A nyomok a rock ‘n’ roll-hoz vezetnek 54. rész. „Az öreg bunkó”, aki nevet adott a rock and roll-nak

Heti rendszerességgel, folytatásokban közöljük Barcs Endre “A nyomok a Rock and Roll-hoz vezetnek” c. korábban eddig még ki nem adott rocktörténeti könyvét.

Barcs Endre

A nyomok a rock ‘n’ roll-hoz vezetnek 54. rész.

„Az öreg bunkó”, aki nevet adott a rock and roll-nak

Alan Freed egy orosz zsidó bevándorló apa és egy walesi-amerikai anya gyermekeként született a pennsylvaniai Windberben. Freed családja 1933-ban az ohiói Salembe költözik, ahol Freed a Salem High Schoolba jár és 1940-ben itt is érettségizik. Freed zene iránti érdeklődése igen hamar megmutatkozik, már a középiskolás korában megalakítja a “Sultans of Swing” nevű zenekart (a Dire Straits együttes dala átvitt értelemben erre utal), amelyben önmaga harsonán játszik. Freed kezdeti ambíciója az, hogy zenekarvezető legyen, azonban egy fülgyulladás véget vet ennek az álomnak.
Miközben az Ohio Állami Egyetemre jár, érdeklődni kezd a rádiózás iránt. Freed a második világháború alatt az amerikai hadseregben szolgál és DJ-ként dolgozik a fegyveres erők rádiójánál. Nem sokkal a II. világháború után Freed kisebb rádióknál kap műsorvezetői állást, a többi között a WKST (New Castle, Pennsylvania); WKBN (Youngstown, Ohio); és a WAKR (Akron, Ohio), ahol 1945-ben helyi kedvenc lesz a forró jazz– és popfelvételek lejátszásával. Freed szívesen forgatja le az új stílusokat, mert tetszenek neki a ritmusok és a dallamok.

A fiatal Alan Freed

Így Freed lesz az első rádiós lemezlovas és koncertproducer, aki rock and rollt játszik a műsorában és népszerűsíti stílust és magát  a „rock and roll” kifejezést a mainstream rádióban az 1950-es évek elején.

Mint sorozatunk elején utaltunk rá, a kifejezést mint a nemi közösülés eufemizmusát használták, Freed azonban soha nem fogadta el a kifejezésnek ilyen értelmezése legyen. Freed szerint a rock ‘n roll valójában swing modern névvel.

Az 1956-os “Rock, Rock, Rock” című filmben Freed azt mondja a közönségnek, hogy

…a rock and roll egy zenei folyó, amely sokféle áramlatot magába szívott: rhythm and bluest, jazzt, ragtime-ot, cowboy dalokat, country dalokat, népdalokat.

1945 júniusában Alan Freed csatlakozik az Ohio állambeli Akronban a WAKR-hez (1590 AM) és hamarosan sztárbemondóvá válik. 1948 júniusában Freednek, akit „az öreg bunkónak/old bastard” becéznek, naponta öt óra műsorideje van az állomáson, a nappali Jukebox-szerenád, a kora esti Wax Works és az esti Request Review. Freednek hamar rövid összetűzései lesznek a menedzsmenttel, ugyanis főnökei nem nézik jó szemmel, hogy fekete zenét is játszik, ezért egy alkalommal ideiglenesen kirúgják, arra hivatkozva, hogy megsértette a stúdió szabályait.

Csakhogy nélküle a rádióállomás hallgatottsága nagymértékben visszaesik

1948-ban Freedet visszaveszik a rádióállomáshoz, de aláíratnak vele egy szerződést, amely tartalmaz egy versenytilalmi záradékot, ami megakadályozza, hogy Freed az Akron 121 kilométeres körzetében bármelyik más rádióállomáson dolgozzon. Freed azonban nem bírja ki, hogy ne készítsen műsort másik rádióállomásnál is, ezért, amikor 1950. február 12-én kiderül, hogy a konkurens WADC (1350 AM) állomáson van egy műsora, kirúgjak. Berk,  a WAKR tulajdonosa beperli Freedet hogy érvényesíthesse vele szemben a záradékot. Freed többször is veszt a bíróságon, még azután is, hogy az ügyét megfellebbezi az ohiói legfelsőbb bíróságon. Berk fellépését az iparágban ma már mintaként ismerik el.

