A nyomok a rock ‘n’ roll-hoz vezetnek 56. A fekete rock and roll

Heti rendszerességgel, folytatásokban közöljük Barcs Endre “A nyomok a Rock and Roll-hoz vezetnek” c. korábban eddig még ki nem adott rocktörténeti könyvét.

Barcs Endre

A nyomok a rock ‘n’ roll-hoz vezetnek 56.

A fekete rock and roll

Teljesen egyértelmű, hogy a rock and roll kétfelől érkezett meg az ötvenes évek közepére. Egyfelől a fekete zene, a gospel, blues, jazz irányából, másfelől a fehér country irányából. E két irány egybeolvad, de eredetének jegyeit mindvégig magán viseli. Bár a szakirodalom a rock and roll születését a “Rock around the clock” c. dal kislemezen történő kiadásához köti, az csak a “fehér” gyökerű rock and roll születésnapját jelzi, hiszen Bill Haley a country felől érkezik el ehhez a stílushoz.

Ha a

fekete” rock and roll születésére vagyunk kíváncsiak, akkor legjobban tesszük, ha Big Joe Turner munkásságát vesszük górcső alá. Elég csak Doc Pomus dalszerzőt ídézni, aki szerint „a rock and roll soha nem jött volna létre nélküle.

Joseph Vernon Turner Jr. 1911. május 18- án születik Kansas City -ben.

Big Joe Turner

Édesapja vonatbalesetben meghal, amikor Turner négyéves. Hogy a családot eltartsa, templomában és utcasarkokon énekel pénzért. Tizennégy évesen otthagyja az iskolát, hogy Kansas City éjszakai klubjaiban dolgozzon, először szakácsként, később pedig bárpultosként, aki – ha kérik – szívesen elénekel egy egy dalt némi külön pénzért. Így azután „éneklő bárpultos” néven válik ismertté. Énekesi képességére felfigyelnek más klubok tulajdonosai is és egy sor olyan helyeken dolgozik, mint a Kingfish Club és a Sunset, ahol ő és kísérő partnere, a boogie-woogie zongorista Pete Johnson állandó előadók lesznek.

Pete Johnson

A Sunset klubot Piney Brown vezeti. A klub fehér vendégek számára „külön, de egyenlő minőségű” létesítményekkel rendelkezik, így itt fehér és fekete vendégek együtt szórakozhatnak esténként. Turner az ő tiszteletére írja a „Piney Brown Blues„-t, amit egész pályafutása során repertoárján tart. Számos felvételt készít a dalból a jazz-es feldolgozástól a blues-os hangzásúig. E dalban már csírájában ott van a rock and roll.

Abban az időben Kansas City éjszakai klubjaiban gyakoriak a rendőrségi razziák. Turner azt nyilatkozza egyszer:

A Főnök előre elküldte a rendőr őrsre az embereit, mielőtt mi odaértünk volna, hogy fiatalkorunk ellenére az engedélyt megkérjük. Minden le volt vajazva. Besétáltunk, aláírtuk a nevünket és kisétáltunk. Attól kezdve reggelig zenéltünk.

1936-ban New Yorkba megy, ahol Benny Goodmannel lép fel egy színdarabban, de ahogy Turner elmeséli:

A Goodmannel való fellépésünk után több helyen is meghallgatásra mentünk, de New York még nem állt készen ránk, így visszamentünk Kansas City-be.

Végül 1938-ban meglátja őket John Hammond tehetségkutató, aki visszahívta őket New Yorkba, hogy szerepeljenek a Carnegie Hallban rendezett “From Spirituals to Swing” koncertjeinek egyikén, amely koncertsorozat nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a jazzt és a bluest szélesebb amerikai közönséggel is megismertesse.

Részben a Carnegie Hallban való szereplésüknek köszönhetően Turner nagy sikert aratott a „Roll ‘Em Pete” című dalával. A szám alapvetően hagyományos blues.

Ezt a dalt Turner az elkövetkező években többször is rögzíti különböző zenészekkel. A „Roll ‘Em Pete” (1938) messze túléli szerzőjét, pl: Spike Lee „Malcolm X” című filmjének nyitójelenetében is felhasználják.

