Janis Martin – A „Női Elvis” Története

Janis Martin – A „Női Elvis” Története

Janis Martin

Janis Martin amerikai rockabilly és country énekesnő volt. Egyike volt azon kevés nőknek, akik az 1950-es években a férfiak uralta rock&roll zenei mezőnyben dolgoztak, és egyike volt a country zene korai női újítóinak. Janis az RCA-nál készített felvételeket, és egy ideig az ottani reklámosztály „a női Elvisnek” nevezte őt.

Martin 1940. március 27-én, a virginiai Sutherlinben született, ami Danville-től van keletre. Édesanyja színésznő volt, apja és nagybátyja pedig zenészek. Martin már hatéves kora előtt énekelt és gitározott, Eddy Arnold és Hank Williams inspirálta. Az évek során a több mint 200 versenyzőt felvonultató állami énekversenyeken vett részt amelyeket megnyert. Ennek eredményeképpen Janis-t felkérték, hogy koncertezzen Cowboy Copasszal és Sunshine Sue-val. Rajtuk keresztül Martin tagja lett a WRVA rádióállomáson futó Old Dominion Barndance műsorának, melyet minden szombat este Richmondból közvetítettek a CBS csatornán. Tizenéves kora közepén már olyan countryénekesekkel lépett fel, mint Eddy Arnold, Hank Snow, a The Browns és Jim Reeves. Hamarosan azt állította, hogy elege van a country zenéből, és rockabilly karrierbe kezdett.

A WRVA állomás bemondója, Carl Stutz írt egy dalt „Will You Willyum” címmel, és megkérte Martint, hogy énekelje el azt el élőben, a színpadon még azon a szombat estén, hogy készíthessen egy demókazettát, amelyet elküldhet a New York-i kiadójának. Egy héttel később Stutz felhívta Martint, hogy közölje vele, hogy az RCA Victor érdeklődik a „Will You Willyum” iránt. Történt, hogy a kiadó felajánlotta a „Will You Willyum„-ot Steve Sholesnak, az RCA Victor egyik producerének, és megkérdezte, hogy Sholesnak van-e olyan előadója, aki felvenné. Sholes azt válaszolta:

Nos, ki az a lány, aki a demót csinálja?

Martin 15 évesen, 1956 márciusában szerződött az RCA Victorhoz, mindössze két hónappal azután, hogy Elvis Presley csatlakozott a kiadóhoz. A „Will You Willyum” című dalt 1956. március 8-án vette fel, saját szerzeménye, a „Drugstore Rock ‘n Roll” kíséretében.


A dal karrierje legnagyobb slágere lett, 750 000 lemezt adott el. Martin hamarosan fellépett az American Bandstand, a Today Show és a Tonight Starring Steve Allen című műsorokban. Fellépett a Jubilee USA-ban és a Tennessee állambeli Nashville-ben található Grand Ole Opry-ban is, és egyike lett a valaha volt legfiatalabb előadóknak. A Billboard abban az évben a legígéretesebb énekesnőnek választotta.

Presley-t és az RCA-t annyira lenyűgözte Martin színpadi jelenléte, hogy a női Elvisnek nevezték el. Presley egy tucat vörös rózsát küldött neki, amikor megjelent az RCA Victor kongresszusán a floridai Miamiban. Tom Parker ezredes, Elvis menedzsere felajánlotta, hogy átveszi a menedzsmentjét, látva a lehetőséget egy sikeres dupla „fiú-lány” számban. Nem sokkal korábban, a rendkívül megterhelő turnéprogramja miatt Elvis kimerültség miatt összeesett a színpadon New Yorkban. A fiatal Janis Martint ettől megóvva szülei úgy döntöttek, hogy nem fogadják el Parker ajánlatát, és inkább az Old Dominion show-k vezetőjével tartanak.

Az RCA Martint választotta, hogy a Jim Reeves show tagjaként turnézzon, és folytassa a rock and roll és country anyagok felvételét, amelyek végül mindkét slágerlistán sikeresek lettek, köztük a „My Boy Elvis„, a „Let’s Elope Baby„, Roy Orbison „Ooby Dooby” című dalának feldolgozása, valamint a „Love Me to Pieces„.

1956. január 7-én Martin megszökött otthonról a barátjával, aki katona (ejtőernyős) volt. Szüleit csak azután tájékoztatta házasságáról, hogy férjét biztonságban a tengerentúlra, Németországba szállították. Apja megpróbálta érvényteleníttetni a házasságot, mivel a lány még csak 15 éves volt. Végül a dolog elmaradt, de Janis édesanyja megparancsolta neki, hogy tartsa titokban a házasságát, hogy megvédje a karrierjét. 1957-ben Janis egy európai USO-turnéra ment Jim Reeves, Del Wood zongorista Down Yonder, a The Browns és Hank Locklin társaságában. Férje 30 napos szabadságot kapott, és vele tartott az útra, aminek következtében teherbe esett a fiával. Martin tinédzserkori terhessége miatt az RCA Victor 1958-ban ejtette őt. Valószínűleg ebben az időszakban jelent meg Dél-Afrikában egy 10″-os LP-album Janis and Elvis címmel. Ezt amerikai kérésre azonnal visszahívták, mert azt sugallta, hogy a két előadó együtt énekel.

Bár a King Records és a Decca Records érdeklődött iránta, 1960-ban a belga Palette kiadóhoz szerződött.

1960-ban Martin már a második házasságában élt, és férje követelte, hogy hagyja ott a zeneipart. Az 1970-es években újra koncertezni kezdett újonnan alakult zenekarával, a The Variations-szal. 1975-ben a virginiai Halifax város rendőrkapitányságán dolgozott, amikor Dennis West zenetörténész felkutatta őt. Edd Bayes, egy marylandi lemezgyűjtő elkérte Dennis-től címét, amit Dennis meg is adott neki. Ezután rábeszélte a nőt, hogy jelenjen meg helyben, és mesélje el történetét a Goldmine magazinban. Martin az akkori rockabilly – revival részeként végigturnézta Európát. Később Bayes meggyőzte az RCA-t, hogy vegyen elő négy Martin-dalt a páncélszekrényükből, amelyeket aztán 1977-ben a Dog Gone Recordsnál adtak ki. Edd Bayes az egyik dalt, amelyet kétszer is felvettek („Love Me Love„), különböző tempóban vette fel, és a címhez hozzáadta a ‘cha cha cha’-t. Az 1980-as években a Bear Family kiadó összegyűjtötte Martin teljes lemeztörténetét a The Female Elvis című válogatásalbummal. Az 1980-as évek elejétől Janis újra elkezdett fellépni különféle  rockabilly koncerteken Európa– és USA-szerte. Egyik élő koncertjét Here I Am címmel CD-n adták ki a Hydra Records gondozásában. 1995-ben Martin szerepelt Rosie Flores Rockabilly Filly című albumán a HighTone Recordsnál. 1995-ben Flores, hat hónappal a halála előtt felvett egy albumot Martinnal, de az csak 2012. szeptember 18-án jelent meg The Blanco Sessions címmel a Cow Island Musicnál.

Janis Martin 2007. szeptember 3.-án hunyt el.