Az igazi Elvis 70. rész. Girls! Girls! Girls!

Barcs Endre “Az igazi ELVIS” c. regénye folytatásokban közölve.

Az igazi Elvis 70. rész.

Girls! Girls! Girls!

 

Október 16

Hollywoodban, az MGM Sound Stage stúdióban felveszi az It happened at the world’s fair filmdalai közül a Take me to the fair címűt.

Október 31

A Paramount Pictures Hawaiin, Honululuban bemutatja Girls! Girls! Girls! ( A lányok angyalok) c. filmjét, amelyet Golden Globe-díjra jelölnek. A film országosan csak november 21-én kerül forgalomba.

Hall Wallis, hallgatva Parker tanácsára, aki nem jó szemmel nézi Elvis művészi alakításait, ismét a jól bevált recepthez, a romantikus, táncos varieté témához nyúl. A helyszín is a már jól bevált Hawaii gyönyörű tája.

Ennek a filmnek is maga Hal B. Wallis a producere, és a film rendezője Norman Taurog.

A film forgatókönyvét Allan Weiss írja, aki a Blue Hawaii, Fun in Acapulco, Paradise, Hawaiian style, Easy come easy go és a Rostabout filmek forgatókönyvéért is felelős. 1965-ben a legjobban megírt amerikai musical kategóriában Writers’s Guild of America díjra jelölik a Rostabout című film forgatókönyvéért. Ennek a filmnek a forgatókönyvén Edward Anhalttal dolgozik együtt, aki két alkalommal nyeri el az Academy Award díjat, az elsőt a Becket, avagy az isten becsülete a másodikat a Panic in the streets című film forgatókönyvéért kapja.

A Girls! Girls! Girls! tartalma:

Elvis a jól ismert tehetséges, jóképű, az életet könnyen vevő, a világban ide-oda vándorló, de az életet fenékig kiélvező típust alakít Ross Carpenter személyében. Amikor megismerkedünk vele, éppen egy bérhajó kormányosa, aki egyben esténként egy éjszakai lokálban énekel, azért, hogy össze tudjon szedni annyi pénzt, hogy képes legyen visszavásárolni azt a vitorlás hajót, ami egykor az édesapjáé volt. Az igen gazdag Laurel Dodge ( Laurel Goodwin alakítja), aki fülig szerelmes Rossba, titokban megvásárolja Rossnak a vitorlás hajót.

Amikor Ross rájön, hogy Laurel megvette a hajót, megdühödik és tengerre száll, mert nem tudja elviselni, hogy Laurel így akarja megvenni a szerelmét. Laurel egy kishajóval nyomban utána ered. A hajót az ugyancsak dúsgazdag Wesley Johnson (Jeremy Slate) vezeti, akiről kiderül, hogy a jól fésült megjelenése mögött egy ragadozó rejtőzik, aki rátámad Laurelre. Rossnak sikerül megmentenie Laurelt Wesley karmai közül, és ráébred, hogy valójában szereti őt. Ezért Ross arra kéri Laure-t, hogy adja el a vitorlást, hogy az ne terhelje a kettőjük között fennálló szerelmet, és építsenek egy új hajót.

A női főszerepet egy kezdőre, Laurel Goodwinre bízzák, akinek ez az első nagyjátékfilmes szerepe. Goodwin a mai napig vajmi kevés figyelmet kap. Érdemtelenül. A Wikipedia is alig néhány sorban emlékezik meg róla, holott él és virul, és gyakran mesél Elvisszel való találkozásáról és a vele való közös munkáról.

Laurel Goodwin története

Laurel Goodwin 1942. augusztus 11-én születik a Kansas állambeli Wichitaban. Gyerekmodellként kezdi a pályafutását, majd színészetet tanul, mielőtt maga Hal Wallis ki nem szemeli őt a „Girls! Girls! Girls!” c. filmbe Elvis mellé.