1939-ben Albert Ammons és Meade Lux Lewis boogie-woogie zongoristákkal együtt Turner és Johnson a Café Society nevű New York-i éjszakai klubban lépnek fel rendszeresen, ahol ugyanabban a műsorban szerepelnek, mint Billie Holiday és Frankie Newton zenekara. 1939-ben a „Roll ‘Em, Pete” mellett Turner legismertebb felvételei ebből az időszakból a „Cherry Red„, az „I Want a Little Girl” és a „Wee Baby Blues„. A „Cherry Red„-et 1939-ben veszi fel a Vocalion kiadó számára, Hot Lips Page trombitás és egy teljes nagyzenekar közreműködésével. 1939-ben a Decca kiadóhoz szerződik. Johnson zongoristával ekkor rögzíti a „Piney Brown Blues„-t.

1941-ben Los Angelesbe utazik, ahol fellép Duke Ellington “Jump for Joy “című revüjében Hollywoodban, amelyben éneklő rendőrként szerepel egy vígjátéki szkeccsben. Egy ideig Los Angelesben van az otthona, filmzenei felvételeken énekel, de a forgatáson nincs jelen, és énekét a komikus Dudley Dickerson szájába adják. 1945-ben Turner és Pete Johnson megalapítja a Blue Moon Clubot, egy bárt Los Angelesben.
1945-ben lemezszerződést köt a National Records-szal, ahol Herb Abramson felügyelete alatt készíti felvételeit. 1945-ben első sláger kislemeze Saunders King „S.K. Blues” című dalának feldolgozása.

1945-ben rögzíti a „My Gal’s a Jockey” és a pikáns „Around the Clock” című dalokat. Az Aladdin Records kiadja a „Battle of the Blues” című dalt, ami egy duett Wynonie Harrisszel. Turner 1947-ig marad a National lemezkiadónál, ugyanis egyik felvétele sem lesz igazi nagy sláger, így a kiadó megválik tőle.

1950-ben rögzítette a „Still in the Dark” című dalt, amelyet a Freedom Records ad ki.

1945. szeptember 23-án fellép a Los Angeles-i Wrigley Field-en tartott “Cavalcades of Jazz” koncerten, 15 000 néző előtt.

Turner számos albumot készít Johnsonnal, Art Tatummal, Sammy Price-szal és más jazz-csoportokkal. Fellép a Count Basie zenekarával is. Pályafutása során jól nyomon követhető, ahogy a jazz big bandektől a jump blueson, majd a rhythm and blueson át szép lassan kialakul a rock and roll. Ez annak is köszönhető, hogy Turner, aki a hagyományos blues versszakok mestere, Kansas City-i jammeléseken órákig képes refréneket cserélgetni hangszeres szólistákkal. Ezek a vég nélküli zenei próbálkozások csiszolják ki szép lassan a rock and roll hangzást, ami végül meghozza számára az oly régen várt sikert.
1951-ben, miközben a Count Basie Orchestrával a harlemi Apollo Színházban Jimmy Rushing helyetteseként lép fel, Ahmet és Nesuhi Ertegun kiszúrja őt és nyomban leszerződtették új lemezkiadó cégükhöz, az Atlantic Recordshoz. Turner számos sikert rögzít nekik, köztük a blues standardeket, mint pl. a „Chains of Love„. A „Chains of Love” (1951), Turner első egymilliós eladású dala, amelyet Ahmet Ertegun ír Nugetre álnéven (dalszöveg) és Vann „Piano Man” Walls (zene), és 1954-re eléri az egymilliós eladási számot.

Sajátossága, hogy énekét a zenekar tagjainak szóló kiáltásokkal szakítja meg, mint például a „Boogie Woogie Country Girl„-ben :”That’s a good rockin’ band!„, „Go ahead, man! Ow!”

A „Honey Hush” c. dalban többször elénekli, hogy „Hi-yo, Silver!„, egy híres parancsot, amellyel a Lone Ranger hivogatja Silver nevű lovát a népszerű country rádióműsorában. „Honey Hush” (1953), Turner második egymilliós eladási lemeze lesz. A dal szerzője maga Turner.