Freednek fizetnie kell, de nem bánkódik. 1940-es évek végén, miközben a WAKR-nél dolgozik,  találkozik a clevelandi lemezbolt tulajdonosával, Leo Mintzzel. A “Record Rendezvous”, Cleveland egyik legnagyobb lemezboltja, amely fekete RandB lemezeket árul.

Leo Mintz és Alan Freed

Mintz elmondja Freednek, hogy az üzletében megnövekedett érdeklődést a fekete lemezek iránt és arra biztatja, hogy játssza őket a rádióban. 1951-ben csatlakozik a WXEL 9-es csatorna televíziós állomáshoz, ezért Clevelandbe költözi, ami Akrontól 39 mérföldre fekszik és a még mindig érvényben lévő versenytilalmi záradék hatókörén belül van. Áprilisban azonban William Shipley, az RCA észak-ohiói forgalmazója segítségével felmentik a versenytilalmi záradék alól. Ezután a WJW rádió felveszi a Main Line, az RCA forgalmazója és a Record Rendezvous által szponzorált éjféli műsorba. Freed a műsorát itt egy „Moondog” című rhythm and blues lemezzel indítja, ami főcím dalává válik.

Mintz azt javasolta, hogy vásároljanak műsoridőt a clevelandi WJW (850 AM) rádióállomáson, amelyet teljes egészében az R&B felvételeknek szentelnének, Freed műsorvezetővel. 1951. július 11-én Freed elkezdi játszani a rhythm and blues lemezeket a WJW-n. Amíg az R&B lemezek sok éven át az alacsonyabb teljesítményű, belvárosi, afroamerikaiakat célzó rádióadókon szerepelnek, vitathatatlanul ez az első alkalom, hogy az autentikus R&B rendszeresen szerepel egy nagy, tömegközönségnek szóló állomáson.

Freed „The Moondog House„-nak nevezi a műsorát és úgy hirdeti magát, mint „A Moondoggerek királya„. A „Moondog Symphony” című hangszeres darab ihlette meg, amelyet a New York-i zeneszerző és utcazenész Louis T. Hardin, akit szakmán belül  “Moondog”-ként ismernek vett fel.

Alan Freed műsorvezetése energikus, ellentétben a hagyományos popzene sok korabeli rádiós műsorvezetőjével, akik inkább visszafogottan beszélnek. Úgy szól a hallgatóihoz, mintha mindannyian egy hipszterekből álló képzeletbeli királyság részei lennének, akiket a fekete zene iránti szeretetük egyesít. A „rock and roll” kifejezést ő kezdi népszerűsíteni az általa játszott zene leírására.

Hogyan találta fel Cleveland a rock and rollt?

Az 1952. március 21-én a Cleveland Arénában tartott Moondog Coronation Ball mindössze 45 percig tart, de a hatása éveken át érezhető.

„Ez a rock and roll legjelentősebb dátuma” – mondja Norm N. Nite zenetörténész, a „The House That Rock Built” című könyv társszerzője. A Moondog koronázási bál meghatározó pillanat volt, különösen Cleveland számára. Ha nem lett volna Alan Freed és az az esemény, Cleveland soha nem kapta volna meg a Rock & Roll Hall of Fame elismerést.

A rock and roll koncertek eredete az 1940-es évek Los Angelesére vezethető vissza, ahol a város jazz-zenészei, az R&B zene, a kis revük és a matinékoncertek felé kezdnek vonzódni, amelyeket a város déli részén található apró klubokban rendeznek. Leo Mintz, a clevelandi “Record Rendezvous” tulajdonosa remekül ráérez erre. Amikor Freed 1951-ben a clevelandi WJW-hez szerződik, a Record Rendezvous-tól vásárolt R&B lemezeket kezdi játszani. Freed bajba kerül, amiért megszegi az állomással kötött szerződést, azonban Mintz és más helyi vállalkozások beleegyeznek, hogy továbbra is szponzorálják Freed műsorát.