„ Amikor Wallis közölte velem, hogy én kaptam a női főszerepet Elvis mellett, nagyon ideges lettem. Úgy gondoltam, egy ilyen nagy sztárral nem leszek képes együtt játszani, hiszen alaposan lejátszik engem.” – meséli. „Ezért szó szerint megtanultam kívülről az összes szövegemet, hogy legalább ne miattam kelljen leállni, mert, úgy érzetem, elsüllyednék szégyenemben Elvis előtt. Aztán éppen Elvis volt az, aki segített nekem túltennem magam az idegességemen. Elképesztően kedves és közvetlen volt. Sok időnk nem volt az ismerkedésre, mert nyomban a leghevesebb vitákat és szerelmes jeleneteket kellett rögzíteni a Paramount stúdióban. Egyszerűen nem éreztette velem, hogy „alsóbbrendű lennék”, tapintatos és figyelmes volt velem, sőt, néhány esetben, amikor én hibáztam, azt nyomban magára vállalva mondta, hogy miatta kell megismételni a jelenetet.
A forgatás végére Elvis olyan lett nekem, mintha a bátyám lenne, aki támogat és eligazít az élettel kapcsolatosan. Nem volt közöttünk semmiféle szerelmi kapcsolat, csak amolyan testvéri. Megtanultam tőle, hogyan lehet gyorsan megszabadulni a felgyülemlett feszültségtől, és azt is, hogy a hírnevet egy percig sem szabad komolyan venni, nemhogy kapaszkodni bele. Mindvégig segített, hogy megőrizhessem a forgatás idején az egyensúlyomat. Mint egy igazi báty, megvédett mindenkitől, és mindentől, ami csak káromra lehetett volna. Már csak ezért az utóbbiért is nagyon sokkal tartozom neki.
Egy fiú a stábból kellemetlenül rám szállt, mindenképpen ki akart kezdeni velem, de én nem akartam elfogadni az erőszakos közeledtét, mert éppen csak egy szerelmi viszony hiányzott volna forgatás közben, amikor így is minden idegszálammal a filmre kellett koncentrálnom. Egyre jobban zavart a fiú erőszakos közeledése, de erről nem szóltam senkinek. Elvis azonban észrevette, és anélkül, hogy nekem szólt volna, a Memphis Maffia fiúi közül egyet megkért, hogy állítsa le a kéretlen legyeskedőt. A fiú értett is a szóból, gyorsan igen apróra összehúzta magát.
Elvis igazából akkor volt elemében a kamera előtt, ha énekelnie és táncolnia kellett, akkor egészen átalakult, akkor egészen önmagát adta. Említettem, hogy segített feloldani a bennem felgyülemlett feszültséget. Ehhez ő a rögbit választotta. A forgatás szüneteiben a Maffia tagjaival játszottak, egészen vérre menően. A filmhez egy fotós számtalan képet készített, és Elvisnek is megmutatták, hogy melyiket tenné ki a plakátra. Elvis válogatott a képek között és kihúzott egyet, amin szörnyen néztem ki, kócosan, izzadtan, és odamutatta nekem: „Hát nem imádni való ez a főszereplő csaj itt, ezen a képen?”
Humora az volt. Egy jelenetet mindenképpen el kell mesélnem, ami azt bizonyítja, hogy azért mint nő sem voltam közömbös Elvis számára. Éppen a flamenco jelenetet vettük fel, amikor Elvis egészen hozzám simulva táncolt. Nos, elterjedt a szóbeszéd, hogy Elvis soha nem viselt alsónadrágot. Ez nem igaz, a civil életben mindig viselt, de ehhez a felvételhez a rendező azt az utasítást adta neki, hogy ne legyen rajta, mert „az kiemeli a jelenet erotikus voltát. Hát, mit ne mondjak, túl jól sikerült, Elvis nadrágja vészesen kidomborodott, vagyis erre a fizikai reakcióra a rendező sem számított. Annyira szorosan táncoltunk, hogy képtelen voltam nem érezni, hogy hatással vagyok rá. A jelenet azonban így is tetszett a rendezőnek, azután hogyan oldották meg, vágással vagy sötétítéssel, nem tudom, hogy ne legyen túlzottan feltűnő.

( Ajánlom, hogy a kedves nézők ilyen szemmel nézzék meg a The Walls Have Ears (A falnak is füle van) jelenetet a filmben, ami valamennyi Elvis film közül a legbizarabb jelenet lett emiatt. A szerző megjegyzése.)

Laurel Goodwin igen pozitív kritikát kap alakításáért. A Variety 1962. november 7-i számában a következőket olvashatjuk:

„ A legmeglepőbb a filmben az új Paramount üdvöske, Laurel Goodwin bemutatkozása. Az ifjú hölgy, keresetlen, mesterkéletlen őstehetsége nagyban hasonlít Doris Day tehetségéhez.”