Turner lemezei a rhythm&blues slágerlisták élére kerülnek. Néhány dala annyira merész, hogy egyes rádióállomások nem hajlandók lejátszani őket, de a zenegépeken sokat játsszák őket.

Turner 1954-ben nagy sikert arat a “Shake, Rattle and Roll” című rock and roll számmal, ami jelentősen fellendíti karrierjét, a tinédzserek kedvencévé teszi és hozzájárult a könnyűzene átalakításához is. 1954-ben a dalban Turner ráordít a nőjére, hogy

szállj ki az ágyból, mosd meg az arcod és a kezed”, és megjegyzi, hogy ” ne viseld azokat a ruhákat, a Nap süt át rajtuk”. “Nem hiszek a szememnek, ez az egész rendetlenség a tiéd.

A dalt elhangzik az 1955-ös Rhythm and Blues Revue című mozifilmben is.

Bár a dal Bill Haley & His Comets által készített feldolgozása, amelyből részben kihagyták a kockázatos szöveget, nagyobb eladási sikert arat, sok hallgató keresi Turner verzióját, és ezáltal ismerkedik meg egyáltalán a rhythm&blues-szal.

Elvis Presley „Shake, Rattle and Roll” felvételének érdekessége, hogy Turner sikamlós szövegét használja, Haley zenei feldolgozásával kombinálva.

A „The Chicken and the Hawk„, a „Flip, Flop and Fly„, a „Hide and Seek„, a „Morning, Noon and Night” és a „Well All Right” sikeres felvételek ebből az időszakból. A „Flip, Flop and Fly” (1955) c. lemeze ugyancsak egymillió példányban kel el az évek során és aranylemez lesz. Szerzők:; Charles Calhoun és Turner.

Fellép a “Showtime at the Apollo” című televíziós műsorban és szerepel a Shake Rattle & Rock! (1956)c. rock and roll filmben is, ahol a másik sztár Fats Domino.

A „Corrine, Corrina” című dal szintén nagy sikert arat 1956 folyamán olyannyira, hogy ez a negyedik milliós példányban eladott aranylemeze.

1956-ban a rockzenei dalok mellett megjelentei a “Boss of the Blues” című albumát is. 1958. május 26-án az amerikai R&B hitlistára kerül utolsó slágere, az „(I’m Gonna) Jump for Joy„.

1957-ben Ausztráliában turnézik, a műsorban osztozva Bill Haley and the Comets, LaVern Baker és Freddie Bell and the Bellboys együttesekkel.

Ezt követően kilép a könnyűzenéből és újra kisebb jazz-kombókkal kezd énekelni. 1965-ben Angliában turnézik a trombitás Buck Claytonnal és a harsonás Vic Dickensonnal, Humphrey Lyttelton és zenekara kíséretében. Az e turné során készült klubfellépésről készült hangfelvételt nem tartják olyan hangminőségűnek, amely indokolná a kereskedelmi kiadást.

Európában is turnézik Count Basie-vel és zenekarával.Számos albumot vesz fel ebben a stílusban az 1960-as és 1970-es években. 1966-ban Bill Haley segít Turner karrierjének újjáélesztésében azzal, hogy kölcsönadja neki a Comets-et egy sor népszerű felvételhez, a mexikói Orfeón kiadó számára. 1977-ben felvesz egy feldolgozást Guitar Slim „The Things That I Used to Do” című dalából.

1977-ben a Spivey Records számára rögzíti az „I’m Gonna Sit Right Down and Write Myself a Letter” című dalt, Lloyd Glenn zongoristával. “The Last of the Blue Devils (1979) című Kansas City-i jazz-találkozóról szóló filmben Count Basie mellett a főszerepet kapja meg.

1983-ban, két évvel a halála előtt, beiktatják a Blues Hall of Fame-be.
Turner 1985 novemberében, 74 éves korában, a kaliforniai Inglewoodban hal meg szívelégtelenségben, miután az ízületi gyulladás, egy agyvérzés és a cukorbetegség következményeitől szenvedett. Temetésén Etta James zenei tiszteletadással búcsúzik. A kaliforniai Gardenában, a Roosevelt Memorial Parkban temetik el.

Big Joe Turner sírja

1987-ben posztumusz felveszik a Rock and Roll Hall of Fame-be.

(Folyt. köv.)