgozik a szigeteken, majd a stáb visszatér Hollywoodban, ahol a stúdióban május 23-áig forgatják a belső jeleneteket.

Március 28

Hollywoodban a Paramount Scoring Stage stúdióban rögzíti a Moonlight swim számot.

Június 2

Elvis elkezdi következő filmjének, a Follow That Dream (Kövesd azt az álmot) című filmjének a forgatását Yankeetownban, Floridán.

Június 15

A Twentieth Century Fox produkciójában, Memphisben bemutatják hetedik filmjét, amelynek címe Wild in the country (Vad a vidéken). Elvis nem vesz részt a bemutatón. A film J.R. Salamanca The lost country (Az elveszett ország) címmel, 1958-ban íródott könyvén alapul. A forgatókönyv Clifford Odets munkája. A filmet színes, szélesvásznú változatban forgatják.

Franciaországban Amour sauvage (Vad szerelem) címen mutatják be. A külső felvételek Kaliforniában, a szőlő ültetvényeiről híres Napa Valley-ben készülnek. A film rendezője Philip Dunne  a 20th Century Fox veterán filmrendezője, aki 1932-óta rendez főleg romantikus és történelmi drámákat tartalmazó filmeket.

A film tartalma:

Elvis egy sérült családból érkező nyughatatlan, forrongó fiatalt alakít, Glenn Tylert, aki véres verekedésbe keveredik részeg testvérével, aki igen komoly sérülést szenved. Glenn azt hiszi, megölte testvérét és elmenekül, de a rendőrség elfogja és bíróság elé állítják. A tárgyaláson az apja is ellene beszél. A bíróság próbaidőre szabadlábon hagyja, azzal a kikötéssel, hogy egy kisvárosban élő nagybátyja pártfogásába veszi, és Irene Sperry-t (Hope Lange alakítja) jelölik ki pszichológiai tanácsadójának, aki szerelmes lesz Glennbe.

Egy gonosz pletyka miatt ismét bajba keveredik, ami szerelmét, Irene Sperry-t is mélyen érinti, olyannyira, hogy a lány öngyilkosságot kísérel meg. Glenn továbbáll és beiratkozik az egyetemre, némi sikert is arat, mint író. (A film eredeti változatában ez sikerül is neki, a lány pedig meghal, de a próbavetítésen a közönség, annyira tiltakozik ez ellen a vég ellen, hogy a producer és a rendező kénytelen másképpen befejezni a filmet.) Az új változat elkészítéséhez Elvisnek ismét vissza kell repülnie Hollywoodba. A bemutatásra kerülő változatban Irene nem hal meg.

A szereplők:

Érdekes, hogy Hope Lange mindössze három hónappal idősebb Elvisnél, mégis rá bízzák az idősebb, tapasztaltabb pszichológia tanácsadó szerepét. Lange mögött már számos filmszerep van, Golden Globe díjra is felterjesztették már. Televíziós szerepeiért két Emmy Díjat is elnyert már, amikor ezt a szerepet megkapja.

Elvis filmbéli szerelmét, Betty Leet Millie Perkins alakítja, aki szintén több filmben alakított már főszerepet.

A filmben eredetileg van egy jelenet, amelyben Betty Lee megpofozza Talyert. A felvétel során Pekins eltöri a kezét, ezért a jelenetet, amely elsőre nem sikerül, nem tudja megismételni, így azt kihagyják a filmből. A sors különös fintora, hogy Millie Perkins alakítja majd Elvis édesanyját, Gladyst az 1990-es Elvis c. televíziós sorozatban.

Perkins azt nyilatkozza később a lapoknak, hogy Elvis végig panaszkodott a filmfelvétel alatt, ahogy el kellett kezdenie énekelni a filmben.

Ez olyan hamis, fals, teljesen nem normális. Hát csinálunk mi ilyent a valódi életben? -méltatlankodott Elvis, akit Pekins szerint nagyon bántott, hogy a dalok tönkreteszik a drámai alakításának hatását.

Perkins azt is megjegyzi, hogy

Elvis soha nem használta ki a sztár mivolta adta előnyöket, soha nem élt vele vissza, nem voltak különleges kívánságai, és úgy dolgozott, ahogy a rendező megkívánta, soha nem méltatlankodott a drámai jelenetek miatt, pedig néha lehetett volna rá oka.

Igen sajnálatos, hogy a filmben Elvis a dalok miatt nem volt képes megmutatni drámai színészi kvalitását, pedig ez a film az utolsó előtti lehetőség, ahol ezt megtehette volna.

A film rendezője Philip Dunne, aki inkább forgatókönyveiről ismert, mintsem rendezéseiről. Több forgatókönyvét is Academy Award díjra jelölik. Golden Globe díjra is jelölik, de egyiket sem kapja meg végül.

A film készítésével kapcsolatban így panaszkodik:

Két tűz közé voltam szorítva. Tudtam, hogy azok, akik a drámai filmeket szeretik, nem lesznek vevők az énekes Elvis-re, és azok a rajongók, akik az énekes Elvis kedvéért ülnek be a filmre, kiábrándulnak majd Elvis drámai alakítását látva. Így a dalok bele erőltetésével végül egy kitűnő drámai alakítást vesztegettünk el a semmiért!