A siker ellenére Goodwin mindösszesen további három filmet forgat, és emlékezetes alakítást nyújt a Star Trek tévé sorozatban. 1971-ben férjhez megy Walter Wood üzletemberhez, és attól kezdve a feleség szerepét játssza. A Photoplaynek adott interjúját a következőkkel fejezi be:

„ Igen mélyen szomorúvá tesz, hogy Elvis soha nem találta meg az igazi boldogságot az életében, ahogyan én. Mindvégig, amíg együtt dolgoztunk, vidámsága ellenére éreztem rejtett szomorúságát, amely egészen mélyen belülről áradt belőle. Elvis egy máig utolérhetetlen jelenség volt.”

A másik női főszereplőre, Stella Stevensre azért esik a választás, mert Elvis jól ismeri Memphisből. Stevens a Memphis State College-ben végzi az iskolát, és 1959-ben modellként kezdi a pályafutását, a Playboy férfi magazin „hónap lánya” lesz 1960 januárjában. 1960-ban Golden Globe díjat nyer, mint a „legígéretesebb kezdő női szereplő”.

Stevens lokálénekest alakít a filmben és három dalt is énekel. Ezek: Never Let Me Go, The Nearness of You valamint Baby, Baby, Baby. Csakhogy a dalokat nem ő énekli, hanem Gilda Maiken énekesnő, Stevens csak rátátog a dalra.

Robert Strauss alakítja az éjszakai lokál, a Pirate’s Den (Kalóztanya) tulajdonosát. Őt majd viszontláthatja a közönség a Frankie and Johnny című filmben.

A Variety film szaklap 1962. november 7-i számában a következőket írja:

„ A Girls, Girls, Girls! c. filmben maga Elvis Presley a fő látnivaló. Még mindig jól eladható attrakció. Ez az újabb erőfeszítés teljes mértékben a előadóművész népszerűségére támaszkodik. Elvis itt olyan szerepet kap, amit a legjobban szeret, így tehetségesen bánik a figurával, annak ellenére, hogy igen nehezen elképzelhető, hogy egy keménykötésű halászember olyan lágy, simogató, és sápadt legyen, mint amilyen karaktert Elvis megjelenít. Ennek a figurának nincs mélysége, de igen kellemes jelenség.”

A kritika kiemeli az operatőr, Loyal Griggs, igen vonzó, lágy és vibráló színekkel ecsetelt tájképeit. Griggs olyan nagy sikerű filmeknek az operatőre, mint az Elephant Walk (1954), a Shane (1953), vagy a The Bridges at Toko-Ri (1954);

Az országos bemutatót követően a film No.6. helyet éri el a Variety Box Office bevételi listáján. Annak ellenére, hogy az év végén mutatják be, a film az éves listán a No. 31., azaz az év legjobb 50 filmje közé kerül be. 2 600 000 dollár nyereséget termel, és ezzel az év legtöbb profitot hozó filmje lesz.

Érdekes, hogy a címadó Girls, girls, girls dalt a Leiber/Stoller szerzőpáros eredetileg a Coasters együttesnek írja 1960-ban. Ez a dal tetszik Elvisnek, szemben több más dallal, amitől a hideg kirázza, amiért rákokról és egyéb tengeri teremtményekről kell énekelnie. Komolytalannak és gyerekesnek tartja.

Csak azért vállalja el e dalok feléneklését, mert ígéretet kap arra, hogy kedvenc Return to sender dala, Ottis Blackwell és Winfield Scott szerzeménye belekerül a filmbe. A dal nem a film számára készül, de amikor Parker ezredes meghallja, arra gondol, hogy tetszeni fog Elvisnek, és nem is téved. Amikor Elvis a filmen a dalt előadja, akkor mozgásával, mozdulataival, szándékosan barátját, a híres énekes előadó Jackie Wilsont utánozza.

A Variety filmszaklap állítása szerint Wallis kivágat öt percet a filmből, két dalt, mert ezzel fel tudja gyorsítani a történetet. Az egyik dal az I don’t want to, ami a film beharangozójában még szerepel. Elvis további három dalt vesz fel a filmhez, amelyek szintén kimaradnak, ezek: Mama, Plantation rock, és Where do you come from? A Mama című dal nem illik a filmbe, ezért marad ki, a Plantation Rock pedig azért, mert Parker ezredes szerint túlzottan emlékeztet Elvis rock and roll korszakára.

A filmben elhangzó összes dal listája:

Girls! Girls! Girls!
I don’t wanna be tied
Where do you come from
A boy like me, a girl like you
I don’t want to
We’ll be together
Earth boy
Return to sender
Because of love
Thank to the rolling sea
Song of the shrimp
The walls have ears
We’re coming in loaded

(Folyt. köv.)