„1951 végére és ’52 telére apám egy sor táncestet tartott kis helyi szórakozóhelyeken, ahol a műsorában szereplő R&B lemezeket játszott” – meséli Lance Freed, Alan fia.

1952 februárjára Freed és Mintz egy nagyszabású táncos koncertet terveznek.

A “Moondog Koronázási Bál” ( itt a rock and roll megkoronázásáról van szó) tervei elkészülnek. Cleveland város  a koncert anyagi támogatója.  A Los Angelesben tartott kisebb R&B show-kkal ellentétben a tervek szerint a “Moondog Coronation” a Cleveland Arénában kerül megrendezésre, 8600 fős közönséggel.

Moondog Coronation Ball 1952. március 21.

A műsor is lassan összeáll, a fellépők között Paul „Hucklebuck” Williams, Tiny Grims and His Rockin’ Highlanders, a Dominoes, Danny Cobb, Varetta Dillard és mások szerepeltek. A rendezvény este 10 órától hajnali 2 óráig tartott volna, a jegyek ára 1,50 dollár.

Lefoglalták a műsort, de senkinek sem volt elképzelése arról, hogy mi fog történni – mondja Nite. Alan elment az adásba, és reklámozta az egészet, és elterjesztette a hírt. A jegyeket árusító helyszínek sem gondolták, hogy sokan eljönnek. Ezért nem tartották számon a jegyeket.

A Moondog Koronázási Bálra gyorsan elkeltek a jegyek. Nemcsak elkeltek, hanem valójában túl sokat adtak el belőle. A beszámolók eltérnek egymástól, de mivel az aréna este fél tíz körül elérte a befogadóképesség határát, több ezer ember maradt a Cleveland Aréna előtt a bejutás reményében várakozva.

Miután Paul Williams és a Hucklebuckers színpadra lépett, a kint lévők elkezdték erőszakkal kinyitni az ajtókat – írja Lance Freed a „Rockkoncert” című könyvében. Az aréna zsúfolásig megtelt, lehetetlenné téve a táncot, nem lehetett az élő műsort hallani a kezdetleges hangszórórendszeren. Amikor a tűzoltóság 22:45-kor felkapcsolta a villanyt, és bejelentette, hogy a koncertet lefújták, az embereket felszólították, hogy rendezetten távozzanak. Sokan először ezt visszautasították. Az akkori újságok szerint az ezt követő lökdösődésben egy bent tartózkodó személyt megkéseltek.

A Plain Dealer arról számolt be, hogy 6000 ember tört be a Cleveland Arena kapuján. A Cleveland Press „25 000 fős tömegről” számolt be. Mintz és Kulkin tagadta, hogy a koncertre a megengedettnél több jegyet adtak volna el. Freed volt az, aki a legtöbbet szenvedett.
Mivel a WJW-nél az állása volt veszélyben, Freed adásba ment, hogy bocsánatot kérjen a hallgatóitól. A szenvedélyes beszéd hatott. A hallgatók Freed mögé álltak, aki ezzel a „Moondogs királya” lett.

A hírügynökségek mind arról írtak, hogy milyen szörnyű volt az esemény” – mondja Nite. Alan a műsorában bocsánatot kért, és kérte a hallgatói további hűségét. Az emberek pedig egyszerűen el voltak ájulva tőle.

Freed nem adja fel, már hetekkel később újrakezdi a műsor szervezését, két újabb Moondog eseményt rendez, amelyek zökkenőmentesen zajlanak. A siker lehetővé teszi Freed számára, hogy koncertjeit az egész államban megrendezze.

Freed népszerűsége eljut a New York-i WINS rádióállomás vezetőinek fülébe és 1954-ben elcsábítják  a jóval nagyobb New York-i közönséghez, ahol tovább népszerűsíti  a „rock n’ roll” kifejezést, amelyet egyes zenekutatók szerint nem Alan Freed, hanem Mintz talált ki, hogy leírja a táncoló tinédzsereket, akik a Record Rendezvous-on hallgatják a zenét.

(Folyt. köv.)