Egybehangzó vélemény szerint Dunne egyáltalán nem volt ideális rendező Elvis számára. A forgatások szünetében azzal szórakoztatta magát, hogy Johann Sebastian Bach V. Branderburg-i versenyét játszotta zongorán. Ezzel is azt akarta kifejezni, hogy ő mennyire felette áll a könnyűzenei műfajnak. Később azzal kérkedik, hogy

…úgy gondolom, különleges helyet vívtam ki magamnak az Elvist rendezők panteonjában, mivel én vagyok az egyetlen filmrendező, aki képes volt rávenni Elvis Presley-t, hogy Bachot hallgasson. Viszont tagadhatatlan tény, hogy imádta.

Elvis szerette volna, ha a maximumot képes nyújtani ebben a filmben, ezért folyton kérdésekkel bombázta a rendezőt, mit, hogy csináljon, de Dunne csak megrántotta a vállát, mondva, csinálja azt, amit érez. Peter Guralnick: The unmaking of Elvis Presley: Careless love c. könyvében leírja, hogy egy alkalommal Elvis megkérdezi Dunne-t, hogy miért kell neki egy teherautó vezetése közben dalra fakadni, miközben szól a rádió? (A I slipped, I stumbled, I fell c. dalt énekli. A szerző megjegyzése). Dunne erre szó nélkül elvonul. Elvis csak annyit mond:

Senki nem tesz ilyent a valós életben, ez olyan hamis, hogy hányni tudnék.

A film producer Jerry Wald, aki szép karriert tudhat magánénak, számos sikerfilm producereként. Több alkalommal jelölik Academy Award díjra, egyet el is nyer 1949-ben a Johnny Belinda c. filmért. 1962-ben szívinfarktusban meghal.

A “Wild in the Country” operatőre William C. Mellor, aki több alkalommal is megkapja az Academy Award díjat, 1952-ben az A Place In The Sun című filmért, majd 1960-ban az Anna Frank naplója filmért.

Red West, Elvis volt középiskolai osztálytársa és kíséretének tagja játssza Hank Tylert a filmben. West később kitűnő karakterszínész és kaszkadőr lesz.

A kritika most sem fogadja a filmet nagy lelkesedéssel. A The New York Times 1961. június 10-i számában Bosley Crowther kritikus a következőket írja a filmről:

Az egész film egy szentimentális képtelenség, az elejétől a végéig. A mi főhősünk egy Tobacco road-i nyomornegyedből származó kölyök, aki hátrányos helyzetében hozzájut mindahhoz az oktatáshoz és szociális lehetőségekhez, ami a sikeréhez vezet. Képtelenség, merő képtelenség.

A Variety film szaklap 1961. június 14.-i számában a következőket írja:

Dramaturgiailag nincs alátámasztva, ennek a helytelenül kezelt vidéki fiúnak (Presley) újszerű, ingatag és mesterkélt története, akinek meg van a képessége arra, hogy nagy író legyen, de hiányzik az eszköze, lelki stabilitása és bátorsága, hogy azzá váljon. Mindezeket segít áthidalni egy pszichológiai konzultáns (Hope Lange), ki saját maga szenved traumát, miután belefolyik a fiú gyógyításába. Nagyon nehéz elfogadni ezt a karaktert, mint „potenciális lángelmét”, és ugyancsak nehéz elfogadni a szeretetreméltó és okos Miss Lange-t, mint magányos, kiművelt özvegyet, akit meglepően kevés férfi vesz észre, csupán azok az elveszett, gyermeki lelkek, akiket előszeretettel imád talpra állítani. Így aztán a két színész úgy cselekszik, ahogyan a legjobbnak látja, hogy e történetben cselekednie kell. Presley igen visszafogott, hogy minden drámai lehetőséget ki tudjon használni, amit a film számára csak nyújtani képes.

A film zenéje:

A film eredetileg előző filmjéhez, a Flaming Star-hoz hasonlóan drámai erővel kívánta bemutatni azt a karaktert, amit Elvis alakít, de Parker ezredes méltatlankodására Elvis kénytelen hat számot is rögzíteni a filmhez. A heves vitákat követően két dal kimarad a filmből, és végül csak négy dalt tartalmaz.

A filmben elhangzó dalok:

Wild in the country

I slipped, I stumbled, I fell

In my way

Husky Dusky day (Acapella (hangszer kíséret nélküli) duett Hope Lange-val.

Mivel a rendező szerint a film a drámai hatást kívánja kiemelni, se nagylemezt, se középlemezt nem adnak ki a filmhez. Parker ezredes azonban ragaszkodik hozzá, hogy a dalok legalább kislemezen jelenjenek meg a lemezpiacon.

Elvis szerelmi viszonyt kezdeményez Hollywood „rossz lányával”, a férjezett Tuesday Welddel, de Parker ezredes a legszigorúbban felszólítja, hogy azonnal fejezze be ezt a kapcsolatot, mert amennyiben beindulnak a pletykák, az komoly sérülést okoz Elvis megítélésének. Elvis nyomban visszakozik, de Weld férje ennek ellenére beadja a válópert, ami csak egy évvel később realizálódik.

A film összköltségvetése 2, 975 000 dollár, amely nem térül meg.

(Folyt. köv.)